A második epizóddal folytatjuk vadonatúj sorozatunkat, amelynek keretében a Barangolás Blogon 20. és 21. századi diktátorok életútját elevenítjük fel röviden.
Mai posztunkban a világ első kommunista dinasztiájának második számú "uralkodójával", Észak-Korea egykori urával, Kim Dzsongillel (김정일) ismerkedünk meg.
Japán történelme során számos alkalommal tettek kísérletet idegen hatalmak a szigetország feletti uralom megszerzésére, de mindannyiszor kudarcot vallottak: a felkelő nap földje soha nem lett gyarmat, vagy megszállt terület, s az átlagos japán ember számára elképzelhetetlen volt, hogy ez valaha is bekövetkezzen.
A második világháború végén azonban mégis megtörtént. A "Tovább" gomb után jöjjön Japán Egyesült Államok általi megszállásának rövid története.
Ami Japánnak a hófedte Fudzsi, Olaszországnak a Vezúv (Nápollyal a háttérben), az Ausztráliának egyértelműen egy viszonylag kicsiny, látszólag a teljesen sík földből kiemelkedő hegydarab, azaz az Uluru (Ayers Rock); egy természeti képződmény, amelynek képét megnézve a világ bármely, random módon kiválasztott lakója be tudja azonosítani, hogy hol készült a felvétel.
Irány a Föld legkisebb kontinensének szíve!
Blogjainkon már számtalan (na jó, számos) alkalommal foglalkoztunk főállásban államfői, másodállásban pedig kőkemény diktátori tevékenységet űző embertársainkkal. Megnéztük, hogy egy közép-afrikai elnök hogyan koronáztatta magát császárrá, egy másik afrikai diktátor pedig hogy rohant a vesztébe a szomszédja megtámadásával.
Mai posztunkkal új sorozatot indítunk, amelyben majd időről időre kiválasztunk egy-egy diktátort, s nagyon röviden bemutatjuk majd tevékenységét nektek. Az első epizódban ismerkedjünk meg minden türkmének atyjával, Saparmyrat Nyýazow-val.
2021-ben is folytatjuk a blogunkkal majdnem egyidős sorozatunkat, amelyben a Magyarországról nézve egzotikus, különleges országokat és területeket mutatjuk be - röviden - a Tisztelt Olvasóközönségnek.
A sorozat idei első posztjában a bolygó túlfelére látogatunk el, hogy szétnézzünk kicsit a Marshall-szigeteken.
Miután Németország három éven keresztül támogatta - Olaszországgal közösen - a végül győztes oldalnak bizonyuló Franco-párti erőket az 1936 és 1939 közötti spanyol polgárháborúban, Hitler joggal (?) várhatta el, hogy az adott szívességet majd viszonozzák újdonsült ibériai-félszigeti szövetségesei a közelgő világháborúban.
Nos, bár minden bizonnyal nem így képzelte, végül viszonozták: következzen a Szovjetunió elleni harcban bevetett spanyol önkéntes alakulat, a Kék Hadosztály (División Azul) rövid története.
Egy tavalyelőtti, az 1930-as években vívott bolíviai-paraguayi háborút bemutató posztunkban már futólag tettünk említést mai írásunk főszereplőjéről, a Bolívia közúti közlekedésében hosszú évtizedeken keresztül kulcsfontosságú szerepet játszó, rendkívüli veszélyességéről híressé (hírhedtté) vált Yungas-útról (vagy Északi-Yungas-útról).
A "Tovább" gomb után röviden megismerkedünk a bolíviai Andok vonulatait a lentebb fekvő, termékeny középhegységi régiókkal és a trópusi őserdőkkel összekötő országúttal.
Röpke néhány hónap kihagyás után folytatjuk a németek 1940-es nyugat-európai diadalmenetét bemutató sorozatunkat - a május-júniusi hadjárat legnagyobb falatát, Franciaország megszállását hagytuk utolsónak, miután a Benelux-államok elfoglalását már megírtuk itt, itt és itt.
Következzen a Westfeldzug, azaz az 1940-es német nyugati hadjárat fődíja, Franciaország elestének - nagyon rövid - története!
Az állatok hosszú időn keresztül részesei voltak az emberi sportoknak, s számos sportág van, ahol mind a mai napig kihagyhatatlan elemei a shownak a leggyakrabban négylábú vagy éppen szárnyas társaink (ha másról nem, lóversenyekről biztos hallott már mindenki).
Mai posztunkban azonban egy olyan sportot mutatunk be nektek, amelyet az állatbarátok legtöbbje nem tekint sportnak, hanem egyszerűen csak mészárlásnak és állatkínzásnak. Következzenek a bikaviadalok!
Amet Muhtar Zogolli. Ez a név nem sok magyarnak mond sok mindent, de meg merjük kockáztatni, hogy e férfiú szülőhazájában, Albániában sem ezen a néven emlékeznek rá.
Mert ő nem volt más, mint I. Zogu (vagy I. Zog), Albánia első királya (és gyakorlatilag az utolsó is). Következzen rövid, de annál kalandosabb története.