Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Barangolás a világban

Háború a Távol-Keleten - 2. rész

A Fülöp-szigetek bukása

2021. szeptember 13. - FuraTermék

Japánnak már a 20. század elejétől fontos célja volt a nyugati országok távol-keleti dominanciájának megtörése, s helyük átvétele a térség legerősebb hatalmának szerepében. Az oroszok legyőzése 1904-1905-ben, majd a kínai terjeszkedés az 1930-as évektől intő jelként kellett volna szolgáljon az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság számára, hogy új kihívójuk akadt keleten - de mint oly sokszor a történelemben, ezúttal is jelentősen alábecsülték ellenfelük képességeit, s ezért drágán kellett megfizetniük.

lossy-page1-800px-photograph_of_american_prisoners_using_improvised_litters_to_carry_comrades_nara_535565_tif.jpg

Amerikai katonák mozgásképtelen társaikat cipelik a Bataan-félszigeten, miután a japánok fogságába estek. (forrás: Wikipedia)

 

A "Tovább" gomb után következzen a Fülöp-szigetek japánok általi elfoglalásának rövid története, a második világháború távol-keleti eseményeit bemutató új sorozatunk második epizódja.

Amerikai lobogó alatt

A 16. századtól a spanyolok által elnevezett és gyarmatosított, több, mint hétezer tagból álló Fülöp-szigetek az 1898-as háború során került az Egyesült Államok ellenőrzése alá. A helyiek szerettek volna függetlenné válni, Washingtonnak azonban ez nem állt érdekében, ezért jó néhány évig tartó véres háborúban törték le az ellenállást, ezt követően pedig a szigetcsoport az USA kvázi gyarmataként funkcionált. 

Az itt kiépített katonai támaszpontok pedig előretolt helyőrségként működtek, hogy az amerikaiak szükség esetén bármikor megvédhessék távol-keleti érdekeltségeiket.

manilastreetcar.jpg

A Fülöp-szigetek fővárosának, Manilának az utcaképe a 20. század első felében. Az amerikaiak félgyarmati státuszban tartották az országot, miután a spanyoloktól meghódították 1898-ban. (forrás: Wikipedia)

 

Idővel aztán az amerikaiak enyhítettek a szigoron, amely leginkább abban nyilvánult meg, hogy 1935-ben megalakították a Fülöp-szigeteki Nemzetközösséget (Commonwealth of the Philippines), amely saját alkotmányt és széleskörű belső autonómiát (már-már látszatfüggetlenséget) kapott. Az ország elnöke, Manuel Luis Quezon pedig élve a lehetőséggel hozzá is látott a helyi hadsereg megszervezéséhez, mégpedig nem kisebb személy, mint Douglas MacArthur parancsnoksága alatt, aki a filippínó hadsereg első marsallja lett. 

800px-manuel_l_quezon_november_1942.jpg

Manuel Luis Quezon y Molina, a Fülöp-szigetek elnöke 1935 és 1944 között. (forrás: Wikipedia)

 

Közel a háború

philippine_scouts_at_fort_mckinley.jpg

Amerikai katonák filippínó társaikat oktatják. 1935-ben létrehozták a fülöp-szigeteki haderőt, amely azonban csak kisegítő szerepet kapott az országban állomásozó amerikai egységek mellett. (forrás: Wikipedia)

 

Az 1930-as évek végétől egyre inkább éleződött a feszültség a Távol-Keleten. A japánok kínai térnyerésére válaszul az amerikaiak ott igyekeztek gáncsot vetni a felkelő nap országa elé, ahol tudtak: előbb szankciókat vetettek ki Japánra, majd amikor ez sem használt a "megzabolázásukra", a japánok számára kiemelt fontosságú nyersanyagokra (mint amilyen a kőolaj vagy a színesfémek) rendeltek el embargót - a többi távol-keleti érdekeltséggel bíró nagyhatalom (britek, hollandok) részvételével.

26th_cavalry_pi_scouts_moving_into_pozorrubio.jpg

Az amerikai 23. lovassági ezred M3 Stuart könnyű harckocsija filippínó katonák társaságában 1941 decemberében. Az amerikai csapatok 108 harckocsival rendelkeztek (a japánok kilencvenet vetettek be az invázió során), így az európaihoz hasonló nagy páncéloscsaták itt elmaradtak. (forrás: Wikipedia)

 

Washington remélte, hogy az embargó majd jobb belátásra bírja a japánokat, arra azonban nem gondoltak komolyan, hogy Tokió majd fegyverrel szerez érvényt akaratának. Részben ennek is köszönhető, hogy a Fülöp-szigetek védelmének megerősítésére nem fordítottak akkora figyelmet az amerikaiak, mint kellett volna. 1941 nyarán ugyan megalakítják az Egyesült Államok Hadseregének Távol-keleti Erejét (US Army Forces in the Far East, azaz USAFEE) az immáron ismét amerikai lobogó alatt szolgáló Douglas MacArthur tábornok parancsnoksága alatt, ennek létszáma azonban 1941 novemberében sem haladja meg a 30 ezer főt (amelynek felét helyi önkéntesek alkotják). 

campmurphy.jpg

A Fülöp-szigeteki Hadsereg légierejének megalakítása alkalmából rendezett ceremónia 1941. augusztus 15-én. Az előtérben az ekkor már ismét amerikai zászló alatt szolgáló (korábban a filippínó hadsereg marsallja volt) Douglas MacArthur tábornok, aki a helyi amerikai hadsereg parancsnoka lett néhány héttel korábban. (forrás: Wikipedia)

 

Az amerikaiak fülöp-szigeteki légierejének 1941 decemberében 91 működőképes P-40-es vadászgép és 34 B-17-es bombázó alkotja a fő erejét, míg a haditengerészet Ázsiai Flottájának (Asiatic Fleet) gerincét 2 cirkáló, 13 romboló és 29 tengeralattjáró adja.

A japánok - és a támadás

800px-honma_masaharu.jpg

A könyörtelen ellenfél: Homma Maszaharu irányította a Fülöp-szigetek invázióját végrehajtó 14. hadsereget, később pedig a szigetcsoport első japán katonai kormányzója volt. Az irányítása alatt a háború folyamán elkövetett háborús bűncselekmények jutalmaként 1946-ban egy amerikai kivégzőosztag végzett vele a Fülöp-szigeteken. (forrás: Wikipedia)

 

A japán hadvezetésben 1941 őszén egyre inkább érlelődött a gondolat, hogy ideje lenne letörni a nagyképű nyugatiak szarvát. Ezért ugyan a diplomatáik tovább folytatták a tárgyalásokat az amerikaiakkal, közben elkezdték a felkészülést a végső leszámolásra. 1941 novemberében már kész terveik voltak a Fülöp-szigetek elfoglalására (is), hamarosan pedig készen állt az indulásra a majdani inváziót végrehajtó fő erő, a 14. hadsereg (第14方面軍) parancsnoksága alatt. A szigetcsoport ellenőrzésére elsősorban azért volt szükségük, hogy biztosítsák a tengeri összeköttetést az újonnan meghódítandó Délkelet-Ázsiával.

advance_japanese_landings_dec_1941.jpg

A japán csapatok több irányból (Tajvanról, a Rjúkjú-szigetekről és Palauról) közelítették meg a Fülöp-szigeteket 1941 decemberében. Igazán komoly ellenállásra csak a fő szigeten, Luzonon számíthattak, így erőik nagy részét itt tették partra. (forrás: Wikipedia)

 

Érdekesség, hogy kis számban mindkét fél vetett be harckocsikat, de elsősorban támogató jelleggel, azért ne gondoljunk a kurszkihoz hasonló páncéloscsatára.

philippine_islands_jap_tanks_full.gif

Japán könnyű harckocsik a Bataan-félszigeten. A japánok számos más nemzethez hasonlóan elsősorban a gyalogságot támogató eszközként tekintettek a harckocsikra. (forrás: Wikipedia)

 

A Pearl Harbor ellen végrehajtott légitámadással szinte egy időben (az időeltolódás miatt a Fülöp-szigeteken ekkor már december 8-a éjjel volt) a japánok a Távol-Keleten is akcióba lendültek. A helyi amerikai parancsnokságot ugyan értesítették a támadás tényéről, érdemi intézkedéseket már nem nagyon tudtak tenni azelőtt, hogy a japán repülőgépek itt is felbukkantak volna: az első légitámadásokban gyakorlatilag teljesen lenullázták az amerikai légierőt, amely így a későbbiekben már nem tudott bekapcsolódni a harcokba. 

uss_houston_ca-30_at_tsingtao_china_4_july_1933.jpg

Az amerikai távol-keleti flotta zászlóshajója és büszkesége, a Houston cirkáló. A hadihajót a flotta többi részével együtt evakuálták a Fülöp-szigetekről. Később részt vett a szövetségesek vereségével záruló jávai-tengeri csatában, majd a nem sokkal később megvívott szunda-szorosi csatában süllyedt el. (forrás: Wikipedia)

 

Még ezen a napon, azaz december 8-án japán tengerészgyalogosok partra szálltak és elfoglalták a fő szigettől, Luzontól északra fekvő Batan szigetét, néhány nappal később pedig több irányból is megkezdték a partraszállást Luzonon. December 22-én aztán felbukkant a fő inváziós erőt, közel 50 ezer katonát szállító japán flotta, amely végül az amerikai tengeralattjárók és Ausztráliából sebtében átdobott B-17-es bombázók támadása ellenére sikeresen ki is hajózta "rakományát" a Lingayen-öböl partján.

Az összecsapásban japán részéről végül közel 130 ezer, míg amerikai-filippínó oldalon mintegy 150 ezer katona vett részt.

invasion_of_the_philippines_1941.jpg

A luzoni hadjárat térképe. (forrás: Wikipedia)

 

Az amerikaiak és a filippínók ugyan megkísérelték az ellenállást és a főváros, Manila védelmét, MacArthur december 26-án nyílt várossá nyilvánította azt, megkímélendő a települést egy hosszú és véres, pusztító ostromtól, megmaradt csapatait pedig a jobban védhető Bataan-félszigetre vonta vissza. 

A végjáték

jia_flame_throw_bataan.jpg

Bár később az amerikaiak jóvoltából terjedt el széles körben a csendes-óceáni hadszíntéren, a japánok már a fülöp-szigeteki invázió során is alkalmazták a lángszórókat a megerődített állások kifüstölésére. (forrás: Wikipedia)

 

A csendes-óceáni fő flottáját elvesztő Egyesült Államoknak nem sok erőforrása maradt a Távol-Keleten, amelyeket bevethetett volna a Fülöp-szigetek védelmére, miközben a japánok a térség több pontján is támadásba lendültek (Brit Malájföld, Szingapúr, Holland Kelet-India, és a többi). A később háborús bűncselekmények elkövetésével magának kétes hírnevet szerző Homma Maszaharu altábornagy (本間 雅晴) által parancsnokolt 14. hadsereg egységei a következő hetekben folyamatos nyomás alatt tartották a kis területre beszorult amerikai és filippínó erőket, közben pedig a Fülöp-szigetek többi része felett átvették az ellenőrzést.

macarthur_and_sutherland_s265357.jpg

Douglas MacArthur tábornok vezérkari főnökével, Richard K. Sutherland vezérőrnaggyal a Manilát védő Corregidor szigetén létesített parancsnoki harcállásponton 1942. március 1-jén. A tábornok nem sokkal később - Roosevelt elnök utasítására - elhagyta a Fülöp-szigeteket. (forrás: Wikipedia)

 

1942 márciusában az amerikaiak a térségbeli pozícióik átértékelésére kényszerültek (vagyis belátták, hogy egyelőre súlyos vereséget szenvedtek), miután a japánok Holland Kelet-Indiában is tönkreverték a szövetségeseket. Roosevelt elnök - megakadályozandó a még nagyobb arcvesztést - utasította a Bataan-félszigeten tartózkodó MacArthurt, hogy haladéktalanul távozzon Ausztráliába. A médiával jó viszonyt ápoló tábornok először habozni látszott, aztán egy igazi Terminátor-idézettel ("Még visszatérek") a száján elhagyta csapatait, a félszigeten rekedt 76 ezer amerikai és filippínó katona pedig április 9-én megadta magát, ezzel ez lett az amerikai történelem legnagyobb kapitulációja.

Nem ez volt az utolsó amerikai egység, amely japán fogságba került a Fülöp-szigeteken: a Manila előtti Corregidort védő csapatok, mintegy 13 ezer katona május elejéig kitartott.

A bataani halálmenet

A győztes japánok igazából nem voltak felkészülve az ellenség tömeges fogságba ejtésére, így a szállításukra alkalmas eszközök (teherautók, hajók) sem álltak rendelkezésre. A kijelölt hadifogoly-táborokba így a foglyoknak saját lábukon kellett eljutniuk, méghozzá a gyakran brutális eszközökhöz nyúló japán katonák állandó noszogatásával. A mintegy száz kilométert a tűző napon tették meg a kimerült, étlen-szomjan gyalogló amerikaiak és filippínók, akik közül óvatos becslések szerint legalább öt, de inkább tizennyolcezren vesztek oda a bántalmazások és az ellátás hiánya miatt. Az esemény később bataani halálmenet (Bataan Death March) néven vonult be a történelembe.

march_of_death_resting_03.jpg

Amerikai hadifoglyok a Bataan-félszigeten. A japánok nem igazán voltak felkészülve több tízezer fogoly ellátására, s igazából elég szégyenteljes dolognak tekintették a fogságba esést, így nem is erőltették meg magukat. A képen látható katonák többsége nagy valószínűséggel nem élte meg az 1944-1945-ös felszabadulást. (forrás: Wikipedia)

 

A háború végét pedig még többen nem élték meg.

Az amerikaiak távozásával és fegyverletétele után a japánok a Fülöp-szigeteken is hozzáláttak az új rend kialakításához és megszilárdításához. Ennek keretében itt is kialakult egy helyi japánbarát bábkormány, azonban Ázsia többi részével ellentétben a lakosság nagy része nem kért az amerikaiakat váltó japán gyarmatosítókból: a Fülöp-szigetek lett az egyetlen japán megszállás alatt álló ország, ahol szervezett ellenállás alakult ki Tokióval szemben. 

march_of_death_from_bataan_to_the_prison_camp_dead_soldiers.jpg

A bataani halálmenet áldozatai. Sokukkal a forróság, a kiszáradás végzett, de nem egy katona halt meg a japán őrök brutalitása miatt. (forrás: Wikipedia)

 

Az öt hónapig tartó harcokban körülbelül négyezer japán és huszonötezer amerikai és filippínó katona vesztette életét - a civil lakosságot ekkor még (köszönhetően annak, hogy az amerikaiak kiürítették Manilát) jobbára elkerülték a háború pusztításai; Manila csak később érdemelte ki a második világháború egyik leginkább lerombolt településének kétes címét...

800px-dinalupihanbataajf2720_03.jpg

A bataani csata emlékműve napjainkban. (forrás: Wikipedia)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr5716682988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása