Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Barangolás a világban

Villámháború nyugaton - 4. rész

Franciaország bukása

2021. január 18. - FuraTermék

Röpke néhány hónap kihagyás után folytatjuk a németek 1940-es nyugat-európai diadalmenetét bemutató sorozatunkat - a május-júniusi hadjárat legnagyobb falatát, Franciaország megszállását hagytuk utolsónak, miután a Benelux-államok elfoglalását már megírtuk itt, itt és itt.

ministry_of_information_second_world_war_press_agency_print_collection_hu102736.jpg

Francia csapatok 1939 őszén egy ideiglenesen elfoglalt német kisvárosban. (forrás: Wikipedia)

 

Következzen a Westfeldzug, azaz az 1940-es német nyugati hadjárat fődíja, Franciaország elestének - nagyon rövid - története!

Háborús győztes

Gazdasági és társadalmi vesztes

Franciaország az antant vezető katonai hatalmaként az első világháború győztes nemzete volt - nem kis részben éppen az elégtételt követelő francia politikai vezetésnek köszönhető a Párizs környéki békediktátumok Németországra és kis hazánkra nézve is meglehetősen súlyos, megalázó volta. Habár győztesek voltak, Franciaországot teljesen kimerítette a négy évig tartó háború, amely amellett, hogy elpusztította az ország északi részét, milliós emberáldozatot követelt a francia néptől. 

És akkor Párizs Egyesült Államok felé történő súlyos eladósodásáról nem is beszéltünk. 

800px-river_crossing_ngm-v31-p338.jpg

Francia csapatok az első világháborúban. Az 1914 és 1918 között elszenvedett emberveszteségek alapvetően változtatták meg a francia hadvezetés háború utáni terveit és elképzeléseit. (forrás: Wikipedia)

 

Az 1920-as években nyilvánvalóvá vált, hogy a frontokon maradt francia férfiak milliói hamarosan demográfiai problémák elé fogják állítani a társadalmat: az 1930-as években évente már több százezer hadköteles korú férfi nem fog tudni bevonulni a hadseregbe (mivel meg sem született), az így keletkező, a gyarmatokról csak részben pótolható létszámhiány pedig meglehetősen hátrányos helyzetbe fogja hozni Párizst az akkoriban ugyan katonailag meglehetősen legyengített, de igazából csak alvó óriás Németországgal szemben.

800px-maginot_line_ln-en_svg.png

Grandiózus elképzelés: a francia vezetés a két háború között a francia-német határon kiépített Maginot-vonaltól remélte a Németország elleni védelmet. (forrás: Wikipedia)

 

Éppen ezért a francia haderő az első világháború után jelentős átszervezésen ment keresztül: elsődleges cél immáron az ország területének védelme lett minimális támadó kapacitás fenntartása mellett, ez a defenzív hozzáállás pedig megszülte a történelem talán legismertebb erődrendszerét, a francia-német határt végigkövető Maginot-vonalat (Ligne Maginot

Az ötletgazda francia védelmi miniszter André Maginot után elnevezett, erődök és megerődített állások sokaságából álló, 1927-től 1940-ig épített erődrendszer elsődleges feladata a németek visszatartása volt Franciaország belsejétől. A 350 kilométer hosszú, helyenként több kilométer mélységű, tüzérségi állásokkal és géppuskafészkekkel teletűzdelt védelmi vonal a semleges svájci határtól a szintén semleges belga határig tartott - utóbbiak kifejezetten tiltakoztak az ellen, hogy a Maginot-vonalat Belgium felé fejlesszék tovább.

Készülődés a háborúra

A furcsa háború

Franciaország a defenzív hozzáállás ellenére az 1930-as évek végén még mindig a Föld egyik legnagyobb és legerősebb haderejét tudhatta magáénak, amely mozgósítást követően létszámban és felszerelésben egyaránt meghaladta a német Wehrmachtot. Azonban tudjuk, hogy a mennyiség önmagában nem elég, kell hozzá megfelelő minőség is. 

casematedambachnord.jpg

Több száz kisebb-nagyobb bunker és lőállás került kiépítésre 1927 és 1932 között a német (és kisebb részben az olasz és luxemburgi) határ mentén. A tervek szerint az erődrendszernek addig kellett volna feltartóztatni a támadókat, amíg a hátországban mozgósított tartalékok beérkeznek. (forrás: Wikipedia)

 

Miután Németország megtámadta Lengyelországot 1939. szeptember 1-jén, Párizs nem sokkal később hadat üzent Berlinnek, azon túl azonban, hogy mozgósították a tartalékos állományt, és a kijelölt csapatok felvonultak a német határra, nem sok mindent tettek keleti szövetségesükért. Hamarosan megjelentek francia földön a Brit Expedíciós Haderő (British Expeditionary Force) csapatai is, akikkel a hátuk mögött a franciák néhány betörést hajtottak végre Németország területére - majd néhány falu elfoglalása és pár tucatnyi tyúk rekvirálása után gyorsan vissza is vonultak erődrendszerük fedezékébe.

soldat_franc_s_al_saar.jpg

Francia katona vizsgál egy német utcanévtáblát 1939 őszén. A franciák rövid időre több tucatnyi falut és kisvárost foglaltak el a határ mentén, de a tapogatózó jellegű felderítőbevetéseket követően nem sokkal visszahúzódtak a Maginot-vonal védelme mögé. (forrás: Wikipedia)

 

Az 1939 szeptembere és 1940 tavasza közti időszakot a nyugati front csendessége miatt úgy is nevezik, mint a furcsa háború - a szövetségesek nem akartak, a németek pedig a keleti elfoglaltságuk miatt ekkor még nem tudtak támadni.

A sokáig pattnak tűnő helyzet aztán 1940 áprilisától (Dánia és Norvégia megszállásától) kezdve felforrósodott; a francia haderő parancsnokai azonban még ekkor is bíztak a Maginot-vonalban, valamint abban, hogy fel tudják tartóztatni Hitler csapatait, ha úgy döntenek, hogy szeretett hazájukra rontanak.

evolution_of_plan_yellow.PNG

A német tervek változásai 1939-1940 telén a nyugat-európai hadszíntér vonatkozásában. Először még az 1914-es hadműveletek megismétlésével számoltak, később azonban - Hitler beleegyezésével - változtattak az elgondoláson. (forrás: Wikipedia)

 

Az 1940 telén Nyugat-Európa vonatkozásában elfogadott első német haditervek még gyakorlatilag megegyeztek az 1914-es offenzíváéval: betörni Belgiumba, odacsalni a szövetséges erőket, majd elpusztítani őket a flandriai síkságon. Miután azonban kitudódott ez a terv, a németek módosítottak: a később Fall Gelb (Sárga-terv) nevet kapó elképzelés alapján a francia-brit haderőt Belgium és Hollandia lerohanásával elcsalják ugyan északra, majd azokat gyakorlatilag megkerülve az Ardennek járhatatlannak hitt erdőségein keresztül a páncélos ékek lezúdulnak a hátukba, így harapófogóba csalva és elpusztítva az ellenséget. 

Mint láthatjuk, a Maginot-vonal végül elérte célját: a németek ahelyett, hogy támadást intéztek volna a tüzérségi eszközökkel alaposan teletűzdelt rendszer ellen, egyszerűen meg akarták kerülni azt.

Indul az offenzíva

220px-maurice_gamelin.jpg

Maurice Gamelin tábornok, a szövetséges haderők főparancsnoka a nyugat-európai német hadjárat első napjaiban. Mivel a francia-brit haderőben az előbbiek voltak túlsúlyban (a britek "mindössze" 13 hadosztállyal és négyszázezer katonával képviseltették magukat), így az első világháborúhoz hasonlóan a franciák kiváltsága volt a főparancsnok megnevezése. (forrás: Wikipedia)

 

1940. május 10-én, vasárnap hajnalban végül a három hadseregcsoportba szervezett német szárazföldi haderő a Luftwaffe tevékeny és hathatós támogatásával megindította offenzíváját: az első napon még a Benelux-államok jelentették a fő célpontot; Luxemburg még aznap elesett, a belga és holland csapatok pedig ugyan hősies ellenállást fejtettek ki, sokat nem tudtak tenni a felfejlődő német gőzhengerrel szemben. A Maurice Gamelin tábornok parancsnoksága alatt álló szövetséges haderő ráharapva a csalira még május 10-én megindult Belgium felé, hogy megállítsák a németeket...

bundesarchiv_bild_101i-218-0504-36_russland-sud_panzer_iii_schutzenpanzer_23_pz_div_cropped.jpg

Német harckocsik valahol a keleti fronton...a németek az előző évi lengyelországi hadjárathoz hasonlóan komoly szerepet szántak a páncéloshadviselésnek a nyugat-európai hadszíntéren is. A páncélosok feladata volt utat nyitni a lassabban mozgó (gyakorlatilag semmiféle gépesítettséggel nem rendelkező) gyalogság előtt, a légierő hathatós támogatásával. (forrás: Wikipedia)

 

...közben pedig Heinz Guderian tábornok (és a páncélos fegyvernem, valamint hadviselés nagy újítója) német páncélosai előretörtek az Ardennekből, s néhány nappal később már a Belgiumba szorult szövetségesek hátába kerültek. A franciák ugyan megkíséreltek néhány ellentámadást, ők azonban alapvetően helytelenül alkalmazták saját páncélosaikat: néhány kivételtől eltekintve nem páncélosalakulatokba (páncéloshadosztályokba) szervezték őket, hanem a gyalogság támogatására szétosztották azokat a gyaloghadosztályok között.

Egy francia páncélos tiszt, bizonyos Charles de Gaulle sikeres ellentámadást hajtott végre harckocsijaival a németek ellen, ám végül meghátrálásra késztették a német légierő gépei.

junkers_ju_87ds_in_flight_oct_1943.jpg

Junkers Ju 87-es "Stuka" csapásmérő repülőgép. A nyugat-európai hadjáratban komoly szerep jutott az ezen repülőgépekkel felszerelt alakulatoknak az ellenség erőinek és moráljának megtörésében. (forrás: Wikipedia)

 

Alig egy hét után a francia-angol haderő szempontjából katasztrofálissá vált a helyzet: a Belgiumban ragadt erőket (több, mint háromszázezer katonát) a németek szépen-lassan beszorították a flandriai tengerpartra, miközben a délen előrenyomuló német páncélosok elvágták az összeköttetést a francia hadsereg többi részével. 

the_british_army_in_france_1940_f4693.jpg

Brit csapatok Franciaországban 1940 tavaszán. Ugyan a francia és német haderőhöz képest kis létszámban voltak jelen, a britek a rendelkezésükre álló legmodernebb fegyverzettel és felszereléssel látták el a 13 hadosztályt számláló expedíciós haderejüket. (forrás: Wikipedia)

 

Korábban tettünk már utalást rá, de most kibontjuk: a németek egyáltalán nem voltak súlyos számbeli fölényben: 141 hadosztályuk volt a szövetségesek 145 hadosztályával szemben (nagyjából 3,3 millió katona mindkét oldalon), harckocsik (!) és tüzérségi eszközök tekintetében pedig majdnem kétszeres (!) előnye volt a franciáknak és angoloknak.

Ráadásul ekkor a francia harckocsik még komolyabb minőséget képviseltek, mint német társaik.

Franciaország bukása

Május végére tehát a németek teljesen beszorították a francia-brit-belga haderőt a La Manche csatorna partjára: a szövetséges csapatok Calais és Dunkerque térségében összpontosultak: a Luftwaffe folyamatos támadásai mellett a közelben tartózkodó német páncélosok is készen álltak a támadásra, Hitler utasítására azonban a végső offenzíva - egyelőre - elmaradt.

800px-troops_evacuated_from_dunkirk_on_a_destroyer_about_to_berth_at_dover_31_may_1940_h1637.jpg

Dunkerque (Dunkirk) kikötőjéből evakuált brit csapatok egy romboló fedélzetén. A Dinamó-hadművelet alatt számos hadi- és szállítóhajót süllyesztettek el a német repülőgépek és tengeralattjárók. (forrás: Wikipedia)

 

Ez a német tétovázás lehetőséget biztosított a brit hadvezetésnek a történelem legnagyobb evakuációs (kimenekítési) műveletének végrehajtására: május 24. és június 4. között a Dinamó-hadművelet (Operation Dynamo) keretében több, mint háromszázezer brit, francia és belga katonák menekítettek ki a homokos tengerpartól a brit Királyi Haditengerészet és brit önkéntes civil tengerészek segítségével - az akció ugyan sikeres volt, ám a brit szárazföldi haderőt hónapokra harcképtelenné tette, mivel a nehézfegyvereket hátra kellett hagyni.

Az evakuáció során francia csapatok tartották a védelmi vonalat, majd megadták magukat a németeknek. Az Angliába menekített francia csapatokat nem sokkal később visszaszállították Franciaországba.

bundesarchiv_bild_121-0412_frankreich_panzer_somua_s35_geschutz.jpg

Magukra hagyott francia harckocsikat vizsgálnak a német katonák. Ebben az időszakban a nyugati szövetségesek a páncélosok terén még minőségi fölényt élveztek a németekkel szemben (később több száz francia harckocsit állítottak maguk is hadrendbe). (forrás: Wikipedia)

 

Június 5-én a németek megindították a Fall Rot (Piros-terv) hadműveletet, s napokon belül áttörték az új francia főparancsnok, Maxime Weygand utasítására sebtében létrehozott francia védelmi vonalakat. A francia csapatok morálja a csiga béka feneke alatt volt, nem egyszer (és nem kétszer) előfordult, hogy a demoralizált katonák testületileg tagadták meg a harcot, s hagyták ott a harcteret - bár a végsőkig való kitartásra is akadt példa szép számmal, ezek már nem tudták érdemben befolyásolni az összecsapás kimenetelét.

bundesarchiv_bild_146-1971-083-01_frankreich_franzosische_fluchtlinge.jpg

Menekültek az országúton. A harcok elől több millió francia civil menekült az ország déli, védettebbnek gondolt része felé. (forrás: Wikipedia)

 

Közben június 10-én Olaszország hadat üzent Franciaországnak, s megindította csapatait az Alpokon keresztül - Mussolini megérezte a vérszagot, de ezúttal (is) alaposan ráfizetett: az olasz határ mentén állomásozó francia csapatok súlyos csapást mértek az olaszokra, akiknek így elmaradt a dicsőséges győzelem.

battaglione_alpini_val_dora_sul_colle_della_pelouse_giugno_1940.jpg

Olasz csapatok az Alpokban 1940 júniusában. Mussolini szerette volna meglovagolni német szövetségesük fényes győzelmét, csapatainak azonban beletörött a bicskája a francia ellenállásba a hegyek között. (forrás: Wikipedia)

 

Ugyanazon a napon, amikor az Alpokban először dörögtek a fegyverek, a francia kormány (amelynek hivatalait ekkor már délre menekítették) nyílt várossá nyilvánította Párizst. A brit miniszterelnök, Winston Churchill tett még egy kósza kísérletet a francia háborús szellem fenntartására, de nem járt eredménnyel (a formális brit-francia unióra vonatkozó javaslatát a franciák elutasították). 

800px-petain-mai_1940-a.jpg

Henri Philippe Pétain marsall, Franciaország első világháborús hadvezére, élő nemzeti hős, aki 1940 júniusában átvette a francia kormány irányítását. Pragmatikus katonatiszt és politikus lévén belátta, hogy nem sok esély maradt a szervezett ellenállásra, ezért fegyverszünetet kért (és kapott) a németektől. Később a németekkel kollaboráns kormány kiépítése és fenntartása miatt hazaárulás miatt halálra ítélték (amit kegyelemmel életfogytiglanra változtattak). (forrás: Wikipedia)

 

Június 14-én elkövetkezett Franciaország 20. századi történelmének talán legmegalázóbb pillanata: a német csapatok bevonultak Párizsba (amelynek több százezer lakosa néhány nappal korábban követte a kormányt délre). Az addig teljesen tehetetlennek bizonyuló francia kormány élére 1940. június 16-án kinevezték az első világháború hősét, a nagy hadvezért, az ekkor már 84 éves (!) Henri Philippe Pétain marsallt, aki azon nyomban fegyverszünetet kért a németektől.

bundesarchiv_bild_101i-126-0350-26a_paris_einmarsch_parade_deutscher_truppen.jpg

A 20. századi francia történelem talán legszégyenletesebb és megalázóbb pillanata: német csapatok Párizs utcáin 1940 júniusában. (forrás: Wikipedia)

 

A megalázó fegyverszünet

bundesarchiv_bild_146-2004-0147_waffenstillstand_von_compi_gne_waggon.jpg

A németek kihozzák a párizsi hadtörténeti múzeumból az 1918-as fegyverszüneti egyezmény aláírásakor használt vasúti kocsit... (forrás: Wikipedia)

 

A németek (pontosabban személyesen Hitler) az első világháborús vereségük jelképes színhelyét, a compiègne-i erdőt jelölték ki a fegyverszüneti egyezmény aláírásának színhelyéül. Direkt erre a célra a helyszínre szállították az addig múzeumban tárolt ominózus vasúti kocsit, hogy még inkább fokozzák a franciák szomorú déja vu-érzését.

bundesarchiv_b_145_bild-p50284_compi_gne_waffenstillstandvertrag_huntziger.jpg

...amelyben végül 1940. június 22-én, 18:50-kor Charles Huntziger francia tábornok aláírja hazája nevében a fegyverszüneti egyezményt. A vasúti kocsi egyébként a háború után a létrejövő Kelet-Németország vasúthálózatán teljesített szolgálatot, mielőtt 1986-ban végleg selejtezték volna. (forrás: Wikipedia)

 

Az ekkor már Vichy városában székelő francia kormány képviselői (élükön Charles Huntziger tábornokkal) 1940. június 22-én aláírták az egyezményt, amely három nappal később, június 25-én lépett életbe. Ennek értelmében Elzász és Lotaringia visszakerült Németországhoz, Franciaország északi és atlanti-óceáni tengerparti része pedig német katonai megszállás alá került - az olasz határsáv pedig olasz ellenőrzés alá (Mussolini legnagyobb örömére).

Közel kétmillió francia katona német hadifogságba került - többségük a háború végéig valamelyik német hadifogolytábor vendégszeretetét volt kénytelen "élvezni", illetve ingyen munkaerőként hozzájárulni a német hadigazdaság működtetéséhez.

bundesarchiv_bild_121-0427_franzosische_kriegsgefangene.jpg

Francia hadifoglyok úton Németországba. A harcok ugyan véget értek, százezreknek azonban csak most kezdődött a mintegy öt évig tartó hadifogság. (forrás: Wikipedia)

 

Franciaország déli része a Pétain-kormány ellenőrzése alatt maradt; a szárazföldi haderő és a légierő nagy részét leszerelték, a flotta ugyanakkor - további döntésig - francia ellenőrzés alatt maradt a gyarmatokkal egyetemben (az itteni szárazföldi és légi csapatokat is francia irányítás alatt hagyták).

800px-de_gaulle-owi.jpg

Charles de Gaulle, aki egy páncéloshadosztály élén próbálta meg feltartóztatni az előrenyomuló német csapatokat. Hazája vereségét követően Londonban szervezett emigráns kormányzatot és hadsereget. (forrás: Wikipedia)

 

Közben a Londonba menekült Charles de Gaulle irányításával emigráns kormány szerveződött, amely kijelentette, hogy soha nem adják fel a harcot a németekkel szemben, s hozzálátott egy szabad francia haderő (Forces françaises libres, azaz FFLmegszervezéséhez (ez a haderő később tevékenyen részt vett a szövetségesek afrikai hadjárataiban, de Franciaország 1944-es felszabadításában is).

adolf_hitler_in_paris_1940.jpg

Hitler első és egyetlen párizsi látogatása során. (forrás: Wikipedia)

 

A brit-francia kapcsolatoknak nem tett jót, hogy a britek nem sokkal később a Royal Navy hadihajói Algériában tűz alá vették a francia flotta egységeit, megakadályozandó, hogy azok német (vagy olasz) kézre kerüljenek. A támadásban több ezer francia tengerész vesztette életét, a hadihajók többségét visszavonták az anyaországi Toulon kikötőjébe.

A francia tengernagyoknak eszük ágában sem volt hadihajóikat átjátszani a németeknek, még kevésbé az olaszoknak (többségüket két év múlva majd épp a franciák süllyesztik el a kikötőben).

bundesarchiv_bild_146-1972-045-08_westfeldzug_rommel_bei_besprechung_mit_offizieren.jpg

Erwin Rommel tábornok tisztjei körében valahol Franciaországban. Később legendássá váló hírnevét itt, Franciaországban alapozta meg. (forrás: Wikipedia)

 

A Vichy-kormány viszonylagos függetlensége nem tartott sokáig: alig két évvel később, 1942 végén a szabad zóna is német megszállás alá került (miután a szövetségesek partra szálltak a franciák észak-afrikai gyarmatain). A francia történelem egyik legsötétebb időszaka volt ez, ugyanis számos francia tisztviselő tevékenyen együttműködött a német megszállókkal (többek között a francia zsidóság deportálásában is). De ez már egy másik történet lapjaira tartozik...

800px-vichy_france_map.jpg

A fegyverszüneti egyezmény nyomán Franciaország északi és nyugati (tengerparti) része német katonai megszállás alá került, míg Olaszországgal határos régióiban és Korzika szigetén olasz csapatok rendezkedtek be. A déli, mintegy kétötöd-franciaországi régióban a Vichy városába települt kormány gyakorolta a fennhatóságot (minimális hadsereg fenntartásával) egészen 1942 novemberéig, amikor ezt az úgynevezett "Szabad zónát" is meg nem szállták a németek és olaszok. (forrás: Wikipedia)

 

Ami a veszteségeket illeti: az alig másfél hónapig tartó hadjárat során a németek 27 ezer halottat és több, mint százezer sebesültet, míg az olaszok hatezer halottat vesztettek (az arcuk nagy részével egyetemben), míg a szövetséges oldalon több, mint 370 ezer katona esett el vagy sebesült meg. Több tízezer francia civil vesztette életét a harcokban vagy a menekülés során - további milliók pedig földönfutókká váltak, a lakosság többsége pedig várta a csak négy évvel később bekövetkező felszabadulást. 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr9716294344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

soarvány 2021.01.18. 21:17:16

Ez a Mussolini mekkora egy lúzer volt. Egy kis hullarablás okán hadat üzent a franciáknak. Ez persze együtt járt az angol-francia szövetség miatt az angol hadüzenettel. Amikor Sztálin és Churchill szövetséget kötött 1942-június után, a SZU-val is hadiállapotba került, majd végül ráadásként az USA-val is. Ha nyugton marad a seggén, akkor Franco-hoz hasonló pályát is befuthatott volna.

Krisztián Károly Györe 2021.01.18. 22:19:14

Sulyosabb problémák is voltak.
A hadsereg 1935-ben elszalasztott egy nagy esélyt, a rajnai területek visszafoglalása All in/vabank volt Hitler részéről. Laposra verhették volna de engedték és ő innen bármit megtehetett.
A másik. A hadsereg elkezdte az átfegyverezést. Papíron remekül hangzott, új együléses vadászok, kétüléses könnyűbombázók felderítők. Csak a szakszervezetek huzavonája alatt nem készültek a repcsik. Amikor kiszállították a többségnek nem volt fegyvere, vagy légcsavarja. Akadt ezred ami minden hardwaret megkapott, de se benzin se llőszert nem. A korszerű gépek java a gyárban ragadt a 1935ös kiírásban még jó 40re elavult. Ugyan ez a bombázóknál
A harckocsiknál a hatalmas Char C2 egyetlen lövés nélkül pusztultak el. Az egyetlen tankszázadot vasúton ide oda votatták de egy stukacsapat rajtaöüött, 8at megsemmisítettek egy harckocsi alakulat egyet kilőt egyet elszállított. A Char B is hasonló. jjobb erősebb volt de hibás taktika miatt megkerülték áket, elvágták az utánpótlásaikat. A kisharckocsik viszont valóban rosszak voltak
a gyalogság kétféle lőszert használt egy hibás ötlet miatt, nem voltak cserélhetőek. Mire átáltak az új szabványhoz(7,5X54 a 7,5X57mm helyett)már sok fegyvert nem csöveztek át.
A MAS36 félautomatának godolták ki de visszaalaktották a tervet zárdugattyúsra. És keveset is készítettek. A géppisztolyoknál is ugyan ez. Volt radikálisan korszerű de csak kevés.
A páncélelhárítás s jó volt de hibásan mérték fel...
A Fotta szintén átalakulás közben volt . A régi egységek nagyon hátráltatták a flotta mozgásokat. Mindez tétlenségre kárhoztatta.
Így a egymásnak ellentétes taktika régi első vh-s beidegződés okán egyszerűen gyors összeomlás volt az redmény.
A szovjetek hasonlóan álltak...de nekik azzal hogy a németeknek nagyon hosszúra nyúlt az utánpótlási utvonal, az is nehezen járható, lett idejük újratervezni, na meg elképesztő nyers és hadianyagot kaptak

MEDVE1978 2021.01.18. 22:28:47

A legfőbb német győzelmi esély volt Dunkerque. A britek ekkor egyedül maradtak a háborúban, amire kevés szükségük volt. A britek kevésbé voltak érdekeltek a kontinentális Európában, viszont a németek nem nagyon veszélyeztették a gyarmataikat, amelyek igazán fontosak voltak a birodalomban. Hitler ráadásul a briteket árjának tartotta, illetve - bár ma ez nem divatos - a britek is felsőbbrendűnek gondolták magukat és rasszisták is voltak. A zsidó menekültekért sem "lelkesültek". Hitler valószínűleg politikailag abban hitt, hogy sikerül átbillentenie a brit politikában a mércét a háborúellenesek javára, ezért nem adta ki a parancsot az erőlenyomulásra. Tény, hogy egyébként a német csapatok is kimerültek voltak, óriási távolságot tettek meg, ezért nyilván a parancsnokok sem voltak oda a támadásért. Emellett Göring, Hitler közeli haverja azt ígérte, hogy Luftwaffe majd elpusztítja a teljes brit expedíciós hadsereget.
A britek oldalán elsősorban Churchill volt felelős azért, hogy a háború folytatódott. Churchill imádta a háborút és utálta a nácikat. Hitler nem számolt azzal, hogy a britek ezúttal nem a rövidtávú érdekeiket (béke) követik, hanem Churchill hazafisági és birodalmi büszkeségi kérdést csinál a háborúból.

A francia hadjáratot követően a németeknek valójában már jóval kisebb esélyei voltak a világháború megnyerésére. Az amerikaiak hadba lépésével valószínűvé vált, hogy ugyanaz lesz, mint az első világháborúban, amint az amerikaiak nagy számban partra tudnak szállni, vége. Hitler előremenekült, tudván, hogy Sztálin hátba fogja szúrni (Sokan kétlik ezt a nagy szovjet honvédő háború ideológiájával, azonban tény, hogy Sztálint a nyugati terjeszkedése érdekelte, ezért rohanta le a balti államokat, Lengyelországot és Finnországot. Nehéz elképzelni azt, hogy Sztálin nem vette volna ki a részét a széteső német birodalom felosztásából. Ráadásul a britek és franciák akkor sem üzentek hadat a Szovjetúniónak, amikor még a stabil front idején lerohanta a semleges Finnországot), emellett az ideológiája (élettér) és az olaj is keletre vitte. Paradox módon Hitler veszte pont az lett, hogy hallgatott az egyébként profit tábornokaira. Hitler ugyanis a Barbarossa első céljaként a déli olajmezőket jelölte ki, a tábornokai győzték meg arról, hogy Moszkva legyen a taktikai célpont.

Krisztián Károly Györe 2021.01.18. 22:59:31

@soarvány: nem mivel fasiszta volt nem tudta volna a rendszerét tartani. A spanyolok a 60as évekig páriák voltak

BölcsÉsz 2021.01.19. 14:01:10

@Krisztián Károly Györe: A spanyolok a 60as évekig valóban páriák voltak, de nem bántotta őket senki. Plusz Franco és Mussolini össze is foghattak VOLNA.

chrisred 2021.01.19. 15:02:15

@MEDVE1978: "A britek ekkor egyedül maradtak a háborúban, amire kevés szükségük volt. A britek kevésbé voltak érdekeltek a kontinentális Európában, viszont a németek nem nagyon veszélyeztették a gyarmataikat, amelyek igazán fontosak voltak a birodalomban."

A britek számára a legfőbb veszély az volt, hogy a németek a franciáktól megszerzett tengerparti területek révén átveszi a szerepüket a transzatlanti kereskedelemben,és ezzel másodrendű perifériává süllyednek. (Ahogy most erre a brexittel minden esélyük megvan.) Nekik létszükséglet volt, hogy bevehetetlen szigetként és a tengerek uraként vessék meg a lábukat a németekkel szemben. Az atlanti csata valójában erről szólt.

nincs1agy 2021.01.19. 20:13:42

@MEDVE1978: Hitler legnagyobb hülyesége az volt, hogy a franciaországi győzelem után a német szárazföldi haderő vagy fél évig semmilyen hadműveletbe nem kezdett. Pedig gyakorlatilag egyedül maradtak a pályán, a britek a sebeiket nyalogatták. Várták, hogy békét kérjenek a britek, aztán végül mégis elkezdték bombázni őket, értékes heteket vesztegetve.
Megszállhatták volna Gibraltárt, sőt egyes elképzelések szerint a brit szigetek inváziója sem lett volna kivitelezhetetlen, hisz itt ekkor kb. egy puska jutott két katonára. Ha nem jön össze max. buknak 50-60 ezer katonát, ötöd annyit, mint Sztálingrádnál.

gigabursch 2021.01.20. 05:59:26

A franciák teljes belső zavarát jól jellemzi mindaz, amit Toulonban tették a flottájukkal.
Amúgy meg a németeknek az ipar miatt az EK-i régió volt a létfontosságú, akárcsak a csehek is ezért kellettek.
süti beállítások módosítása