1991-ben a szövetségbe forrt szabad köztársaságok uniójának végleg befellegzett. De nem csak a Szovjetunió korábbi tagköztársaságai kiáltották ki egymás után a függetlenségüket: nem egy esetben ezek az újonnan önállóvá váló államok is megindultak a szétesés útján.
Grúzia, amely kaukázusi államként a népeknek egyfajta olvasztótégelye volt hosszú időn keresztül. A térképen zölddel Abházia, lilával pedig Dél-Oszétia van jelölve. Napjainkban mindkét terület de facto független köztársaság. (forrás: Wikipedia)
Az el nem ismert országokat bemutató sorozatunk keretében már megismerkedhettetek a Dnyeszter-menti Köztársasággal és az Arcah Köztársasággal, mai epizódunkban pedig - igazi kettő az egyben akcióként - bemutatjuk nektek Grúzia (Georgia) két mostohagyermekét: Abháziát és Dél-Oszétiát.
Mielőtt még rátérnénk a lényegre, röviden tisztázzuk, mit is értünk az "el nem ismert ország" kifejezés alatt: olyan országot, területet, amely rendelkezik az önálló államiság összes ismérvével vagy azok nagy részével (tehát saját közigazgatás, végrehajtói hatalom, törvényhozás és igazságszolgáltatás, haderő, gazdasági és közlekedési rendszer és még lehetne sorolni), viszont a nemzetközi közösség államainak nagy része nem tekinti független országnak (emiatt nem lehet tagja nemzetközi szervezeteknek, sportolói saját zászló alatt nem vehetnek részt az olimpián) - így vannak olyan de facto független államok, amelyeket egyetlen másik sem ismer el, de vannak olyanok, amikkel akár több tucat ENSZ-tagállam felvette a diplomáciai kapcsolatokat.
Sokszínű Kaukázus
A Kaukázus vidéke nem csak Ázsia és Európa határvonala, hanem egyfajta olvasztótégely is: a nagyobb népek (oroszok, grúzok, azeriek, satöbbi) mellett tucatnyi kisebb népcsoport is otthonának tekinti a helyenként ötezer méteres magasság fölé nyúló csúcsokkal tarkított hegyvonulatot illetve északi és déli előterét egyaránt; ezen népek, törzsek klánok közös jellemzője a hadviselés szeretete (vagyis a szomszéd törzs megtizedelése vagy a megszállók elleni gyilkos harc) mellett a függetlenség és szabadság iránti olthatatlan vágy...
Mindkét ország bővelkedik természeti szépségekben, köszönhetően a Kaukázusnak. A képen a Ritsza-tó (Риҵа) tengerszemének látképe látható Észak-Abháziában. (forrás: Wikipedia)
A középkorban az akkor virágzó Grúz Királyság próbálta több-kevesebb sikerrel fennhatósága alá vonni a Kaukázus déli lejtőit; miután a grúzoknak leáldozott, az őket követő oroszok is megpróbálkoztak az itteni népcsoportok (abházok, oszétok, mingrélek, hogy a kisebb klánokról és törzsekről most ne is beszéljünk), khm, integrációjával, hogy aztán 1917-től a komancsok vegyék át a kezdeményezést.
Az Új-Athosz (Афон Ҿыц) monostor Abháziában. (forrás: Wikipedia)
Az 1922-ben megalakuló Szovjetunió nemzetiségi politikájának részeként a nagyobb népek mind-mind önrendelkezéshez jutottak; ez a megtiszteltetés érte a már a rómaiak által is emlegetett abházokat (akik a Kaukázus nyugati végeinél, a Fekete-tenger partvidékén éltek) és a jászokhoz hasonlóan alán eredetű oszétok Kaukázustól délre élő csoportjait is: mindkettő autonóm terület lett a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság zászlaja alatt.
És itt engedjétek meg, hogy megosszuk veletek, miért tudjuk le egy posztban a két országot: az elmúlt évtizedekben a két terület történelme olyan sok hasonlóságot mutatott és annyira egyforma utat jártak be (hogy csak egyet említsünk: közös anyaországtól váltak el a nevezett útjaik), hogy nem láttuk értelmét külön írásba szedni őket.
A blogunkat olvasó Abházia- és Dél-Oszétia-rajongóktól ezúton is elnézést kérünk.
A függetlenség útján
1991-re tehát az összeomlás szélére kerülő Szovjetunió tagköztársasága, Grúzia vezetése is elérkezettnek látta az időt a függetlenség kikiáltására; Tbiliszi urai természetesen ezt az ország területi integritásának megőrzésével képzelték el - a névleges, szovjet autonómiában élő abházok és dél-oszétok (akiket a történelem viharai két részre: az Oroszországban élő észak-oszétokra és a Grúziában "rekedt" dél-oszétokra szakítottak szét, noha a kulturális és vallási egység megmaradt) azonban szintén szerették volna magukévá tenni a szabadság eszményét.
Grúzia helyzete az ottani polgárháború végén. 1993 nyarán-őszén - a konfliktusban több frakció harcolt az ország feletti irányításért, valamint a tbiliszi kormány igyekezett visszaszerezni a fennhatóságot a szakadár területek, Abházia és Dél-Oszétia felett, sikertelenül. (forrás: Wikipedia)
Ennek első részeként (még 1990-ben) mindkét terület a Szovjetunió szuverén részévé nyilvánította magát (gyakorlatilag egyenjogúsították magukat a tagköztársaságokkal, noha ezt sem Tbiliszi, sem Moszkva nem ismerte el), majd 1991-ben hivatalosan is kikiáltották Grúziától való függetlenségüket, így megalakítva az Abház Köztársaságot (abházul Аҧсны Аҳәынҭқарра) és a Dél-oszét Köztársaság - Alánia Szabadállamot (oszétül Республикӕ Хуссар Ирыстон / Паддзахад Аллонстон).
Az első dél-oszétiai háború után az ország területének egy jelentős része grúz irányítás alatt maradt, ami nagyon piszkálta Chinvali urait. (forrás: Wikipedia)
Ez a lépés - habár Grúzia belpolitikai válságba, majd de facto polgárháborúba süllyedt a függetlenség első hónapjaiban - Tbiliszi agresszív fellépését eredményezte: grúz csapatok megpróbálták el- (vissza-) foglalni a két autonóm területet: az 1991-1992-es dél-oszétiai és az 1992-1993 között dúló abháziai háborúba azonban végül beletörött Tbiliszi bicskája; mindkét hadszíntéren kénytelenek voltak fegyverszünetet kötni, amelynek ellenőrzésére viszonylag kis létszámú orosz békefenntartó erő telepedett meg Dél-Oszétiában és Abháziában egyaránt.
A holland Verzjil őrnagy Dél-Oszétiában 1996-ban - az ENSZ nemzetközi megfigyelő missziót telepített az országba a fegyverszüneti egyezmény ellenőrzésére, míg az oroszok fegyveres békefenntartókat állomásoztattak a területen. (forrás: Wikipedia)
A harcokban közvetlenül néhány ezer ember vesztette életét, viszont több tízezer embert üldöztek el otthonából - mindhárom oldalon.
A 2008-as háború
Chinvali utcakép a 2008-as háború után. (forrás: Wikipedia)
A következő másfél évtized viszonylag békésen telt el: miközben Grúzia nem mondott le a két terület birtoklásáról (a kevesebb, mint kilencezer négyzetkilométernyi Abházia és a négyezer négyzetkilométeres Dél-Oszétia Grúzia összterületének közel húsz százalékát tette ki), azok a gyakorlatban teljesen független államként léteztek Oroszország kvázi-védelme alatt.
A 2008 előtti években ráadásul Oroszország állampolgárságot adott a két terület lakóinak.
Orosz BMP-2-es gyalogsági harcjármű Chinvaliban 2008 augusztusában. Az oroszok gyorsan reagáltak a kialakuló konfliktusban, majd túlerejüket felhasználva egyszerűen átgázoltak a grúz csapatokon. A háború utolsó szakaszában a megmaradt grúz erőket (akiket megerősítettek az Irakból amerikai légihídon átdobott 2000 katonával) a főváros, Tbiliszi védelmére vonták vissza. (forrás: Wikipedia)
A fordulat 2008-ban következett be, amikor Grúzia akkori vezetése (Miheil Szaakasvili elnökkel az élen) elérkezettnek látta az időt a rebellis területek megrendszabályozására: a 2008 augusztusának elején lezajló, ötnapos háborúként vagy dél-oszétiai háborúként is emlegetett konfliktusban a Dél-Oszétiát megszállni akaró grúz csapatokat tönkreverték a beavatkozó orosz 58. hadsereg egységei, miközben Abházia is támadásba lendült a stratégiai fontosságú, de még grúzok által ellenőrzött Kodori-hágó elfoglalására.
Szergej Bagaps abház (bal oldalon), Dmitrij Medvegyev orosz (középen) és Eduard Kokojti dél-oszét elnök nem sokkal azután, hogy Moszkva elismerte a két terület függetlenségét. (forrás: Wikipedia)
Az oroszok rövid időre elfoglalták Sztálin szülővárosát, Gorit és az egyik legfontosabb grúz tengeri kikötőt, Potit is.
A háború - amelyben a dél-oszét főváros, Chinvali (Цхинвал) nagy része romhalmazzá vált - után nem sokkal Dmitrij Medvegyev orosz elnök dekrétumban ismerte el Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét (a két ország egyébként már korábban elismerte a másikat független államként).
Dél-oszét katonák egy parádén. Abházia és Dél-Oszétia mindössze néhány ezer főt tart fegyverben, de a méretükhöz képest így is jelentős forrásokat kénytelenek honvédelemre költeni... (forrás: Wikipedia)
...noha egy újabb háborúban a főszerep az itt állomásozó orosz katonáké lenne. A képen egy Mi-8-as szállító helikopter az abház nemzeti lobogóval. (forrás: Wikipedia)
Ezidáig Oroszország mellett öt másik ENSZ-tagállam ismerte el a két köztársaság függetlenségét, amelyek időrendi sorrendben a következők: Nicaragua, Venezuela, Nauru, Vanuatu és Szíria. Tuvalu egy időben elismerte Abháziát és Dél-Oszétiát, de később visszavonták ezen döntésüket.
Napjainkban
Abházia zászlaja... (forrás: Wikipedia)
...és Dél-Oszétiáé, amely megegyezik az Oroszországi Föderáció tagköztársaságának, Észak-Oszétiának a zászlajával. (forrás: Wikipedia)
A háború után az alig ötvenezer ember által lakott Dél-Oszétiában orosz támogatással nagyszabású újjáépítési program indult (a fejlesztési pénzekből a kétszázötvenezres Abháziába is csurrant-cseppent), miközben az immáron szövetséges Oroszország csapatai hosszú időre berendezkedtek a két országban.
A gyakorlatban Abházia és Dél-Oszétia néhány ezer fős hadserege is orosz irányítás alatt áll, ennek keretében például orosz tiszteket és tábornokokat kölcsönöztek a Kaukázuson túlra.
Chinvali panoráma. A harmincezres fővárosban él az ország népességének közel kétharmada. (forrás: Wikipedia)
Mindkét ország gazdasága nagyban (teljesen) függ a nagy testvér támogatásától (talán nem véletlen, hogy Abháziában és Dél-Oszétiában is az orosz rubel a hivatalos fizetőeszköz, és a helyi gazdasági szakemberek nem a londoni, hanem a moszkvai tőzsde számaival álmodnak éjszakánként), habár a Fekete-tenger partján fekvő Abházia fontos bevételeket könyvelhet el a teatermesztésből és az idegenforgalomból is (kvázi-mediterrán partvidékének köszönhetően).
Spanyolországi utcakép Az abház főváros, Szuhumi, avagy abház nevén Akva (Аҟәа) belvárosának részlete. (forrás: Wikipedia)
Abházia hivatalos fizetőeszköze az abház apszar, ebből viszont csak érméket vernek (elsősorban a gyűjtőknek), a hétköznapi pénzforgalomban az orosz rubel a használatos.
Névleg mindkét ország többpártrendszerű, demokratikus elnöki köztársaság, ahol rendszeresen tartanak választásokat is. Noha Abházia és Dél-Oszétia ki nem mondott célja is az Oroszországhoz való csatlakozás, ezt azért már Moszkva sem merte meglépni (bőven elég, hogy a két ország népességének nagy része igényelhet orosz útlevelet is).
A Kaukázus láncai Dél-Oszétiában. (forrás: Wikipedia)
Oroszországból Dél-Oszétiába tartó földgázvezeték. A parányi köztársaság minimális saját iparral rendelkezik, emiatt szinte mindent - így az energiahordozókat is - Oroszországból kénytelenek importálni. (forrás: Wikipedia)
Mindkét ország területének nagy részét a Kaukázus hegyláncai és a közéjük zárt, nehezen megközelíthető, zárt völgyei uralják (emiatt Dél-Oszétiában a népesség zöme a fővárosban és az azt övező alacsonyabb vidékeken, míg Abháziában a partvidék mentén él), így nem csoda, hogy az infrastruktúra meglehetősen fejletlen (szerény út- és vasúthálózat, kevés repülőtérrel és kikötővel színesítve - utóbbi természetesen csak Abházia esetében), és a szintén szerény helyi ipar is csak a mezőgazdasági termékek feldolgozására és a kézműiparra korlátozódik (a fogyasztási cikkek, élelmiszerek és az energia nagy részét pedig importálják Oroszországból).
A 2007-ig forgalomban lévő grúz 200 laris bankjegy hátoldaláról még Szuhumi látképe köszönt vissza...ma már nincs forgalomban ez a bankjegy, és belátható időn belül nem valószínű, hogy ismét az ország része lesz az abház főváros. (forrás: Wikipedia)
Az orosz nagykövetség épülete Szuhumiban. (forrás: Wikipedia)
Ami a kultúrát illeti: a hagyományok ápolása jegyében Abháziában és Dél-Oszétiában is rendeznek színes-szagos fesztiválokat, de az orosz dominancia itt is megnyilvánul: mindkét országban hivatalos nyelv az abház és oszét mellett az orosz is, amely a hétköznapi kommunikációban is fontos szerepet kap. Ami pedig a vallást illeti: a két köztársaság népességének túlnyomó része az ortodox kereszténység híve, Abháziában emellett számottevő (közel húsz százaléknyi) iszlám hívő él.
Virágvasárnapi körmenet Chinvaliban. Abházia és Dél-Oszétia népességének zöme az ortodox kereszténység híve. (forrás: Wikipedia)
A háborús időszak előtt mind Abháziában, mind Dél-Oszétiában jelentős számú grúz kisebbség élt (Abháziában a népesség közel fele grúz volt 1991 előtt), azóta viszont többségük elhagyni kényszerült otthonát - egy részük a mai napig menekülttáborokban él Grúzia különböző pontjain, reménykedve a visszatérésben (ami valószínűleg nem a közeljövőben fog megtörténni).
Határátkelő Abházia és Oroszország között. (forrás: Wikipedia)
Grúzia egyébként a mai napig fenntartja Abházia és Dél-Oszétia autonóm területek közigazgatási szerveit (amiket még a háború előtt, 2007-ben hoztak létre az autonómia elismerésének jeleként), azonban a 2008-as háború óta - amikor a csekély grúz ellenőrzés alatt álló dél-oszét és abház területeket is elvesztették - mindkét intézmény Tbilisziben székel.
S valószínűleg nem a hurráoptimizmus jellemzi a dolgozóikat a két területre való visszatérést illetően.
