Közép- és Kelet-Európa mindennapjait máig meghatározza az az eseménysorozat, amelyet jobbára 1989-1990-es rendszerváltásként (vagy rendszerváltoztatásként) ismerünk. Ekkor Magyarországtól Bulgárián át Lengyelországig sorra kiáltották ki a köztársaságot az addigi népköztársaságok helyett, a szocialista tervgazdálkodást pedig felváltotta a kapitalista piacgazdaság.
István magyar fejedelem királlyá koronázása szoborban megörökítve - első királyunk is végrehajtotta a mai posztunkban tárgyalt rendszer- és államforma-váltást, de erről a jeles történelmi eseményről most nem fogunk beszélni. (forrás: Wikipedia)
De nem csak szűkebb pátriánkban találhatunk példát arra, hogy a királyságokat köztársaságok, vagy éppen fordítva: a köztársaságokat monarchiák váltják fel (velük együtt gyakran komoly társadalmi-gazdasági változásokat előidézve, olykor viszont a már meglévő struktúrákat bebetonozva). Mai posztunkban ezen történelmi eseményekből mutatunk be néhányat - egész konkrétan az elmúlt közel nyolcvan évből válogatva.
Válogatásunk - mint mindig - szubjektív, az események pedig az azoknak helyet adó országok ábécé-sorrendjében követik egymást, tehát elnézést kérünk az időrendiséget kedvelő olvasóinktól.
Egyiptom
1952-1953
A Nílus menti ország a világ egyik legősibb monarchiájának - és egyáltalán: szervezett társadalmának - szülőföldje (éppen ezért fáraók földjeként is szoktak rá hivatkozni). A modern kori Egyiptom történelme is monarchiaként indult, és nem csak azért, mert a területét uraló Oszmán Birodalom szultánság volt: amikor 1922-ben elnyerte látszatfüggetlenségét a törököket felváltó britektől, a létrejövő Egyiptomi Királyság (المملكة المصرية) trónját annak rendje és módja szerint el is foglalta I. Fuád király.
Fuád igazából szultánként kezdte pályafutását a britek által az első világháborúban megszállt Egyiptomban 1917-ben, aztán annyira megtetszett neki a királyi cím, hogy felvette.
Egyiptom utolsó királya, II. Fuád pihenés közben, miután teljesen kimerült az államügyek intézése közben. (forrás: Wikipedia)
Az 1940-es évek végére az egyiptomi hadseregen belül megerősödött befolyású, fiatal tisztekből álló csoport (amely rendkívül kreatívan a Szabad Tisztek Mozgalma nevet viselte) úgy gondolta, hogy az angol kutyák talpát nyaló hűbérúr, és úgy általában a királyság intézménye már idejétmúlt, éppen ezért 1952-ban egy forradalomba csomagolt puccsal eltávolították hatalmából Egyiptom utolsó előtti királyát, Farúkot, és helyette fiát ültették a trónra II. Fuád néven. Az új uralkodó ekkor már meglehetősen idős volt, trónra kerülésekor ugyanis elmúlt fél éves!
1951-től az egyiptomi uralkodó titulusa egyébként Egyiptom és Szudán királya volt, miután a déli szomszédot az Egyesült Királysággal közös kondomíniumként igazgatták 1956-ig.
Egyiptom első elnöke, Mohamed Naguib vezérőrnagy, a Szabad Tisztek Mozgalmának egyik vezetője. Nem sokáig foglalta el az elnöki posztot, hiszen már 1954-ben eltávolította az útból Nasszer, viszont cserébe jó sokáig - 1984-ig - élt. (forrás: Wikipedia)
A bébi-királyt a többek között Gamal Abden Nasszer által vezetett új katonaurak aztán alig egy év múlva száműzték Egyiptomból és megfosztották állampolgárságától is (egyébként egykori őfelsége a mai napig él és virul), az országot pedig elindították a következő évtizedek kalandos, háborúkkal tűzdelt és kihívásokkal teli útján, immár Egyiptomi Arab Köztársaság (جمهورية مصر العربية) néven.
Lelkes egyiptomiak köszöntik a királyságot megdöntő és az angol zsarnokságot az országról lerázó katonatiszteket. (forrás: Wikipedia)
Irán
1979
A monarchiaként több ezer éves múltra visszatekintő egykori Perzsa utolsó sahját, Mohammad Reza Pahlavit az amerikaiak és britek 1953-ban - egyiptomi kollégájától ellentétben - megmentettek a bukástól. A jenkik azonban hiába pumpálták fel az iráni haderőt, s hiába alakított ki Pahlavi sah egy nyugati mintájú társadalommal bíró demokráciát diktatúrát, a szabadságra vágyó, korábban elnyomott iszlamista csoportok forradalmi szellemét az 1970-es évek végén már nem tudták visszagyömöszölni a monarchista elnyomás sötét palackjába: 1979 elején egy forradalom elsöpörte az ekkor már nagybeteg sahot trónjáról, aki az Egyesült Államokba vonult száműzetésbe.
Mohammad Reza Pahlavi sah, a több évezredes múltra visszatekintő iráni monarchia utolsó uralkodója. (forrás: Wikipedia)
Az uralkodó helyét az addig száműzetésben, Franciaországban élő iszlám vallási vezető, Ruholláh Khomeini ajatollah vette át Irán élén, miután a monarchia helyén létrehozták az Iráni Iszlám Köztársaságot (جمهوری اسلامی ایران), mint a világ első iszlám teokratikus köztársaságát. Az államforma lecserélése itt teljes társadalmi átalakítást is hozott magával: betiltották a nyugati divatot, az addig támogatott szokások többségét (így például a hölgyek lenge öltözködését vagy az alkoholfogyasztást).
Az 1979-es iráni forradalom elsöpörte a sah diktatúráját, s egy teljesen új rendszert juttatott hatalomra az országban. (forrás: Wikipedia)
Khomeini ajatollah, egyfajta új államalapító Iránban. (forrás: Wikipedia)
Túl sokáig Irán új urai sem ülhettek babérjaikon, de ahogy írni szokás: az már egy másik történet.
Ha mégis érdekelne, itt elolvashatod.
Izland
1944
A kezdetben norvégok által gyarmatosított, majd Dánia által elfoglalt észak-európai szigetország 1919-ben ugyan elnyerte függetlenségét Koppenhágától, azonban fenntartották a perszonáluniót, így X. Keresztély király a Dánia uralkodója megtisztelő cím mellé még felvehette (megtarthatta) a szintén megtisztelő "Izland királya" titulust is.
Amerikai hadihajók Izland partjainál a második világháború idején - a szövetségesek nem hagyhatták, hogy a szigetország a németek által megszállt Dánia sorsára jusson, ezért inkább ők szállták meg. (forrás: Wikipedia)
A változást 1940 tavasza hozta el, amikor a németek egyetlen nap alatt elfoglalták és megadásra kényszerítették Dániát - a névleg független Izlandot azonban a szövetségesek nem akarták Adolfék kezére juttatni (aki így az újvilágból az óvilágba érkező tengeri utánpótlást veszélyeztethette volna az elsüllyeszthetetlen repülőgép-hordozóval és tengeralattjáró-támaszponttal), így a britek gyorsan el is foglalták a szigetországot. Őket nem sokkal később tengerentúli unokatestvéreik követték.
X. Keresztély, Izland utolsó királya. (forrás: Wikipedia)
Hogy papíron is függetlenítsék Dániától, 1941-ben létrehozták a királyi cím helyére a régensi pozíciót, amit egy helyi függetlenségpárti politikus, Sveinn Björnsson töltött be. 1944-ben az izlandiaknak végleg elegük lett a dán királyból, így egy népszavazást követően kikiáltották a köztársaságot; az első köztársasági elnök pedig az utolsó régens lett, mindenki legnagyobb megelégedésére.
Sveinn Björnsson, Izland régense 1941-től 1944-ig, majd 1944-től haláláig (1952-ig) Izland első köztársasági elnöke. (forrás: Wikipedia)
Közép-Afrika
1976
A Közép-afrikai Köztársaság (République centrafricaine) néven függetlenségét elnyerő koldusszegény egykori francia gyarmat rendkívül mozgalmas mindennapoknak nézett elébe a nagy önállóságban. A különböző hatalmi harcokból végül egy Jean-Bédel Bokassa nevű katonatiszt kerekedett felül, aki előbb megszerezte az elnöki pozíciót, majd hogy hatalmát végleg bebiztosítsa, egész egyszerűen császárrá koronázta magát 1976-ban.
I. Bokassa, a dicsőséges Közép-afrikai Császárság első és utolsó uralkodója. (forrás: Wikipedia)
A koronázási buliba meg majdnem belerokkant az ország.
Őfelsége, I. Bokassa, Közép-Afrika császára azonban nem örülhetett sokáig trónjának, három évvel később ugyanis akasztották a hóhért: ő maga is puccs áldozata lett (na nem szó szerint, mert csak évtizedekkel később halt meg), a rövid életű Közép-afrikai Császárság (Empire centrafricain) romjain pedig helyreállt a Közép-afrikai Köztársaság.
Közép-Afrika császári lobogója. (forrás: Wikipedia)
Ha nem lenne időbeni csúszás, azt is gondolhatnánk, hogy a Csillagok háborúja köztársaság-birodalom-köztársaság történetét Közép-Afrikáról mintázták.
Líbia
1969
Észak-Afrika második legnagyobb területű, ugyanakkor legkisebb népességgel bíró országa a 20. század első felében olasz gyarmati sorban tengődött. A második világháborúban a szövetségesek foglalták el területét, akik aztán később (1951-ben) hozzájárultak az önálló Líbiai Királyság (المملكة الليبية) létrejöttéhez. A történelmi előzmények nélküli királyi dinasztia nem volt hosszú életű: az 1960-as évek végén Egyiptomhoz hasonlóan itt is fiatal és lelkes katonatisztek csoportja puccsolta meg az első és utolsó uralkodót, Idrisz királyt.
Az uralkodó végül egyiptomi száműzetésben halt meg 1983-ban.
Idrisz líbiai király, aki trónra lépése előtt törzsi vezetőként tevékenykedett. (forrás: Wikipedia)
A trónt szemétre dobták, az ország irányítását pedig Mohammer Kadhafi ezredes és menedzsmentje vette át, hogy létrehozzák az arab szocializmus egyik fellegvárát a mediterrán tengerpartú sivatagi királyságban azaz immár köztársaságban, amelynek becsületes neve Líbiai Arab Köztársaság (الجمهورية العربية الليبية) lett.
Kadhafi ezredes gyermekével kezében. Biztos nem propagandafotó. (forrás: Wikipedia)
Aztán Kadhafinak beletört a bicskája a Nyugatba. Halála után visszaállították a királyság idején használt állami lobogót a meglehetősen unalmas zöld zászló helyett.
A párhuzam azonban ennyiben ki is merült, ugyanis azóta Líbia megszűnt működő államként létezni. De ez is egy másik történet.
Nepál
2008
Nepáli maoista gerillák. Nepál 20. század végi történetét nagyban határozta meg a kommunista felkelők tevékenysége, amely egy idő után véres polgárháborúba torkollt. (forrás: Wikipedia)
Mai utolsó versenyzőnk a Kína és India közé ékelődő egykori himalájai királyság (természetesen az "egykori" jelzőt nem a hegyvonulatra értjük, ami ma is ott van, ahol eddig, hanem az államformára), amelynek királyi dinasztiája több, mint kétszázötven éven keresztül ült katmandui trónján. az utolsó hindu királyság címet is viselő monarchia koporsójába a legtöbb szöget az 1990-es években fellángoló maoista felkelés (majd polgárháború) verte be, amelynek végén egy népszavazást követően 2008-ban kikiáltották a Nepáli Demokratikus Szövetségi Köztársaságot (सङ्घीय लोकतान्त्रिक गणतन्त्र नेपाल). Az utolsó király (aki így a Föld utolsó hindu királya címet is kiérdemelné), Dnyánendra egyébként tragikus körülmények között, egy királyi családban végrehajtott mészárlás után jutott hatalomra 2001-ben.
Az ex-uralkodó egyébként maradt Nepálban, és az új kormányzat hálája jeléül több palotát is meghagyott a tulajdonában.
Dnyánendra, aki egy családi tragédia után foglalta el Nepál trónját 2001-ben, hogy aztán ő legyen országa utolsó királya. (forrás: Wikipedia)
Egyébként az addig nem túl demokratikusan működő királyság kukába dobását követően a hatalomról addig csak álmodozó komancsok maoisták kommunisták vették át a képzeletbeli nepáli össznépi hajó kormányrúdját, amelyet köszönnek szépen, azóta sem nagyon akarnak elengedni.
Illetve hát a nepáli nép demokratikus döntése nyomán vannak hatalmon napjainkban is...
Ram Baran Jadav, Nepál első elnöke 2008 és 2015 között. Királyi elődjeivel ellentétben neki csak protokolláris hatalom jutott. (forrás: Wikipedia)
