A 2000-es években a korábbiaknál nagyobb médiafigyelmet kapott egy Kuba délkeleti részén fekvő apró földdarab, mégpedig az Egyesült Államok által meghirdetett nemzetközi terrorellenes háború miatt. Ez a terület pedig önmagában is konfliktusforrás a szocialista Kuba és az északi szomszéd között.
A támaszpont parancsnoki épülete napjainkban. (forrás: Wikipedia)
Következzen a Guantánamói-öböl menti amerikai haditengerészeti támaszpont (angolul Guantanamo Bay Naval Base, spanyolul Base Naval de la Bahía de Guantánamo) rövid története!
Cseberből vederbe
Kuba népe a 19. század második felétől elkeseredett küzdelmet folytatott a spanyol gyarmati uralom ellen, amely többször is nyílt háborúba torkollt. A század végén ebbe az összecsapásba tenyerelt bele az Egyesült Államok, amely igyekezett kiszorítani az európai gyarmatosítókat az amerikai kontinensről. Az 1898-ban alig két hónap alatt megvívott spanyol-amerikai háború eredményeként Kuba szigete a jenkik ellenőrzése alá került, akik nem sokkal később meg is adták az országnak a hőn áhított függetlenséget.
Papíron legalábbis.
A spanyol-amerikai háború során Guantánamo mellett vívott csatáról készült festmény. (forrás: Wikipedia)
Az eszközök másak lettek, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy a sziget cseberből vederbe került, ugyanis az amerikaiak jóváhagyása nélkül nem sok minden történhetett a szigetországban. Ezen egyoldalú együttműködés jegyében 1903-ban az akkori amerikai elnök (nem mellesleg a spanyol háború hőse), Theodore Roosevelt aláírt egy egyezményt a kubaiakkal, amelyben azok beleegyeztek egy amerikai haditengerészeti támaszpont létesítésébe és az ehhez szükséges földterület lízingjébe a sziget délkeleti szegletében fekvő Guantánamói-öböl bejáratánál.
A többek között a Guantánamói-öböl környékét az Egyesült Államoknak bérelt területként juttató 1903-as amerikai-kubai szerződés első oldala. (forrás: Wikipedia)
A támaszpont
A terület Kuba szigetének délkeleti részén helyezkedik el. (forrás: Wikipedia)
A támaszpont 1916-ban. (forrás: Wikipedia)
A Guantanamo Bay Naval Base névre keresztelt, tokkal-vonóval együtt 117 négyzetkilométeres (egynegyed Budapestnyi) támaszpont bérletéért az Egyesült Államok évente közel 3400 dollár fizetését vállalta; a következő évtizedekben a bázis elsősorban üzemanyag-felvételi pontként szolgált a karibi térségben járőröző vagy a Panamai-csatorna felé áthaladó amerikai hadihajók számára, s mivel a kubaiak a barátinál is szívélyesebb kapcsolatot ápoltak velük, a kicsiny földdarab különösebben sok vizet nem is zavart a két ország kapcsolatában.
Amerikai hajóhad a Guantánamói-öbölben 1927-ben. Állandó jelleggel nem állomásoztak nagy hadihajók a támaszponton. (forrás: Wikipedia)
A helyzet 1959-től változott meg, amikor a legendásan korrupt Batista-rezsimet megbuktatva hatalomra jutó Fidel Castro úgy döntött, hogy helyreállítja (megteremti) hazája önbecsülését, s virtuálisan felmutatta középső ujját a Kubában addigra berendezkedett amerikai politikai, gazdasági és alvilági elitnek. A következő néhány évek eseményei (államosítások, a sikertelen Disznó-öbölbeli invázió) hozzájárultak ahhoz, hogy Castro ne csak kacérkodjon a kommunizmussal, hanem egyenesen a Szovjetunió tárt ölébe rohanjon, s ekkortól már szálkaként szúrta a szemét Havanna új urainak az országukba ékelődött amerikai támaszpont.
A kubai forradalom győzelme. Castróék hatalomra jutását követően jelentősen megromlott a viszony az Egyesült Államokkal. (forrás: Wikipedia)
Nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, hogy Castroék egyáltalán nem ismerték el a bérleti szerződést - pechükre a havannai kormány egyik alkalmazottja figyelmetlenségből (?) egyszer beváltotta az Egyesült Államok által továbbra is évente küldött csekket (szigorúan 3386 dollárról és 25 centről kiállítva!) az egyik bankban, Washington pedig innentől röhögött a markába.
A néhány ezer fős személyzet által üzemeltetett támaszpont soha nem tartozott az igazán forgalmas bázisok közé, a kubai rakétaválság idején azonban megerősítették a védelmét - a legforróbb napokban pedig intézkedtek a civil személyzet és a katonák családtagjainak evakuálásáról, akik csak az atomháború veszélyének elmúltával, 1962 decemberében térhettek vissza.
A támaszpont térképe. (forrás: Wikipedia)
A következő évtizedekben az élni és élni hagyni elv jellemezte a támaszpont és Kuba kapcsolatát: a kubaiak állandó jelleggel katonai erőt állomásoztattak a bázis határán - elsősorban azért, hogy megakadályozzák szökni akaró honfitársaikat abban, hogy a szabadság földjére lépjenek. Ennek nyomatékosítására taposóaknákat telepítettek a támaszpont határára, amelyre az amerikaiak szintén taposóaknák telepítésével válaszoltak (utóbbiakat később felszámolták és elektromos megfigyelőrendszereket telepítettek; a kubai példányok maradtak).
Amerikai tengerészgyalogosok 1997-ben, a támaszpont határán telepített jenki aknamező felszámolásakor. A több ezer kubai akna a mai napig ott lapul a földekben. (forrás: Wikipedia)
A kubai forradalmat követően egy ideig még szép számban dolgoztak kubaiak a támaszponton, azonban idővel kiderült többségükről, hogy a kubai titkosszolgálat emberei (ráadásul Castróék megtiltották új emberek toborzását) - az utolsó két kubai civil alkalmazott egészen 2012-es nyugdíjba vonulásukig azonban naponta járt át a támaszpont északi kapuján dolgozni.
Madártávlatból. (forrás: Wikipedia)
A hidegháború után
A támaszpont címere. (forrás: Wikipedia)
A hidegháborús feszültség enyhülésével a Guantánamói-öböl szerepe is csökkenni kezdett az amerikaiaknál (akik időközben megemelték a bérleti díjat több mint négyezer dollárra) egészen addig, amíg 2001. szeptember 11-én négy repülőgép eltérítése meg nem változtatta a világot...
Az USS Lexington repülőgép-hordozó az öbölben tett látogatáskor 1991-ben. (forrás: Wikipedia)
...a Világkereskedelmi Központ és a Pentagon ellen végrehajtott légitámadások után ugyanis az Egyesült Államok meghirdette a terror elleni világméretű háborút, amely rövidesen afganisztáni szerepvállalást és egy komoly problémát eredményezett: a harcok során ugyanis számos terroristagyanús személyt fogtak el az amerikai csapatok, akiket azonban nem akartak hazavinni, így találni kellett egy helyet, ahol el lehet őket helyezni a kihallgatások és az esetleges tárgyalások idejére.
A 2002 januárjában létesített fogolytábor bejárata. (forrás: Wikipedia)
Ekkor valakinek eszébe jutott Guantánamo, mint remek helyszín: egyrészről viszonylag messze van az USA-tól, másrészről az ellenséges Kuba földjén fekszik, harmadrészt kiválóan tudják korlátozni, hogy ki jut be és milyen információk birtokába jut a területen. 2002 januárjában megérkeztek az első foglyok, hamarosan pedig megkezdődtek a kihallgatások a guantánamói fogolytáborban (Guantanamo Bay detention camp).
Az első foglyok a Guantánamói-öbölnél. (forrás: Wikipedia)
A fogolytábor ellen tüntetők. Az Egyesült Államokban sem nyerte el mindenki tetszését a terroristagyanús személyek Guantánamóra szállítása és fogva tartása. (forrás: Wikipedia)
A fogolytábor a tárgyalások és ügyvédi védelem nélküli fogva tartás, valamint a nem konvencionális kihallgatási módszerek (amelyek közül a legenyhébb az alvásmegvonás volt) miatt szinte azonnal a média és a közvélemény kereszttüzébe került.
Az éhségsztrájkolók kényszertáplálásához használt speciális szék a fogolytábor kórházában. (forrás: Wikipedia)
A csúcson több, mint kétszáz, többségében a Közel-Keleten elfogott terroristagyanús személyt őriztek Guantánamón - a kubai kormány tiltakozásán minden bizonnyal jókat kacagtak Washingtonban, a hazai közvélemény felől érkező nyomás azonban már más kategória volt. Mikor közeledett George Bush elnök második ciklusának vége, egy ambiciózus chicagói afroamerikai jogász többek között a Guantánamói-öböl bezárásával kezdett kampányolni.
Történelmi találkozó: az Egyesült Államok és Kuba több mint ötven év után vette fel ismét egymással a diplomáciai kapcsolatokat 2015-ben. (forrás: Wikipedia)
Miután megválasztották, Barack Obama első elnöki rendeletével bezáratta a fogolytábort, a fogva tartottak mindegyikét pedig tisztességes eljárás keretében állították bíróság elé az Egyesült Államokban...na jó, nem egészen így történt: a fogolytábor mind a mai napig üzemel (2021 júliusában 39 "vendégük" volt), mert kiderült, hogy nem olyan egyszerű megszabadulni a terroristagyanús személyektől - hazájuk nem akarta befogadni őket, az Egyesült Államokba pedig nem szívesen szállítottak volna feltételezett terroristákat.
Kuba egyetlen McDonald's gyorsétterme Guantánamóban működik. (forrás: Wikipedia)
Kuba és az Egyesült Államok időközben újra felvette a diplomáciai kapcsolatot egymással (ez szintén Obama elnök érdeme volt), az öbölről azonban úgy tűnik, nem szándékoznak lemondani az amerikaiak - ki tudja, mikor jön még jól egy potenciális felvonulási terület az ellenfél hátában...
A bázis legmagasabb pontján épített szélerőmű. (forrás: Wikipedia)
A támaszpontot az amerikaiak gyakran emlegetik "Gitmo"-ként a GTMO után, amely a fegyveres erőknél a bázisra használt rövidítés.
