Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Barangolás a világban

Bálnavadászat napjainkban

2020. október 19. - FuraTermék

Mai posztunkban meglehetősen kényes vizekre evezünk (szó szerint), ugyanis röviden bemutatjuk nektek azt a tevékenységet, amely manapság heves vitákat generál a nemzetközi közvéleményben, s gyakran tettlegességig fajuló összecsapásokat szít a nyílt tengeren.

1024px-to_the_left_the_black-hulled_whaling_ships_to_the_right_the_red-hulled_whale-watching_ship.jpg

Bálnavadász-flottilla Izlandon. A fekete törzsű hajók a bálnavadászok, a vörös pedig a bálnák felderítésére és megfigyelésére alkalmas eszközökkel felszerelt kutatóhajó. (forrás: Wikipedia)

 

Következzen a hagyományszeretet és a környezetvédelem harcának színtere, a bálnavadászat!

Mai posztunk tartalma egyesek számára felkavaró lehet - és alapvetően a 18. életévét betöltött korosztályok számára készült, ezért kérjük, ennek figyelembevételével kattints a "Tovább" gombra. 

Köszönjük!

Hagyomány teremtődik

1024px-anim1755_flickr_noaa_photo_library.jpg

Kék bálna (vagy óriás bálna) felülről nézve. 30 méteres hosszával és akár 170 tonnás tömegével ez a legnagyobb állat, amely valaha létezett Földünkön. Napjainkban világszerte 5-12 ezer példány él - jóval kevesebb, mint akár ezer évvel ezelőtt. (forrás: Wikipedia)

 

A Földünk jelenleg élő legnagyobb testű állatfaját is magába foglaló bálnafélék (amely nem rendszertani kategória, a nagy testű vízi emlősöket ugyanis a delfinek kivételével jobbára a cetfélék családjába sorolják - ennek ellenére közkedvelt kifejezésről van szó, s elnézést kérve az összes szakértőtől mi használni fogjuk mindkettőt) megtalálhatóak a bolygó összes tengerében és óceánjában. Ennek köszönhető, hogy vízre szálló elődeink már időszámításunk előtt több ezer évvel találkoztak ezekkel a pompás állatokkal, s nem sokkal később rájöttek arra is, hogyha sikerül elejteniük - vagy egy nem túl régen elpusztult példányra bukkantak -, az egész közösséget hosszú időn keresztül el tudják látni táplálékkal.

Érdekesség, hogy a cetek (Cetacea) a párosujjú patások rendjébe tartozó csoport (alrendág).

Egyes fajok kisméretű planktonokkal táplálkoznak, míg mások kíméletlen ragadozók, de összességében elmondható róluk, hogy kihagyhatatlan láncszemei az óceáni ökoszisztémának, ezért eltűnésük jóvátehetetlen károkat okozna a tengeri élővilágnak.

800px-18th_century_arctic_whaling.jpg

18. századi rajz holland bálnavadászok tevékenységéről. (forrás: Wikipedia)

 

Ugyan a történelmi feljegyzések szerint már több, mint ötezer évvel ezelőtt is sor került bálnavadászatra, ez igazán komoly tevékenységgé csak a 17. századtól fejlődött, amikor Európában ipari méreteket öltött a cetfélék vadászata (és a kínálatot megteremtő kereslet). A kontinens legjelentősebb bálnavadász nemzetei között ott találjuk a hollandokat, a dánokat, a skótokat de az oroszokat és az angolokat is, míg Ázsiában elsősorban Japán és Korea halászai (vadászai) ejtettek el egyre több bálnát. 

A vadászat során leggyakrabban használt eszköz a szigony volt, amely nem kevés kínt és szenvedést okozott a prédának - ha szerencsétlenül érte a találat, akár több órán át is szenvedhetett, mielőtt kimúlt. 

Európából kiindulva szabályos bálnavadászhajó-flották járták a világtengereket: az Atlanti- és a Csendes-óceán déli részén (az Antarktiszhoz közeli, bálnákkal teli vizeken), valamint az északi Jeges-tenger hajózható vizein csak úgy nyüzsögtek a különféle nációjú bálnavadászok a várva várt meggazdagodás reményében, hiszen a bálnáknak nem csak a húsát, hanem egyéb testrészeit is feldolgozták (az ámbráscetet az illatszerek alapjául szolgáló ámbráért, de a szilákat és a bálnaolajat is hasznosították).

800px-whaling_harpoons_1887.jpg

A bálnavadászat elengedhetetlen eszköze az állat elejtését szolgáló szigony, amelynek rengeteg fajtája alakult ki az évszázadok folyamán. (forrás: Wikipedia)

 

A napjainkban norvég fennhatóság alatt álló Svalbard (Spitzbergák) szigetcsoport környéki, nyáron hajózható tengerrész a 16. századtól a dán és angol bálnavadász-hajók kedvelt vadászterülete volt. Az itteni vizek feletti ellenőrzésért a különféle csoportok között de facto háború alakult ki, amit végül - mivel nem tett jót az üzletnek - fel is függesztettek, s visszatértek a vadászathoz.

Mert a hatalmas mennyiségű és jó minőségű hús óriási üzletet jelentett, s így már korántsem az élelmezésben betöltött szerepéről volt szó.

A vadászat csúcsa

A 19. századi ipari forradalom és a gőzhajtású hajók (illetve a szigonyágyúk) megjelenése csak tovább rontott a helyzeten: egyre több és jobban felszerelt bálnavadászhajó szedte az egyre több áldozatát az óceánokon, amely a bálna-populáció drasztikus csökkenéséhez vezetett.

800px-walfang_zwischen_1856_und_1907.jpg

A 19. században a gőzhajók és szigonyágyúk megjelenése jelentősen megkönnyítette a bálnavadászok munkáját. Ekkortól kezdve soha nem látott mértékben pusztították a bálnapopulációkat szerte a világtengereken. (forrás: Wikipedia)

 

Az 1920-as években a frissen alakult Népszövetség tagjai ugyan elfogadtak egy dekrétumot a bálnavadászat szabályozott keretek közé helyezéséről, a papíros nem ért semmit: 1931-ben a vadászat mértéke rekordot döntött, ebben az évben ugyanis közel 43 ezer (!) bálnát ejtettek el világszerte.

1024px-abraham_speeck_danish_whaling_station_google_art_project.jpg

Dán bálnavadászok a Spitzbergákon. 1634-es festmény. (forrás: Wikipedia)

 

Azt majdnem elfelejtettük említeni, hogy az északi és déli vizek korábban lakatlan szigetein a bálnavadászati szezonokban majdhogynem nyüzsgő metropoliszok alakultak ki. Az Antarktiszhoz közeli, napjainkban brit ellenőrzés alatt álló Déli-Georgia-szigetek vagy az északi, jelenleg norvég Jan Mayen-sziget is ilyen központnak számítottak hosszú időn keresztül.

800px-domino_whale-bone_hg.jpg

A bálnákat ezer- és egyféleképpen hasznosították a századok folyamán. A képen bálnacsontból készült dominó látható. (forrás: Wikipedia)

 

A második világháború után a nemzetek újra nekiláttak megszabályozni a bálnavadászatot. Ennek első lépéseként a vadászattal foglalkozó tizenöt állam 1946-ban megalakította a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságot (International Whaling Comission, azaz IWC), amelynek tagsága 1982-ben elfogadta a kereskedelmi célú bálnavadászat tilalmáról szóló egyezményt, egyúttal azonban kis számú - mármint a korábbi trendekhez képest kis számú - kvótát engedélyezett a tradicionálisan bálnavadászattal foglalkozó nemzetek számára, kizárólag hagyományőrző és tudományos kutatási céllal. Kizárólag.

1024px-icrw-signing-1946-us.jpg

A bálnavadászatot szigorú keretek közé szorítani hivatott 1946-os washingtoni egyezmény aláírása. (forrás: Wikipedia)

 

Az IWC-nek egyébként napjainkban nyolcvannyolc tagállama van, köztük kis hazánk is - bár a magyar tagság inkább jelképes annak fényében, hogy magyar bálnavadászhajók nem nagyon szelték a világtengereket.

Bálnavadászat napjainkban

Manapság a korábbihoz képest jóval kevesebb ország jóval kevesebb hajója (és legénysége) foglalatoskodik bálnavadászattal. Röviden nézzünk szét, hogy mi a helyzet a nagyvilágban - tényleg röviden, és néhány ország ki is fog maradni válogatásunkból. Tőlük elnézést is kérünk. 

800px-whales_caught_recently.png

2010 és 2014 között elejtett bálnafélék nemzetek szerint. (forrás: Wikipedia)

 

Na jó, pár gondolat erejéig: az itt fel nem sorolt országok közül még kiemelkedik a bálnavadászatban Dél-Korea, Indonézia és Oroszország, de például Németország is rendelkezik bálnavadász-hajókkal.

Szigorúan kutatási célokból, természetesen.

Egyesült Államok

800px-indian_whalers_stripping_their_prey_at_neah_bay_1910.jpg

Alaszkai őslakosok zsákmányukkal 1910-ben. (forrás: Wikipedia)

 

A 19. században a Föld egyik legjelentősebb bálnavadász-nemzeteként tartották számon az Egyesült Államokat, amelynek hajói végigpusztították Észak- és Dél-Amerika bálnákban gazdag vizeit. A második világháború után az amerikaiak is visszavettek a tempóból, napjainkban pedig már csak Alaszka őslakos (inuit) közösségei foglalkoznak bálnavadászattal az USA-ban.

hopson_whaling_crew.jpg

Az alaszkai őslakos közösség számára napjainkban is meghatározó tevékenység a bálnavadászat. Ugyan sokszor a környezetvédők célkeresztjébe kerülnek, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem ők folytattak több évszázadon keresztül ipari mértékű bálnavadászatot. (forrás: Wikipedia)

 

A szövetségi kormány szigorú kvótákat határoz meg évről évre az elejthető tengeri emlősök számát illetően, ennek ellenére a lelkes helyiek sokszor viszik túlzásba a vadászatot. 

Bár ezért eddig nem kaptak szigorú büntetést.

Feröer és Grönland

A két, Dániához tartozó szigetország népessége hosszú évszázadok óta vadászik a tenger legnagyobb lakóira (és a kisebb vízi emlősökre is). Feröeren - kakukktojásként - egészen konkrétan csak a hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfin példányaira vadásznak; a nyári vadászati szezonban (amelyet Feröeren Grindadrápnak hívnak) közel ezer példányt ejtenek el a lelkes helyiek, akik ezt a tevékenységet a kultúra részének tekintik.

killed_pilot_wales_in_hvalba_faroe_islands_crop.jpg

Mai válogatásunkban kakukktojás, de a feröeri delfinvadászat az északi bálnavadász-kultúrkör szerves részét képezi. (forrás: Wikipedia)

 

Grönlandon már vadásznak óriásbálnákra is az inuit őslakók, itt azonban a helyi kormányzat szigorú kvótákat tart fenn a populáció védelme érdekében. A bálnahús iránti helyi igények egyébként drasztikusan csökkentek azóta, hogy a lakosság más forrásokból (importból) is tudja fedezni az élelmiszer-ellátást.

Az első ezredforduló táján Grönlandra érkező vikingek is foglalkoztak bálnavadászattal.

Izland

A péniszmúzeumáról (igen, még hím bálna-szaporítószervük is van, nem is akármekkora!) s a rothasztott cápahúsáról is híres szigetország egykoron a világ egyik legjelentősebb bálnavadász-nemzete volt, napjainkra azonban jelentősen visszafogták ebbéli tevékenységüket. Manapság az úgymond "kutatási céllal" elejtett bálnafélék feldolgozásával már csak egyetlen vállalat foglalkozik, az is jobbára Japánba exportálja termékeit. 

800px-icelandic_whalers_08.jpg

Izlandi bálnavadász-hajók. Izland mindig is büszke volt halászatára, és féltve őrizte halban és tenger gyümölcseiben gazdag felségvizeit. (forrás: Wikipedia)

 

A környezetvédelmi szervezetek ugyanakkor rendszeresen megvádolják az izlandi kormányt, hogy segít a bálnahús illegális exportjában Dániába.

Pontosabban ez a "békés" helyzet csak a közelmúltig tartott, 2013-ban ugyanis két új bálnavadász-hajót is rendszerbe állítottak, a kutatási céllal levadászható óriások számát pedig megemelték. Na igen, fontos, hogy minél alaposabb képet alkothassanak a tengerek élővilágáról, ugyebár - és igazán nem ők tehetnek róla, hogy a művelet közben keletkezik némi húsfelesleg, amit értékesíteni lehet.

Japán

japan_factory_ship_nisshin_maru_whaling_mother_and_calf.jpg

A Nisszin Maru (日新丸), mely a japán bálnavadász-flotta legjelentősebb tagja. Jelenleg ez az egyetlen mozgó feldolgozóhajó a világon, amelyet kifejezetten bálnavadászatra terveztek és építettek. (forrás: Wikipedia)

 

A felkelő nap országában az első szervezett bálnavadászatról a 12. századból maradtak ránk feljegyzések, ipari méreteket azonban csak a 19. század végén öltött a tevékenység. A második világháború után a japán kormány is csatlakozott a kvótákat bevezető bálnavadászati moratóriumhoz, 2019 januárjában azonban kilépett az elfogadhatatlan kvóták miatt, így napjainkban is számos japán bálnavadász-"kutatóhajó" járja a világtengereket.

Egyébként számos hagyományos halászhajóhoz hasonlóan ezek a "kutatóhajók" egy része is mozgó feldolgozóállomás, így mire partot érnek a honi kikötőben, már feldolgozva és csomagolva várják az értékesítést a "kutatási" példányok...

800px-whale_meat_on_sale_at_a_tokyo_fish_market_in_2008.jpg

Ugyan az élelmiszer-ellátásban nem játszik főszerepet, számos japán tradicionális tevékenységként tartja számon a bálnavadászatot. (forrás: Wikipedia)

 

Persze ez még önmagában nem emelné ki a japánokat a többi bálnavadász nemzet közül, de a szigetország hajói rendszeres célpontjai a különféle környezetvédelmi szervezeteknek (Greenpeace, Sea Shepherd, satöbbi), amelyek kisebb-nagyobb hajói ott igyekeznek akadályozni a japán bálnavadász-hajókat, ahol csak tudják. Ez az állandó anyázáson és ökölrázáson túl nem egyszer tettlegességig is fajul: a vadászokat megközelítő környezetvédőket előbbiek barátian vízágyúval szokták köszönteni. Utóbbiak viszont nem egyszer elérték céljukat, a japánok ugyanis a rendszeres zaklatás hatásra már több alkalommal is felfüggeszteni kényszerültek a vadászatot.

anti-whaling.jpg

A környezetvédők célkeresztjében elsősorban a japán bálnavadászok állnak. (forrás: Wikipedia)

 

Az eddigi legsúlyosabb incidensre 2010 januárjában került sor, amikor a Sea Shepherd szervezet hajója, az MY Ady Gil elsüllyedt egy japán bálnavadász-hajóval történt ütközést követően. 

2017-ben a Sea Shepherd felfüggesztette a japán bálnavadász-hajók déltengeri zaklatását, miután kiderült, hogy a japánok műholdakon keresztül követik a hajóikat, és így el tudták kerülni őket.

Kanada

Kanada az Egyesült Államokhoz hasonlóan szintén őslakos (inuit) közösségei révén érintett a bálnavadászatban, amelynek napjainkban egyik legkiemelkedőbb résztvevője (és haszonélvezője). A kanadai bálnavadászok évente több, mint ezer különféle tengeri emlőssel végeznek, tevékenységüket pedig - kulturális okokból - a kanadai szövetségi kormány védi és támogatja.

1024px-beluga_hunt_salluit.jpg

Kanadai bálnavadászat eredménye. (forrás: Wikipedia)

 

Ezt a kanadai kormány olyannyira komolyan veszi, hogy 1986-ban az IWC-ből is kivonult a számára elfogadhatatlan kvóták miatt. 

Norvégia

A norvég vikingek már a 9-10. században foglalkoztak bálnavadászattal (amely szokást aztán exportálták gyarmataikra is), az igazi felfutásra azonban szintén csak a 19. században került sor. A norvég kormány azonban újító szellemről tett tanúbizonyságot, ugyanis már az 1800-as évek végén kvótákat vezetett be, illetve voltak olyan szezonok, amikor teljesen tiltott volt a bálnavadászat a norvég felségvizeken.

hvalflensing_troms_sund_no-nb_digifoto_20150120_00077_nb_mit_fnr_20067.jpg

Norvégia a 19. század végén úttörő szerepet játszott a bálnavadászat eszköztárának modernizálásában, ugyanakkor a tevékenység szabályozásában is. (forrás: Wikipedia)

 

Viszont a modern japán bálnavadászat atyjaként számon tartott Oka Dzsúró (岡 十郎) éppen Norvégiában leste el az új eszközöket, fejlesztéseket, módszereket, amely tudást aztán otthon kamatoztatta.

Norvégia ugyan szintén csatlakozott az IWC-hez, a bálnavadász-moratórium kvótái ellen már szót emelt, így Oslo a saját maga által meghatározott limiteket tartja kötelezőnek magára nézve. Habár az 1990-es évek óta a megszabott kvótát ritkán teljesítették a bálnavadászok, 2018-ban Norvégia további 30%-kal emelte a levadászható egyedek számát - ami a környezetvédők tiltakozását váltotta ki.

800px-number_of_whales_killed_owid_svg.png

A 20. században elejtett bálnák mennyisége. A bálnavadászat volumene az 1970-es évektől fokozatosan hanyatlott, s szerencsére napjainkban már a közelében sincs a korábbiaknak. (forrás: Wikipedia)

 

A japánok egyébként rasszizmussal vádolják a környezetvédőket, mondván, hogy míg az ő hajóikat rendszeresen zaklatják, addig a norvégok vagy az izlandiak békésen vadászhatnak.

Saint Vincent és a Grenadine-szigetek

Az apró, alig százezer ember által lakott karibi szigetcsoport (amely csak 1979-ben nyerte el függetlenségét az Egyesült Királyságtól) egyik tagján, Bequia szigetén évszázados hagyománya van a hosszúszárnyú bálnák vadászatának. Éppen ezért az IWC évente négy (!) ilyen bálna elejtését engedélyezi a helyi közösségnek.

whalemeat.jpg

A Saint Vincent és a Grenadine-szigetek részét képező Bequia számos lakójának biztosít megélhetést az erősen korlátozott bálnavadászat. (forrás: Wikipedia)

 

A nagy bálnavadász-hajókkal ellentétben Bequia lakosai hagyományos eszközökkel és módon ejtik el, majd dolgozzák fel a ceteket. Érdekesség, hogy az utóbbi években több alkalommal is előfordult, hogy nem teljesítették a kvótát, sőt, volt olyan esztendő is, amikor egyetlen bálnát sem ejtettek el a Karib (Antilla)-tengeren.

Zárásként még annyit jegyeznénk meg, hogy a legnagyobb emlősökre nem csak a célzott vadászat jelent veszélyt, hanem a környezetszennyezés, a globális felmelegedés és a növekvő tengeri forgalom is.

Így nem csak a bálnavadászat potenciális felszámolása, hanem az említett problémák megszüntetése, enyhítése is az egyenlet részét képezi. Reméljük, a következő generációknak is része lesz az olyan élményekben, mint ami az alábbi videón látható.

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr7516241168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Örömhernyó 2020.10.20. 17:26:31

Ez a legértelmetlenebb természetkárosítás. A szárazföldi állatokat mondjuk kordában kell tartani, mert a túlszaporodott vaddisznó, őz, szarvas tönkreteheti a termést. De a bálnairtásnak semmi értelme.
Amíg "civilizált" népek ilyen brutális hagyományokat őriznek és védenek, addig ezeknek a népeknek egy szava se lehet mondjuk a mohamedánok elavult, középkori értékrendje, az afrikaiak női nemi szerv csonkítása, kínaiak kutyahús evése ellen. Sose fog felnőni az emberiség.

Dorinda41 2020.10.21. 16:22:29

@Örömhernyó: Mennyire kár, hogy igazad van.
süti beállítások módosítása