A második epizóddal folytatjuk vadonatúj sorozatunkat, amelynek keretében a Barangolás Blogon 20. és 21. századi diktátorok életútját elevenítjük fel röviden.
Örökké mosolygó arc - tulajdonosa egész életét Észak-Koreának áldozta, cserébe az észak-koreaiaknak kellett az életüket áldozniuk érte... (forrás: Wikipedia)
Mai posztunkban a világ első kommunista dinasztiájának második számú "uralkodójával", Észak-Korea egykori urával, Kim Dzsongillel (김정일) ismerkedünk meg.
Királyfi születik
Mint oly sok diktátornak, nemzeti hősnek és alkalmi szentnek, úgy mai főszereplőnknek, Kim Dzsongilnek az életútját is számos homály fedi (amit annál több kitalált történet tesz színesebbé). Nincs ez másként világra jöttének körülményeivel sem, hiszen a hivatalos észak-koreai legendárium szerint Kim Dzsongil a koreaiak szent hegyén, a Pektun (백두산) létesített titkos katonai támaszponton látta meg a napvilágot 1942. február 16-án.
Eljövetelét Születését állítólag egy fecske jövendölte meg, majd a nagy eseménykor megjelent egy szivárvány valamint egy vadiúj csillag is az égbolton (lehet, hogy az életrajzíróknak megtetszett a bibliai hasonlat...).
A koreai kultúra szent hegye, a Pektu-szan (Pektu-hegy). A hivatalos észak-koreai történetírás szerint Kim Dzsongil az itt működő partizántáborban látta meg a napvilágot 1942-ben - valószínűbb azonban, hogy a Szovjetunióban született. (forrás: Wikipedia)
Azt már jótékony homály fedi a KNDK-ban, hogy Dzsongil papája, Kim Ir Szen (Kim Ilszong - 김일성) ekkoriban éppen a Szovjetunió vendégszeretetét élvezte, mint a koreai japán megszállás elleni földalatti küzdelem egyik önjelölt vezére - éppen ezért valószínűsíthető, hogy a gyerkőc egy Habarovszk melletti halászfaluban született meg a második világháború éveiben (az a vidék akkoriban éppen a Szovjetunió legbékésebb régióinak egyike volt).
De ez mindegy is. Fogynak a karakterek, így haladnunk kell.
A KNDK propagandagépezete igyekezett idealizálni a kis Dzsongil gyermekkorát. (forrás: Wikipedia)
A kis herceg tehát megszületett, az apja politikai pályafutása pedig az időközben véget érő második világháború után rakétaként ívelt felfelé, egészen a csillagos égig: az 1945 augusztusában Korea északi részét elfoglaló szovjet csapatokkal együtt hazatért hazájába (amelynek nyelvét időközben szinte teljesen elfelejtette, ellenben az orosz és a kínai egész jól ment neki), s Sztálin jóvoltából az 1948-ban megalakuló Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetője lett...
Fiatalkora - út a hatalomba
Az 1950 és 1953 között dúló koreai háború miatt Kim Ir Szen a gyermekeit Mandzsúria (Kína) biztonságába küldte, a harcok vége utáni hazatérését követően pedig folytatódott az ifjú titán oktatása. Tanulmányai során megjárta a baráti Kelet-Németországot is, de állítólag Máltán is eltöltött néhány hónapot, ahol megtanult angolul. De nem maradt tétlen a politikai palettán sem: a kommunista párt ifjúsági szervezetének vezetője lett, s az 1970-es évektől tevékenyen vett részt apja mellett az ország irányításában.
Az 1960-as évek végén a fő irányító testület, a Központi Bizottság tagja lett, emellett pedig filmrendezéssel, operák írásával is foglalkozott. Igazi polihisztor.
Az észak-koreai filmgyártás fellendítése érdekében még arra is jutott ideje, hogy elraboltasson egy dél-koreai filmrendezőt és feleségét.
Az 1980-as évektől, amikor már az ország irányításában is fontos szerephez jutott, Kim Dzsongil mása egyre gyakrabban tűnt fel az apját ábrázoló festményeken. (forrás: Wikipedia)
A politikai karrierépítés olyannyira jól sikerült (persze nem kis részben az atyai hátszélnek köszönhetően), hogy Kim Dzsongil az 1980-as évek elején már Észak-Korea de facto második legbefolyásosabb emberévé vált. Ekkortól már úgy hivatkozott rá az általa olyannyira szeretett nép, mint "Kedves Vezető", s az apja portréi mellett már az ifjabb Kimé is megjelentek a közhivatalokban, metrószerelvényeken és a helyiek által viselt kitűzőkön. Az 1990-es évek elejére az egyébként katonai szolgálatot soha nem teljesítő Kim Dzsongil a hadsereg felett is megszerezte az ellenőrzést, az ekkor már rendszeresen betegeskedő papa pedig teljesen átadta fiának a kormányrudat.
Megszületett az első kommunista dinasztia.
A KNDK vezéreként
Az átlag észak-koreai ilyen nem retusált fotót nagyon ritkán láthat a Kedves Vezetőről. (forrás: Wikipedia)
1994. július 8-án bekövetkezett az, amit már évek óta vártak a helyi apparatcsikok (és a diktátort gyűlölők): az ország alapítója, imádott vezetője, Kim Ir Szen eltávozott a földi árnyékvilágból a kommunisták paradicsomába (képzavar). Az iránta való tiszteletből (és az utódjával szembeni félelemből) megtették Észak-Korea örökös elnökének, így fiának hivatalosan "csak" a Koreai Munkapárt főtitkári címe jutott.
Annyiszor írtuk le Kim Ir Szen nevét, hogy muszáj egy kis magyarázatot fűznünk a látszólagos ellentmondáshoz: a koreai-magyar név-átírási szabályok szerint Észak-Korea alapítóját hivatalosan Kim Ilszongnak illene írnunk, de az 1940-es évek végén nálunk az orosz elnevezés fordítása, a Kim Ir Szen honosodott meg. Mint ahogy a főváros Phjongjangot (평양) is Phenjannak hívjuk (írjuk), hála az orosz közvetítésnek.
A Koreai Munkapárt 6. kongresszusán (1980 októbere) apáról és fiáról készült felvétel. (forrás: Wikipedia)
Kim Dzsongil hatalomra jutása pontosan egybeesett azokkal az évekkel, amelyet úgy is jellemezhetnénk, mint a KNDK történetének legsötétebb időszaka: miután két fő gazdasági partnere közül az egyik (Szovjetunió) kipurcant, a másik (Kína) pedig még nem volt a ma is ismert kvázi-szuperhatalom, az egyébként a szongun-politika keretében a hadiiparra épülő észak-koreai gazdaság az összeomlás szélére került. Tetézte a bajt, hogy az 1990-es évek közepén a folyamatos rossz termések (és a pocsék tervgazdálkodás) miatt éhínség tört ki az országban.
Az észak-koreai vezetők munkásságáról a lakosságot tájékoztató hirdetőtábla a phenjani metróban. (forrás: Wikipedia)
Miközben a személyi kultuszra és az élet minden területére kiterjedő ellenőrzés és elnyomás politikájára építve igyekezett fenntartani hatalmát, észak-koreaiak százezrei (vagy inkább milliói) haltak éhen vagy tengődtek az éhenhalás küszöbén. Ezen a helyzeten Kim Dzsongil úgy próbált meg úrrá lenni, hogy felpörgette hazája már évtizedek óta tartó atomprogramját: a nukleáris fegyverekben olyan zsarolási potenciált látott ugyanis, amellyel még a félelmetes Egyesült Államokat is sarokba szoríthatja.
Legendás volt Kim Dzsongil félelme a repüléstől: ezért kevés - Oroszországban és Kínában - tett külföldi látogatása során a helyváltoztatásra privát páncélozott vonatát használta.
Kim Dzsongil kedvenc közlekedési eszköze a vasút volt - no nem a hétköznapi szerelvények, hanem egy páncélvonat az ő személyes szolgálatára. Kevés külföldi (kínai és oroszországi) látogatása során ezzel közlekedett... (forrás: nytimes.com)
...hivatalos külföldi útjainak többségét a 2000-es években tette. A képen Oroszország akkori (mostani) elnökével, Vlagyimir Putyinnal pózol 2000-ben. (forrás: Wikipedia)
Tulajdonképpen uralkodásának ez lett a legfontosabb ékköve: 2006-ban Észak-Korea végrehajtotta első kísérleti atomrobbantását, s ezzel csatlakozott a maghasadás- és fúzió elvére építő tömegpusztító fegyvereket birtoklók elit klubjához.
Szavazóurna Észak-Koreában: a két vezető figyelő tekintetét a derék választópolgárokra veti... (forrás: Wikipedia)
Közben a 2000-es évek elejétől valamelyest normalizálódott a helyzet: a 2000-es évek elején Phenjan újra felvette a kapcsolatot a déli testvérnemzettel (egy kis támogatásért cserébe), a viszonylag tehetős nyugati turistáknak és az állítólagos fekete műveleteknek (dollárhamisítás) köszönhetően pedig egyre több valuta áramlott a tervgazdaságot soha fel nem adó országba.
Oda, ahol az általános jegyrendszer miatt a lakosság nagy része életében nem találkozott készpénzzel.
A három Kim (Kim Ir Szen, Kim Dzsongil, Kim Dzsongun) válogatott művei... (forrás: Wikipedia)
A Kedves Vezetőnek a nagy vezetői feladatok mellett kellemesebb dolgokra is jutott ideje: imádta a kosárlabdát (állítólag egy Michael Jordan által dedikált kosárlabda büszke tulajdonosa is volt), a már említett filmeket (még az amerikaiakat is!), s a pletykák szerint a fiatal hölgyek társaságát sem vetette meg annak ellenére, hogy hivatalos feleségeitől - akik nem egyszerre, hanem egymás után voltak Észak-Korea első asszonyai - hat elismert gyermeke született.
„A Koreai Munkapárt főtitkára, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Nemzetvédelmi Bizottságának elnöke, a Koreai Néphadsereg Legfelsőbb Főtábornoka, a Nagy Vezető, Kim Dzsongil elvtárs”
- Kim Dzsongil hivatalos megszólítása
A KNDK botanikusai Kim Dzsongil tiszteletére kinemesítettek egy új orchidea-fajtát, a kimdzsongíliát. (forrás: Wikipedia)
Halála
Az egyik utolsó felvétel Kim Dzsongilről a Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel folytatott 2011-es tárgyalásai során készült. (forrás: Wikipedia)
Személyi kultusz ide, elnyomás oda, egy diktátor sem lehet örök életű. Ezzel volt kénytelen szembesülni Kim Dzsongil is, amikor 2011. december 17-én feltehetően szívroham következtében meghalt (az észak-koreai állami televízió, a KCNA két nappal későbbi bejelentése szerint éppen egy nagyon intenzív vezetői szemlén vett részt).
Az őt megillető pompás temetést követően Kim Dzsongil is kapott egy szobrot a főváros, Phenjan főterén.
A nép vezetőjét 2011-ben díszes üvegkoporsóban állították ki a gyászolók tömegei előtt... (forrás: atv.hu)
Ugyan nem verték nagy dobra, de még életében kijelölte utódját. Ki nem találná a Kedves Olvasó: egyik fiát, Kim Dzsongunt (김정은) választotta az "Észak-koreai Királyság" következő uralkodójának. Ugyan olyan sok idő ennek az apa-fia párosnak nem jutott, mint az előzőnek, de a legkisebb királyfi azóta is él és virul (vagy nem, ha hinni lehet a hetente felröppenő pletykáknak).
...miközben temetésén százezrek könnyezték meg a Kedves Vezető távozását. (forrás: dehir.hu)
Az apát ismét fia követte a "trónon": Kim Dzsongun 2011 óta Észak-Korea vezetője. (forrás: Wikipedia)
Mindenesetre a Kim Dzsongil köré épülő, Sztálint is megszégyenítően elképesztő személyi kultusz az elmúlt években fokozatot váltott: a párt főtitkári címét is visszavonultatták az államelnöki után, azóta pedig jelentősen megszaporodtak a Kim Dzsongil-szobrok Észak-Korea-szerte - a hősiességét, dicsőségét, csodatetteit és egyebeket bemutató irodalmi művekről, dalokról, történetekről nem is beszélve.
Mint utóbb kiderült, a főtitkári cím csak ideiglenesen lett örökre Kim Dzsongilé: 2021. január 10-étől fia ismét ezen a címen irányítja a Koreai Munkapártot.
A Kim Ir Szent ábrázoló fővárosi szobor mellé nem sokkal halála után felépítették Kim Dzsongun szobrát is. Népszokássá vált, hogy a szobor előtt tiszteletüket teszik a friss házasok (áldást kérve?). (forrás: Wikipedia)
Búcsúzóul pedig a népüket a szakadékba fényes, szebb jövőbe vezető lovas Kimek phenjani szoborcsoportja. (forrás: Wikipedia)
