Lassan közeledünk az Atomököl-sorozat végéhez, de még mindig akad felfedezni való a nukleáris fegyverekkel rendelkező államok között.
Sorozatunk mai részében ellátogatunk Dél-Ázsiába (először, de nem utoljára), hogy megismerkedjünk a szubkontinens első atomhatalmával, Indiával.
Mint azt már megszokhattátok, pár kifejezést nem fogunk megmagyarázni és újra részletezni, mert az már megtörtént a sorozat korábbi epizódjaiban.
A sorozat korábbi epizódjait itt érhetitek el.
Mosolygó Buddha
India, amikor 1947-ben elnyerte függetlenségét az Egyesült Királyságtól (amely így elvesztette birodalma ékkövét, a Földön pedig eggyel kevesebb császár maradt), rögtön egy rendkívül véres, etnikai és vallási összecsapásokkal, pogromokkal tarkított konfliktus kellős közepén találta magát: a sokszínű szubkontinens gyakorlatilag két, vallási alapon meghúzott határokkal rendelkező államra, Indiára és Pakisztánra szakadt szét.
Agni-I ballisztikus rakéta egy tesztkilövés során. (forrás: Wikipedia)
E két ország számos kérdésben a mai napig nem tudott megállapodni egymással; konfliktusuk legfontosabb terepe a több ezer méter tengerszint feletti magasságban fekvő Kasmír régió, amelynek egyik része Indiához, a másik Pakisztánhoz tartozik (a harmadik meg Kínához). A két állam 1947-ben, 1965-ben és 1971-ben is konvencionális háborút vívott egymással, s azóta is rendszeresek az összecsapások (a legutóbbi éppen pár héttel ezelőtt borzolta a kedélyeket).
Egy szónak is száz a vége: India meglehetősen kellemetlen katonapolitikai helyzetben találta magát (ha nem említettük volna, Kínával is voltak vitás kérdéseik, velük is háborúztak egyet a kubai rakétaválsággal párhuzamosan, s ebben alul is maradtak a szomszéd óriással szemben), s az ország vezetői (élükön Dzsaváharlál Nehru miniszterelnökkel) szükségét látták annak, hogy miközben hazájuk egyensúlyoz a hidegháború két szemben álló fele között - egyfajta harmadik pólus részeként -, az indiai haderő képes legyen saját erejéből is megvédeni a hazát.
A világ számszerűleg második legnagyobb (legnépesebb) hadserege mellett pedig mi lehet igazán biztos garancia India fennmaradására? Igen, a nukleáris fegyverek.
Az 1940-es évek második felében még békés céllal beindított indiai atomprogram álcája alatt az 1950-es évektől hozzáláttak a nukleáris fegyverek fejlesztéséhez is - ez azonban a meglehetősen kezdetleges ipari és gazdasági háttér miatt csak lassan haladt. A tetteket végül eredmények is követték: 1974. május 18-án, a világon hatodik (hetedik?) államként az indiaiak is felrobbantottak egy 8 kilotonna robbanóerejű atombombát (ez a hirosimai harmada), a helyi hadsereg által "Vidám Krisna" valamint "Pokhran I" néven futtatott, a civil tudósok által pedig "Mosolygó Buddhá"-nak nevezett kísérlet részeként.
Francia eredetű Mirage 2000-es vadászbombázó, az indiai légierő egyik atomökle. (forrás: Wikipedia)
Az ezt követő nemzetközi felháborodás és részleges embargó miatt a kontinensnyi ország ekkor még nem rendszeresített nukleáris fegyvereket, de a Pakisztánnal az 1990-es években újra elmérgesedő viszony miatt (illetve a szomszéd hasonló programjára válaszul) 1998-ban újabb kísérleti robbantások, majd az indiai nukleáris elrettentő erő létrehozása következtek.
Napjainkban az indiaiak elsősorban Pakisztán sakkban tartásához használják a nukleáris elrettentő erejüket (a pakisztániak pedig Indiáéra), de szükség esetén Kína elleni nyomásgyakorlásra is számítanak rá.
Szárazföldi erő
2003-tól kezdődően a hadsereg irányítása alatt rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták egész családját állították hadrendbe Indiában (Prithvi- és Agni-rakéták - előbbi a Föld szanszkrit elnevezése, utóbbi pedig a hindu tűzisten egyik neve).
Az indiaik (még) nem építettek silókat ballisztikus rakétáik számára, így ezeket az Agni-II fentihez hasonló indítójárművein szállítják. (forrás: Wikipedia)
A becslések szerint India 130-140 db nukleáris robbanófejjel rendelkezik, ennek nagyjából fele a hadsereg kezelésében áll, a maradékon pedig a légierő és a haditengerészet osztozik, ki tudja, milyen arányban...
Mint írtuk volt, az elsődleges indiai célpont Pakisztán, ennek eléréséhez - mivel szomszédos országokról beszélünk - elegendőek az SRBM-ek és az MRBM-ek, de már fejlesztés alatt állnak dedikált ICBM-ek is (az Agni-család legújabb tagjai és a Surya-rakéták). Az indiai szárazföldi ballisztikus rakéták mobil indításúak, a hírek szerint rakétasilókat (még) nem építettek.
Az Agni-rakétacsalád különböző tagjainak hatótávolsága - a legújabb verziókkal már a fő vetélytárs Kína egész területére képesek csapást mérni. (forrás: Wikipedia)
Légierő
Az 1990-es évek végén az indiai légierő is kapva kapott a lehetőségen, hogy az ország ellenségeit nukleáris fegyverekkel radírozhatja le a térképről (konkrétan megannyi más atomhatalomhoz hasonlóan itt is az égi vitézek kaphattak először a vadiúj fegyverből). Napjainkban a francia eredetű vadászbombázó és csapásmérő repülőgépeik, a Mirage 2000 és a SEPECAT Jaguar (jó, utóbbi francia-brit konstrukció) alkalmasak a nukleáris robbanófejekkel felszerelt szabadesésű bombák célba juttatására.
Az indiai légierő másik atomökle: a SEPECAT Jaguar csapásmérő. (forrás: Wikipedia)
Ők még nem rendelkeznek a jenkikéhez vagy az oroszokéhoz hasonló légi indítású cirkálórakétákkal. Még nem...
Haditengerészet
India vadonatúj nemzeti büszkeségéről, az Arihant SSBN-ről készült fantáziarajz. (forrás: Wikipedia)
India nem régen, mindössze 2016-ban csatlakozott a nukleáris triáddal rendelkező államok klubjához (a krémek krémjéhez): ekkor állították hadrendben az ország első saját tervezésű és építésű nukleáris tengeralattjáróját (rögtön egy SSBN-t), az INS Arihantot, amely kétféle ballisztikus rakéta hordozására képes: a 750 km hatótávolságú K-15 Sagarika (ebből 12 darabot hordozhat), illetve a még fejlesztés alatt álló, 3500 km hatótávolságú K-4 telepíthető a tengeralattjáróra (ebből csak négy fér el a fedélzeten).
Sagarika SLBM kísérleti indítása. (forrás: Wikipedia)
Ez utóbbi rakétával már elsősorban Kínát kívánják fenyegetni - vagy sakkban tartani, ez nézőpont kérdése.
Az indiai tervek szerint az Arihant-osztályból négy egységet állítanak rendszerbe (a maradék három építés alatt áll), így biztosítva lesz, hogy legalább egy tengeralattjáró folyamatosan járőrözni tudjon az Indiai-óceánon.
