Amikor szóba kerül a második világháborús olasz front, sokan rávágják: a német (és olasz) erőkkel szemben a britek és amerikaiak kettőse küzdött az Appenninnek hegyei között; sokan azt is tudják, hogy a britek és amerikaiak mellett lengyelek, indiaiak és új-zélandiak is szép számmal képviseltették magukat az itteni harcokban (a többi nemzetről nem is beszélve). Azzal már azonban csak kevesen vannak tisztában, hogy Latin-Amerika legnagyobb területű (és népességű) államának, Brazíliának a fiai is ott voltak az összecsapások sűrűjében.
Brazília zászlaja a második világháború idején. (forrás: Wikipedia)
Nézzük meg, mit is keresett az akkoriban Brazíliai Egyesült Államok néven ismert ország a második világégésben!
A kezdeti időszak
Brazília már az első világháborúban is részt vett az antanthatalmak oldalán - ez irányban fennálló elkötelezettsége később is fennmaradt -, ennek ellenére Amerika egyetlen portugál nyelvű állama semleges maradt az Európában kirobbanó újabb világégés első éveiben (azt zárójelben tesszük hozzá, hogy amikor még jól ment a németek szekere harckocsija, az ország vezetése korántsem volt annyira elutasító a nácikkal szemben, mint később). A legtöbb közép- és dél-amerikai országgal ellentétben a Riói vezetés még a Pearl Harbor elleni japán támadás után is kitartott a semlegesség politikája mellett.
Brazíliát - amelynek 1960-ig Rio de Janeiro volt a fővárosa - ekkoriban egy Getúlio Vargas nevű ügyvéd irányította gyakran, khm, meglehetősen diktatórikus eszközök felhasználásával. Az Estado Novo (Új állam) időszakában a Vargas-rendszer irányítói igyekeztek a gazdasági fejlődésre nagy hangsúlyt fektetni, miközben a politikai ellenlábasoktól sorra szabadultak meg.
A németek közben az Atlanti-óceánon meghirdették (és elkezdték megvalósítani) a korlátlan tengeralattjáró-háborút, amelynek keretében tüzet nyitottak (és torpedót lőttek ki) minden olyan hajóra, amelyről feltételezhető volt, hogy részt vesz a szövetségesek utánpótlásának biztosításában - attól függetlenül, hogy hadviselő fél, vagy semleges állam zászlaja alatt hajózott vagy sem.
Brazília (majdnem) teljhatalmú ura, a diktátor-elnök Getúlio Vargas, aki 1930 és 1945, majd 1951 és 1954 között irányította országát. (forrás: v-brazil.com)
Ez azt jelentette, hogy számos brazil kereskedelmi hajó is elsüllyedt az óceánon; 1942 januárja és júliusa között az U-bootok tizenhárom hajójukat küldték a tenger fenekére. Az U-507 jelzésű 1942 augusztusában két nap alatt öt brazil hajót süllyesztett el (hatszáz ember halálát okozva).
Brazília háborúban!
Hitlerék háborús tevékenysége szépen-lassan Németország ellen hangolta a brazil közvéleményt, amely 1942 közepén már az ország hadba lépését követelte. A mindaddig passzív politikát folytató (pontosabban folytatni igyekvő) Vargas-kormányzat végül meghozta a döntést: Brazília 1942. augusztus 22-én - az amerikaiak és britek legnagyobb örömére - hadat üzent Németországnak és Olaszországnak.
Brazil hadihajó mélyvízi bombát dob az ellenséges tengeralattjáróra. Az ország hadba lépésének fő okai (casus belli) a németek által meghirdetett korlátlan tengeralattjáró-háború alatt elsüllyesztett brazil kereskedelmi hajók voltak. (forrás: enacademic.com)
A brazil hadiflotta egységei megkapták a tűzparancsot a felségvizeiken (vagy azok közelében) portyázó német tengeralattjárók kiiktatására. A háború elkezdődött Latin-Amerika legnagyobb állama számára is...
A harcokkal teli hétköznapok
A hadba lépést követő időszakban Brazília még csak a tengeren vette fel a küzdelmet a németekkel: A brazil hadihajók részt vettek az Európába tartó konvojok védelmében, az ország partjainál pedig intenzív merülőhajó tengeralattjáró-elhárító tevékenységbe kezdtek, miközben a szárazföldről felszálló (nem egy esetben amerikai) repülőgépek fürkészték a vizeket.
A német (és olasz) tengeralattjárók elleni küzdelem egyik brazil résztvevője, a Bahia cirkáló (amely 1945-ben egy robbanás után elsüllyedt). (forrás: Wikipedia)
A háború végéig összesen tizenegy német és egy olasz tengeralattjárót küldtek az óceán hullámainak sírjába a brazil hadihajók és a Brazíliából felszálló repülőgépek, ezzel öregbítve haditengerészetük és légierejük hírnevét.
Mielőtt ezen a "hírnéven" kacagnánk egy nagyot, hozzá kell tennünk, hogy a 19-20. század fordulóján Brazília rendelkezett az egyik legerősebb haditengerészettel a világon; erősebbel, mint a kor amerikai hadiflottája...
Brazil katonák Európában
A brazil hadvezetés azonban nem elégedett meg az atlanti csatában nyújtott teljesítménnyel: 1943-ban megalapították a Brazil Expedíciós Erőt (Força Expedicionária Brasileira), amely lényegében egy repülőalakulatokkal megerősített gyalogoshadosztály európai frontra vezénylését jelentette.
A Brazil Expedíciós Erő jelvénye, közepén a pipázó kígyóval. (forrás: Wikipedia)
A mintegy huszonötezer frontra küldött brazil katona közül az első néhány ezer 1944 nyarán érkezett meg Olaszországba, ahol brit és amerikai parancsnokság alatt (amerikai fegyverekkel és felszereléssel) szeptembertől kapcsolódtak be a küzdelmekbe.
Brazil katonák járőrözés közben az olaszországi fronton 1944 novemberében. (forrás: Wikipedia)
A brazilok tervei között szerepelt egy egész hadtestnyi (mintegy százezer főnyi) erő átdobása a vén kontinensre, de ez végül meghaladta a képességeiket.
A Mascarenhas de Morais marsall irányítása alatt álló egységek számos ütközetben vettek részt az Észak-Olaszország felszabadítását célzó hadműveletekben (1945 áprilisában pedig több, mint tízezer német és olasz katonát ejtettek fogságba a Fornovo di Taro környéki összecsapásokban).
Mascarenhas de Moraes marsall (középen), a Brazil Expedíciós Erő harctéri főparancsnoka. (forrás: Wikipedia)
Az Expedíciós Erő repülőegységei is kivették részüket a háborúból: elsősorban légicsapásokat mértek az ellenségre és légi felderítést végeztek a szövetségesek számára (fő típusuk az amerikai P-47 Thunderbolt vadászbombázó volt).
A háború után
A német fegyverletételt követően a brazil egységek részt vettek az olasz területek megszállásában (pacifikálásában?), majd 1945 második felében fokozatosan feloszlatták őket - a katonák pedig szépen-lassan hazatérhettek hazájukba.
Otto Fretter-Pico német tábornok (balról második) egyeztet Mario Carloni brazil tábornokkal, miután megadta magát a brazil csapatoknak 1945 áprilisának végén. (forrás: Wikipedia)
Az egész háború során "mindössze" néhány ezer brazil (katonák és civilek vegyesen) vesztette életét - ez össze sem mérhető egyes európai vagy ázsiai államok milliós emberáldozataival - s az ország területét sem érte ellenséges támadás, az infrastruktúra sem semmisült meg.
Természetesen egyetlen háborús áldozat is több a kelleténél.
Brazil második világháborús emlékmű Cascavel városában. (forrás: Wikipedia)
Napjainkban Brazília-szerte számos szobor(kompozíció) állít emléket a háború brazil katonáinak és áldozatainak, az Expedíciós Erők veteránjai (azon kevesek, akik élnek még) pedig komoly megbecsülésnek örvendenek, mint Brazília ezidáig utolsó nagy háborús konfliktusának résztvevői.
Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a brazil állam - ha csak a fejének elfordításával is, de - nem egy nácinak (köztük sok háborús bűnösnek) nyújtott menedéket a világháborút követően (ahogyan azt a szomszédos Argentína is tette). Közülük a leghírhedtebb talán a koncentrációs táborok legismertebb "orvosa", Josef Mengele volt, aki egy Bertioga nevű brazil kisvárosban halt meg 1979-ben).