Jövőre lesz a huszadik évfordulója a modern kori Magyarország területén bekövetkezett legsúlyosabb légi katasztrófának, amely egyben a független Szlovákia történetének legtöbb áldozatot követelő légi szerencsétlensége is.
Hejce római katolikus temploma és a köré a kora újkorban, a török fenyegetés idején emelt védőfal. A település 2006 januárja előtt és azóta is éli az álmos abaúji, zempléni kistelepülések hétköznapjait. (forrás: Wikipedia)
Mai írásunkban a hejcei tragédiát mutatjuk be röviden.
Békefenntartók váltása
2006 januárjának végén került sor a Szlovákia által a NATO égisze alatt Koszovóban állomásoztatott békefenntartó katonák aktuális váltására - a folyamatot nem polgári utasszállító repülőgéppel, hanem a szlovák légierő (Vzdušné sily Ozbrojených síl Slovenskej republiky) két, utasszállításra is alkalmas gépével akarták megoldani; ezek közül az egyik, mai posztunk főszereplője egy An-24V típusú gép volt.
A katasztrófában érintett An-24V típusú szállító repülőgép, amely 1993. január 1-je, a függetlenség elnyerése óta szolgálta a szlovák államot. (forrás: Wikipedia)
A nyolc fős személyzettel érkező repülőgép a koszovói főváros, Pristina repülőterén 2006. január 19-én, délután vette fedélzetére a féléves szolgálát letudó harmincöt katonát, majd a felszállási engedély megkapását követően elrugaszkodott a balkáni aszfaltcsíkról, hogy hazainduljon - a gép úticélja Kassa nemzetközi repülőtere (Medzinárodné letisko Košice) volt...
A katasztrófa
Az út nagyobb része rendben, eseménytől mentesen telt, s úgy tűnt, ez így is marad, amikor Borsod-Abaúj-Zemplén megye északkeleti részén, a Hernád folyó völgye felett kijelölt légifolyosón a kassai légiirányítás utasításának megfelelően a Norbert Kumančík százados által parancsnokolt An-24-es megkezdte ereszkedését.
A kassai repülőtérre vezető, a Hernád folyó völgyét követő légifolyosó, és a szlovák repülőgép által megtett utolsó néhány kilométer, valamint a becsapódás helyszíne térképen jelölve. (forrás: Index.hu)
A repülőgéppel a kassai légiirányítás 19:38-kor vesztette el a kapcsolatot - a gép ekkor nagyjából 23-24 kilométerre lehetett a repülőtértől; mint később kiderült, a repülőgép Zempléni-hegység nyugati oldalán elhelyezkedő Hejce település közelében magasodó, 755 méteres Borsó-hegynek ütközött.
A másik gép időközben rendben leszállt a kassai repülőtéren.
A repülőgép mintegy nyolcszáz méter hosszan, harminc-negyven méter szélességben tarolta le a Borsó-hegy erdejét; a roncsok és törmelékek közel kétezer négyzetméteren szóródtak szét.
A katasztrófa után
Alig negyedórával a kapcsolat megszakadását követően riadóztatták a szlovák légi kutató-mentő szolgálat egyik Mi-17-es helikopterét, amely végül fél kilenckor megtalálta a részben még mindig lángoló roncsmezőt - nem sokkal később a Kassáról indított kutató-mentő egységek megtalálták a roncsok között a katasztrófa egyetlen túlélőjét, a súlyos koponya- és tüdősérüléseket szenvedett Martin Farkaš főhadnagyot, akit rövid időn belül a kassai kórházba szállítottak. Ő csak később, a kórházi ágyon tudta meg, hogy más nem élte túl a tragédiát.
A repülőgép farokrésze, amelynek közelében az egyetlen túlélőt megtalálták. (forrás: Index.hu)
A szlovák és magyar mentőegységek mellett Hejce lakosai is aktívan részt vettek a túlélők utáni kutatásban, amelyet követően a szlovák védelmi miniszter kitüntetésben részesítette a falu lakóit.
A katasztrófa helyszínére először a szlovák kutató-mentő egységek érkeztek, akikhez aztán csatlakoztak magyar kollégáik és hejcei önkéntesek is. (forrás: Index.hu)
A katasztrófa után Szlovákiában nemzeti gyászt rendeltek el; az áldozatok búcsúztatására január 26-án került sor Eperjesen; a ceremónián az akkori NATO-főtitkár, Jaap de Hoop Scheffer is részt vett. A tragédia első évfordulóján a katasztrófa helyszínén negyvenkét kopjafát állítottak az áldozatok emlékére; azóta minden év január 19-én közös magyar-szlovák megemlékezéseket tartanak a Borsó-hegy oldalában.
A szerencsétlenség egyébként Fony és Gönc közigazgatási határán következett be, de földrajzilag Hejce fekszik legközelebb hozzá.
Az áldozatok búcsúztatása az eperjesi sportközpontban. (forrás: Wikipedia)
A szerencsétlenség oka(i)
A kutatás-mentés lezárultát követően a repülőgép maradványait összeszedték és az eperjesi légibázisra szállították, ahol a vizsgálat zajlott. Ugyan az An-24-es repülőgépet 1969-ben gyártották, a szlovák hatóságok szerint megfelelő műszaki állapotban volt - a vizsgálatot ugyanakkor nehezítette, hogy a pilótafülke nem volt felszerelve hangrögzítő eszközzel.
A katasztrófa helyszínén, a Borsó-hegyen kialakított emlékmű... (forrás: Wikipedia)
A vizsgálat eredménye alapján a katasztrófát pilótahiba okozta: a személyzet eltért a kassai repülőtér megközelítésére kijelölt, a Hernád folyó völgyét követő légifolyosótól; ezenkívül a repülőgép rádiós magasságmérője (noha a helyes magasságértéket mutatta) nem adott ki figyelmeztetést a túlzottan alacsony magasságra, így a pilótáknak a rossz látási viszonyok között nem tűnt fel, hogy a kelleténél alacsonyabban vannak.
A veszélyjelzőt a pilóták valószínűleg szándékosan nem állították be, korábban ugyanis probléma adódott a rendszerrel - a rövid ideig hallható hang helyett előfordult, hogy egészen a leszállásig, a gép leállításáig hallhatták az intenzív, zavaró hangot.
...amely az emléktábla mellett az áldozatokat jelképező negyvenkét kopjafát is tartalmaz. (forrás: Wikipedia)
Tíz évvel a katasztrófát követően felmerült, hogy esetleg mégsem (csak) emberi hiba okozhatta a szerencsétlenséget, hanem az An-24-es sem lehetett megfelelő műszaki állapotban (ezt a narratívát elsősorban az áldozatok családtagjai hangoztatták), komoly fejlemény azonban nem történt az ügyben. Mindenesetre nem sokkal a hejcei tragédiát követően a szlovák légierő kivonta a hadrendből a megmaradt másik An-24-es repülőgépét.
