Tavaly áprilisi posztunkban röviden bemutattuk nektek a modern kori Japán történelmének egyik legsúlyosabb természeti és ipari (nukleáris) katasztrófáját, amelynek kiindulópontja egy földrengés volt. Az ilyen nagy léptékű katasztrófák utáni talpra állás még a felkelő nap országához hasonlóan fejlett és gazdag államok számára is embert próbáló feladat.
Haiti fővárosának, Port-au-Princenek a látképe. (forrás: Wikipedia)
De mi a helyzet akkor, ha már egy eleve koldusszegény régiót ér csapás? Következzen a 2010-es haiti földrengés - szintén rövid - története!
Mozgékony föld
A Haitinek és a Dominikai Köztársaságnak otthont adó, nagyjából a mai Magyarországgal azonos területű Hispaniola szigete Földünk szeizmikusan egyik legaktívabb régiója, amely annak köszönhető, hogy a közelben (a szigettől északra) találkozik egymással a karibi és az észak-amerikai kőzetlemez. A lemezek határán időről időre hatalmas mennyiségű energia halmozódik fel feszültség formájában, amely aztán szintén időről időre földrengések és tengerrengések képében materializálódik.
A Hispaniola szigetének nyugati harmadát elfoglaló Haiti szeizmikusan aktív területen fekszik. (forrás: Wikipedia)
A kezdetben teljes egészében a spanyolok által gyarmatosított, majd ellenőrzött sziget nyugati harmadát idővel a franciák foglalták el, akiknek köszönhetően már a 18. századtól maradtak ránk írásos feljegyzések az itteni földrengésekről - na nem mintha a spanyolok nem tudtak volna írni, csak itt ekkor már nem ők voltak a főnökök...
1751-ben az akkori francia gyarmat Haiti két legjelentősebb városát, a fővárost, Port-au-Princet és Cap-Haitïent a földdel tette egyenlővé egy durva földmozgás.
Az egykori haiti királyi palota (Sans-Souci palota) Milot városa mellett. A komplexum az Észak-Haitit sújtó 1843-as földrengésben pusztult el. (forrás: Wikipedia)
A nyugat legszegényebb állama
Amilyen jól indult a független Haiti történelme - az első állam volt a világon a modern korban, ahol a rabszolgák sikerrel lázadtak fel uraik ellen, majd nyerték el önállóságukat Franciaországtól az 1790-es években -, annyira félrecsúszott a sorozatos puccsok, diktatúrák és a hozzá nem értő politikai és gazdasági vezetés miatt a 2000-es évek elejére. Az egykor fejlett és viszonylag tehetős államnak számító Haiti ekkorra a nyugati félteke legszegényebb államává vált rohamosan növekvő népességgel és az ezzel lépést tartani nem tudó, elmaradott infrastruktúrával.
Az alig 27 ezer négyzetkilométeres Haiti népessége több, mint tízmillió fő, akiknek egy jelentős része szilárd alapot nélkülöző bádog-építményben él.
Az ország népességének nagy része a mezőgazdaságban dolgozik. A nyugati félteke egyik (ha nem a) legszegényebb országaként számon tartott Haitin az emberek többségének még az alapvető szükségletek biztosítása is napi szintű kihívást jelent. (forrás: Wikipedia)
Ezzel párhuzamosan az elvileg a katasztrófák kezelésére hivatott állami szervek - rendőrség, tűzoltóság, hadsereg (amit 1995-ben teljesen leszereltek) - nem álltak a helyzet magaslatán felszereltség és kiképzettség területén sem.
A rend fenntartásáért a helyi hatóságok mellett az ENSZ nemzetközi békefenntartó haderejének mintegy tízezer katonája felelt az írásunk szempontjából releváns 2010-es évben.
A katasztrófa napja
A 2010. január 12-i földrengés epicentruma a fővárostól, Port-au-Princetől nem messze, délnyugatra volt, 13 kilométeres mélységben. (forrás: Wikipedia)
2010. január 12-én helyi idő szerint 16:53-kor a fővárostól, Port-au-Princetől délnyugatra egy igen erős, a Richter-skálán 7,0-ás erősségű földrengés pattant ki s rázta meg az egész délnyugati országrészt. A földrengést és a több kisebb utórengést követően rövid időre cunamiriasztást adtak ki a régióra, azonban mivel a rengés szárazföld alatt következett be, szökőártól végül nem kellett tartani - alighanem ez volt az egyetlen szerencse a szerencsétlenségben.
Az elnöki rezidenciának otthont adó Nemzeti Palota (Palais National) is romba dőlt a rengés során. (forrás: Wikipedia)
Mint írtuk volt, a túlzsúfolt, milliós főváros lakói nagyrészt bádogházakban laktak, amelyek nem tudtak ellenállni a nagy erejű földmozgásnak: több tízezer épület omlott össze vagy vált lakhatatlanná pillanatok alatt. A pusztítás még az elvileg jól megtervezett és megépített épületeket sem kímélte: az elnöki palota is összeomlott, kis híján maga alá temetve az éppen oda belépni szándékozó elnöki házaspárt.
A főváros épületeinek többsége vagy összeomlott, vagy lakhatatlanná vált a katasztrófát követően. Az infrastruktúra (utak, áram-, ivóvíz-ellátás) szintén megsemmisült. (forrás: Wikipedia)
Pontos számok a mai napig nem ismeretesek, de becslések szerint a fővárosban és környékén legalább 250 ezer (!) lakóház és további mintegy 30 ezer (!) egyéb épület (köztük 1300 iskola és 50 kórház) omlott össze. Szintén csak becslések állnak rendelkezésre az áldozatokat illetően; ezek 100 és 316 ezer (!) közé teszik a halottak számát - ekkora emberveszteség (a népesség 3%-áról beszélünk) igazi nemzeti tragédiává tette 2010. január 12-ét.
Az epicentrum közelében fekvő Léogâne település maradványai a rengést követően. (forrás: Wikipedia)
A katasztrófában meghalt többek között az ENSZ-erő (MINUSTAH) tunéziai vezetője, Hédi Annabi is.
A rengés után
A régi, gyarmati stílusú épületeket sem kímélte a katasztrófa. (forrás: Wikipedia)
A katasztrófát követően világszerte megmozdultak az államok és az emberek Kínától Spanyolországon át Dél-Afrikáig a teljesen tönkrement Haiti megsegítésére. Az Egyesült Államok a földrengés másnapján nagyszabású kutató-mentő hadműveletet indított, amelyben végül 16 ezer katona és számos hadihajó vett részt (utóbbiak mobil kórházakként és kimenekítési pontokként is funkcionáltak). Az amerikaiakhoz csatlakoztak később a franciák és a világ számos nemzete. A MINUSTAH-misszióban résztvevő államok (köztük Brazília) szintén jelentős segítséget nyújtottak a károk felszámolásában és a túlélők utáni kutatásban - valamint a rend kialakításában és fenntartásában, mert a helyi rendőrség is gyakorlatilag megsemmisült.
A földrengés pillanatában és az azt követő napokban óvatos becslések szerint is legalább százezer ember halt meg és több tízezer sebesült meg. Rengeteg gyermek vált árvává ezen a napon. (forrás: Wikipedia)
Számos mobil kórházat és nagy létszámú egészségügyi személyzetet telepítettek Haitin a sebesültek ellátására, miközben szerte a világból érkeztek a kutató-mentő csapatok.
Szegény embert az ág is húzza
A címben és a fenti alcímben is említett mondás fokozottan igaz volt a katasztrófa sújtotta Haitira: mivel a rengés gyakorlatilag tönkretette az addig sem magas színvonalú ivóvíz-ellátást, 2010 októberében pusztító kolerajárvány tört ki az országban. Az egészen 2019-ig elhúzódó pandémia alatt közel kilencszázezer ember betegedett meg, közülük közel 11 ezer ember meghalt.
A katasztrófát követően a Haitin állomásozó ENSZ-erők legfontosabb feladatává a rend helyreállítása, majd fenntartása volt a fővárosban. (forrás: Wikipedia)
A helyiek 2010 végén számos tüntetést tartottak a fővárosban (később pedig beperelték a nemzetközi szervezetet), úgy vélték ugyanis, hogy a betegséget nepáli ENSZ-katonák hurcolták be az országba.
Évek múltán az akkori ENSZ-főtitkár részben elismerte a felelősséget a járvány kialakulásában.
Helyi önkéntesek vesznek részt a romok eltakarításában, hogy járhatóvá tegyenek egy utat. (forrás: Wikipedia)
A becslések szerint összesen 8,5 milliárd USA dollár anyagi kárt okozó földrengést követően szinte azonnal megindult egy újjáépítési program, amelynek finanszírozását egy az egyben a nemzetközi közösség vállalta magára. A program keretében több tízezer otthont építettek újjá (a középületekkel egyetemben), de valószínűleg még évtizedek fognak eltelni, mire az ország teljesen magához tér a 2010-es katasztrófából.
Ha magához tér egyáltalán.
Végezetül itt egy dokumentumfilm a katasztrófáról:
