A Barangolás Blogon már nem egy alkalommal foglalkoztunk a vasúttal - mai írásunkban sem teszünk másként, ugyanis bemutatjuk nektek "A világ legmeredekebb vasútja" címével büszkélkedő vonalat.
A Pilatus-hegy a közeli Vierwaldstätti (Luzerni)-tó felől nézve. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után következzen a svájci Pilatus-hegy vasútja (németül Pilatusbahn, vagy rövidítve PB)!
A Pilatus-hegy
A svájci Luzern város közelében, Obwalden, Nidwalden és Luzern kantonok határán fekvő Pilatus-hegy (amely több csúccsal is rendelkezik) legmagasabb részén 2132 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé; a legendárium szerint nevét onnan kapta, hogy a Jézust elítélő Pilátus testét annak öngyilkosságát követően - miután azt a Tevere és a Rhône folyó is hatalmas áradással dobta ki - e hegy oldalában lévő kicsiny tóba dobták.
A hegy tetején lévő kápolna, mögötte, a csúcson pedig egy kereszt. (forrás: Wikipedia)
Maga a hegy viszonylag alacsony (mármint az Alpok más csúcsaihoz viszonyítva alacsony) magasságának köszönhetően már a 19. században népszerű célpontjává vált amatőr és profi hegymászóknak egyaránt; 1867-ben maga Viktória brit királynő is felmászott a csúcsára, de később a majdani amerikai elnök, Theodore Roosevelt is tiszteletét tette a Pilatus-hegyen.
A Pilatus-hegy ad otthont a svájci légierő egyik radarállomásának is. (forrás: Wikipedia)
Napjainkban a turisták mellett a hadsereg számára is kiemelt fontossággal bír a Pilatus-hegy, amelynek egyik csúcsán a légierő légtérellenőrző-radarállomást működtet, de a hegy adta a nevét a legismertebb svájci repülőgépgyártó vállalatnak is.
A hegy melletti völgyben, Alpnach mellett található a svájci légierő bázisa, amely arról nevezetes, hogy kifutópályáját egy közút keresztezi.
Fogaskerekűt a hegyre!
Már az 1870-es években felmerült helyi üzletemberek körében, hogy az egyre növekvő idegenforgalmi igények kiszolgálására érdemes lenne egy vasútvonalat építeni a Pilatus-hegyre. Az elképzelést végül közel két évtizeddel később, az 1880-as évek végén követte tett, amikor elkezdték a sínpálya lefektetését.
A harmadik, fogazott sín és a szerelvényt megtartó kerekek - a fogaskerekek megakadályozzák, hogy a vonat megcsússzon a meredek pályán. (forrás: Wikipedia)
Mivel a kiinduló állomásként kijelölt Alpnachstadt (amely Alpnach városának része) és a 2073 méteres célcsúcs között több, mint 1600 méter szintemelkedést kellett leküzdeni, szóba sem jöhetett semmilyen hagyományos vasút: a 4,6 kilométer hosszú, 800 mm nyomtávolságú vasútvonal 1889-es átadásakor már fogaskerekű, ágyazat nélküli pályán húzták fel a gőzmozdonyok a látogatókkal teli vagonokat a hegycsúcsra (ebben az esetben egész pontosan a Locher-féle fogassín rendszert alkalmazták).
A vasútvonalon nem alkalmaztak hagyományos váltókat, a vágányok közötti átjárást a szerelvények számára toló- és forgópadok biztosítják.
A vasútvonal egyik forgópadja működés közben. (forrás: Wikipedia)
Az átadás évében több, mint 35 ezer ember látogatott vasúton a Pilatus-hegyre, alig tizenkét évvel később pedig már az egymilliomodik utazót fogadta a hegytetőn kiépített szálloda és étterem, hogy onnan gyönyörködhessen a környék panorámájában.
Kezdetben gőzhajtású szerelvények biztosították a turisták feljutását a Pilatus-hegyre. A felvétel nem sokkal a megnyitást követően, 1889-ben készült. (forrás: Wikipedia)
Az 1905-ös nyári szezon menetrendi táblája. (forrás: Wikipedia)
A helyenként 48%-os emelkedésű vasúti pályát 1937-re villamosították - a svájci kormány soha egy rappen támogatást nem nyújtott a vasútvonalat üzemeltető társaságnak, az mindvégig magántőkével működött, s teszi ezt a mai napig. A vasútvonal szezonálisan, általában májustól októberig üzemel, bár erre az időjárás (kései vagy korai nagy havazások) hatással lehet. A szezonalitásból eredő problémákat azóta már kiküszöbölték a szintén a Pilatus társaság által üzemeltetett felvonókkal, amelyek egész évben elérhetőek.
Érdekesség, hogy a vonalon még mindig az eredeti, százharminc éve lefektetett fogaskerekű sínt használják.
A vasút végállomása a Pilatus-hegyen, amely egy szálloda- és étterem-komplexum része... (forrás: Wikipedia)
...és kiinduló állomása az 1600 méterrel lejjebb fekvő Alpnach-ban, közvetlenül a hagyományos vasútvonal állomása mellett. (forrás: Wikipedia)
A vasútvonalon a két végállomás között két állomás található, amelyek kitérőként is szolgálnak a felfelé és lefelé tartó szerelvények számára. A megállók a szerelvények kialakításához igazodva szintén lépcsősek. A vonalon összesen kilenc hosszabb-rövidebb alagút (és alagutacska) található, azonban a leghosszabb sem éri el a száz métert.
A régebbi szerelvények egyike a hegycsúcs közelében... (forrás: Wikipedia)
...és a 2023-ban beszerzett vadonatúj, 21. századi dizájnnal épített Stadler-féle kocsi. (forrás: Wikipedia)
A szerelvények egyébként nem döntenek sebességi rekordot: lefelé a csúcssebesség 9 kilométer óránként, de felfelé sem gyorsulnak tizenöt kilométer fölé - ezt persze nem csak a pálya meredeksége indokolja, hanem az is, hogy így az utasok tovább gyönyörködhetnek a kilátásban.
Az egyik, kitérőként is alkalmazott megálló a vonalon. (forrás: Wikipedia)
A vonalon általában két-két vonatpár követi egymást menetirány szerint, így kiküszöbölve az egy vágány jelentette hátrányt - a vonatok a kitérőként is használt megállóhelyeken várják be egymást. (forrás: Wikipedia)
Zárásként itt egy videó azoknak, akik otthonról szeretnék végigjárni a Pilatus-hegyi vonalat, először fentről le, majd lentről felfelé:
