A Barangolás Blogon már jó néhány alkalommal mutattunk be nektek népszerű dalokat; mai írásunkban sem teszünk másként, megismerkedünk ugyanis az Egyesült Államok egyik legismertebb és legkedveltebb 19. századi muzsikájával.
A szerző, Stephen Foster és a bendzsójával térdén utazó vándor szobra a pennsylvaniai Pittsburgh városában. (forrás: Wikipedia)
Következzen az "Oh! Susanna" története!
Mielőtt belekezdenénk a dal történetébe, hallgassuk meg, hogy miről van szó:
A dal és a szöveg szerzője egy bizonyos Stephen Foster volt 1847-ban, aki ekkoriban bátyja gőzhajózási társaságánál dolgozott könyvelőként az ohiói Cincinnati városában. A különböző zenei stílusokat (polka, bendzsón alapuló amerikai népzene) ötvöz, szövege pedig ellentmondásos részeken ("The sun so hot I froze to death..."/"A nap olyan forró volt, hogy halálra fagytam") túl mai szemmel nézve erősen rasszista gondolatokat is tartalmaz ("And kill'd five hundred nigger"/"És megölt ötszáz négert").
Az "Oh! Susanna" kottájának egy korai, 1848-as kiadásának borítója. (forrás: Wikipedia)
A dal népszerű volt az amerikai vidéket járó minstrel show (a zenés színház amerikai változata) társulatok körében, akik már 1848-tól rendszeresen előadták, így megismertetve az amerikaiakat az Alabamából Louisianába szerelme után tartó vándorról szóló énekkel. 1848 és 1851 között összesen huszonegy alkalommal jegyezték be különböző előadók és zeneszerzők a dalt saját tulajdonukként; Foster maga első alkalommal száz (akkori) dollárt keresett a szerzői jogokkal, később pedig megállapodott egy kottakönyveket árusító céggel, így minden eladott kotta után további két cent ütötte a markát.
Ezzel Stephen Foster lett az egyik első hivatásos (a zenéi után járó jogdíjakból megélő) zeneszerző az Egyesült Államokban.
A minstrel a 19. században nagyon népszerű volt az Egyesült Államokban. Az előadások során sokszor feketére maszkírozott fehér színészek parodizálták a "négereket". (forrás: Wikipedia)
Stephen Foster portréja. 1864-ben, mindössze 37 évesen hunyt el. (forrás: Wikipedia)
A később folytatott kutatások megállapították, hogy a dal nagyban merít két korábbi, még 1846-ban megjelent műből, a "Mary Blane" és a "Rose of Alabama" címűekből - utóbbi dallama szinte teljesen megegyezik az "Oh! Susanna"-val, s mindhárom dal történetének alapja egy kedvesét bendzsója társaságában kereső szerető.
A feltételezések szerint egyébként a Susanna név Foster elhunyt nővérére utal, akinek a középső neve volt Susanna - bár ezt a titkot a szerző megtartotta magának.
A szerző arcképe egy 1940-es amerikai bélyegen, amely a legnépszerűbb amerikai zeneszerzőket bemutató sorozat részeként jelent meg. (forrás: Wikipedia)
A dal már az 1840-es évek végén hihetetlen népszerűségre tett szert. Az 1848-1849-es kaliforniai aranylázban résztvevők aktuális helyzetükhöz írták át az első sorokat (egy mosótállal a térdükön utaztak Kaliforniába) és még a pennsylvaniai német közösség is énekelte, igaz, teljesen eltérő német nyelvű szöveggel.
A polgárháború idején mind az uniós, mind a konföderációs katonák előszeretettel énekelték a dal különböző verzióit a táborokban.
A dal a mai napig nem veszített népszerűségéből: továbbra is az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb zenei alkotásaként tartják számon, amit a különböző feldolgozások tucatjai is bizonyítanak - habár a megváltozott időkben bizonyos részeit (így a második versszakot) már nem használják.
