A vallás, hit lehet eszköz az ember lelki világának kiteljesítéséhez, eszköz a boldogság, boldogulás felé vezető úton...a vallás nevében ugyanakkor borzalmas, kegyetlen cselekedeteket hajtottak végre az emberek, amióta világ a világ, s ez talán sosem fog változni.
A végtelennek tűnő guyanai őserdő: a nagyjából Egyesült Királyság méretű országban kevesebb, mint egymillió ember él, így ideális helyszín a világtól elzárt közösségek kialakítására. (forrás: Wikipedia)
Mai írásunkban a közelmúlt egyik ilyen tragédiáját mutatjuk be röviden. A "Tovább" gomb után következzen a Népek Templomának halálos története.
Mai posztunk tartalma egyesek számára felkavaró lehet - és alapvetően a 18. életévét betöltött korosztályok számára készült, ezért kérjük, ennek figyelembevételével kattints a "Tovább" gombra.
Köszönjük!
Kommunizmus keresztény köntösben
Történetünk az Egyesült Államokban, egész konkrétan Indiana állam egyik kisvárosában vette kezdetét 1931-ben, amikor egy Ku Klux Klán-tag, első világháborús veterán édesapa és egy Messiás-váró édesanya gyermekeként a világra jött James Warren Jones. A Jones-család mindennapjait a gazdasági világválság utáni nehéz esztendők keserítették meg - a kis James (akinek anyja meg volt róla győződve, hogy a Megváltót hozta világra) ezért már nagyon korán a könyvek között keresett menedéket; sajnos nem a legjobb választással, ugyanis jobbára Leninről, Hitlerről, Mussoliniről tájékozódott.
Már amennyire hozzá lehetett férni ezen személyekről szóló könyvekhez az 1940-es években az amerikai Középnyugaton.
Szülei később elváltak, James pedig édesanyjával együtt Virginiába költözött - a fiút már ekkor a hétköznapitól jóval eltérő dolgok érdekelték, s különösen az elmúlás, a halál foglalkoztatta. Ez az érdeklődés már beteges szintet öltött, ugyanis előszeretettel végzett különféle állatokkal, hogy tanúja legyen a halál pillanatának...
Az első templom, ahol Jones lelkészként szolgált Indiana állam fővárosában, Indianapolisban. (forrás: Wikipedia)
Tanulmányi eredményeire a "furcsa" hobbijai nem voltak hatással, így sikerrel vette a középiskolát, majd az egyetemet is. Ifjúságának ezen szakasza egybeesett az 1950-es évek elejének amerikai kommunistaellenes hangulatával (a mccarthyzmus hőskorát élte éppen), de ez nem zavarta az ifjú Jonest, ugyanis a kacérkodásnál komolyabb kapcsolatba került a jenki kommunista párttal - ezzel párhuzamosan pedig egy indianai metodista felekezet lelkésze lett, látványosan figyelmen kívül hagyva a nagy példakép Lenin egyházakkal kapcsolatos álláspontját...
Ekkor alakította ki minimum zavaros hitrendszerét, amelynek a kereszténység mellett a marxizmus is támpillére lett.
Irány Kalifornia...majd a dzsungel
A hidegháború közben egyre forróbb lett, s az addig a világtól távoli Egyesült Államokban is szembesültek azzal, hogy a vörös nukleáris fegyverek a távolság ellenére képesek letarolni a gazdag városokat. Jim Jones tiszteletes éppen ezért úgy döntött, hogy az időközben egyre népesebb vallási közösségét egy atomháború által kevéssé fenyegetett területre költözteti, az ideális helyszínt pedig Észak-Kaliforniában találta meg.
Karizmatikus személyisége tömegeket ragadott magával. (forrás: Wikipedia)
A Jones-féle közösség hirdette a faji egyenlőséget, ezért hívei között szép számmal találtak lelki menedékre afroamerikaiak (reméljük, politikailag korrekt kifejezést sikerült találnunk), akik idővel többségbe is kerültek a hívek soraiban. Az ekkor már a Népek Temploma (Peoples Temple) névvel illetett egyház szekta szépen gyarapodott, élén a vezetővel, aki az 1960-as években elkezdett rászokni a különféle kábítószerekre, miközben szexuális életére a két kapura focizás lett a jellemző.
Persze a kábítószerhasználattól valaki még lehet belül jó ember, de Jones tiszteletesre ez a jelzős szerkezet aligha alkalmazható, különben a mai írásunk sem születhetett volna meg.
A Népek Templomának tagjai részt vesznek San Franciscóban egy 1977-es, kilakoltatásellenes tüntetésen. Az egyház nem csak vallásilag, hanem politikailag is aktív volt. (forrás: Wikipedia)
A Népek Temploma közösségére az amerikai hivatalos szervek is elkezdtek felfigyelni (mégiscsak a nagy ellenség Szovjetunió politikai ideológiájával kacérkodtak hosszú éveken keresztül) - valószínűleg ennek a hatására (is) döntött úgy, hogy felekezetét átköltözteti egy olyan helyre, ahol Washington nem érheti utol; hivatalosan a hamarosan bekövetkező (általa megjövendölt) nukleáris holokauszt elől akarta biztonságba helyezni nyáját, a legbiztonságosabbnak pedig a guyanai dzsungel ígérkezett...
...ahova 1977-re közel ezer híve érkezett meg, hogy új életet kezdjen egy vadonatúj településen, amelyet a vezető szerényen magáról nevezett el: Jonestown lett a neve az apokalipszis elleni védelem bástyájának.
A hivatalos iratokban Peoples Temple Agricultural Project, azaz a Népek Templomának Mezőgazdasági Projektjeként hivatkoztak a településre.
Az egyház vezetésével járó nyomást a tiszteletes csak drogokkal bírta elviselni... (forrás: Wikipedia)
Pokol a dzsungelben
A venezuelai határ mentén fekvő kis települést a Népek Temploma vezetője egyfajta földi paradicsomként képzelte el, s ennek ígéretével csábította oda követőit. A helyszín azonban minden volt, csak paradicsom nem: a közelben csak egy indián falu volt, magát a települést pedig vagy hajón (folyón), vagy pedig egy közelben kialakított felszállópályán keresztül, repülővel lehetett megközelíteni. A zenekarral, kosárlabdacsapattal ékesített település lakóinak mindennapjait a trópusi betegségek, az élelmiszerhiány, valamint Jones tiszteletes egyre inkább elborult elméje is megnehezítették.
Jones szerint az összes ember - rajta kívül - homoszexuális, a szexualitás amúgy is az önzés megtestesülése, így kerülendő.
Jonestown üdvözlőtáblája a guyanai dzsungel mélyén - Jones tiszteletes fő célja az amerikai hatóságok látószögéből való kikerülés volt az őserdei kommuna megalapításával. (forrás: Wikipedia)
A közösség felnőtt lakói egyfajta agymosáson mentek keresztül a Népek Temploma közösségében töltött idő alatt; ennek ellenére egyre többen jelezték - titokban - otthon maradt hozzátartozóiknak, hogy valami nagyon nem stimmel az újkeresztény-kommunista dzsungelkommunával, a hozzátartozók pedig nyomást helyeztek az amerikai hatóságokra, hogy járjanak az ügy végére.
A katasztrófa
Éppen ezért egy kaliforniai törvényhozási képviselő, Leo J. Ryan néhány újságíró társaságában útra kelt, s felkereste Jonestown-t: Jones tiszteletes és egyházi vezérkara a látogatás alkalmából egy igazi patyomkinfalut varázsolt a képviselő és a stábok elé; a tejjel-mézzel folyó Kánaán benyomását erősítették a gazdagon terített asztalok látványa, valamint a helyiek vidám, zenés előadása is.
Leo Joseph Ryan, az amerikai Képviselőház tagja, aki végzetes látogatást tett Guyanában, hogy kiderítse, mi folyik Jonestownban. (forrás: Wikipedia)
Ryan képviselő így azzal a benyomással szándékozott másnap útra kelni, hogy itt minden rendben van. Néhány helyi azonban összeszedte a bátorságát, s a szobájába csúsztatott cetlik segítségével a képviselő tudtára adták, hogy szeretnének kiszabadulni a földi paradicsomból - végül bátorságukat összeszedve a látogatók társaságában utaztak a repülőtérre, ahol azonban Jones emberei utolérték őket, s a nem éppen legálisan szerzett és tartott kézifegyvereikkel végeztek velük: a lövöldözésben öten meghaltak (köztük Ryan képviselő), tizenegyen megsebesültek.
Az NBC tévétársaság tudósítójának képe a Népek Templomának egyik fegyvereséről a Ryan képviselőt és útitársait ért támadás közben. (forrás: Wikipedia)
Jones tisztában volt vele, hogy ezek után az ő földi pályafutásának valószínűleg befellegzett, s legjobb esetben is hosszú börtönbüntetés vár rá: tartott tehát egy beszédet a közösség tagjainak - az erről készült hangfelvételt később megtalálták -, amelyben vázolta, hogy elérkezett a világvége, s az lenne a leghumánusabb, ha a Népek Temploma tagjai egymást segítenék át a túlvilágra, mielőtt elszabadul a pokol (az öngyilkosság ugyanis tilos volt). A nagyobb gyerekek segíthetnének a kisebbeknek, a felnőttek pedig egymásnak a halálba jutásban, kvázi meggyilkolásában...
Jonestown lakói ilyen egyszerű házakban éltek. (forrás: Wikipedia)
A település Texasban született, korábban metamfetaminfüggő orvosa, Larry Schacht készített egy többek között klórhidrátot és cianidot tartalmazó halálos koktélt (amelynek alapja egy szőlőízű üdítőital volt), amelyet aztán sok anya tű nélküli injekciós tubussal adott be csecsemőjének - a méreg a csecsemőknél és a gyerekeknél nagyjából öt, a felnőtteknél húsz-harminc perc alatt fejtette ki hatását.
Az eredetileg a település védelmét ellátó fegyveres őrök sokaknak golyót repítettek a fejébe; nagy részük pedig később a méregkoktéllal vetett véget életének.
1978 novemberének azon a sötét estéjén összesen 909 ember halt meg Jonestownban, köztük az alapító szektavezér is. Az áldozatok közül néhányan cetlikre írt gondolatok formájában végrendelkeztek; voltak, akik teljes vagyonukat a szovjet kommunista pártra hagyták, míg mások kevésbé észszerűtlen módon hozzátartozóiktól búcsúztak el. Moszkva valószínűleg nem nyújtott be igényt a hagyatékra.
317 gyermek vesztette életét Jonestownban, így a tömeges öngyilkosságot inkább tömeggyilkosságnak lehetne nevezni.
Légifelvétel nem sokkal a tragédia után, az áldozatok holttesteinek tömegével. (forrás: Wikipedia)
A katasztrófa után
A guyanai kormányzat nem volt felkészülve egy ilyen jellegű tömeges katasztrófára, így a túlélők és a holttestek elszállításának műveletének irányítását hamarosan az amerikai légierő vette át; az áldozatok testeit a Delaware állambeli Dover légi támaszpontjára vitték, amelynek halottasházában zajlott az azonosítás. Több, mint négyszáz áldozatot egy kaliforniai tömegsírban helyeztek örök nyugalomra, sokakat azonban a családtagok temettek el.
Nem sokkal később a Szovjetunióban megjelent egy könyv, amely azt állította, hogy Jonestown baloldali beállítottságú lakóit a CIA tette el láb alól.
Az áldozatok egy csoportjának közös sírhelye a kaliforniai Oaklandben. (forrás: Wikipedia)
Guyanában időközben elfogták a washingtoni küldöttséget szállító repülőgép elleni támadás vezetőjét, Larry Laytont, akit kiadtak az Egyesült Államoknak, ahol összeesküvésért és gyilkosságért elítélték - végül ő lett az egyetlen, akit a jonestowni tragédia kapcsán valaha is elmarasztaltak, miközben emberek (túlélők és hozzátartozók) százai-ezrei voltak kénytelenek hátralevő életüket a guyanai őserdőben történt tragédia emlékével leélni, a megnyugtató lezárás lehetősége nélkül.
Az áldozatok fotói egy 2011-es megemlékezésen. (forrás: Wikipedia)
