Az álmoskönyvek szerint sosem jó dolog, ha a vallási fanatizmus tettrekészséggel és megfelelő anyagi háttérrel párosul. Ennek következményeit tapasztalhatták meg a japán főváros, Tokió lakosai egy végül pokolivá váló 1995 márciusi napon is.
Nukleáris gombafelhő - a mai posztunkban tárgyalt támadás kiagyalójának végső célja a harmadik világháború kirobbantása volt. (forrás: Wikipedia)
Következzen a tokiói gáztámadás rövid története!
Az Aum Sinrikjó
Az 1980-as évek elején egy alig huszonöt éves, bal szemére teljesen, jobb szemére részlegesen vak japán fiatalember, Macumoto Csizuo (松本 智津夫) elhatározta, hogy a vallásokkal kapcsolatban addig meglévő felületes ismereteit jobban elmélyíti. Ez olyan jól sikerült, hogy nem sokkal később megalapított egy világvégeváró vallási közösséget, amely az Aum Sinrikjó (オウム真理教, azaz "Legfőbb Igazság") nevet kapta.
Mintegy mellékesen pedig elsajátította az akupunktúra tudományát (művészetét?), sosem lehet tudni, mire lesz még jó alapon.
A "Legfőbb Igazság" névre hallgató japán szekta emblémája. (forrás: Wikipedia)
Az alapítás után Macumoto felvette az Aszahara Sókó (麻原 彰晃) nevet - vallási nézetét tekintve pedig megpróbálta ötvözni a régi buddhista tanokat a keresztény Biblia Jelenések könyvében írtakkal, ugyanakkor szorgalmasan tanulmányozta Nostradamus írásait is. Szerénységére jellemző, hogy egy 1992-ben megjelent könyvében önmagát Japán egyetlen megvilágosodott mesterének, az Isten bárányának, egy vadonatúj Krisztusnak nyilvánította.
Mint megvilágosodott világmegmentő, Aszahara tizenkét gyermek apja is volt - hivatalosan.
Aszahara Sókó, az Aum Sinrikjó szekta alapítója és vezetője. Elképesztő, a keresztény tanításokat a keleti kultúrával vegyítő - beteges - világnézete alapján ő nem volt más, mint egy új messiás. (forrás: Wikipedia)
Az évek során az Aum Sinrikjó egyre több követőt szerzett magának a hétköznapokból kiábrándult japán polgárok közül. Mint írtuk volt, alapvetően egy világvégeváró közösségről volt szó, ennek megfelelően napi szinten volt téma az eljövendő harmadik világháború, amely majd megtisztítja az elkorcsosult világot a féktelen kapitalizmus pusztításáról (vagy valami hasonló).
Aszahara Sókó már a kezdetektől nagyon komolyan vette küldetését, ezért szektájára az Armageddont előidéző eszközként tekintett.
A szervezkedés
Az Aum Sinrikjó szekta egykori tokiói irodaépülete. (forrás: Wikipedia)
A japán hatóságoknak ugyan feltűnt, hogy az Aum Sinrikjó körül nincs minden rendben - a kilépni szándékozó tagokat feltűnően nagy számban érték végzetes balesetek, valamint Aszahara irányításával a szekta elkezdett kacsintgatni a szervezett bűnözés irányába -, de komoly ellenlépéseket nem tettek, hiszen Japán mégiscsak egy demokratikus jogállam, ahol nem nyomják el csak úgy a másként gondolkodókat. Ennek köszönhetően az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején a szervezet hozzálátott olyan anyagok beszerzéséhez, amelyektől a kívánt harmadik világháború kirobbanását remélték.
Bár a szekta komoly pénzekre tett szert az adományokból, valamint a legális üzletekből, Aszaharának többre volt szüksége, ezért titokban csalással, pénzmosással és egyéb, Btk-ba ütköző tevékenységekkel is foglalkoztak a tagok, hogy hozzájáruljanak a közös kassza bővüléséhez.
A szekta által működtetett egyik vegyifegyver-termelő központ sematikus alaprajza. (forrás: Wikipedia)
A szekta először biológiai fegyverrel, konkréten anthrax (lépfene) baktériummal kísérletezgetett (viszont nem otthon, hanem Ausztrália egy eldugott sarkában biztos, ami biztos alapon), később pedig már a komolyabb vegyifegyverek felé fordították tekintetüket: a VX-gáz után hozzáláttak a csúcsfegyver, a szarin előállításához.
Szarinnal töltött gömbökkel megtömött robbanófej az Egyesült Államokból, amelyet egy Honest Jones típusú rakétára szerelhettek. A felvétel 1960 körül készült. A következő évtizedekben a nagyhatalmak hivatalosan lemondtak a vegyifegyverek fejlesztéséről és birtoklásáról, készleteik nagy részét pedig megsemmisítették. (forrás: Wikipedia)
A gázként használható szarin pusztító idegméreg - becslések szerint ötszázszor mérgezőbb a cianidnál -, amelyet a második világháború után kezdtek széles körben vegyifegyverként gyártani a szuperhatalmak.
Legpusztítóbb alkalmazása mégis Szaddám Huszein nevéhez köthető, aki az ellene lázadó kurdok ellen vetette be a szarint, becslések szerint legalább ötezer ember halálát okozva.
Az Aum Sinrikjó szaringyáráról készült felvétel. (forrás: Wikipedia)
Az Ausztráliában előállított vegyifegyvereket végül hazacsempészték Japánba - szakénak álcázva, üvegekbe rejtve, s 1994 júniusában be is vetették Macumoto (松本市) városában egy helyi bíró lakhelyének közelében (aki éppen a szekta egy ügyét tárgyalta). Az eredmény akkor nyolc halott és mintegy ötszáz sebesült volt - a rendőrség egy helyi, magányos elkövetőre fókuszált, így a szekta ekkor még megúszta a felelősségre vonást.
A metró elleni támadás
Aszahara egy sokkal nagyobb támadást képzelt el, amely végre elhozná az általa várva várt világvégét: terve szerint a szarint nagy mennyiségben a tokiói metróban fogják bevetni csúcsforgalom idején, a támadással pedig az Egyesült Államokat vádolják meg, ezt követően kirobban a harmadik világháború (amely egy újabb japán-amerikai háborúval venné kezdetét), a pusztító nukleáris tűzvihar pedig majd megtisztítja a Földet, amely felett egy modern kori messiásként uralkodhat majd Aszahara...
Tudjuk, elég beteges elképzelés.
A naponta több millió embert kiszolgáló tokiói metró 285 állomásának egyike. (forrás: Wikipedia)
1995. március 20-án végül a szekta tagjai öt, Tokió belvárosa felé tartó metrószerelvényre szálltak fel - csomagjukban 30%-os töménységű folyékony szarinnal, amelyet légmentesen záródó műanyag zacskóba helyeztek -, majd végrehajtották a támadást: a szarinos csomagot a metrószerelvény padlójára helyezték, majd átlyukasztották a náluk lévő esernyő hegyes végével. Miközben a merénylők a következő állomáson távoztak, az időközben gázzá alakuló szarin lecsapott a gyanútlan utasokra...
A tokiói metró egyik szerelvénye. A támadás során a szerelvények mozgó csapdává változtak a szarintól fuldokló utasok számára. (forrás: Wikipedia)
A támadás után
A metró elleni szarintámadásban végül tizennégy ember vesztette életét (borzalmas kínok között), több mint ezer pedig súlyosan megsebesült (szintén borzalmas kínokat élve át) - sokuk a mai napig küszködik a szövődményekkel. A várt japán-amerikai háború elmaradt, ellenben az észhez térő rendőrség a következő napokban, hetekben Japán-szerte lecsapott az Aum Sinrikjóra. Májusban az egyik tokiói pályaudvar mosdójában egy égő papírzacskót találtak, amelyben egy hidrogén-cianid készülék volt: ha a gáz a szellőzőrendszerbe jut, akár több ezer emberrel is végezhetett volna.
A Japán Önvédelmi Erők vegyivédelmi csapatai érkeznek a támadás egyik helyszínére. (forrás: Wikipedia)
Aszaharát végül május 16-án találták meg a szekta egyik épületének falában kialakított búvóhelyén (letartóztatásának idejére Tokióba rendelték a japán Szárazföldi Önvédelmi Erő 1. ejtőernyős dandárját [第1空挺団], hogy az esetleges fegyveres szektatagok ellenállását letörhessék); a kihallgatás során elismerte, hogy az ő utasítására ölték meg az egyik korábbi szektatagot, aki ki akart lépni, a metró elleni támadásban való részvételt viszont tagadta. 1995-ben a szekta még számos támadást hajtott végre (például levélbombát küldtek Tokió polgármesterének), később azonban - látszólag - felhagytak az illegális tevékenységgel.
A tokiói Szent Lukács Nemzetközi Kórház (聖路加国際病院), amely a támadást követően a legfontosabb elsősegély-hellyé vált. (forrás: Wikipedia)
A szekta később két részre szakadt (a fő irány nevet is változtatott), de a hatóságok folyamatos megfigyelés alatt tartják őket a mai napig.
Az időközben az Aleph (アレフ) nevet felvevő szekta elleni tüntetés 2009-ben. A támadás után nem tiltották be a szervezet működését, de a rendőrök szoros megfigyelés alá vonták a tagjait. (forrás: Wikipedia)
A japán nemzetbiztonsági szolgálat tagjainak rajtaütése egy feltételezett Aleph-létesítményen 2013-ban. (forrás: Wikipedia)
Aszaharát és társait összesen huszonhétrendbeli gyilkossággal vádolták meg; a japán média által az évszázad perének titulált tárgyaláson - amelyet Aszahara többnyire csendben ült végig, védői pedig mentális beszámíthatatlanságra hivatkozva a felmentéséért harcoltak - végül 2004-ben született ítélet, amelyben Aszaharát és hat társát halálra ítélték. Miután kimerítették az összes fellebbezési lehetőséget és az áldozatok hozzátartozói áldásukat adták rá, Aszaharát hat másik egykori szektataggal együtt 2018. július 26-án egy tokiói fegyházban felakasztották.
Aszahara halálos ítéletének szövege. Aszaharát hat másik egykori szektataggal együtt huszonhárom évvel a támadást követően, 2018-ban akasztották fel az egyik tokiói börtönben. (forrás: Wikipedia)
