A háborúkat a legtöbbször hosszú hetekig, hónapokig, adott esetben évekig tartó felkészülés előzi meg - a hadseregeket fel kell szerelni, mozgósítani kell, ez pedig idő- és költségigényes feladat. Miután erre sor került, a harcokat szintén hetekig, hónapokig (rosszabb esetben évekig) vívják. Mint mai posztunkból kiderül azonban, az előbb megfogalmazott állítások nem kőbe vésett törvények.
Zanzibár és a hozzá tartozó szigetcsoport közvetlenül a kelet-afrikai partok mentén helyezkedik el. Évszázadokon keresztül fontos tengeri kereskedelmi útvonalak haladtak el a közelében. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után következzen a történelem legrövidebb háborújának, az angol-zanzibári háborúnak a szintén rövid története.
A mesés Kelet-Afrika
Afrika keleti partvidéke hosszú évszázadokon keresztül nyüzsgő kereskedelmi központnak számított: miután a partok előtt fekvő szigeteket arab hajósok felfedezték maguknak és gyarmatosították (egész konkréten Omán szultánjának parancsára a 18. század elejétől), nem lehetett úgy eldobni egy követ a számtalan helyi kikötőben, hogy ne talált volna el legalább egy rabszolga-kereskedőt vagy "portékáját", a fűszer-kereskedőkről nem is beszélve.
Zanzibár kikötőjének látképe a 19. század végén. (forrás: Wikipedia)
A boldog békeidők levesébe hatalmasat köptek azonban az európai gyarmatosító nagyhatalmak: miután a korai időszak portugál és holland kereskedői eltűntek, a 19. század végén felbukkantak az egymással rivalizáló angolok és németek, akik egymás kárára próbálták maguknak megnyerni a gazdag kelet-afrikai arab szultánságok vezetőit. Nem volt ez másként Zanzibárral sem, ahol az 1890-es évekre az angolok kerültek helyzeti előnybe.
Zanzibár zászlaja 1856-tól 1896-ig. (forrás: Wikipedia)
Miután elvesztették a csatát a németekkel szemben a Tanganyika feletti uralomért vívott "harcban".
A szultán meghal - él a szultán
Hamad szultán, akinek halála (pontosabban utódlása) a háború kirobbanásának fő oka volt. (forrás: Wikipedia)
1896. augusztus 25-én, alig negyven évesen meghalt Zanzibár addigi szultánja, Hamad, Őfelsége londoni kormányának éppen Zanzibár kikötőjében tartózkodó delegációja (értsd: a Royal Navy, azaz a Királyi Haditengerészet három cirkálóját és két ágyúnaszádját parancsnokló Harry Rawson tengernagy, mint Viktória királynő képviselője) úgy gondolta, hogy az angolpárti Hamudot, az ománi eredetű dinasztia egy másik tagját ültetnék a szigetország trónjára.
Őket azonban beelőzte egy hatalomvágytól fűtött ifjú, Kalid, aki még augusztus 25-én Zanzibár szultánjává nyilvánította magát. A herceg a meghalt szultán oldalági rokona, egy korábbi zanzibári szultán fia volt.
A trónkövetelő: Kalidot a britek nem szívesen látták volna Zanzibár szultáni trónján. (forrás: Wikipedia)
A nem várt fejlemények hatására a britek ultimátumot intéztek a magát szultánnak kinevező Kalid felé: hagyja el sürgősen a trónt, a politikát hagyja a nagyfiúkra, különben Őfelsége Haditengerészete kegyetlen megtorló akciót indít Zanzibár ellen.
Háború!
Hawson tengernagy, aki kiérdemelte a történelem legrövidebb háborújának hadvezére megtisztelő (?) címet. (forrás: Wikipedia)
Kalid makacs fajta volt: egyáltalán nem akart lemondani a frissen megszerzett trónról (amelyen néhány évvel korábban, mint említettük volt, még apja ült), így gyorsan maga köré gyűjtött közel háromezer fegyverest, s számíthatott a zanzibári kikötőben (a brit hajók között) horgonyzó szultáni jachtra, a rendkívül arabos hangzású névvel megáldott Glasgow-ra is (amellett, hogy rendelkezésére állt még négy ósdi ágyú is a palota közelében).
Az ultimátum lejárta előtti utolsó pillanatban Kalidnak majdnem benőtt a feje lágya: augusztus 27-én reggel már hajlandó lett volna - amerikai közvetítéssel - tárgyalni a britekkel. Csakhogy elkésett...
A brit és zanzibári hajók elhelyezkedése Zanzibár kikötőjében - a térképre ráfért a teljes hadszíntér. (forrás: Wikipedia)
1896. augusztus 27-én reggel kilenc órakor lejárt a britek ultimátumának határideje, Rawson tengernagy parancsára pedig két perccel később a cirkálók tüzet nyitottak a szultán part mentén álló palotájára. A Glasgow-t nem sokkal később elsüllyesztették (néhány kisebb csónakkal egyetemben), az angolpárti zanzibári erők (egy angol kalandor, Lloyd Mathews parancsnoksága alatt) pedig megrohamozták a palotát.
Az HMS St. George és az HMS Philomel cirkálók tüzelnek a szultáni palotára. (forrás: Wikipedia)
Harmincnyolc perccel később, 09:40-kor már a brit Union Jack lobogott a szultáni palota romjai felett, Kalid szultán pedig a közelben álló német konzulátusra menekült, ahol menedékjogot kapott. 2280 másodperc alatt lezajlott a jegyzett történelem valószínűleg legrövidebb háborúja. Hadüzenet nem volt, békeszerződést nem kötöttek, tíz órakor pedig már Hamud volt Zanzibár szultánja, a brit vezetés legnagyobb örömére, amely egyébként már csak a háború után értesült a történelmi eseményről.
Zanzibár bombázása egy 1896-os brit újságcikk illusztrációján. (forrás: Wikipedia)
A háború után
A szultán palotája a brit ágyútűz után. (forrás: Wikipedia)
Az összecsapásban közel ötszáz ember vesztette életét vagy sebesült meg - egy kivételével mindannyian zanzibáriak, egy részük pedig civil (brit oldalon mindössze egy sebesültet követelt a rövid csetepaté). Kalid a német konzulátusról a Zanzibárral szemközt fekvő német gyarmatra, Német Kelet-Afrikába menekült, ahol egészen 1916-ig élt: a gyarmatot az első világháborúban ekkor elfoglaló britek itt ejtették foglyul, majd Mombasában (a mai Kenyában) engedélyezték neki a letelepedést.
Brit matrózok a romok között. (forrás: Wikipedia)
Zanzibár ezt követően brit védnökséggé vált egy évvel korábban bejelentett brit védnöksége tehát megerősödött, s az is maradt egészen 1964-ig, amikor elnyerte függetlenségét - hogy nem sokkal később az időközben brit gyarmattá avanzsáló egykori Német Kelet-Afrikával, azaz Tanganyikával megalakítsa a Tanzániai Egyesült Köztársaságot.
De ahogy mondani szokás: az már egy másik történet.
