Az örmények magukénak mondhatják a világ egyik legrégibb, folyamatosan létező kultúráját, civilizációját. Örményország volt az első ország a világon, ahol államvallássá tették a kereszténységet (kicsivel megelőzve a Római Birodalmat is).
Hegyi-Karabah (Arcah) legmagasabb csúcsa, a 3724 méteres Murovdag. (forrás: Wikipedia)
A fentiek, továbbá az Ararát pazar jereváni látképe és a híres örmény konyak (ami hivatalosan brandy) mellett az örmények még valamivel büszkélkedhetnek: van nekik is egy nemzetközileg el nem ismert államuk. Ismerkedjünk meg a Hegyi-Karabah Köztársasággal (avagy Arcah Köztársasággal)!
Mielőtt még rátérnénk a lényegre, röviden tisztázzuk, mit is értünk az "el nem ismert ország" kifejezés alatt: olyan országot, területet, amely rendelkezik az önálló államiság összes ismérvével vagy azok nagy részével (tehát saját közigazgatás, végrehajtói hatalom, törvényhozás és igazságszolgáltatás, haderő, gazdasági és közlekedési rendszer és még lehetne sorolni), viszont a nemzetközi közösség államainak nagy része nem tekinti független országnak (emiatt nem lehet tagja nemzetközi szervezeteknek, sportolói saját zászló alatt nem vehetnek részt az olimpián) - így vannak olyan de facto független államok, amelyeket egyetlen másik sem ismer el, de vannak olyanok, amikkel akár több tucat ENSZ-tagállam felvette a diplomáciai kapcsolatokat.
Ősi vidéken
Az örmények - mint írtuk volt - immáron több ezer éve élnek a Kaukázustól délre fekvő magashegyi vidékeken, ahol már kétezer évvel ezelőtt is virágzott államuk. A történelem viharai és a környéken felemelkedő nagyhatalmak (az Oszmán Birodalom és Oroszország) közötti vetélkedés eredményeként azonban a 19. századra közösségeik török és orosz uralom alá kerültek.
A jobbára hegyvidékek és magashegyi fennsíkok által uralt Hegyi-Karabah Azerbajdzsán, Örményország és Irán között helyezkedik el. (forrás: Wikipedia)
Kihasználva az első világháború utáni zűrzavart, részben a mai országterületen 1918-ban létrejött a független Örményország, amelyet nem sokkal később magába olvasztott a Kaukázuson túl terjeszkedő Szovjet-Oroszország: bolsevik uralom alatt a három itt létrehozott szovjetköztársaság, Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán létrehozta a Kaukázusontúli Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaságot.
A köztársaság fővárosának (és egyben legnépesebb településének), Sztepanakertnek a látképe. (forrás: Wikipedia)
A szovjetek papíron a nemzetiségek önrendelkezésének nagy barátjai voltak, a gyakorlatban azonban a mindenkori moszkvai érdekek diktálták az egyes kisebbségek helyzetének rendezését vagy nem rendezését. Éppen ezért ugyan megalakult az önálló örmény szovjetköztársaság, ám az attól keletre, a Karabah-hegység területén nagyjából egy tömbben élő örmények a muzulmán többségű Azerbajdzsán fennhatósága alá kerültek.
Természetesen hivatalosan annak egyik autonóm területeként.
Hegyi-Karabah területén hosszú évszázadokon keresztül virágzott az örmény kultúra. A képen látható gandzaszari katedrálist a 13. században építették, s eredetileg egy monostor része volt. (forrás: Wikipedia)
Egészen az 1980-as évekig igazából nem volt jelentősége a papíron nagy függetlenséget élvező köztársaságokban, hogy mely terület kihez tartozik, hiszen mindent Moszkvából diktáltak - akinek pedig nem tetszett a helyzet, az könnyen az állambiztonság valamelyik vendéglátóipari egységnek egyáltalán nem nevezhető objektumában találhatta magát...
A függetlenség gondolata - háború!
Az 1980-as években azonban a karabahi örmény közösség tagjai között is felütötte fejét a gondolat: jó volna végre megszabadulni az azeriektől, s egyesülni a nem messze fekvő anyaországgal. Az egyre romló gazdasági és politikai helyzetben (amikor enyhült Moszkva szigora, hála Gorbacsov reformjainak) ráadásul felerősödött az azeriek örmény-ellenessége, amely 1988-tól számos pogromban és lincselésben nyilvánult meg.
Az 1980-as években újra fellángolt a keresztény örmény és muzulmán azeri közösségek közötti erőszak - ekkor még a Szovjetunió keretén belül. Az állandósuló összecsapások és pogromok miatt több százezer civil kényszerült otthona elhagyására; többségük a mai napig nem térhetett haza. (forrás: Wikipedia)
Az 1990-es bakui örményellenes pogromban legalább kilencven örmény vesztette életét és hétszáz megsebesült (több ezret pedig elüldöztek otthonából). A szovjet hatóságok pedig meglehetősen gyenge kézzel léptek fel az eszkalálódó erőszak ellen.
1991 második felében - miközben a Szovjetunió koporsójába a moszkvai puccsal beverték az egyik utolsó szöget - Azerbajdzsán kinyilvánította függetlenségét; Bakuban ebbe beleértették az ország teljes területét, azonban a délnyugaton élő örmények másként gondolták. 1991. szeptember 2-án kikiáltották a Hegyi-Karabah Köztársaság (Լեռնային Ղարաբաղի Հանրապետություն) függetlenségét.
Örmény katonák a karabahi háború idején. (forrás: Wikipedia)
Néhány hónappal később a korábban elszórt összecsapások szabályos konvencionális háborúvá szélesedtek a karabahi hegyek között: a frissen megszervezett (holmi iszlamista hátterű önkéntesek segítségével) azeri kormányhaderő kísérletet tett az alig néhány ezer négyzetkilométeres terület visszafoglalására, míg a karabahiak (anyaországi és nagyvilági örmények támogatásával) sikeresen szervezték meg az ellenállást.
A karabahi háború egyik örmény hőse, az egyébként szélsőbaloldali nézeteket valló, Kaliforniában született Monte Melkonian (Մոնթե Մելքոնյան). A karabahi konfliktus előtt számos háborút megjárt milicista hadvezér és forradalmár 1993-ban az azeriekkel vívott összecsapás során vesztette életét. Ma egy örmény katonai iskola viseli a nevét. (forrás: Wikipedia)
Az örmények jelentős előnyt élveztek az azeriekkel szemben, az egykori szovjet haderő tisztikarában ugyanis szép számmal szolgáltak jól képzett örmények, míg az azeriek elsősorban kisegítő feladatokat láttak el a szövetségbe forrt szabad köztársaságok közös haderejében.
Fegyverszünet - de facto függetlenség
Az Arcah Köztársaság zászlaja... (forrás: Wikipedia)
...és címere. (forrás: Wikipedia)
A több évig tartó véres harcokból (közel húszezren haltak meg az összecsapásokban) végül az örmények kerültek ki győztesen: az 1994 májusában megkötött fegyverszüneti egyezményben az azeriek kénytelenek voltak elismerni annak tényét, hogy Hegyi-Karabah (azeri nyelven Dağlıq Qarabağ) bizonytalan időre nem lesz Azerbajdzsán része - ami különösen nagy pofon volt Bakunak az az, hogy az örmények nem csak az egykori autonóm területet mondhatták magukénak, hanem az azt Örményországgal összekötő (korábban azeriek által lakott) korridort is.
A konfliktus során ugyanis nem csak örményeket ért atrocitás, hanem azerieket is, akik közül több ezret üldöztek el otthonából.
Az Arcah Köztársaság törvényhozásának épülete a fővárosban. (forrás: Wikipedia)
Az elnöki palota Sztepanakertben. (forrás: Wikipedia)
Ennek köszönhetően az alig százötvenezer ember által lakott Hegyi-Karabah Köztársaság mintegy tizenegyezer négyzetkilométeres területet mondhat magáénak.
Azeri narratíva szerint ezek megszállt területek, amelyeknek visszafoglalásáról - és az onnan elüldözött több tízezer azeri majdani visszatéréséről - azóta sem mondtak le.
A főváros kormányzati negyede. (forrás: Wikipedia)
A már korábban bemutatott el nem ismert országokhoz hasonlóan Hegyi-Karabah is ad a látszatra: berendezkedését tekintve alkotmányos, demokratikus elnöki köztársaságról van szó, ahol rendszeresen tartanak választásokat és népszavazásokat is. Az elmúlt közel három évtizedben függetlenségét csupán három másik el nem ismert ország ismerte el: a Dnyeszter-menti Köztársaság, Abházia és Dél-Oszétia.
Érezted magad már haszontalannak? Nem? Akkor dolgozz egy szinte senki által el nem ismert, de facto ország külügyminisztériumában! - Arcah Köztársaság külügyminisztériumának épülete. (forrás: Wikipedia)
Örményország annak érdekében, hogy a nemzetközi közösség támogatását és szimpátiáját ne veszítse el, ezt nem lépte meg - de ne legyenek kétségeink, hogy minek is tekintik testvéreik államát Jerevánban.
A legutolsó, 2016-os alkotmánymódosítással egyébként Hegyi-Karabah nevét a vidék ősi örmény neve alapján Arcah Köztársaságra változtatták (Արցախի Հանրապետություն), de mindkét verzió használt és elfogadott továbbra is.
Arcahi mindennapok
Hasonlóan az egykori Szovjetunió más vidékeihez, Hegyi-Karabahban is nagyon fontossá vált a vallási élet és az ahhoz kapcsolódó épületek felújítása és megóvása az utókornak. Az ország népességének nagy része az örmény apostoli ortodox egyház híve. (forrás: Wikipedia)
A tengerektől elzártan, több ezer méteres hegységek által övezett ország szoros kapcsolatokat ápol az anyaországgal: Jereván évente dollár-százmilliókkal támogatja a testvérnemzet gazdaságát, emellett a folyamatosan magas készültségben tartott arcahi haderő fenntartásához is jelentősen hozzájárul.
Szálloda Sztepanakertben. Az idegenforgalom egyelőre nem jelentős az országban, többek között az Azerbajdzsánnal fennálló háborús állapot miatt. Az országba látogató külföldi turisták többsége az anyaországból, Örményországból érkezik. (forrás: Wikipedia)
Arcahi diákok egy jereváni műszaki iskola sztepanakerti fiókintézményében. (forrás: Wikipedia)
Amellett, hogy a karabahi háború számos örmény veteránja (például Robert Kocsarján későbbi örmény elnök) az 1990-es évektől komoly politikai karriert futott be Örményországban, napjaink karabahi hadereje (az Arcahi Védelmi Hadsereg, azaz Արցախի Հանրապետության պաշտպանության բանակ) gyakorlatilag az örmény fegyveres erők szatellitszervezete - a fegyverek és felszerelés nagy részét Örményországból szerzik be, illetve az állomány egy része is örményországi "önkéntesekből" áll; másként a százötvenezres országban nem is lehetne fenntartani egy közel húszezer fős haderőt (a helyi férfiak egyébként két évet kötelesek szolgálni a hadseregben).
Csak viszonyításképpen: a közel tízmilliós Magyarország harmincezer embert tart fegyverben.
Háborús emlékmű T-72-es harckocsiból Hegyi-Karabahban. A harcok egy fegyverszüneti egyezménnyel véget értek ugyan 1994-ben, ennek ellenére az ország méretéhez képest jelentős haderőt kénytelen fenntartani - ebben komoly támogatást kap Örményországtól. (forrás: Wikipedia)
Az arcahi gazdaság alapját a már említett örmény támogatások mellett a mezőgazdaság jelenti (azon belül is elsősorban az állattenyésztés a fő ágazat); az ipar és a szolgáltató szektor még meglehetősen gyerekcipőben jár, bár azért némi idegenforgalmat fel tudnak mutatni (a külföldi turisták döntő többsége nem meglepő módon Örményországból érkezik).
Az Arcah Köztársaság hivatalos pénzneme a helyi dram (a képen egy két dramos bankjegy látható), de széles körben elfogadott az örmény dram is. (forrás: Wikipedia)
Az Arcah Köztársaság fővárosában, Sztepanakertben (Ստեփանակերտ) összpontosul az ország népességének mintegy harmada (ötvenötezer fő) - emiatt nem meglepő, hogy itt van a politika mellett a gazdaság, a kultúra és a közlekedés központja is.
Ha már közlekedés: a szovjet időkben épült egy vasútvonal az ország déli részén, amely Azerbajdzsánt kötötte össze annak exklávéjával, Nahicsevánnal - a háború óta érthető okokból ezen a vonalon szünetel a forgalom, Arcah közlekedése pedig a közutakra korlátozódik.
A sztepanakerti repülőtér irányítótornya. A köztársaság egyetlen civil forgalmú reptere hetente néhány járatot fogad és indít, nem meglepő módon az egyetlen innen elérhető célállomás Örményország fővárosa, Jereván. A repülőtér emellett légi támaszpontként is funkcionál a kisméretű arcahi légierő számára. (forrás: Wikipedia)
Ami az azeri kapcsolatokat illeti: a háborút felfüggesztő megállapodás nyomán létrejött fegyverszüneti vonal mentén még napjainkban is előfordulnak összecsapások a két fél között (2014 nyarán közel húsz katona vesztette életét a lövöldözésekben és tüzérségi párbajokban); a háború alatt (és után) telepített aknamezők pedig évente több tucatnyi áldozatot szednek.
Magyar vonatkozása is van az örmény-azeri konfliktusnak: egy Magyarországon tanulmányokat folytató azeri katonatiszt ugyanis 2004-ben baltával tett pontot örmény diáktársa földi pályafutásának végére. Ezért elítélték, később azonban a magyar kormány kiadta Azerbajdzsánnak, ahol nemzeti hősként ünnepelték a baltás gyilkost. Örményország meg - érthető okokból - megorrolt ezért Budapestre.
A karabahi háború örmény áldozatainak síremlékei. A Hegyi-Karabahban függetlenségi háborúként aposztrofált konfliktusban közel húszezren vesztették életüket, és még többre tehető azok száma, akiket egy életre megnyomorítottak a harcok. (forrás: Wikipedia)
Abban csak reménykedünk, hogy ha egyszer rendezni fogják a két fél közötti konfliktust, azt nem a fegyverek szava fogja eldönteni.
Tudjuk, túlzottan optimisták vagyunk.