Az afrikai kontinens bővelkedik véreskezű diktátorokban, zsarnokokban - még akkor is, ha csak az elmúlt néhány évtized történéseit nézzük. Persze nem mindenki kezdi szadista félistenként a politikai pályafutását (még Afrikában sem), sokszor események hosszú láncolata vezet addig, hogy az adott ország vezetője egyben a leggyűlöltebb figura is legyen.
Robert Mugabe, Zimbabwe miniszterelnöke (1980-1987) majd elnöke (1987-2017). (forrás: Wikipedia)
A diktátorokat bemutató sorozatunk harmadik részében ismerkedjünk meg Zimbabwe egykori miniszterelnökével és elnökével, Robert Mugabével.
Rodézia
Blogunk egyik első posztjában már foglalkoztunk a brit gyarmati fennhatóság keresztjében a Rodézia (Dél-Rodézia) nevet kapó, Dél-Afrika szívében fekvő régióval, ahol a viszonylag kis létszámú fehér telepes még az 1970-es években is igyekezett megtartani minden politikai és gazdasági hatalmat a lakosság nagyobb részét adó feketékkel szemben.
A kutamai jezsuita misszió iskolájának épülete. Mugabe gyermekkorában itt tanult és hallott sokat az ír szabadságharcról. (forrás: Wikipedia)
Amikor viszont Robert Gabriel Mugabe 1924. február 21-én meglátta a napvilágot a gyarmati főváros, Salisbury (ma Harare) közelében egy kis faluban (egész pontosan egy missziós telepen), még egyáltalán nem volt ennyire kiélezett a helyzet. A kis Robert egy mélyen katolikus vallású sona törzsbeli családba született, a katolikus orientáció pedig tanulmányai során is követte: a közeli jezsuita iskolában egy ír szerzetes volt a mentora, aki sokat mesélt a gyerekeknek az ír függetlenségi harcokról...
Kwame Nkrumah, Ghána (az egykori Aranypart) első miniszterelnöke 1957 és 1966 között. Politikája nagy hatással volt az 1950-es évek végén itt tanító Mugabéra. (forrás: Wikipedia)
Miután leérettségizett, a szomszédos Dél-Afrikába költözött, ahol 1951-ben szerzett tanári diplomát, majd az akkoriban Észak-Rodézia névre hallgató Zambiában helyezkedett el oktatóként. Az 1950-es évek vége azonban a hanyatló afrikai brit gyarmatbirodalom elsőként függetlenedő országában, a nyugat-afrikai Ghánában találta, ahol nem csak új munka, hanem a szerelem is rátalált Mugabére: feleségül vette Sarah "Sally" Hayfron-t.
Sarah "Sally" Hayfron, Mugabe első felesége. (forrás: Wikipedia)
Nem mellesleges pedig politikai nézetei is tovább csiszolódtak, nem kis részben az új feleségének és a ghánai miniszterelnöknek, Kwame Nkrumah-nak köszönhetően.
A csatatéren
1960-ban Mugabe visszatért szülőhazájába, ahol aktívan bekapcsolódott a politikai életbe: előbb a Zimbabwei Afrikai Népi Unió (Zimbabwe African People's Union - azaz ZAPU), majd ennek rodéziai hatóságok általi betiltását követően a rivális Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (Zimbabwe African National Union - vagyis ZANU) tagja lett, amely egyébként nem nagyon vetette meg a marxista eszméket sem.
Rodéziai katona egy falu lakóinak "kihallgatása" közben. A rodéziai harcok során a felek sokszor tekintettek el nagyvonalúan az emberiességtől... (forrás: Wikipedia)
Az akkoriban Londontól is függetlenedni akaró (majd ezt el is érő) rodéziai gyarmati hatóságok elleni küzdelem nem számított egy kifejezett életbiztosításnak; Robert Mugabét a kormányellenes tevékenység jutalmaként 1964-ben egy beszéde közben letartóztatják, majd a következő tíz évet rácsok mögött tölti.
Az ekkor már a negyvenes éveiben járó tanár azonban nem tört meg, hanem a börtönévek alatt tovább tanult, és még az ügyvédi diplomát is megszerezte már meglévő oklevelei mellé.
...aminek jó példái a rodéziai fehér civilek ellen elkövetett támadások is. (forrás: Wikipedia)
Miután 1974-ben szabadlábra került, pártjában, a ZANU-ban átvette az irányítást, s a következő években szabályos gerillaháborút folytatott a rodéziai hatóságok ellen - miközben arra is jutott ideje, hogy a ZAPU ellen is harcoljon, Mozambik Rodéziával határos területét használva bázisnak.
Itt a rodéziai különleges erők rendre lecsaptak a szovjetek és kínaiak által is támogatott gerillákra.
Zimbabwe vezetőjeként
Ian Smith, a de facto független Rodézia miniszterelnöke 1964 és 1979 között. 1979-re a fehér kisebbség hatalmát fenntartani kívánó rodéziai rendszer nem kis részben nemzetközi nyomásra feladta az ellenállást, és kiegyezett a Mugabe által vezetett felkelőkkel. Zimbabwe létrejöttét követően a fehérek még hosszú évekig a helyi politikai élet szereplői maradtak, mielőtt kiszorultak volna. (forrás: Wikipedia)
Mivel az Ian Smith vezette rodéziai kormány egyre kellemetlenebbé vált a nemzetközi közösség (értsd: Nyugat) számára, az 1970-es évek végén kikényszerítették a politikai átmenetet az országban: Rodézia hivatalosan is felvette a Zimbabwe nevet, a Mugabe vezette ZANU pedig elsöprő győzelmet aratott az 1980 februárjában megtartott általános választásokon.
Robert Mugabe 1979-ben. (forrás: Wikipedia)
A ZANU 57 helyett szerzett a 80 tagú parlamentben, hozzájuk csatlakozott még a fehérek pártja, a kedvezményeknek köszönhetően húsz mandátumot szerző Rodéziai Front (Rhodesian Front) is, amely később számos arculat- és névváltáson esett át.
Mugabe a Kárpátok Géniuszával egy 1979-es találkozón. Habár komoly támogatást kapott a keleti blokk országaitól, Mugabe a hatalomra jutását követően eltekintett a hagyományos értelemben vett szocialista állam létrehozásától... (forrás: Wikipedia)
Robert Mugabe Zimbabwe miniszterelnöke lett (amely az aktuális parlamentáris berendezkedésnek köszönhetően a legtöbb hatalmat biztosította számára), s ebben a tisztségben érte az ország függetlenségének hivatalos kikiáltása 1980. április 18-án. Mint említettük volt, a ZANU korábban kacérkodott a marxizmus-leninizmus gondolatával, kormányra kerülést követően azonban sokkal pragmatikusabban állt hozzá a dolgokhoz: széleskörű szociális és egészségügyi fejlesztési program került meghirdetésre, ugyanakkor a nyugati befektetők miatt a gazdasághoz - és ami fontosabb: a fehérek értékes földjeihez - nem nagyon nyúltak. Még...
Az 1980-as években közel kerültek az írástudatlanság felszámolásához, az egészségügyi ellátás pedig mindenki számára hozzáférhetővé vált.
...ugyanakkor kereste a kapcsolatot a nyugati világgal is. A képen Ronald Reagan amerikai elnökkel tartott 1983-as találkozóján látható. (forrás: Wikipedia)
1987-ben módosították az addig parlamentáris berendezkedést biztosító alkotmányt: a végrehajtó hatalom többsége az elnök kezébe került, amely pozíciót - minő meglepetés - éppen ebben az évben foglalta el Robert Mugabe, akinek arra is jutott ideje, hogy rendezze kapcsolatait a pártján belüli ellenfeleivel - az ekkori átszervezésnek köszönhetően létrejött a ma is működő ZANU-PF (Zimbabwe African National Union - Patriotic Front).
Út a diktatúrába
2011-ben. (forrás: Wikipedia)
Ugyan az ország gazdasága szép teljesítményt nyújtott az 1980-as években, az ezzel párhuzamosan bekövetkező népességrobbanás és növekvő munkanélküliség gyakorlatilag minden hasznot elvitt. Mugabe és kormánya észlelte a problémát, amelyet úgy próbáltak meg orvosolni, hogy az ekkor még az értékes földbirtokok többségét tulajdonló fehéreket igyekeztek teljesen kiszorítani a gazdasági életből, mondván, hogy ők a felelősek a romló mutatókért.
A zimbabwei szabadságharc áldozatainak emlékére állított, észak-koreai kivitelezésben készült szoborcsoport Hararéban. (forrás: Wikipedia)
Az 1990-es években a fehérek teljesen kiszorultak a politikai hatalomból, miközben a korrupció teljesen eluralkodott Zimbabwén. Az évtized végén a gazdasági konjunktúra is válságba csapott át, amit a Mugabe vezette kormány a föld(újra)osztás felgyorsításával igyekezett orvosolni: az addig önkéntes alapon zajló földfelvásárlás erőszakba torkollt, s több ezer fehér gazdát üldöztek el otthonából; az így megszerzett földek többségét azonban nem a rászoruló, nincstelen tömegek kapták meg, hanem Mugabe szövetségesei és támogatói.
Ekkoriban az egyébként továbbra is rendszeresen megtartott választásokon valószínűleg már csak csalással tudott az elnöki székben maradni a nagy-, majd dédpapa korúvá váló Mugabe.
A 2000-es évek elején a zimbabwei dollár teljesen összeomlott. A hiperinflációnak köszönhetően jelentek meg a piacon a százmillió dolláros bankjegyek, amiket gyorsan kiszorítottak a még több nullát tartalmazó papírosok. (forrás: Wikipedia)
Az infláció közben a csillagos egekbe szökött, amely előbb a zimbabwei dollár teljes elértéktelenedéséhez, majd megszüntetéséhez vezetett. Ez azonban a hatalomhoz ragaszkodó Mugabét nem nagyon zavarta; az elnök egyébként szabadidejében nótórius lottójátékos volt, bizonyára ennek tudható be, hogy egyszer még a főnyereményt (százezer, akkoriban még értéknek számító helyi dollárt) is megnyerte...
Azok, akik elégedetlenségüket fejezték ki Mugabe elnökségével kapcsolatban könnyen találhatták magukat börtönben - már ha olyan szerencsések voltak, hogy életben maradtak. A 2000-es évektől éppen ezért (továbbá a romló gazdasági helyzet miatt) előbb tízezrek, majd százezrek menekültek külföldre (elsősorban a szomszédos Dél-Afrikába).
Morgan Tswangirai, aki a 2008-as választásokon megszorongatta Mugabét, s részleges hatalommegosztásra kényszerítette. (forrás: Wikipedia)
Hosszú regnálása alatt először 2008-ban került igazán közel a bukáshoz az ekkor már második feleségével, a nála negyven évvel (!) fiatalabb Grace Marufuval élő elnök: ugyan hivatalosan a szavazatok nyolcvan százalékával megnyerte az elnökválasztást, a kirobbanó széleskörű elégedetlenség és a nemzetközi nyomás hatására kénytelen volt részleges hatalommegosztást alkalmazni ellenfelével, Morgan Tsvangirai-jal, akit kinevezett miniszterelnöknek.
Abban, hogy Mugabe megőrizhette pozícióját, nem kis szerepe volt a dél-afrikai kormánynak, amely az apartheid és a fehér elnyomás ellen küzdő elnöknek közvetítéssel és támogatással hálálta meg a segítséget.
Az utolsó évek
A második feleségével, Grace-szel divatdiktátorok is voltak... (forrás: Wikipedia)
Az időközben hihetetlen magánvagyont összeharácsoló elnöknek 2013-ban elege lett abból, hogy akárcsak névleg is megossza a hatalmat: miután egy újabb választást "megnyert", megszüntette a miniszterelnöki pozíciót. Nem tett jót korábban elég magas nimbuszának az sem, hogy a zimbabweiek többsége úgy gondolta, már nem a szenilis öregember elnök kormányoz, hanem a fényűző életet élő felesége.
2006-os londoni tüntetés Mugabe hatalma ellen. Az egykori szabadságharcos hős egyre több zimbabwei szemében vált a hatalmához a végsőkig ragaszkodó diktátorrá. (forrás: Wikipedia)
2017 november elején Mugabe menesztette addigi alelnökét és régi harcostársát, Emmerson Mnangagwát - a pletykák szerint éppen feleségét, Grace-t akarta a helyére ültetni. Ezt azonban már sosem fogjuk megtudni, nem sokkal később ugyanis a hadsereg puccsot hajtott végre: az elnököt házi őrizetbe helyezték, s felszólították a távozásra. Mugabe erre először nem volt hajlandó, néhány nappal később azonban mégis lemondott tisztségéről Mnangagwa javára.
2017 novemberében a zimbabwei hadsereg puccsot hajtott végre Mugabe elnök ellen. Az elnöki pozícióban korábbi helyettese, Emmerson Mnangagwa követte. (forrás: Wikipedia)
Az új elnök méltatta elődje Zimbabwéért végzett tevékenységét (ami azért nem meglepő, mert ennek Mnangagwa is részese volt), s biztosította arról, hogy sem bántódása nem fog esni, sem hiányt nem fog szenvedni semmiben. Az egykori elnök végül 2019. szeptember 6-án halt meg Szingapúrban, ahol rákja miatt orvosi kezelést kapott. Habár sokan a mai napig utálják azért, mert tönkretette az országot, Robert Mugabe állami temetést kapott (a búcsúztató rendezvényre kijelölt stadion azonban nem telt meg...), az ő és kormánya által elkövetett bűncselekmények feltárására pedig nagy valószínűséggel nem a jelenlegi rendszer alatt fog sor kerülni...
Emmerson Mnangagwa, Zimbabwe elnöke 2017 óta. Mivel hosszú időn keresztül a Mugabe-kormányzat aktív tagja volt, nem valószínű, hogy az egykori elnök alatt elkövetett visszásságok az ő elnöksége idején feltárásra kerülnek. (forrás: Wikipedia)
Felesége szerette volna, ha Mugabe a nemzeti hősöknek fenntartott Harare melletti temetőben kap sírhelyet, de az elnök ezt nem támogatta (és nem is vett részt a végső búcsún...).
