Mai írásunkban megismerkedünk a 18. század végi magyar irodalom egyik legfontosabb alkotójával, akinek élete ma már jobbára feledésbe merült - halála után néhány évtizeddel azonban maga Petőfi Sándor emlékezett meg róla egyik versében.

Gvadányi József író-generális (tábornok). (forrás: Wikipedia)

A "Tovább" gomb után következzen a Hadik-féle berlini portya hőse, Gvadányi József története!

Itáliai család

Kegyelmednek már rég pihen a pennája,
Kegyelmednek régen megnyílt a sír szája,
Hol békességgel a föltámadást várja,
De még most is kedves nekem a munkája.

 

- Petőfi Sándor: A régi jó Gvadányi (részlet)

A fenti sorokkal veszi kezdetét Petőfi 1844-es verse, amelyben Gvadányi József irodalmi pályáját méltatja. Az író-generális családjának története azonban nem Magyarországon, hanem Itáliában vette kezdetét több száz évvel korábban: egyik őse, Alessandro de Guadagnis őrgróf fiával együtt Firenzéből Ausztriába költözött, ahol császári szolgálatba állt. 

Alessandro az 1664-es szentgotthárdi csatában esett el, hasonló nevű fiából, azaz ekkor már Gvadányi Sándorból azonban Szendrő várának kapitánya lett - ebbéli minőségében a törökverő lengyel király, Sobieski János vendéglátója volt; az uralkodó meg lehetett elégedve a koszttal-kvártéllyal, ugyanis grófi rangra emelte. Az ekkor már Gvadányi Sándor néven ismert várkapitány-gróf benősült a Forgách-családba, amely magyar nemesi címet is eredményezett. 

Szendrő látképe a várral és a környéken az 1663-64-es Habsburg-török háború idején állomásozó katonák táborával. (forrás: Wikipedia)

Sándor fia, János feleségével, Pongrácz Eszterrel a nem messze fekvő korábbi bányaváros (ekkor már jobbágyfalu) Rudabányára költözött, ahol az asszony 1725. október 16-án adott életet fiának, akit a József névre kereszteltek.

Ifjú évei

Az ifjú Gvadányi tízéves korától az egri jezsuita gimnáziumban tanult - itt szerette meg a költészetet, bár ekkor még latin nyelven rótta papírra a rímeket. Később a nagyszombati egyetemen tanult bölcsészetet, nem sokkal később azonban (alkalmazkodva a családi hagyományokhoz) a katonai pályára lépett.

1743 decemberében a Szirmay-gyalogezredben kezdte meg szolgálatát (zászlótartóként), nem sokkal később pedig már a poroszok ellen harcolt a csehországi harcmezőkön. Néhány évvel később alakulatával már ősei földjén, Itáliában találjuk, ahol rövid időre francia fogságba esett. Az 1750-es évek elején Nyitra vármegyében telepedett le, ahol megismerte első feleségét, Horeczky Franciska bárónőt, aki három gyermekkel ajándékozta meg, mielőtt fiatalon meghalt volna.

Berlin megsarcolásának azon pillanatát ábrázoló 19. századi festmény, amikor Hadik gróf fogadja a város vezetőit. (forrás: Wikipedia)

Gvadányi végigharcolta a hétéves háborút (ekkor már a lovasság, azaz a huszárság tagjaként); erre az időszakra tehető egyik (ha nem a) legismertebb kalandja: Gvadányi vezette ugyanis Hadik András Berlint megsarcoló huszárseregének előhadát. Részben itteni sikereinek elismeréseképpen nem sokkal később már őrnagyi rangban szolgálta a királynőt, Mária Teréziát. 

Késői katonaévek és a békés nyugállomány

A hétéves háborút lezáró békeszerződés megkötését követően Gvadányi maradt a hadsereg kötelékében, s a nádor-huszárezred tisztjeként a Bereg vármegyei Badalón állomásozott - itteni éveit vadászatokkal és a helyi földesurakkal folytatott bulizással mulatozással töltötte.

Gvadányi József portréja. (forrás: Wikipedia)

1765-ben alezredessé, 1775-ben ezredessé léptették elő, miközben Galíciába helyezték át a Nádasdy-ezredhez. 1783-ban végül nyugállományba helyezték generális (vezérőrnagyi) rangban. Előbb Rohóra, később pedig a Nyitra vármegyei Szakolcára költözött, ahol édesanyja révén volt nagyobb földbirtoka.

Szakolcán reneszánsz stílusú kastélyt kúriát építtetett, majd újranősült - ezúttal Szeleczky Katalint vette feleségül. Idejének nagy részét kertészkedéssel és olvasással töltötte, de télen gyakran vett részt vadászatokon is, valamint aktív tagja volt a megyegyűléseknek is.

A szakolcai Gvadányi-kúria napjainkban. (forrás: Wikipedia)

Habár első költeményét az 1760-as években jegyezte, Gvadányi, mint író és költő igazán az 1780-as évektől bontakozott ki: legismertebb művei, a Pöstyéni förödés (1787) és az Egy falusi nótáriusnak budai utazása (1790) is ebben az időszakban jelentek meg. Gvadányi az 1790-es években aktív támogatója volt a magyar irodalomnak, kultúrának. 

Gvadányi talán leghíresebb művének, az Egy falusi nótáriusnak budai utazása 1790-es kiadása fedlapja. (forrás: Wikipedia)

Gvadányi József végül 1801. december 21-én, Szakolcán halt meg hetvenhatodik életévében. Egyetlen fia, József szintén katonai pályát futott be (alezredes volt). Első feleségének kései oldalági rokona, Horeczky Nándor az 1860-as években földi maradványait a család rohói kriptájába szállíttatta; Szakolca városa 1887-ben emléktáblával jelölte meg a házat, ahol élt. 

Gvadányi József mellszobra szülőhelyén, Rudabányán. (forrás: kozterkep.hu)