Itt, a Barangolás Blogon már számos alkalommal foglalkoztunk különböző, egzotikus vagy különleges vasutakkal; mai posztunkban folytatjuk ezt a szép (?) hagyományt, s megismerkedünk a tajgán és tundrán keresztül vezető sarkvidéki vasútvonallal.

A Kanadában számos vasútvonalat üzemeltető Via Rail társaság egyik Churchillbe tartó személyszállító szerelvénye. (forrás: Wikipedia)

A "Tovább" gomb után következzen a Winnipeg-Churchill vasútvonal rövid története!

Élet a sarkvidéken

Kanada a Föld második legnagyobb területű országa, ezzel párhuzamosan pedig az egyik legritkábban lakott is; az ország népességének 90%-a a déli, amerikai határhoz közeli sávban él, miközben az északi, sarkvidéki területek szinte lakatlanok. Ugyanez a tendencia figyelhető meg a Franciaország méretű Manitoba szövetségi tartományban is, amely északon érintkezik a Hudson-öböllel. 

A napjainkban kevesebb, mint ezer állandó lakossal rendelkező Churchill kikötővároska látképe madártávlatból. Kanadában ez az egyik legészakibb pont, ahová vasúton el lehet jutni. (forrás: Wikipedia)

Ennek partján fekszik a 18. század elején kereskedelmi állomásként létesített Churchill kikötővároska (amit inkább a "falu" kifejezéssel lehetne illetni, lévén állandó lakosainak száma nem éri el az ezret), amely hosszú időn keresztül a környék legfontosabb exportbázisaként funkcionált: a nyári, hajózható időszakban tonnaszámra vitték innen a kereskedelmi hajók Európába az értékesebbnél értékesebb prémeket, bundákat, minden bizonnyal a végfelhasználók legnagyobb örömére.

Jegesmedve-szobor Churchillben. A környéken a sarkvidéki ragadozófaj számos példánya megfordul. (forrás: Wikipedia)

Az itteni letelepedést nem könnyíti meg a térség klímája: habár nagyjából Észak-Skóciával és Dél-Svédországgal egy szélességi körön fekszik, az észak felől érkező hideg levegőt nem fogja fel számottevő hegység; emiatt az átlaghőmérséklet még nyáron sem emelkedik fagypont fölé, a környező permafroszt (állandóan fagyott) talaj pedig alkalmatlan a mezőgazdasági termelésre.

Vasút északra

Manitoba a 19. század végén kezdett Kanada éléskamrájává válni, köszönhetően az egyre nagyobb területen megművelt földeknek. Az itteni gazdák elsősorban európai exportra termeltek, termékeik (köztük a legfontosabb búzával) szállítását azonban megnehezítette a keleti kikötővárosoktól való viszonylag nagy távolság - amit ugyan a vasút lerövidített, de nem annyira, amennyire azt szerették volna Manitobában. Ott volt viszont északon Churchill és Port Nelson kikötője, amelyek ideális lehetőséget kínáltak a gyors ("gyors") áruszállításra. 

Port Nelson kikötője - 1929-ig ez volt az első végállomása a Hudson-öböl Vasútnak. (forrás: Wikipedia)

Az 1900-as évek elején hozzáláttak a manitobai fővárost, Winnipeget Churchillel összekötő vasútvonal építésének, amely nem bizonyult egyszerű feladatnak. Az érintett vidék talaja nyáron megolvadt, mocsárrá változtatva a környéket, télen pedig betonkeménységűre fagyott. A kanadai szövetségi kormány támogatásával megvalósult projekt eredményeként végül 1910-ben megkezdte működését a Hudson-öböl Vasút (Hudson Bay Railway), azonban ekkor még nem Churchill volt a végállomás, hanem a valamivel délebbi Port Nelson.

Port Nelson kikötőjét egy mesterséges szigeten építették meg - a szigetet egy nyolcszáz méteres vasúti híd kötötte össze a szárazfölddel. (forrás: Wikipedia)

A Churchillig tartó szakasz végül 1929-ben készült el, nem sokkal később pedig befejezték a városka kikötőjének felújítását is, így ekkortól rendszeresen közlekedtek személy- és teherszállító vonatok a sarkvidéki vasúton, bekötve a főként őslakos közösségek által lakott vidéket Kanada gazdasági vérkeringésébe.

Napjainkban

Winnipeg vasútállomása, a Churchillbe tartó személyszállító szerelvények kiindulópontja. (forrás: Wikipedia)

Az összesen 1700 kilométer hosszú vasútvonal részben Saskatchewan tartomány területét érintve vezet Winnipegből Churchillbe; a személyszállító szerelvények heti két alkalommal indulnak a manitobai fővárosból: keddenként és vasárnaponként pontban 12:05-kor gördülnek ki a szerelvények, amelyek elsősorban nem turisztikai célokat szolgálnak (habár rendszeresítettek panorámakilátóval felszerelt kocsikat is). A közel hetven állomás érintésével a vasút elősegíti az elszigetelt, kis létszámú közösségek fenntartását.

Churchillbe tartó személyszállító szerelvény az 1990-es években. A szerelvényt biztonsági okokból két mozdony húzza - ha az egyik meghibásodna a nyílt pályán, a másik még mindig be tudja vontatni a szerelvényt a következő állomásra. (forrás: Wikipedia)

A személyszállító szerelvények általában kis sebességgel közlekednek (a csúcssebesség az északi, tundrás vidékeken sem haladja meg az 50 kilométert óránként), ezért lehetőség van szinte bárhol "leinteni" a vonatot, hogy fel- illetve leszálljunk róla. Ezeknek köszönhetően egy út közel két napig tart. Az átlagos utaslétszám 100-200 fő körül mozog, az éves utaslétszám pedig nem haladja meg a 22 ezer főt. The Pas városka - amely a tulajdonképpeni Hudson-öböl Vasút kezdőállomása és egyben elágazás is - és Churchill között további heti egy szerelvény közlekedik.

A Winnipeg-Churchill vasútvonal egy rövid szakaszon érinti Saskatchewan tartomány területét is. A tulajdonképpeni Hudson-öböl Vasút The Pas városka vasúti elágazásánál kezdődik. (forrás: Wikipedia)

A vasútvonal fenntartása még a 21. században is komoly kihívásnak számít; a pályafenntartás külön erre a célra rendszeresített, a vasútvonalon közlekedni képes gépjárművekkel rendelkezik, amelyekkel folyamatosan monitorozzák a pálya állapotát, hogy szükség esetén gyorsan elvégezhessék a javításokat. 2017 májusában hatalmas áradások sújtották Manitoba északi részét, több helyen is megrongálva a vasúti pályát. A helyreállítási munkák egészen 2018 októberéig eltartottak, addig Churchillt dél felől csak repülőgépen lehetett megközelíteni. 

Churchill kikötőjének teherpályaudvara. Napjainkban is számos teherszállító szerelvény közlekedik a vonalon, amelyek elsősorban Manitoba mezőgazdasági termékeit juttatják el az exportkikötőbe. (forrás: Wikipedia)

A vasútvonal mentén nem ritka, hogy az utasok jegesmedvéket figyelhetnek meg (főleg Churchill közelében), de a sarki fény is gyakori vendég, amelyben főleg a hosszú téli éjszakákon lehet gyönyörködni az észak-manitobai kikötővárosba tartó szerelvényeken.

Churchill kikötője és a kikötő teherpályaudvara madártávlatból. (forrás: Wikipedia)