Blogunkon néhány évvel ezelőtt egy poszt erejéig már foglalkoztunk a világ leghosszabb (és legismertebb) transzkontinentális vasútvonalával, a transzszibériai vasúttal. Mai írásunkban megismerkedünk a legkisebb kontinens leghosszabb sínpárjával, amely a beszédes Indian Pacific névre hallgat.
Az Indian Pacific szerelvénye Sydney pályaudvarán. (forrás: Wikipedia)
Irány Ausztrália!
Mielőtt még megismerkednénk magával a szerelvénnyel, amely összeköti Ausztrália legnépesebb városát, Sydneyt az ország legnyugatibb metropoliszával, Perth-tel, kénytelenek vagyunk egy rövid történelmi kitekintőt tenni. Ausztrália, mint államszövetség 1901-ben vált a Brit Birodalom domíniumává (de facto autonóm országává), amikor az addig különálló közigazgatással rendelkező gyarmatok egy közös szövetségi kormány irányítása alatt egyesültek.
A nyomtáv-problémát Ausztráliában sok helyen egy harmadik sínszál lefektetésével orvosolták, így ugyanazt a vonalat több fajta nyomtávú szerelvény is használhatja. (forrás: Wikipedia)
Közös nyelv, közös nép, közös kultúra - csak éppen a vasúti fejlesztések nem voltak összehangolva, éppen ezért az egyes szövetségi államok (pontosabban a vasúttársaságok) más-más vasúti nyomtávot alkalmaztak a 19. századi nagy építkezések során - a keskeny nyomtávtól (600 mm) a normál nyomtávon (1435 mm) át egészen a széles nyomtávig (1676 mm). Persze minden nyomtávhoz más-más gördülőállomány kellett, s idővel igény mutatkozott az egyes vonalak közötti átjárhatóság biztosítására.
1939-ben Ausztrália-szerte összesen tizenhárom nagy vasúti átrakodó-állomás működött, jelentős erőforrásokat kötve le feleslegesen a szállítmányozásban.
Eltérő nyomtávú sínpályák egymás mellett. (forrás: Wikipedia)
Az 1950-es évektől végül nagyszabású vasútfejlesztési programot indítottak, amelyek eredményeképpen országos szinten kialakításra került egy normál nyomtávú (néhol vegyes nyomtávú) vasúti hálózat - ezen vonalak elsődleges szerepe a nyersanyagban gazdag (bánya)vidékek összekötése volt a nagy forgalmú kikötőkkel. Szinte mellékesen azonban 1970-től megnyílt a kapu az ausztrálok egy régi vágya előtt is: közvetlen, nyomtáv-váltás és átszállás nélküli vasúti összeköttetés megteremtése Sydney és Perth (azaz a keleti és a nyugati part) között.
A transzausztráliai vasút térképen. A 4352 km hosszú vonal három milliós metropoliszt is érint, tényleges szerepe a tömegközlekedésben azonban nincsen. (forrás: Wikipedia)
A kontinensnyi országot nyugatról határoló Indiai-óceán (Indian Ocean) és a keleti parton mentén elterülő Csendes-óceán (Pacific Ocean) után elnevezett Indian Pacific transzausztrál expressz első szerelvénye 1970. február 23-án indult el Sydneyből, hogy aztán 75 óra (azaz röpke három nap) után befusson Perth pályaudvarára.
Természetesen elsődlegesen nem a személyszállítás volt a fő cél, hiszen aki gyorsan el akart jutni nyugatról keletre (vagy fordítva), az ekkor már repülőre ült, az idegenforgalmi lehetőségeket azonban ki akarták használni.
Az Indian Pacific saját dizájnú kocsikkal büszkélkedhet, (forrás: Wikipedia)
Az érintett szövetségi államok (Nyugat-Ausztrália, Dél-Ausztrália és Új-Dél-Wales) kormányai, valamint az ausztrál szövetségi kormány által megalapított vegyesvállalat által üzemeltetett járat a világ harmadik leghosszabb távon közlekedő személyszállító járata lett (a második helyezettel Kanada büszkélkedhet - talán róluk is lesz majd poszt nálunk), amely heti rendszerességgel közlekedik oda-vissza Sydney és Perth között.
Az indulás óta a vonalba beiktatták Dél-Ausztrália szintén milliós fővárosát, Adelaide-et is.
A vasútvonal egyes szakaszai villamosítottak, Sydney és Perth között azonban dízelvontatású szerelvények közlekednek. (forrás: Wikipedia)
Maga a vasútvonal 4352 km (2704,21 mérföld) hosszú, az általában tizenkét hálókocsiból és étkezőkocsikból álló szerelvények maximális sebessége pedig 115 km/h. A vonalon kizárólag dízelvontatással közlekednek az általában száz-százhúsz férőhelyes szerelvények. Mivel turisták számára kialakított vonatról van szó, gyakran iktatnak közbe megállókat, ahol rengeteg ajándéktárgyat lehet venni különböző programokon (például mini koncerteken vagy borászatok meglátogatásán) lehet részt venni.
A vasúton utazó turisták a mintegy három nap alatt nem csak az ablakon bámulhatnak ki: a nem egy (és nem két) megálló során rögtönzött koncerteken, kulturális rendezvényeken vagy éppen borászat-látogatásokon vehetnek részt. (forrás: Wikipedia)
Az Indian Pacificen két komfortosztály van: az arany (Gold) és a platina (Platinum).
Mivel turistavonatról van szó, nem pedig tömegközlekedési eszközről, aki szeretné kipróbálni, annak picit a zsebébe kell nyúlnia: a Sydney-Perth viszonylaton a legolcsóbb jegy 1819 ausztrál dollár (nagyjából 400 ezer forint).
Az Indian Pacific egyik étkezőkocsija. (forrás: Wikipedia)
Az 1970-es indulás óta számos szerencsétlenség történt már az Indian Pacific szerelvényeivel (összeütközésekre és kisiklásokra is volt már példa), a legsúlyosabb katasztrófában, 1999-ben hét ember vesztette életét, de szerencsére az ausztrál vasútra nem jellemzőek a mindennapi súlyos balesetek.
Úton a végállomás felé... (forrás: Wikipedia)
Zárásként itt egy rövid videó az Indian Pacific mindennapjaiból:
