Miközben Közép-Európa egykori szocialista országai már a demokráciával és a piacgazdasággal ismerkedtek, a Szovjetunió területén az egyes nemzetiségek és tagköztársaságok egymás után léptek a szuverenitás, majd - miután Moszkva gyakorlatilag nem tett semmit ez ellen - a függetlenség útjára.
Mai posztunk főszereplője, a Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság elhelyezkedése Európában és Moldovában. (forrás: Wikipedia)
Mai posztunk főszereplő el nem ismert országának, a Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaságnak azonban nem csak Moszkvával kellett megküzdenie.
Mielőtt még rátérnénk a lényegre, röviden tisztázzuk, mit is értünk az "el nem ismert ország" kifejezés alatt: olyan országot, területet, amely rendelkezik az önálló államiság összes ismérvével vagy azok nagy részével (tehát saját közigazgatás, végrehajtói hatalom, törvényhozás és igazságszolgáltatás, haderő, gazdasági és közlekedési rendszer és még lehetne sorolni), viszont a nemzetközi közösség államainak nagy része nem tekinti független országnak (emiatt nem lehet tagja nemzetközi szervezeteknek, sportolói saját zászló alatt nem vehetnek részt az olimpián) - így vannak olyan de facto független államok, amelyeket egyetlen másik sem ismer el, de vannak olyanok, amikkel akár több tucat ENSZ-tagállam felvette a diplomáciai kapcsolatokat.
Szocialista örökség
A Moldova és Ukrajna közé ékelődve elhelyezkedő, a Fekete-tenger partvidékének tőszomszédságában fekvő köztársaság története rövid időre nyúlik vissza: létét a Szovjetunió nemzetiségi politikájának köszönheti, amelynek égisze alatt gyakorlatilag a mai országterületen szervezték meg a Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot, mint a szovjetunióbeli moldáv (román) kisebbség otthonát (ekkor még Ukrajna részeként).
Nagy-Románia 1920-as létrejöttekor Bukarest megszerezte az ellenőrzést az addig az Orosz Birodalom részét képező Besszarábia (azaz a mai Moldova) területe felett a Dnyeszter folyó partjáig. A folyótól keletre élő román (moldáv) kisebbségek azonban szovjet uralom alá kerültek.
A Szovjetunióban élő román (moldáv) kisebbség számára létrehozott autonóm köztársaság területe majdnem teljes egészében magába foglalta a mai Dnyeszter-mellék területét is. (forrás: Wikipedia)
Miután 1940-ben egy rövid időre (röpke egy évre), majd 1944-től tartósan a Szovjetunióhoz került Besszarábia egész területe, a Transznisztriaként is aposztrofált Dnyeszter folyón túli, jobbára oroszok és ukránok által lakott területeket integrálták a létrejövő szovjet tagköztársasághoz, Moldáviához.
A szabadság útján
A 20. századig önálló államisággal nem rendelkező Moldova és annak Dnyeszteren túli régiói az 1980-as évek végétől egyre hangosabban követelték a függetlenséget (amit mindkét fél más határok között értelmezett), elsőként azonban a Dnyeszteren túliak léptek: az itteni kommunista párt tevőleges támogatása mellett, Igor Szmirnov vezetésével 1990. szeptember 2-án az alig négyezer négyzetkilométernyi területű Dnyeszter-menti Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság deklarálta Moldovától való különválását (bár a Szovjetuniótól való függetlenségét ekkor még nem).
Az orosz és ukrán kisebbség önállósodási törekvésének nagy lökést adott az a félelem, hogy Moldova egyesülni kíván Romániával.
A Dnyeszter-mellék zászlaja a mai napig az egykori szovjet tagköztársaság Moldova zászlaja, benne a sarlóval és kalapáccsal, valamint a vörös csillaggal... (forrás: Wikipedia)
A hivatalos Moldova a Dnyeszter nyugati partján természetesen nem ismerte el a szakadár lépést (Moszkva sem), de tenni ekkor még nem nagyon tudott mit ellene. A moszkvai puccs csúfos kudarcát követően, 1991 augusztusában végül Moldova kikiáltotta függetlenségét - erre válaszul pedig a Tiraszpol központú Dnyeszter-mellék hasonló lépést tett.
...és ami a címert illeti: nos, itt is ki lehet találni, hogy honnan származott az ihlet. (forrás: Wikipedia)
Háború - de milyen?
1990 novemberében már sor került kisebb összecsapásokra a moldovai és az orosz-ukrán közösség tagjai között, de ekkor az erőszak még nem eszkalálódott. Sőt, az 1991-es esztendőt is sikerült úgy átvészelni, hogy a Dnyeszter két partja nem esett egymásnak. 1992. március 2-án aztán a Dnyeszter-mellék középső részén fekvő, harmincezres Dubăsari térségében kitört a harc a moldovai kormánykatonák és a dnyeszter-melléki csapatok között.
Moldova meglehetősen szerény katonai erővel rendelkezett - a haderejét tulajdonképpen a háború hónapjaiban szervezte meg román támogatással, az egykori Szovjetunió által moldáv területen tárolt fegyverekkel felszerelve.
Moldova egyik legfontosabb folyója a Dnyeszter, amely napjainkban a de facto független Dnyeszter-mellék nyugati határaként funkcionál. (forrás: Wikipedia)
A hosszú hetekig tartó, gyakran véres összecsapások során a moldovai kormány nem tudta legyűrni a lázadók ellenállását - ebben a gyengén felszerelt és kisméretű haderő mellett szerepet játszott az is, hogy a Moldova területén állomásozó orosz 14. hadsereg (hivatalosan deklarált semlegessége ellenére) a Dnyeszter-mellék támogatójaként lépett fel.
Moldova és a Dnyeszter-mellék határa, amelyet napjainkban is orosz békefenntartók felügyelnek. (forrás: Wikipedia)
Végül 1992 júliusában orosz közvetítés mellett tűzszüneti egyezménnyel értek véget a harcok: a Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság (oroszul Приднестровская Молдавская Республика) megvédte de facto függetlenségét.
Az oroszok a harcok befejezte után is maradtak Moldovában: hivatalosan békefenntartó feladatokat látnak el a két ország "határán", a gyakorlatban azonban a Dnyeszter-mellék kvázi függetlenségének zálogai.
Függetlenség - vagy mégsem?
A Dnyeszter-mellék tehát de facto független állam - függetlenségét azonban a mai napig mindössze három másik el nem ismert ország (Abházia, Dél-Oszétia és Arcah) ismerte el. A nemzetközi közösség Moldova részének tekinti, ez azonban a helyieket cseppet sem zavarja.
Moldova autonóm közigazgatású területként tekint a Dnyeszter-mellék nem általa ellenőrzött részére.
Igor Szmirnov, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a Dnyeszter-mellék de facto függetlenségének megteremtésében, s több, mint húsz évig az ország elnöke is volt. Másodállásban minden bizonnyal joviális nagypapa. (forrás: Wikipedia)
A hivatalosan háromnyelvű (a népesség nagy része által beszélt orosz mellett hivatalos még a moldáv [román] - pontosabban annak cirill írású változata -, valamint az ukrán is), kevesebb mint félmillió ember által lakott ország névlegesen demokratikus elnöki köztársaság, a gyakorlatban azonban az egypártrendszerhez nagyon hasonló szisztéma működik, amelynek a Megújulás Párt a meghatározó ereje.
Az ország függetlenségének megteremtésében elévülhetetlen érdemeket szerző Igor Szmirnov húsz éven keresztül, 1991 és 2011 között töltötte be az elnöki tisztséget.
A Dnyeszter-mellék törvényhozásának épülete a fővárosban, Tiraszpolban. (forrás: Wikipedia)
Gazdaságának legfontosabb bevételi forrását az acélgyártás adja (legnagyobb acélgyárában közel négyezer ember dolgozik), legjelentősebb vállalata pedig a Sheriff nevezetű konglomerátum, amely mindennel IS foglalkozik (kiskereskedelemtől benzinkutakon át a televízió-csatorna-üzemeltetésig).
Magyarországról (és az Európai Unióból) nézve elképzelhetetlennek tűnik, hogy egyetlen vállalat (és a mögötte álló üzletemberek) ekkora befolyásra tegyenek szert egy ország életében; pedig a Dnyeszter-melléken ez a mindennapok része.
Az alig félmilliós Dnyeszter-mellék nagyjából akkora haderőt tart fenn, mint a közel négymilliós Moldova: békeidőben nagyjából ötezer dnyeszter-melléki teljesít szolgálatot a sorkötelezettség alapján szerveződő hadseregben. (forrás: Wikipedia)
Az oroszok, moldovaiak és ukránok nagyjából egyharmad-egyharmad részét alkotják a lakosságnak (kis létszámú bolgár kisebbség mellett), amelynek nagy része valamelyik keleti ortodox egyház híve (a 2000-es évektől más kelet-európai országokhoz hasonlóan a dnyeszter-melléki kormány is bőkezűen támogatta az egyházak újjászervezését és templomok építését).
A kapcsolat Moldovával
Mint minden magára valamit is adó országnak, így a Dnyeszter-melléknek is van saját útlevele. (forrás: Wikipedia)
Sokáig hidegháborús állapotok jellemezték a Dnyeszter két partjának kapcsolatát, azonban a 2010-es évektől számos területen enyhült a két ország viszonya (főleg miután a hivatalos politika szintjén lekerült a Romániával való egyesülés gondolata): többek között megnyitottak egy sokáig lezárt hidat, élénkültek a kereskedelmi kapcsolatok. Ugyan a közeljövőben nem várható a teljes megbékélés, de a mindennapokban egyre kevésbé érezni a megosztottságot - a véres háború pedig már csak a veteránok és az idősebb generációk emlékében él (szerencsére, tesszük hozzá halkan).
A Dnyeszter-mellék legfontosabb labdarúgócsapata, a Sheriff Tiraspol egyébként a moldovai bajnokságban játszik - sőt, 2000 óta két kivétellel minden szezont meg is nyert.
A Sheriff Tiraszpol futballklubjának címere. A csapat az őt támogató óriásvállalatnak köszönhetően Moldova legsikeresebb futballcsapata, egyszersmind a Dnyeszter-mellék egyik büszkesége. (forrás: Wikipedia)
Zárásként egy kis képgaléria a Dnyeszter-mellékről (avagy minden, ami nem fért be a sorok közé):
