Blogunk egyik első posztjában - amelyben a furcsa településneveket vettük górcső alá - egyszer már foglalkoztunk válogatással. Mai írásunkban egy újabb (természetesen ezúttal is erősen szubjektív) válogatást olvashattok, ezúttal azonban azon országok közül szemezgetünk, amelyekben nem csak egy nyelvet ismernek el hivatalosan.
(forrás: multilanguage.xyz)
Szóval elég egy kattintás a "Tovább" gombra, és feltárul előttünk a - soknyelvű - világ.
Nyelvében él a nemzet
Tartja a már sokszor és sok helyen idézett mondás. De mi van azokkal a nemzetekkel, ahol a többség nem csak egy nyelvet beszél - vagy olyan sok kisebb közösség van saját nyelvvel (vagy nyelvjárással), hogy nincs egyetlen domináns nyelv. Nos, ezen országok legtöbbjében megtettek egy harmadik, idegen nyelvet a hódítók kettő, három, nem egy esetben négy vagy több nyelvet is elismertek hivatalosan, így ezek bármelyikén lehet ügyet intézni a hivatalokban, vagy kólát kérni a boltban. Alább néhány példát láthatunk erre a megoldásra.
Válogatásunk - mint írtuk volt az előbb - most is szubjektív.
Bolívia
A dél-amerikai országban sokáig domináns volt az egykori gyarmatosítók, a spanyolok nyelve; a 2000-es években bekövetkezett politikai fordulatot követően (amikor az őslakos, indián származású Evo Morales lett az ország elnöke) Bolíviát az elfogadott új alkotmány hivatalosan is többnemzetiségű államként határozta meg - ennek megfelelően a spanyol mellett állami szinten is elismert hivatalos nyelv lett még a kecsua, az ajmara, a guaraní, valamint még vagy harminc helyi nyelv.
Bolíviában a helyi őslakos közösségek több tucat nyelven beszélnek. Ezek nagy részét a 2009-es alkotmány a spanyol, kecsua, ajmara és guaraní mellett hivatalosnak ismeri el. (forrás: Wikipedia)
A fő nyelvek között természetesen továbbra is ott van a spanyol, mint közvetítő nyelv.
Dél-afrikai Köztársaság
Erre a dél-afrikai kormányzati épületre az ország tizenegy hivatalos nyelve közül csak három hirdeti funkcióját. (forrás: Wikipedia)
A fehérek uralma idején az angol és a holland eredetű afrikaans volt az ország hivatalos nyelve - az apartheid idején utóbbi dominált, aminek sokan nem örültek. Az 1994-es rendszerváltást követően aztán a helyi fekete népek nyelveit is hivatalos szintre emelték, így ma az angol és az afrikaans mellett mindenféle megbotránkozás nélkül kérhetünk ügyintézést a dél-afrikai hivatalokban ndebele, szotó, északi szotó, szvati, conga, cvána, venda, xhosza és zulu nyelven is (igen, összesen tizenegy nyelven).
Dél-afrikai útlevél, amelyen angol és francia nyelven szerepelnek a feliratok. (forrás: Wikipedia)
Hogy megkapjuk-e anyanyelvünkön a szolgáltatást, az már nem biztos, de próba szerencse...
India
A szubkontinensnyi országot mindig is úgy ismerték, mint a nyelvek olvasztótégelyét - a több száz nyelv és nyelvjárás közötti káoszba a britek próbáltak meg valamiféle rendet hozni a 19. században oly módon, hogy saját nyelvüket, az angolt tették meg a gyarmat hivatalos nyelvévé. Az ezt követő évtizedekben ez volt a közigazgatás beszélt nyelve és a hindi mellett a népek közötti közvetítőnyelv is. Aztán eljött 1947 - India (meglehetősen véres körülmények között) függetlenné vált, és az ország új urainak eszük ágában sem volt változtatni a jól bevált szokáson: az angol mellett ugyan hivatalossá tették a hindit is, de a felső tízezrek továbbra is szívesen használják az egykori urak nyelvét.
Indiában az angol és a hindi a hivatalos nyelv szövetségi szinten - állami szinten viszont a szubkontinensen beszélt több száz nyelv közül jó pár nyelven meg lehet próbálkozni hivatalos ügyintézéssel. (forrás: Wikipedia)
Hivatalosan szövetségi szinten tehát kétnyelvű államról van szó, az indiai szövetségi államokban ugyanakkor a helyi nyelveket (gudzsaráti, malajálam, bengáli, asszámi, satöbbi) is használják a közigazgatásban.
Indiai útlevél - hindi és angol nyelvű feliratokkal. (forrás: Wikipedia)
Svájc
Hogy a vén kontinenst se hagyjuk ki a felsorolásból, itt van minden többnyelvűség egyik iskolapéldája, a precizitásáról, a lila tehénről és a militarizált társadalomról ismert Svájc, ahol a német, a francia és az olasz mellett hivatalos nyelv az újlatin nyelvek rétoromán csoportjába tartozó romans is (emellett pedig szép számban élnek az országban portugálok, albánok, szerbek is, akik mind megőrizték saját nyelvüket). Svájc egy igazi többnyelvű társadalom, ahol az sem probléma, ha francia nyelvterületen fekvő Genfben németül, vagy a német nyelvterület szívében fekvő Zürichben olaszul szólal meg az ember - csak legyen svájci...
A svájciak - rendkívül politikai korrekt módon - az egyébként hivatalos státusszal nem bíró latin nyelven írják rá országuk nevét a pénzérmékre vagy éppen a bélyegekre (németül, franciául, olaszul és romansul nem nagyon férne ki...). (forrás: Wikipedia)
Hogy azért ne legyen nyelvközi konfliktus, a helyi pénzérmékre és bélyegekre latinul írják ki az ország nevét (Helvetia). Ugyanezen okból az ország nemzetközi gépkocsijelzése is CH, ami a "Confoederatio Helvetica" kifejezést - vagyis Svájci Államszövetség - takarja.
Zimbabwe
A közel három évtizedig Robert Mugabe által irányított, korábban Rodéziaként is ismert országban összesen tizenhat nyelv hivatalos - közülük a leggyakrabban beszélt a korábbi gyarmatosítók által rendszeresített angol, illetve a szona és a ndebele nyelv, de ne ijedjünk meg, ha ott jártunkkor a hivatalban valaki venda, xhosza, vagy éppen kalanga nyelven szólal meg, esetleg jelnyelven kommunikál (ugyanis ott ez is államilag elismert hivatalos nyelv).
Zimbabwe címere, amelyre az egykori gyarmattartók nyelvén, angolul került fel az "Egység, szabadság, munka" jelmondat. (forrás: Wikipedia)
Persze tudjuk, hogy a nulla felé konvergál a valószínűsége annak, hogy Zimbabwéban jártunkkor mondjuk a helyi okmányirodában kötünk ki - ha van egyáltalán ilyen -, de sosem lehet tudni...
A bónusz: Vajdaság
Ugyan az általunk Délvidékként is ismert szerbiai tartomány nem független állam, a helyi vezetés mégis példamutató magatartásról tett tanúbizonyságot, amikor a szerb mellett a Vajdasági Autonóm Tartományban hivatalos nyelvként ismerték el a magyart - valamint a szlovákot, a románt, a horvátot és a ruszint (amely a világon egyedül itt hivatalos). Persze a hétköznapokban jobbára a szerb és a magyar használatos, de a gesztus akkor is gesztus.
Többnyelvű helységnévtábla Vajdaságban. (forrás: magyarszo.rs)
Ez lett volna mai válogatásunk - ezúton is elnézést kérünk luxemburgi, szingapúri vagy éppen pápua barátainktól, hogy mai posztunkba nem kerültek be; ki tudja, egyszer majd lesz második epizód...