Két nap múlva, március 8-án tartjuk a nemzetközi nőnapot, amely eredeti céljai szerint többek között a nők évszázados, egyenjogúságért folytatott küzdelmének állít emléket.
2020-as nőnapi felvonulás és tüntetés a spanyol fővárosban, Madridban. (forrás: Wikipedia)
Ma már elsősorban a hölgyek megajándékozásáról szól ez az ünnep, amelyet civil szervezetek a nők elleni erőszakkal szemben való felszólalásra és megmozdulásra is felhasználnak - de honnan ered? A "Tovább" gomb után ennek a kérdésnek járunk röviden utána.
A nőknek az élet minden területén való egyenjogúságának kérdése a 19. század második felében lett felkapott vitatéma. 1857. március 8-án New Yorkban a textiliparban dolgozó nők követeltek maguknak egy demonstráció keretében magasabb bért és jobb munkafeltételeket; az 1860-as évektől pedig az ébredező nemzetközi munkásmozgalom (illetve az ezek által életre hívott első és második internacionálé) tűzte zászlajára a nők egyenjogúságának nemes célját.
A Nemzetközi Munkásszövetség (avagy későbbi nevén Első Internacionálé) 1867-ben határozatot fogadott el a nők hivatásszerű munkavégzéséről, amely egyfajta virtuálisan felmutatott középső ujj kívánt lenni azon sztereotípiák felé, melyek szerint a nőknek csak otthon van helyük a háztartás vezetésében.
Theresa Malkiel amerikai szüfrazsett, az első amerikai nőnap egyik értelmi szerzője. (forrás: Wikipedia)
Az első, kifejezetten tematikus nőnapot az Egyesült Államokban tartották meg 1909 februárjának utolsó vasárnapján, huszonnyolcadikán a helyi szocialista párt kezdeményezésére - a következő évben a II. Internacionálé aktuális koppenhágai nőügyi kongresszusán már nemzetközi nőnap tartásáról fogadtak el határozatot annak érdekében, hogy világszerte felszólalhassanak a női választójog kivívásáért. Ez többek között a Németországot képviselő női delegáltak, Clara Zetkin, Käte Duncker és Paula Thiede eredménye volt.
Clara Zetkin (balra) és Rosa Luxemburg - előbbi tagja volt a koppenhágai munkásmozgalmi konferencián részt vevő német küldöttségnek, amely az első szervezett európai nőnap megtartását eredményezte. Luxemburg a második világháború után létrejövő európai szocialista blokkban gyakorlatilag legenda lett. (forrás: Wikipedia)
1911. március 19-én Ausztria, Dánia, Németország és Svájc tartotta meg először a nemzetközi nőnapot, a több száz demonstráción milliók vettek részt.
A következő években megtartott nőnapi rendezvényeknek nem volt állandó dátuma, de legtöbbször februárban vagy márciusban került rájuk sor; az Egyesült Államokban tartott nemzeti nőnapot ("National Women's Day") mindig február utolsó vasárnapján ünnepelték, s ezt a szokást vették át Oroszországban is, ahol 1913-tól tartottak nőnapi rendezvényeket.
Az 1917-es petrográdi nőnapi (és háborúellenes) tüntetés. (forrás: Wikipedia)
1917 februárjának utolsó vasárnapján az első világháború pusztításai által sanyargatott Orosz Birodalom fővárosában, Petrográdon a helyi nők tartottak nagyszabású tüntetést a békéért és az ellátás javításáért - nem csak (vagy nem kifejezetten) emiatt, de nem sokkal később II. Miklós császár (cár) lemondott a birodalom trónjáról. A régi rend romjain létrejövő új hatalom, a Szovjetunió pedig magát modernnek mutatni kívánó, a nőket egyenjogúsító államként kapva kapott az alkalmon, s március 8-át megtette nőnappá - ebben szerepe volt Alekszandra Kollontajnak (Алекса́ндра Миха́йловна Коллонта́й), aki a világ első de facto miniszterasszonya (hivatalos titulusa szerint népi komisszár) és a modern kor első női nagykövete lett később.
Alekszandra Kollontaj 1945-ben, Norvégiába akkreditált szovjet nagykövetként. A modern kor első női kormánytagja és nagykövete volt. (forrás: Wikipedia)
A szovjetek már a Gergely-naptárat használták, aszerint pedig 1917. február huszonharmadika, a petrográdi nőnapi tüntetés március nyolcadikára esett.
A következő évtizedekben a nőnap megmaradt az egyre szaporodó számú szocialista államok, valamint a szovjet befolyás alatt álló nyugati kommunista pártok ünnepének - a második világháború után szovjet ellenőrzés alá kerülő közép-európai államok szintén felvették ünnepnapjaik sorába. Magyarországon az eredetileg különböző februári és márciusi napokon megtartott nőnapot 1948-tól ünnepeljük március nyolcadikán.
Magyar nőnapi plakát 1950-ből. A nőnap hosszú időn keresztül politikailag manipulált ünnep volt, különösen a szocialista blokk államaiban. (forrás: Wikipedia)
A Szovjetunióban 1965-ben munkaszüneti nappá nyilvánították március nyolcadikát, két évvel később pedig már a nemzetközi feminista mozgalmak is megemlékeztek ezen a napon a nők egyenjogúságért folytatott küzdelméről. Az ENSZ 1975-ben ismerte el a nemzetközi nőnapot, 1977-ben pedig az ENSZ Közgyűlése határozatban kérte fel a tagállamokat az ünnep megtartására.
1974-es brit nőnapi plakát. Az itt megfogalmazott követelések - a férfiakkal egyenlő fizetés, egyenlő oktatási és munkavállalási feltételek, satöbbi - többsége napjainkban is aktuális vitatéma a világ számos országában. (forrás: Wikipedia)
Ez annyira nem volt sikeres, a világ legtöbb országában azóta sem ismerik el ünnepnapként - egyes helyeken pedig az elmúlt évtizedekben a nőnap elvesztette politikai tartalmát, s a hangsúly már az urak által a hölgyeknek adott apróbb (vagy nagyobb) ajándékokon, meglepetéseken van.
A világ nem egységes március nyolcadikát illetően: pirossal azon országok, ahol munkaszüneti nap, narancssárgával azok, ahol a nőknek munkaszüneti nap, sárgával pedig azon országok, ahol valamilyen formában megtartják, de nem munkaszüneti nap. (forrás: Wikipedia)
Nőnapi felvonulás Kamerunban. (forrás: Wikipedia)
Habár az ENSZ azóta is minden évben egy-egy aktuális téma köré szervezve emlékezik meg a nőnapról, a női egyenjogúság kérdése számos országban továbbra is konfliktusforrás; Iránban rendszeresen verik le az erre a napra tervezett demonstrációkat, felvonulásokat, Szaúd-Arábia pedig nem is olyan régen azzal került be a hírekbe, hogy végre-valahára engedélyezték a nőknek az autóvezetést...
Számos országban - köztük hazánkban is népszerű szokás virággal köszönteni a hölgyeket március nyolcadikán. (forrás: Wikipedia)