A 20. és 21. század diktátorait bemutató sorozatunk tizennegyedik epizódjában Délkelet-Ázsiába látogatunk el, hogy megismerkedjünk a régió modern kori történetének egyik (ha nem a) legvéresebb diktatúráját létrehozó személlyel - akinek hatalmát kommunista létére egy másik kommunista rezsim döntötte meg.
Pol Pot, Kambodzsa rettegett diktátora 1975 és 1979 között. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után következzen egy kambodzsai rémálom, Pol Pot uralmának története!
Mai posztunk tartalma egyesek számára felkavaró lehet - és alapvetően a 18. életévét betöltött korosztályok számára készült, ezért kérjük, ennek figyelembevételével kattints a "Tovább" gombra.
Köszönjük!
A fiatalkori évek
Mai posztunk főszereplője Szaloth Szár néven látta meg a napvilágot egy khmer és kínai felmenőkkel is büszkélkedő, viszonylag jómódú földbirtokos családban 1925. május 29-én az akkoriban Franciaország fennhatósága alatt álló Kambodzsában (amely a Francia Indokína nevű gyarmat része volt).
Prek Szbauv, Pol Pot szülőfaluja napjainkban. (forrás: Wikipedia)
Apja a fővárosba, Phnompenbe küldte tanulni, szerzetesi iskolákban folytatott tanulmányait azonban elsőre nem tudta befejezni, ugyanis megbukott a vizsgákon. Tizenkilenc éves korában, a japán megszállás idején aztán mégis befejezte a középiskolát, majd egy szakmunkásképzőbe iratkozott be, ahol ácsnak tanult.
Húszéves korában, a második világháború végén néhány barátjával elzarándokolt az egykori Khmer Birodalom fővárosába, Angkorba - a romok látványa annyira megindította a fiatalembert, hogy ezt követően szinte minden idejét hazája történelmének szentelte. 1949-ben Párizsba költözött, hogy elektrotechnikát tanulhasson; ez a döntése nem csak a saját, de hazája jövője szempontjából is kulcsfontossággal bírt...
A kommunizmusért
...Szaloth Szár ugyanis itt ismerkedett meg a kommunista eszmékkel, sőt, csatlakozott is a hazája diákjait tömörítő kommunista körhöz is (1950-ben részt vett egy jugoszláviai utazáson is, ahol tanulmányozhatta a működő kommunizmus csodálatos vívmányait is). Ha egy picivel kevesebb figyelmet fordít a politikára és többet a tanulásra, talán maradhatott is volna a fények városában, 1953-ban azonban haza kellett térnie, mivel minden vizsgáján megbukott (újból), s emiatt megvonták ösztöndíját is.
Párizs 1950-ben. Pol Pot az itt töltött évek alatt vált hithű kommunistává. (forrás: Wikipedia)
Hazatérését követően csatlakozott az Indokína függetlenségéért (és kommunista fennhatóságáért) küzdő vietnámi gerillákhoz, a Viet Minhez, itt azonban khmer származása miatt kirekesztettnek érezte magát. 1954-ben újabb csalódást volt kénytelen átélni, amikor hazája nem a kommunista eszme vörös zászlaja alatt nyerte el függetlenségét, hanem a franciákkal együttműködő, illetve az ország területének egy jelentős részét ellenőrző vietnámiakkal kiegyező Norodom Szihanuk király uralma alatt.
Norodom Szihanuk, Kambodzsa királya majd lemondása után miniszterelnöke. (forrás: Wikipedia)
Szaloth Szár a következő években a fővárosban különböző magániskolákban tartott órákat (földrajz, történelem és erkölcstant), miközben tevékenyen részt vett a kommunista párt politikai munkájában. Az időközben apja javára trónról lemondó és miniszterelnökké avanzsáló Norodom Szihanuk hozzálátott egy kőkemény diktatúra kiépítéséhez, amelynek részét képezte a kommunisták üldözése; Szaloth Szár és társai illegalitásba kényszerültek.
Út a hatalomba
1960-ban Szaloth Szár az újjáalapított kommunista párt központi bizottságának tagja, majd 1963-tól főtitkára lett - ezzel kiérdemelte az "Egyes számú elvtárs testvér" megtisztelő címet; a "Második számú testvérré" hű harcostársa, Nuon Csea avanzsált. Ekkor (1963-ban) gerillamozgalmat indított a hatalmat megragadó Lon Nol tábornok rendszere ellen, s felvette mozgalmi nevét, a Pol Potot, amely a "Politique Potentielle" (politikai potenciál) francia kifejezés rövidítése volt.
Lon Nol tábornok, akinek diktatúrája ellen Pol Pot és társai fegyvert ragadtak az 1960-as években. (forrás: Wikipedia)
Az 1960-as években először észak-vietnámi segítséggel, majd később saját erőből támaszpontok láncolatát hozták létre az ekkor már vörös khmerek névvel illetett kambodzsai kommunisták a keleti határvidék mentén - az 1970-es évek elején az amerikai támogatást élvező kambodzsai rezsim már csak az ország területének mintegy harmadát tartotta ellenőrzése alatt.
Időközben Pol Pot teljesen elhidegült észak-vietnámi elvtársaitól nem kis részben amiatt, mert tárgyalásokba bocsátkoztak az Egyesült Államokkal annak dél-vietnámi kivonulásáról.
A vörös terror
1974-től a vörös khmerek egyre több nagyváros felett szerezték meg az ellenőrzést - ez azzal járt, hogy a helyi lakosság nagy részét kivégezték vagy deportálták, ezzel félemlítve meg száz- és százezreket. 1975-ben végül a főváros, Phnompen is elesett, Pol Pot pedig hozzáláthatott kommunista utópiájának létrehozásához.
Új zászló, új alkotmány és új himnusz, amelyet maga a pártvezér szerzett.
A Demokratikus Kambodzsa zászlaja, középen Angkor stilizált képével. (forrás: Wikipedia)
A vörös khmerek országának címere. (forrás: Wikipedia)
Első lépésként az országot Demokratikus Kambodzsa névre "keresztelték", majd a tökéletes kommunizmus létrehozása érdekében megalakították az osztályok és magántulajdon nélküli társadalmat. Pol Potra nagy hatással voltak a hegyvidéki területeken töltött évek, amikor látta, hogy az őslakos törzsek milyen hatékonyan tudják megteremteni maguknak az életben maradáshoz szükséges élelmet és eszközöket - ennek köszönhetően Kambodzsát egyfajta önellátó agrártársadalommá kívánta alakítani.
A kommunisták igyekeztek saját magukkal kapcsolatban minél több bizonytalanságot kialakítani - így a párt hivatalosan csak 1977-ben ismerte el létezését, Pol Pot pedig csak 1976-ban lépett a nyilvánosság elé mint az ország vezetője; addig egy arctalan testület, az Angkar volt az ország irányítója.
Pol Pot diktatúrája nem volt divatdiktatúra - a nők (balra) és a férfiak (jobbra) egyaránt egyenruhát voltak kötelesek viselni. (forrás: Wikipedia)
Miután megszüntették a pénzt, a szabad piacot és a magántulajdont, a vörös khmerek a városi lakosság ellen fordultak - az itteni lakosokra a rendszer egyfajta ellenségeiként tekintettek, így a városi értelmiség tagjai az elsők között voltak, akiket internáltak, majd a földekre küldtek dolgozni. A külföldieket kiutasították az országból, a szinte teljesen elnéptelenedett fővárosban pedig csak néhány gyár működött, illetve itt székelt a kevés baráti (?) ország nagykövetsége is - új időszámítást is bevezettek, a nulladik év a hatalomra jutásuk esztendeje, 1975 lett.
Azért álljon itt a Demokratikus Kambodzsában diplomáciai missziót működtető államok névsora, csak a mihez tartás végett: Kína, Észak-Korea, Vietnám, Laosz, Kuba, Románia, Jugoszlávia, Albánia és Egyiptom.
A kínai diplomatákat leszámítva a többi állam képviselője nem hagyhatta el nagykövetsége területét.
Pol Potnak kevés külföldi szövetségese és barátja volt - a hatalmas távolság ellenére köztük tudhatta a Kárpátok Géniuszát is. (forrás: Wikipedia)
A következő években az éhínségek, a kínzások és az üldöztetések miatt százezrek vesztették életüket - még az járt jobban (ha lehet egyáltalán ilyen mondani), akivel az éhség végzett és nem a rezsim emberei. Pol Potnak persze nem csak erre jutott ideje: újjászervezték az oktatást (az összes iskolát bezárták, a tanítást pedig gyakran írástudatlan parasztokra bízták - a gyerekeket közben családjuk elleni kémkedésre biztatták), megreformálták családi kapcsolatokat (felszámolták a családi kötelékeket, a párt férfitagjai azonban szabadon választhattak maguknak társat, a nőknek nem volt ebbe beleszólása) és úgy egészében a társadalmat.
Egy vörös khmerek által megtöltött tömegsír napjainkban. (forrás: Wikipedia)
A leghírhedtebb vörös khmer börtön az S-21-es létesítmény névvel is illetett Tuol Szleng volt Phnompenben. A népnyelv egyszerűen csak azon helyként aposztrofálta az egykori líceumot, ahova az emberek bemennek, de soha nem jönnek ki - ez annak fényében nem is meglepő, hogy az 1976 és 1979 között itt fogvatartott és kínzott közel húszezer emberből mindössze tucatnyian (!) jöttek ki élve. A börtönépületben napjainkban a vörös khmerek rémuralmát bemutató múzeum működik.
- Nem kertelsz, egyenesen válaszolsz a kérdéseimre.
- Ne próbálj félrevezetni. Nem tűröm a kétértelmű válaszokat.
- Ne játszd előttem a gyengét, a beteget, ne tettesd hülyének magad, úgyis tudom, szimulálsz.
- Nincs gondolkodási időd, azonnal felelned kell a kérdésemre.
- Nem politizálsz, nem papolsz, nem játszod a hazafit, nem agitálsz, nem mondasz nekem mesét; nincs más jogod, csak felelsz nekem.
- Ne merj jajgatni, kiabálni, ha megverlek, ha megszúrlak, ha bekapcsollak az áramkörbe.
- Nem kell elszámolnom a bőröddel. Minden engedetlenségedért kedvem szerint tíz botütéssel, öt áramütéssel büntetlek, de rosszabbul is járhatsz, úgy vigyázz!
- a Tuol Szleng házirendje (forrás: Wikipedia)
Tuol Szleng egyik épülete napjainkban. (forrás: Wikipedia)
Egy cella a sok közül - sokan csak néhány napig bírták a brutális kínzást. (forrás: Wikipedia)
Tuol Szleng néhány áldozata a közel húszezerből...a vörös khmerek pontos feljegyzéseket vezettek az itt fogvatartott, megkínzott és kivégzett emberekről. (forrás: Wikipedia)
Aki nem volt társadalmilag megbízható (származása, képzettsége miatt), azt a nép ellenségének nyilvánították, s úgy is bántak vele - egy halálos ítélethez (pontosabban "ítélethez") elég volt, ha valaki napszemüveget viselt, vagy nem látszott a tenyerén, hogy fizikai munkát végezne.
Az ellenség felkutatásában kiemelt szerep jutott a belbiztonsági szolgálatnak, a Szantebalnak.
A bukás
A vörös khmerek mintegy négy évig tartó uralma alatt legalább egy-másfél millió ember halt meg; ez az akkori népesség közel húsz százalékát jelentette. Az 1970-es évek végére az ország teljesen működésképtelenné vált: a mezőgazdaság az előírt mennyiségű terményeknek csak töredékét tudta előállítani, silány minőségben. Időközben a vietnámi hadsereg számos betörést hajtott végre Kelet-Kambodzsába, hogy elejét vegyék a vörös khmerek vietnámi akcióinak és nyomást gyakoroljanak Pol Potra politikájának megváltoztatására.
Vietnámi csapatok bevonulása Phnompenbe 1978 decemberében - a szomszédos állam megelégelte a helyi vietnámi kisebbség ellen elkövetett atrocitásokat, valamint a vörös khmerek folyamatos betöréseit Vietnám területére - egy mindössze néhány napos hadjárat alatt felszabadították az ország nagy részét a rémuralom alól. (forrás: Wikipedia)
1978 decemberében végül Vietnám általános támadást indított Kambodzsa ellen (ebben az sem akadályozta meg Hanoit, hogy a Pol Pottal szövetséges kínaiak válaszul Vietnámra támadtak), s egy mindössze néhány napos offenzíva után a vörös khmereket menekülésre kényszerítették; 1979 januárjának elején vietnámi támogatással megalakult az új kambodzsai kormány, amely kikiáltotta a Kambodzsai Népköztársaságot.
Segélyekkel megpakolt szovjet hajó Kambodzsában 1979 januárjában. (forrás: Wikipedia)
Pol Pot embereivel a thaiföldi határ közelébe menekült, ahonnan a következő közel két évtizedben folytatta gerillaharcát a kambodzsai kormánnyal szemben; távollétében az új rezsim halálra ítélte népirtásért, amelynek elkövetését élete végéig tagadta. 1997-ben egyik embere letartóztatta és "házi őrizetbe" helyezte, ahol nem sokkal később, 1998. április 15-én meghalt. Pol Pot kétszer házasodott: első feleségével 1956-ban keltek egybe, majd 1979-ben elváltak, míg második feleségét a dzsungelbéli száműzetés idején, 1986-ban vette el - gyereke egyikőjüktől sem született.
1999-ben az utolsó vörös khmerek is feladták magukat a hatóságoknak.
Pol Pot sírja - sokak szerint még ennyit sem érdemelne... (forrás: Wikipedia)
Pol Pot rezsimje egy generációt csonkított meg; áldozatok százezrei voltak kénytelenek együtt élni a traumával, amelyet családtagjaik elvesztése, a kínzások vagy az éhínség okozott - ebből a tragédiából Kambodzsának a mai napig nem sikerült teljesen felépülnie. A gyógyulást nem segíti az sem, hogy az egykori rezsim kiszolgálói közül egyelőre csak keveseket állítottak bíróság elé és ítéltek el, s erre az idő előrehaladtával egyre kisebb az esély.
Az áldozatok lassan már csak abban reménykedhetnek, hogy egyik felelős sem nyugszik békében.
Több százezer áldozatnak még a Pol Potéhoz hasonló szerény sír sem jutott... (forrás: Wikipedia)
