Mai posztunkkal elindítunk egy új sorozatot itt, a Barangolás-blogon, amelynek keretében távoli, egzotikus országokat, területeket fedezünk fel. A sorozat első kiválasztottja egy apró sziget a Csendes-óceán nyugati részén, amely a világ legkisebb köztársasága, s amely január 31-én ünnepelte függetlenségének ötvenedik évfordulóját. Nézzünk szét Naurun!
Nauru a Csendes-óceán nyugati részén, az Egyenlítőtől picit délre helyezkedik el. (forrás: Wikipedia)
Kicsiny köztársaság
Mint írtuk, Nauru 21 négyzetkilométeres területével (ez alig kisebb, mind Budapest Csepel kerülete) a világ legkisebb köztársasága, s harmadik legkisebb független állama (csak Monaco és Vatikánváros előzi meg).
Bennszülött naurui törzsi harcos a 19. század végi háborúskodás idején. (forrás: Wikipedia)
Naurut meglehetősen későn, 1798-ban fedezte fel egy angol bálnavadászhajó kapitánya. A 19. században a kicsiny szigetet Európában a meglehetősen kellemesen hangzó Pleasent Island (Kellemes-sziget) néven ismerték.
Alig tízezer lakójának jelentős része mikronéz eredetű, akik még a 19. század végén is törzsi közösségekben éltek. Ekkoriban az egymással szembenálló csoportok szabályos polgárháborút vívtak egymással, amelynek az európai gyarmatosító hatalmak felbukkanása vetett véget. 1888-ban a Német Birodalom képviselői annektálták Naurut, és nem jártak rosszul: később hatalmas mennyiségű foszfátra bukkantak a sziget belsejében, amelynek kitermelése óriási bevételeket biztosított a gyarmatosítóknak.
A második világháború idején Nauru szigete japán megszállás alatt állt, emiatt amerikai bombázások célpontja is volt. A megszállók a sziget népességének egy részét más, környező szigetekre telepítette át, akik csak 1945 után térhettek haza. (forrás: Wikipedia).
Az első világháború során a britek (pontosabban a brit csapatban játszó ausztrálok) foglalták el, majd a háború után népszövetségi mandátumként (értsd: nagyhatalmilag elismert gyarmati területként) annektálták a kicsiny szigetországot. A második világháború során a japánok vették át az ellenőrzést, akik aztán 1945-ben megadták magukat a kicsit késve befutó ausztráloknak.
Nauru zászlaja. (forrás: Wikipedia)
A függetlenséget - köztársasági államformával - végül 1968. január 31-én nyerte el Nauru - az ausztrál befolyás azonban továbbra is nagyon erős maradt.
Foszfát előtt - foszfát után...
A szigetország gazdaságának alapját hosszú időn keresztül a foszfát bányászata és exportja jelentette. Ennek köszönhetően európai szintű szociális szolgáltatásokat tudtak biztosítani a lakosságnak (és még annál is többet: például teljes adómentességet).
A sziget belsejében található foszfátlelőhelyek könnyebb kitermelése érdekében egy keskeny nyomtávú vasútvonal is épült a szigeten. A bányászat megszűnése óta a vasútvonal turisztikai célokat szolgál. (forrás: Wikipedia)
A bányák azonban idővel kimerültek - a csúnya-csúnya meddőhányó meg ottmaradt a sziget közepén -, s elapadtak az ország bevételei, amelyet csak részben tudtak pótolni az Ausztráliától kapott támogatások (a gazdagság évtizedeiben ugyanis nem sikerült megfelelő tartalékokat felhalmozni), így Nauru a 2000-es évek közepére gyakorlatilag csődbe jutott (a pénzügyek irányítását pedig ausztrál menedzserek vették át).
Ausztrália a területére érkező illegális bevándorlók egy részét ezen támogatásokért cserébe Naurura szállítja tovább, ahol táborokban várják a sorsuk jobbra fordulását.
Elsősorban az egészségtelen táplálkozás miatt Nauru népességének 95%-a elhízott. A képen az egyetlen helyi repülőtér kifutópályája mellett sétálnak a fiatalok. (forrás: Wikipedia)
Mivel korlátozottak a mezőgazdasági termelés lehetőségei (ne feledjük a sziget mindössze akkora területű, mint Budapest Újpest kerülete!), az ország nagy mennyiségben kénytelen élelmiszert (készételt és konzerveket, de még ivóvizet is) importálni - ezen, gyakran egészségtelen ételek fogyasztása miatt Nauru a világ legkövérebb nemzete, s rendkívül sok a cukorbeteg is.
Egy időben a munkanélküliség több, mint 90%-os volt (aki dolgozott, az is az állam alkalmazásában állt). Szerencsére napjainkra valamelyest javult a helyzet, de Nauru jövőjének ösvényén még nem igazán ragyogtak fel az irányt (vagyis a boldogabb jövőt) mutató csillagok...
