A második világháború végén mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a korábban szövetséges két (immáron) szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió nem sokáig lesznek jó barátok(nak álcázott érdekszövetségesek). Az amerikaiak a hirosimai és nagaszaki atombombákkal üzentek Sztálinnak: jó lesz vigyázni velük - négy évvel később az első szovjet kísérleti atomrobbantás formájában megérkezett a válasz Moszkvából.

A NORAD (North American Airspace Defense Command - Észak-amerikai Légtérvédelmi Parancsnokság) címere. (forrás: Wikipedia)

Nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikaiaknak újfajta fenyegetéssel: az ellenség tömeges bombázótámadásaival (a bombák után pedig a városaik helyén tornyosuló radioaktív gombafelhőkkel) kellett számolniuk. Ennek kivédésére Kanadával közösen létrehozták mai posztunk címszereplőjét, a NORAD-ot. Részletek a "Tovább" gomb után.

A Facebook-oldalunkon megtartott játék eredményeképpen voltunk kénytelenek tollat klaviatúrát ragadni, s megírni mai posztunkat. Cseppet sem bántuk ezt a feladatot, s ezúton is köszönjük a játék résztvevőinek a részvételt. 

A "Szikla" néven is ismert Alcatraz szigete a San Franciscói-öbölben. (forrás: Wikipedia)

Nézzünk tehát szét a világ talán legismertebb börtönkomplexumában (amely egyben egy sziget is): irány az Alcatraz!

Mai írásunkban Brazília második világháborús szereplésének bemutatását (és a falklandi háborúról szóló posztot) követően visszatérünk Latin-Amerikába, hogy megismerkedjünk a kontinens(rész) történetének legvéresebb reguláris konvencionális háborújával, amely majdnem pusztulásba döntött egy országot. A történet bővelkedik nyereségvágyban, nagyzolásban és az őrültség jeleit mutató döntésekben, parancsokban.

Tájkép napjaink brazil-paraguayi határvidékén, a Cerro Cora Nemzeti Parkban. (forrás: Wikipedia)

Ismerkedjünk meg tehát az egykori paraguayi elnökkel, Francisco Solano Lópezzel és a hármas szövetség háborújának véres történetével!

A múlt heti első poszt után folytatjuk a barangolást Alaszka történelmében.

Az előző héten ott hagytuk abba, hogy az oroszok potom pénzért (alig hétmillió akkori dollárért - 28 milliárd mai forintért) eladták a katonai szempontból védhetetlen Alaszkát az Egyesült Államoknak.

Az Alaszka eladásáról szóló szerződés aláírása (pontosabban annak elképzelt verziója) egy festményen. (forrás: Wikipedia)

Manapság, amikor nap mint nap arról hallani a hírekben, hogy Észak-Korea nukleáris fegyverkezése korábban soha nem látott méreteket öltött, s az interkontinentális ballisztikus rakétáikkal már akár az Egyesült Államok keleti partvidékét is képesek fenyegetni; az orosz elnök pedig szintén nukleáris fegyverekkel felszerelt csodafegyverekről beszél a választási kampányban - hajlamosak vagyunk nem belegondolni, hogy a nukleáris fegyverekkel való játék nem most, de még csak nem is tegnap (sőt, a tegnapelőttnél is régebben) kezdődött. És nem Észak-Korea (vagy éppen Izrael) volt az egyetlen középhatalom, amely ilyen fegyverek birtokába kívánt jutni.

A látvány, amelytől évtizedeken át rettegtek emberek milliárdjai. (forrás: thediplomat.com)

Mai posztunkban ismerkedjünk meg az apartheid Dél-afrikai Köztársasággal, mint Afrika első - és szerencsére mind ezidáig utolsó - atomhatalmával!

A múlt heti, egzotikus országok sorozatának keretein belül Saint-Pierre és Miquelon szigeten tett látogatásunkat követően maradunk Észak-Amerikában; a célpont ezúttal az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb területű (tizennyolc Magyarországnyi), ugyanakkor egyik legkisebb népességű tagállama (alig hétszázezer ember lakja), a (majdnem) örök fagy, az arany, a kőolaj és a kutyaszánhúzás otthona.

Alaszka - és egyben Észak-Amerika - legmagasabb csúcsa, a 6190 méter magas Denali (korábbi hivatalos nevén Mount McKinley). (forrás: Wikipedia)

Lapozzunk tehát, és nézzünk szét Alaszkában!

Napjainkban a phjongcshangi téli olimpiai játékok és az észak-koreai nukleáris és rakétakísérletek kapcsán elég sok szó esett a koreai háborúról - többek között arról, hogy ezt a konfliktust a mai napig nem sikerült megfelelő módon lezárni (csak egy fegyverszüneti egyezményt kötöttek a harcoló felek), s hogy a két Koreát egy eufemisztikusan demilitarizált övezetnek nevezett zóna választja ketté - erről néhány gondolatot már ejtettünk testvérblogunk hasábjain anno.

Ikonikus fotó a háborúból: heves harcok dúlnak a déli főváros, Szöul utcáin. A városon többször átvonult a front, az összecsapások során a település nagy része megsemmisült. (forrás: Wikipedia)

Mai posztunkban felidézzük a koreai háború eseményeit, pontosabban bemutatunk néhány, a harcban részt vevő nemzetet (a válogatás ezúttal is szubjektív). Folytatás a "Tovább" gomb után, sisakokat felcsatolni!

A különleges helyeket, országokat felfedező sorozatunk harmadik epizódjában Észak-Amerikába látogatunk el, hogy megismerkedhessünk az egykoron hatalmas észak-amerikai francia gyarmati területek utolsó maradványával, a mai napig a Köztársaság ellenőrzése alatt álló Saint-Pierre és Miquelon tengerentúli területével.

Saint-Pierre és Miquelon elhelyezkedése Észak-Amerika (konkrétabban Újfundland) partjai közelében. (forrás: Wikipedia)

Amikor szóba kerül a második világháborús olasz front, sokan rávágják: a német (és olasz) erőkkel szemben a britek és amerikaiak kettőse küzdött az Appenninnek hegyei között; sokan azt is tudják, hogy a britek és amerikaiak mellett lengyelek, indiaiak és új-zélandiak is szép számmal képviseltették magukat az itteni harcokban (a többi nemzetről nem is beszélve). Azzal már azonban csak kevesen vannak tisztában, hogy Latin-Amerika legnagyobb területű (és népességű) államának, Brazíliának a fiai is ott voltak az összecsapások sűrűjében.

Brazília zászlaja a második világháború idején. (forrás: Wikipedia)

Nézzük meg, mit is keresett az akkoriban Brazíliai Egyesült Államok néven ismert ország a második világégésben!

Mai posztunkban először látogatunk el a Föld legnagyobb területű államába, Oroszországba, hogy megismerkedjünk egy mérnöki csúcsteljesítménnyel, amely bekapcsolta a meglehetősen ritkán lakott orosz távol-keleti területeket az ország (és így a széles nagyvilág) gazdasági-kereskedelmi vérkeringésébe.

VL80-típusú, elsősorban tehervontatásra használt villanymozdony az orosz államvasutak színeiben. (forrás: Wikipedia)

A "Tovább" gombra kattintás után pillantsunk be a transzszibériai vasútvonal múltjába és jelenébe!