1989 utolsó napjaiban - miközben a közép- és kelet-európai országok a rendszerváltással (Románia pedig egy diktátor láb alól eltételével) vannak elfoglalva - az Egyesült Államok egy rövid hadművelet keretében rendet tesz Közép-Amerika egyik legfontosabb államában.
A Panama-csatorna a nyugati félteke legfontosabb tengeri kereskedelmi csomópontja és átkelőhelye, amely több milliárd dolláros bevételt generál Panamának, egyben jelentős megtakarítást eredményez a tengeri szállítmányozásnak. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után nézzük meg, hogyan (és miért) zajlott az "Igaz ügy" hadművelet - irány Panama!
Új állam a csatorna szolgálatában
Azt valószínűleg sokan tudják, hogy a Panama-csatorna kiemelt fontossággal bír a nyugati félteke tengeri kereskedelmében: létezésének köszönhetően az Egyesült Államok két partja (valamint a keleti part és Kelet-Ázsia) között közlekedő teherhajók heteket és dollár-milliókat spórolhatnak meg, mivel nem kell megkerülniük a teljes dél-amerikai kontinenst.
A csatorna építését jelentősen hátráltatta a trópusi éghajlat, a betegségek, valamint a Szuezi-csatornánál sokkalta nehezebb földrajzi körülmények. (forrás: Wikipedia)
A csatorna igénye már évszázadokkal ezelőtt felmerült, de megvalósításába csak a 19. század végén kezdtek bele a lelkes franciák - néhány évvel később azonban elvesztették a lendületüket, a kedvüket és a pénzüket, így a félbemaradt építkezést az amerikai szuperkontinens nagyhatalma, az Egyesült Államok folytatta az akkoriban Kolumbiához tartozó területen.
A Panama-csatorna megnyitását követően évtizedeken keresztül az amerikai hadiflotta fő közlekedési útvonala volt - az amerikaiak úgy építették meg legnagyobb hadihajóikat, hogy azok még éppen átférjenek a csatorna zsiliprendszerén. A képen az Iowa-osztályú USS Missouri csatahajó kel át a csatornán 1945-ben. (forrás: Wikipedia)
Kolumbia kormánya végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mint partner, ezért a jenkik csendes támogatása mellett a csatorna környékének lakói fellázadtak Bogotá hatalma ellen: 1903. november 3-án kikiáltották a Panamai Köztársaság függetlenségét, amelyet az Egyesült Államok garantált a morcos kolumbiaiak ellenében.
A frissen függetlenné vált Panama kormánya rögtön bérbe adta - koncessziós területként - a leendő csatorna területét a jenkiknek, akik Panamai Csatornaövezet (Panama Canal Zone) néven igazgatták azt, s rendkívül nagylelkűen vállalták a csatorna üzemeltetését is.
Igen, az amerikaiak már akkoriban nagyon jófejek voltak...vagy nem.
Az amerikaiak kitartásának gyümölcse végül beérett: 1914-ben átadták a hajóforgalomnak a Panama-csatornát, amelynek védelmét az Egyesült Államok hadereje garantálta (naná, hiszen elsődleges funkciója akkoriban az amerikai hadiflotta gyors mozgásának biztosítása volt).
Diktatúra Panamában
Miközben a Panama-csatornán zavartalanul haladt a hajóforgalom a jenkik éber felügyelete mellett, Panamában szépen-csendben teltek a mindennapok: kormányok kerültek hatalomra, korrumpálódtak, buktak meg, majd jöttek a következő kormányok - az 1960-as évektől pedig egy Manuel Antonio Noriega Moreno nevű úriember (?), mint a panamai hírszerzés, majd az instrukciói alapján létrejövő Panamai Védelmi Erők vezetője egyre nagyobb befolyásra tett szert a panamai politikai életben.
Az 1934-ben született Noriega az 1950-es évektől a jenki hírszerzés, a CIA alkalmazásában is állt - kellett is a másodállás, mert a panamai kormányalkalmazottak nem voltak túlfizetve.
A már említett, korrumpálódott panamai politikai elitből kiemelkedő Noriega (aki 1983-tól a haderő vezérkari főnöke lett) megpróbált szürke eminenciás maradni: hivatalos politikai tisztséget nem vállalt, viszont mindenki tudta, hogy az 1970-es évektől csak abból lehetett Panama elnöke, akit ő támogat, és az ő szava döntött minden fontosabb kérdésben.
A Csatornaövezet amerikai közigazgatásának hivatalos lobogója. (forrás: Wikipedia)
A demokrácia látszata (ami rendkívül fontos volt az Egyesült Államoknak, mint a szabad világ vezető nemzetének) tehát fennmaradt, de Noriega diktált, s a hadsereget és a rendőrséget felhasználva kíméletlenül leszámolt vélt vagy valós ellenfeleivel.
Közben az Egyesült Államok és Panama kormányai megállapodtak a csatorna Panamának történő átadásáról, amelynek első lépéseként 1979-ben megszüntették a Csatornaövezet különleges státuszát, s a közigazgatást átvette Panama (habár a jenki katonai támaszpontok még egyenlőre maradtak).
Az egyezmény megköttetett: Jimmy Carter amerikai és Omar Torrijos panamai elnök ráznak kezet 1979-ben, miután megállapodtak a csatorna feletti ellenőrzés átadásáról. (forrás: Wikipedia)
Hol az igazság?
Noriega irányítása alatt az 1980-as években Panamában még helyi mértékkel is elszállt a hatalommal való visszaélés - a másodállásban pénzmosással és kábítószer-kereskedelemmel is foglalkozó tábornok állítólag még a választási eredményeket sem átallott manipulálni.
Az amerikaiak számos légi támaszpontot működtettek a Csatornaövezetben - a stratégiai fontosságú létesítmény védelmét egy időben legalább tizenötezer amerikai katona látta el. (forrás: Wikipedia)
És ezzel - a demokrácia szentségének meggyalázásával - végleg kiverte a biztosítékot Washingtonban.
(Csendben elmosolyodtunk)
A jenkiknek nem hiányzott egy destabilizálódó állam a Panama-csatorna tőszomszédságában (márpedig Noriega hatalmon maradása esetén számolni lehetett egy forradalommal vagy polgárháborúval, ami nem mindig tesz jót az üzletnek). Casus belliért nem kellett messzire menniük: miután a panamai törvényhozás Noriegát teljhatalommal ruházta fel a haza megmentése érdekében, 1989. december 15-én a hős hazafi deklarálta a hadiállapot beálltát Panama és az Egyesült Államok között (értsd: hadat üzent az amerikaiaknak), másnap pedig panamai katonák lelőttek egy fegyvertelen amerikai tengerésztisztet.
George H. W. Bush, az Egyesült Államok elnöke 1989-ben, amikor hazája megkapta a napjainkig utolsó formális hadüzenetét. (forrás: Wikipedia)
Két nappal később George H. W. Bush amerikai elnök elrendelte a megtorlást (amely az Operation Just Cause, azaz "Igaz ügy" hadművelet nevet kapta).
A hivatalos indoklásban a Panamában tartózkodó amerikai állampolgárok védelmét, továbbá a panamai demokrácia megóvását és az emberi jogok garantálását határozták meg.
Maxwell Raid Thurman tábornok, a Panama elleni műveletek egyik kidolgozója és irányítója. (forrás: Wikipedia)
Úton a lopakodók
December 20-án megindult tehát az "Igaz ügy" hadművelet, amely úgy vonult be később a hadtörténelembe, mint az első konfliktus, amelyben élesben kerültek bevetésre csökkentett észlelhetőségű ("lopakodó") repülőgépek, konkrétan a legendás F-117 Nighthawk csapásmérő gépek.
A Panama elleni hadművelet térképe. (forrás: Wikipedia)
Ennek inkább a médiában volt jelentősége (valamint a gépszemélyzetek gyakorlása szempontjából), az egyébként nem létező panamai légvédelem ugyanis a hagyományos gépekre sem jelentett veszélyt, nemhogy a csúcstechnikára.
Az amerikaiak rövid időn belül tizenháromezer katonát szállítottak légi úton a Panama-csatorna mentén működő támaszpontokra (a már ott állomásozó tizenháromezer mellé), akik hamarosan összecsapásokba keveredtek a Panamai Védelmi Erők (Fuerzas de Defensa de Panamá) egységeivel.
Az amerikai tengerészgyalogság LAV-25-ös harcjárműve Panamában. (forrás: Wikipedia)
A panamai civil lakosság megfélemlítésében már komoly jártasságot szerzett panamai katonák nem voltak komoly ellenfelei a harmadik világháborúra felkészített jenkiknek: néhány nap alatt felszámolták a szervezett ellenállást, a fő céljukat, Noriega elfogását ekkor azonban még nem sikerült abszolválniuk.
Ugyan az összecsapások csak néhány napig tartottak, de így is legalább húszezer panamai vált hajléktalanná a harcok miatt. (forrás: Wikipedia)
Noriega ugyanis a Szentszék panamavárosi nunciatúrájára (nagykövetségére) menekült, ahova a morcos marcona amerikai kommandósok és tengerészgyalogosok nem követhették...
A hadsereg M113-as harcjárműve "fedezékben". (forrás: Wikipedia)
...a rock and roll viszont igen: három napon keresztül bömböltették hangszórókon a keményebbnél keményebb számokat az amerikai haderő lélektani hadviselésért felelős specialistái (azokban a napokban a környéken nem sokat aludtak a helyiek); a koncertnek végül a Vatikán erélyes tiltakozása vetett véget (a vatikáni követség személyzete sem aludt ugyanis sokat).
Noriega esküvői fotója az elfogása után. (forrás: Wikipedia)
Noriega végül a pápai nuncius tanácsára (vagy sugallatára) megadta magát: 1990. január 3-án a követség épületénél posztoló katonák letartóztatták, majd repülőgéppel az Egyesült Államokba szállították.
A hadművelet során egyébként huszonhárom amerikai és háromszáz panamai katona, valamint körülbelül félezer panamai civil (és egy spanyol újságíró) vesztette életét.
Az igazság hajnala
Noriega hatalomból való eltávolítását követően új kormány jutott hatalomra Panamában, amely tovább folytatta (pontosabban elkezdte) útját a demokrácia olykor rázós sztrádáján, az ország védelmére teljesen alkalmatlan és használhatatlan, jobbára csak a civil lakosság megfélemlítésére alkalmas haderőt pedig feloszlatták (ezzel Panama lett a második közép-amerikai állam, amely nem tart fenn reguláris haderőt - az első Costa Rica volt), miközben az amerikai katonák segítettek az újjáépítésben.
Az amerikai kábítószer-ellenes ügynökség, a DEA ügynöke, Áder János (ha-ha) az elfogott Noriegával az Egyesült Államokba tartó gép fedélzetén. (forrás: Wikipedia)
Az 1979-es csatornaegyezmény értelmében végül 1999. december 31-én a teljes Panama-csatorna a helyi kormány irányítása alá került, az amerikai katonák pedig végleg (?) távoztak az országból - azonban ne legyünk kétségeink: figyelő tekintetüket továbbra is Panamán tartják.
Amerikai katonák pózolnak a panamai főhadiszállás épülete előtt. (forrás: Wikipedia)
Manuel Noriega a következő évtizedekben előbb az Egyesült Államok, majd Franciaország büntetés-végrehajtásának vendégszeretetét élvezte a korábban elkövetett pénzmosási és kábítószer-terjesztési bűncselekmények miatt. 2011-ben kiadták Panamában, ahol kezdetben szintén börtönben ült, később azonban házi őrizetbe helyezték súlyosbodó agydaganata miatt. Nyolcvanhárom évesen, 2017-ben halt meg.
A rövid háború után gyorsan megindult Panama újjáépítése, s - többek között a napjainkra már kibővített Panama-csatornának - manapság is fejlődő gazdaság jellemzi a közép-amerikai országot. (forrás: Wikipedia)
