Szenzációhajhász cím? Talán. Helytálló a "legnagyobb robbanás" szókapcsolat? Mindenképp!
Füstfelhő Halifax felett a detonációt követően. (forrás: Wikipedia)
Mai posztunkban bemutatjuk nektek a történelem legnagyobb emberkéz által előidézett, nem nukleáris robbanásának történetét.
2020 augusztusában az egész világot bejárták a libanoni fővárosban, Bejrútban készített felvételek, amiken egy hatalmas detonáció romba dönti a belvárost - a becslések szerint több ezer tonna, a hatóságok által korábban lefoglalt és nem megfelelő körülmények között tárolt ammónium-nitrát robbanása 218 halálos áldozatot és több, mint hétezer sebesültet követelt; nagyjából 15 milliárd (!) USA dollár értékű károk keletkeztek Bejrútban és több százezer ember vált hajléktalanná.
Bejrút kikötőjének és belvárosának egy része teljesen romba dőlt 2020 augusztusában. (forrás: Wikipedia)
A robbanás ereje 0,5-1,12 kilotonna TNT-nek megfelelő erővel bírt; ez bizony már a kisebb nukleáris fegyverekkel megegyező erő, de még így sem érdemelte ki a "történelem legnagyobb emberkéz által előidézett robbanása" cseppet sem megtisztelő címet. Az eseményről az alábbi híradó-részletben látható néhány felvétel:
De még az első háromba sem fért be, bár kétségtelen, hogy ezt dokumentálták a legjobban mind közül.
A fenti címet ugyanis egy 1917. december 6-án, a kanadai Halifax városában bekövetkezett robbanás érdemelte ki. Az első világháború idején Halifax (és a vele szemben fekvő Dartmouth) városa a kanadai Új-Skóciában az Újvilágból az Óvilágba tartó tengeri kereskedelem fontos kikötőivé váltak; az innen induló kereskedelmi hajók számos fontos nyersanyagot, élelmiszert és elsősorban hadifelszerelést szállítottak a nyugati fronton harcoló csapatok ellátására.
Halifax kikötője a 19-20. század fordulóján. Az új-skóciai város már ekkor is fontos központja volt a transzatlanti tengeri kereskedelemnek. (forrás: Wikipedia)
A későbbi katasztrófa részben Halifax fontosságának tudható be: a német tengeralattjárók várható támadása ellen ugyanis hajózárral védték a kikötőt; nappal ezeket a nagy hajótesteket széthúzták, éjszakára viszont összezárták, ami megnehezítette a hajósok dolgát, s szűk csatornákra terelte a forgalmat.
A 3200 tonnás SS Mont-Blanc francia teherhajó, amelyet 1899-ben Angliában építettek. (forrás: Wikipedia)
1917. december 6-án a hajnali órákban a norvég (semleges) zászló alatt hajózó SS Imo nevű teherhajó elindult a nyílt víz felé, eközben azonban a cellulóz-nitráttal, benzollal és trinitrotoluollal, azaz TNT-vel bőségesen (mintegy háromezer tonnával!) megrakodott francia SS Mont-Blanc befelé igyekezett. A ritkás köddel nehezített látási viszonyok között a gyorsan hajtó norvég hajó kapitánya már csak a francia kürtjelzés után vette észre a szürkére festett Mont Blanc-t, így az ütközést nem tudták elkerülni...
A robbanás felhője. (forrás: Wikipedia)
...amely után a francia hajó fedélzetén tárolt benzolos hordók tartalma a tengerbe ömlött, s ekkor következett be az igazi katasztrófa: az Imo kapitánya ugyanis hátramenetet rendelt el, eközben azonban szikra pattant ki, amely meggyújtotta a benzolt, s a láncreakciót már nem lehetett megállítani; miután a lángok elérték a Mont-Blanc belsejében tárolt pikrinsavat, 9 óra 4 perckor egy óriási detonáció törte meg a halifaxi kikötő hétköznapi "csendjét".
A robbanás után ennyi maradt az Imóból. (forrás: Wikipedia)
Halifaxban egy egész városrész vált a földdel egyenlővé. (forrás: Wikipedia)
A 2,9 kilotonna becsült robbanóerejű detonáció másodpercek alatt a földdel tette egyenlővé Halifax Richmond nevű, tengerparti városrészét, de a szemben fekvő Dartmouthban is óriási károkat okozott (itt tetézte a bajt a robbanás következtében kialakuló szökőár is). A katasztrófában a Mont-Blanc teljesen megsemmisült (a hajóra szerelt ágyút a robbanástól 5,6 kilométerre találták meg később), az Imo pedig gyakorlatilag használhatatlanná vált; közel kétezer ember vesztette életét - hivatalosan 1782 áldozatot erősítettek meg -, miközben kilencezren megsebesültek és huszonötezren földönfutókká lettek az akkoriban hatvanezres városban.
A robbanás híre gyorsan terjedt Észak-Amerikában - Boston városa az elsők között volt, amely szervezett segítséget nyújtott Halifaxnak. (forrás: Wikipedia)
A romeltakarítás heteket vett igénybe. (forrás: Wikipedia)
A robbanás erejét az is mutatja, hogy a következő évtizedekben ez a detonáció volt a "szabvány" a robbanások erejének meghatározásakor - még a hirosimai atombomba esetében is volt olyan tudósítás, amely "hét halifaxi robbanással megegyezőként" írta le a pusztítóerejét.
A robbanás lökéshulláma több száz épületet tett lakhatatlanná. (forrás: Wikipedia)
A halifaxi kiállítási épület - még 1919-ben is találtak romjai között a robbanásban elhunytakat. (forrás: Wikipedia)
A robbanást követően gyakorlatilag az egész észak-amerikai keleti part megmozdult Halifax megsegítésére; a kanadai vasút gyorsan járhatóvá tette a súlyos károkat szenvedett város közeli vonalait, így a segítség hamar megérkezett, miközben a kikötő már az év végétől újra üzembe állt; a támogatásban az elsők között volt az amerikai Boston városa - hálából a halifaxiak azóta is minden évben egy karácsonyfát ajándékoznak déli barátaiknak.
A robbanás emlékműve Halifaxban. (forrás: Wikipedia)
A Halifax által 2010-ben Bostonnak ajándékozott karácsonyfa. (forrás: Wikipedia)
Az újjáépítést követően az addig inkább munkásnegyedként számon tartott elpusztult városrész sok fával és zöldterülettel ékesített kertvárosként született újjá, miközben a városi polgárok emlékművel tisztelegtek az áldozatok előtt.
