A világ egzotikus tájait bemutató sorozatunk második epizódjában (az első, Naururól szólót itt olvashatjátok) földrajzilag ugyan Európa közelében leszünk, a táj viszont egyértelműen holdbéli. Nézzünk szét Norvégia északi végein (és azon is túl), a Spitzbergákon!
Mai posztunkban a blog történetében másodjára látogatunk el Kelet-Ázsiába - a célpont ezúttal a felkelő nap országa, Japán, hogy megismerkedjünk az egyik olyan szokásukkal, amelynek láttán a távoli vidékek elszigetelten élő lakóinak is egyből beugrik, hogy a Föld jelenleg egyetlen császárságáról van szó. Ez pedig nem más, mint a szeppuku szakura virágzása.
Más esemény talán nem is lehetne alkalmasabb arra, hogy a naptári tavasz első napján a magunk szerény eszközeivel mi is köszöntsük a megújulás évszakát.
Talán túlzásnak tűnhet a címben szereplő "világ vége" meghatározás, de csak elsőre - harminchat évvel ezelőtt, 1982 tavaszán őszén-telén ugyanis ezen az Európától több, mint tízezer kilométerre fekvő, elsőre (és másodikra is) kopárnak tűnő, már-már világvégi szigetcsoporton (a szigetcsoportért) küzdött meg egymással a minden korábbinál fényesebben sütő tündöklő Argentin Nap és az akkoriban fogatlannak tűnő Brit Oroszlán.
Nézzük meg, miért volt annyira fontos a mindössze néhány ezer ember, viszont annál több állat (juhok, pingvinek) által lakott szigetcsoport a két ország számára, hogy képesek voltak ölre menni érte.
Hogy elébe menjünk a kérdésnek: napjainkban nem a néhány ezer telepes, vagy éppen a juhok miatt nagy a jelentősége a szigetcsoportnak: innen ellenőrizhetőek a környező hajózási útvonalak, a vizei gazdag halállománnyal rendelkeznek, s nem utolsó sorban a tenger alatt hatalmas - még kiaknázatlan - ásványi nyersanyagok pihen(het)nek.
Mai barangolós posztunkban teszünk egy kis kirándulást Európában: megtekintünk néhány településnevet, amely ilyen-olyan okból a szélesebb közönség számára is furcsa, vagy mulatságos lehet. Válogatásunk erősen szubjektív, s a teljesség igénye nélkül készült el (így biztosítva a lehetőséget magunknak, hogy még foglalkozhassunk egy kicsit a témával).
Mai posztunkkal elindítunk egy új sorozatot itt, a Barangolás-blogon, amelynek keretében távoli, egzotikus országokat, területeket fedezünk fel. A sorozat első kiválasztottja egy apró sziget a Csendes-óceán nyugati részén, amely a világ legkisebb köztársasága, s amely január 31-én ünnepelte függetlenségének ötvenedik évfordulóját. Nézzünk szét Naurun!
Tavaly év végén elég sokszor szerepelt a főbb hírek között, hogy egy dél-afrikai országban, Zimbabwéban a hadsereg puccsal eltávolította a hatalomból az azt már több, mint harminc éve birtokló elnököt, Robert Mugabét. Az átlagos magyar olvasó legutóbb akkor találkozhatott az ország nevével, amikor a 2000-es évek végén a gazdasági összeomlás közepette a hiperinfláció majdnem megdöntötte a pengő 1945-1946-os világrekordját, magával rántva a helyi fizetőeszközt, a zimbabwei dollárt.
Mai posztunkban tehát szétnézünk ezen - egyébként természeti szépségekben gazdag - ország történelmében, különös tekintettel arra az időszakra, amikor a fehér telepesek hatalmuk megőrzése értelmében magukhoz ragadták a kezdeményezést!
Sok szeretettel köszöntünk mindenkit a FuraTermék-franchise új szegletében, a BARANGOLÁS A VILÁGBAN blogon, amely ezzel a poszttal kezdi meg - reményeink szerint hosszú és tartalmas - internetes pályafutását.
Jó szórakozást mindenkinek!
FuraTermék - Barangolás blogok szerkesztősége
Hogy hány éves vagyok? Micsoda hülye kérdés - reagálhat azonnal (jogosan) a Kedves Olvasó a címben szereplő kérdésre, hiszen ha valaki például 1985 februárjában született, az idén 33 éves. Van azonban a világnak olyan szeglete, ahol a fenti kérdésre korántsem ennyire egyszerű a válasz. Barangoljunk egyet Kelet-Ázsiában (azon belül is Koreában)!
