Néhány héttel ezelőtt bemutattuk Belgium 1940-es németek általi lerohanását, mai írásunkban pedig megnézzük, hogyan teltek a legnagyobb és legnépesebb Benelux-állam, Hollandia második világháborús részvételének első napjai.
Rotterdam belvárosa a település ellen 1940 májusában végrehajtott német légitámadást követően. A bombázás végül egész Hollandia vereségének szimbólumává vált. (forrás: Wikipedia)
Következzen Hollandia négynapos háborújának története!
Mélyföldek országa
Kicsi bors kis hadsereggel
Hollandia azon kevés (szerencsés) európai ország közé tartozik, amely semleges államként sikerrel vészelte át az első világháború pusztításait. Miközben tőle alig néhány kilométernyire, Belgium földjét gránátok és bombák szaggatták darabokra (a lövészárkokról és aknamezőkről nem is beszélve), addig a holland föld (amelynek egyharmada természetes és mesterségesen, gátrendszerek segítségével a tengerektől elhódított mélyföld) érintetlen maradt, a fellendülő és virágzó kereskedelemnek köszönhetően pedig az 1920-as évek is fejlődéssel teltek Németalföld lakosai számára.
A gazdasági virágzás egyik alapja a Hollandia által birtokolt távol-keleti gyarmat, Holland Kelet-India (Nederlands(ch)-Indië) kvázi-kiszipolyozása volt.
A legjobban kiépített holland védelmi vonal, a Grebbelinie egyik napjainkban is megmaradt lövészárka Közép-Hollandiában. A két háború között ugyan az ország gazdasági lehetőségei megengedték volna, mégis elmaradt a belgákéhoz vagy franciákéhoz hasonló korszerű erődrendszerek kiépítése. Bár így utólag belegondolva, lehet, hogy a hollandok jártak jobban... (forrás: Wikipedia)
Az 1930-as években Németországban bekövetkezett változásokat ugyan észlelték Amszterdamban Hágában is, ugyanakkor a holland politikai vezetés nem érezte szükségét a fegyveres erők drasztikus megerősítésének. Amikor a puskaporos hordó már robbanni készült 1939-ben, hozzáláttak ugyan a német határ menti védelmi vonalak fejlesztéséhez, de ez ekkor már "eső után köpönyeg"-típusú cselekedet volt.
Holland katonák őrségben 1939-ben (és vízben). A hadsereg tisztjei és katonái ugyan jól képzettnek számítottak, Hollandia mégsem épített ki nagylétszámú tömeghadsereget - a katonák egy részét ráadásul állandó jelleggel a Távol-Keleten állomásoztatták. (forrás: Wikipedia)
A holland védelmi elképzelések gerincét az országot át- meg átszelő csatornák és folyók jelentették: a terv az volt, hogy ezek mögött alakítanak ki védelmi állásokat, s azok eleste esetén vonulnak vissza a következőig, egészen a tengerig - végső esetben a mélyföldek (amelyek - mint írtuk volt - az ország területének legsűrűbben lakott egyharmad részét jelentik) elárasztása is az ellenség dolgát nehezítette volna.
Az egyetlen modern holland erődítés a két háború között létrehozott IJssel-tavat a tengertől elválasztó töltést, az Afsluitdijk-et (és az azon futó főútvonalat) védte, a legjelentősebb védelmi vonal pedig az Amszterdamtól keletre fekvő, lövészárkokkal és acél-akadályokkal megerősített, itt-ott elárasztott földekkel megtámogatott Grebbe-vonal (Grebbelinie) volt.
Az 1944-ben híressé (hírhedtté) váló nijmegeni híd lezárását gyakorló holland katonák 1939-ben. (forrás: Wikipedia)
A holland szárazföldi erők mozgósítás után is töredékét tették volna ki a déli, kisebb népességű szomszéd, Belgium által felállítható 22 harcképes hadosztálynak (48 ezrednyi [nagyjából kilenc hadosztálynyi] gyalogság plusz 22 zászlóalj a határok védelmére, minimális páncéloserő és tüzérség támogatása mellett); a légierő ugyan rendelkezett korszerű repülőgépekkel (amelyek többsége a holland Fokker vállalat terméke volt), de mennyiségük eltörpült az 1930-as évek végére óriásira növő Luftwaffe ereje mellett.
A holland hadvezetés által létrehozott védelmi vonalak. A három legnagyobb várost, Amszterdamot, Rotterdamot és Hágát magában foglaló nyugati országrészt a tervek szerint gyakorlatilag erőddé változtatták volna a mélyföldeket átszelő csatornák és gátrendszerek segítségével. (forrás: Wikipedia)
A három holland haderőnemből (a szárazföldi erők és a csendőrség mellett) a legütőképesebb erőt egyértelműen a Királyi Haditengerészet (Koninklijke Marine) képviselte (a repülőcsapatok akkoriban megosztva a hadsereg és a haditengerészet alárendeltségébe tartoztak): az öt cirkálóból, nyolc rombolóból és huszonnégy tengeralattjáróból álló flotta egy részét azonban tartósan a Távol-Keleten állomásoztatták, s valószínűsítették, hogy a németek támadására nem a tenger felől fog sor kerülni.
Ebben végül igazuk lett, s az offenzíva során megmenekült hadihajók alig másfél évvel később jól jöttek a világ másik részén...
1940 forró tavaszán
A világháború tehát 1939 szeptemberében kitört, a nyugat-európai hadszíntéren viszont nem sok változás történt: a franciák beásták magukat, s aktuálisan a németeknek sem állt szándékában az ősi ellenségeikkel leszámolni (gondolták legalábbis sokan a furcsa háború hónapjaiban). 1940 tavaszán viszont Hitler újra beindította hadigépezetét. Miután április elején csapatai lerohanták Dániát és Norvégiát, erői nagy részét átcsoportosította a nyugati határvidékre, amely az éber holland katonai hírszerzés figyelmét is felkeltette.
Az északon bevetett német ejtőernyősök hatására a hollandok öt zászlóaljnyi katonát rendeltek a kiemelt fontosságú repterek védelmére, ami később bölcs döntésnek bizonyult.
Holland Fokker D.XXI típusú vadászrepülőgépek. A holland repülőcsapatok viszonylag korszerű eszközökkel voltak felszerelve, a Luftwaffe azonban óriási számbeli fölénnyel rendelkezett. (forrás: Wikipedia)
Május 10-én (vasárnap, szokásuknak megfelelően, hogy minél nagyobb legyen a meglepi) a németek aztán összehangolt támadást indítottak a holland és belga határon egyaránt. Fő céljuk természetesen Franciaország volt, az első világháborút ismétlő hadmozdulattal azonban igyekeztek minél nagyobb francia-brit haderőt elcsalni a fő csapásirányból, azaz az Ardenneken erdőségein át az észak-francia síkságra lezúdulni szándékozó páncélosok tömegei elől.
Thomas, a negyvenes évei közepén járó, közvetlenül a német határ mellett lakó holland gazda addigi élete során már hozzászokott a korán keléshez. Ma azonban vasárnap, tehát mégis csak az Úr napja volt, ennek megfelelően szeretett volna egész későn, hajnali ötkor kelni. Erre azok a hülye motorosok a berregésükkel nem felkeltik? Ráadásul valahol a közelben valami robbanás is volt, ezért némileg álomittasan (vagy az este elfogyasztott, kelleténél több sör hatására) kótyagosan ment ki az istállóhoz ellenőrizni a teheneket. Alighogy kinyitotta a kaput, lámpásának fényénél tehenei helyett legalább egy tucatnyi fémsisakos alakot pillantott meg, ráadásul egyikük meglehetősen barátságtalanul puskája csövét Thomas arcába nyomta.
- Hände hoch! - ugyan Thomas nem értette, mit mond a katona, automatikusan magasba emelte kezét; éles logikáról tanúbizonyságot téve rögtön rájött, hogy nem a holland hadsereg gyakorlatába csöppent éppen.
- Hát elkezdődött! - sóhajtotta maga elé a most már teljesen éber gazda. - Remélem, legalább a teheneket nem rekvirálják...
Henri Winkelman tábornok, a holland haderő főparancsnoka a német offenzíva idején. Miután aláírta a kapitulációs okmányokat, német hadifogságba került, ahonnan csak 1945-ben szabadult. (forrás: Wikipedia)
A hajnali órákban a határ menti holland falvakban erős német gépzúgásra lettek figyelmesek a mély álmukból kivert, meglehetősen morcos gazdák: a Luftwaffe szállító repülőgépein ekkor már úton voltak a holland repterek felé Kurt Student tábornok irányítása alatt az 1. ejtőernyős hadosztály és a 22. légiszállítású hadosztály harcosai.
Ráadásul - bónuszként - számítani lehetett rá, hogy a holland tehenek aznap jóval kevesebbet tejelnek majd, ami majdnem olyan súlyos csapás volt, mint a holland haza megszállása.
Godfried van Voorst tot Voorst tábornok, a második legmagasabb rangú holland tábornok a német offenzíva idején. Winkelman tábornokhoz hasonlóan ő is a németek vendégszeretetét élvezte a háború végéig. (forrás: Wikipedia)
A belgák Ében-Émael erődjének sikeres (és villámgyors) elfoglalásával ellentétben azonban meglehetősen nagy mennyiségű holland fekália került a ventilátor elé álló németek arcába: az éber légvédelmi tüzérségük több horogkeresztes gépet lelőtt, a de facto főváros, Hága kiemelt fontosságú pontjainak elfoglalására induló háromezer német ejtőernyőst pedig nagy mennyiségű ólommal fogadta a holland helyőrség (a német katonák felmenőinek heves és káromkodásokkal tűzdelt emlegetése mellett természetesen).
A német ejtőernyősök nagy hátránya volt akkoriban, hogy a katonákat és a fegyverzetüket nem együtt dobták le: utóbbiak szintén ejtőernyőn, konténerekben érkeztek (ezt meg kellett találni, "kibontani", majd felfegyverkezni), így az égből lepottyanó harcosok sokszor találták magukat kellemetlen (és lehetetlen) helyzetben.
Holland önjáró légvédelmi tüzérség, amely a háború idején számos német repülőgép vesztét okozta. (forrás: Wikipedia)
A nap végére a fővárost védő nagyjából hadosztálynyi (tizenegyezer főnyi) holland erők elkeseredett harcok során legyűrték az ejtőernyősöket, akiknek többségét fogságba is ejtették (a közel ezerötszáz német azonban nem sokáig élvezte a hollandok vendégszeretetét, mint azt hamarosan látni fogjuk). A keleti védelmi vonalakban várakozó társaikon azonban gyakorlatilag átgázoltak a páncélosokkal is, de elsősorban a légierővel megtámogatott német egységek; a nyugdíjból nem sokkal korábban visszahívott Henri Winkelman tábornok parancsnoksága alatt álló holland csapatok ugyan igyekeztek hősiesen ellenállni, május 11-én a németek már az Amszterdam és Rotterdam előszobájában húzódó Grebbebergnél (azaz a Grebbe-vonalnál) vívtak közelharcot a hollandokkal.
Német ejtőernyősök földet érése Hollandiában. Az itteni ejtőernyős hadműveletek nem váltak a fegyvernem sikertörténetévé. (forrás: Wikipedia)
A németek a háború első napján megszerezték a Hollandia feletti légi uralmat, miután a holland légierő gépállományának (53 bombázó és 78 vadászrepülő mellett 53 felderítő repülőgép) felét még a földön elpusztították.
Az inváziónak egyébként a Luftwaffe is megfizette az árát, a harcok során ugyanis összesen 350 repülőgépet vesztettek (ezek egy részét a holland vadászok és légvédelem szedték le, de sok gépük tört össze az ejtőernyős- és szállító műveletek során is).
A de facto főváros, Hága (az alkotmányos főváros Amszterdam) kulcsfontosságú pozícióit már május 10-én igyekeztek elfoglalni a német ejtőernyős és légiszállítású egységek. Az éber és gyorsan reagálú holland helyőrség sikerrel akadályozta meg a frontvonal hátába dobott ellenség sikerét, s a hadművelet egyik legnagyobb sikerét érte el az égből pottyant betolakodók lefegyverzésével. (forrás: Wikipedia)
Az elkerülhetetlen
A németek végül május 13-ára átverekedték magukat a legjelentősebb holland védelmi vonalon, s most már szó szerint ott álltak a nagy holland városok kapujában. Időközben ugyan némi brit és francia segítség is befutott délről, de érdemben már nem lehettek hatással a végeredményre, ugyanis közben megkezdődött az Ardennek vonulatain át az addigi történelem legnagyobb páncélos offenzívája.
A Grebbe-vonal központjában fekvő Grebbeberg látképe napjainkban. 1940 májusában a holland katonák elég sokáig fel tudták itt tartóztatni a német előrenyomulást. (forrás: Wikipedia)
Winkelman tábornok május 13-án azt jelentette a kormánynak, hogy a helyzet kritikussá vált; ezen a napon egy brit romboló fedélzetén a királynő, Vilma a kabinet több tagjának társaságának távozott Angliába, miközben a hollandok utolsó bevethető erőiket Hága és Amszterdam térségében vonták össze - a német páncélosok ekkor már Rotterdam határában álltak.
Hitler igazából még ennyi ellenállásra sem számított a hollandoktól.
A brit Királyi Haditengerészet HMS Codrington rombolója, amelynek fedélzetén Őfelsége, Vilma királynő és a kabinet tagjai elhagyták Hollandiát. (forrás: Wikipedia)
Ikonikus fotó Rotterdam belvárosáról a német bombázás után. A nyugati (holland és angol) propaganda igyekezett eltúlozni az egyébként is súlyos, közel ezer civil életét követelő támadás pusztításának mértékét. (forrás: Wikipedia)
A legjelentősebb holland kikötőváros, Rotterdam birtoklása kulcsfontosságú volt a németek számára (egy nem létező, de azért még jól hangzó fríz közmondás szerint aki Rotterdamot birtokolja, az egész Németalföldet birtokolja), ezért május 14-én a Luftwaffe nagyszabású támadást kívánt végrehajtani a várost védő csapatok ellen - nem utolsósorban pedig ezzel akartak nyomást gyakorolni a holland vezetésre a fegyverletétel kikényszerítése érdekében.
Hollandia helyzete a kapituláció napján, 1940. május 14-én este. Az ország területének legnagyobb részét ekkor már a német csapatok ellenőrizték. (forrás: Wikipedia)
A délutáni órákban a város felett felbukkanó bombázók végül szinte a földdel tették egyenlővé a belváros nagy részét. A félreértésből fakadó - a németek az időközben folyó tárgyalások miatt fel akarták függeszteni a támadást, de a parancs nem jutott el a pilótákhoz, akik így végrehajtották feladatukat - bombatámadás nagyjából ezer emberrel végzett és nyolcvanezret hajléktalanná tett (a holland és brit propaganda később harmincezer áldozatról számolt be), s miután a németek azzal fenyegettek, hogy a még holland kézen lévő, Amszterdamtól délkeletre fekvő Utrechtet is bombázni fogják, május 14-én este a holland kormány bejelentette a kapitulációt.
A rotterdami bombatámadás pedig mélyen beleégett a hollandok kollektív emlékezetébe.
Rotterdami háborús megemlékezés, amelynek keretében az égből hulló bombákat reflektorok szimbolizálták. (forrás: Wikipedia)
Az offenzíva után
Henri Winkelman tábornok távozása a fegyverszüneti egyezmény aláírását követően. (forrás: Wikipedia)
A németekkel tárgyalni készülő holland parlamenter a nélkülözhetetlen fehér zászlóval. A fegyveres erők tagjai számára nagy csapás volt a megadás, és sokaknak még csak most kezdődtek a háborús megpróbáltatások. (forrás: Wikipedia)
Másnap, május 15-én reggelre Hollandia legnagyobb részén elhallgattak a fegyverek. Mint írtuk volt, a királynő és a holland kormány többsége ekkor már Londonban tartózkodott, miközben több ezer holland katonát szépen-lassan a szövetségesekkel együtt beszorítottak Dunkerque térségébe. A Dinamo-művelet keretén belül végül a holland haditengerészet és a kereskedelmi flotta egységei is tevékenyen részt vettek a katonák Angliába való menekítésében.
Vilma királynő, Hollandia államfője Londonból intéz beszédet népéhez nem sokkal a kapitulációt követően. A Távol-Keleten ekkor még számottevő holland haderő állomásozott, és Angliába is több ezer holland katona és civil menekült, hogy folytassák a harcot a náci Németország ellen. (forrás: Wikipedia)
A délnyugati Zeeland tartomány apró szigetekkel csipkézett területén egészen május 18-ig harcoltak az ekkor már elszigetelt holland-francia-brit erők a németek ellen, az ott tartózkodó huszonötezer katona többsége ezt követően megadta magát a németeknek.
Német hadisírok a hollandiai hadjárat után. A harcokban összesen mintegy hatezer holland és német katona, valamint holland civil vesztette életét. (forrás: Wikipedia)
A közel öt napig tartó háborúban 2332 holland katona vesztette életét és hétezer sebesült meg. A rotterdamiak mellett még több ezer holland civil is a harcok áldozata lett, míg német oldalon a négy napig tartó harcok alatt kétezer katona vesztette életét és legalább hétezer megsebesült. Az Angliába el nem menekült holland katonák többsége ezt követően éveken keresztül a németek hadifogságában volt.
A holland Java könnyűcirkáló egy japán repülőgép bombatámadását követően. Az 1942 elején megvívott jávai-tengeri-csatában a holland Királyi Haditengerészet (és a velük együtt harcoló brit és amerikai távol-keleti flották) nagy része megsemmisült, a flotta parancsnoka, Karel Doorman tengernagy pedig életét vesztette. (forrás: Wikipedia)
A kapitulációt követően Hollandia német katonai közigazgatás alá került - a hollandok annyi autonómiát sem élveztek mint Belgium, Dániáról már nem is beszélve. Az európai Hollandiában állomásozó hadiflotta Angliába távozott, majd az erők egy részét később átcsoportosították a Távol-Keletre - 1941-1942 telén aztán Holland Kelet-India is bekapcsolódott a háborúba, miután a japánok úgy döntöttek, hogy lerohanják a nyersanyagokban gazdag gyarmatot.
A távol-keleti holland flotta Karel Doorman tengernagy parancsnoksága alatt a brit és amerikai erőkkel egyesülve aztán gyakorlatilag megsemmisült a jávai-tengeri csatában.
Holland katonák által felgyújtott német Ju-52-es szállító repülőgépek a Hága melletti Ypenburg repülőterén. (forrás: Wikipedia)
A hollandokra igen komoly megpróbáltatások vártak a megszállás éveiben: a helyi zsidóság nagy része koncentrációs táborokban végezte, miközben az ébredező holland ellenállás zaklatta a megszálló német csapatokat. 1944-ben az ország újra hadszíntérré vált (Market Garden-hadművelet), nagy részét 1945 elejére a szövetségesek felszabadították, de az utolsó német irányítás alatt álló területek (egy pusztító éhínség kíséretében) csak a teljes kapitulációt követően, szinte napra pontosan öt évvel Hollandia elestét követően váltak ismét szabaddá.
A brit-holland olajipari konszern, a Shell megrongálódott olajtartályai. A négy napig dúló harcok jelentős károkat okoztak a holland infrastruktúrában. (forrás: Wikipedia)
Német csapatok Amszterdamban, 1940-ben. (forrás: Wikipedia)
Zárásként itt egy rövid videó, amin óráról órára végig lehet követni, a németek hogyan nyomultak egyre beljebb Hollandiában:
