Mai írásunkban Brazília második világháborús szereplésének bemutatását (és a falklandi háborúról szóló posztot) követően visszatérünk Latin-Amerikába, hogy megismerkedjünk a kontinens(rész) történetének legvéresebb reguláris háborújával, amely majdnem pusztulásba döntött egy országot. A történet bővelkedik nyereségvágyban, nagyzolásban és az őrültség jeleit mutató döntésekben, parancsokban.
Tájkép napjaink brazil-paraguayi határvidékén, a Cerro Cora Nemzeti Parkban. (forrás: Wikipedia)
Ismerkedjünk meg tehát az egykori paraguayi elnökkel, Francisco Solano Lópezzel és a hármas szövetség háborújának véres történetével!
Diktátor születik
A 19. század Dél-Amerikája nem volt híján a konfliktusokban: országok estek egymásnak, majd békültek ki, az országokon belüli pártok, frakciók szítottak polgárháborút, hogy aztán ilyen-olyan okból lenyugodjanak a kedélyek és minden a maga békés, csendes kerékvágásába billenjen.
A dél-amerikai államok (mondjuk az északi Egyesült Államokhoz hasonlóan) is véres függetlenségi háborúkban nyerték el szabadságukat a kontinenst uraló gyarmattartóktól, Spanyolországtól és Portugáliától. Olyan háborús hősökként tisztelt vezetők tevékenykedtek ekkor, mint amilyen Simón Bolívar (akiről Bolívia kapta később a nevét) vagy éppen Antonio José de Sucre (róla az előbb említett Bolívia fővárosát nevezték el).
Paraguay első elnöke, az 1844-től hatalomra kerülő Carlos Antonio López, akinek célja volt felvirágoztatni és önellátóvá tenni országát... (forrás: Wikipedia)
Ezekben a zűrzavaros évtizedekben, a század derekán Carlos Antonio López, Paraguay első elnöke (az 1811-ben függetlenné váló, tengerektől elzárt országot előtte - a régi római időket megidézendő - konzulok és diktátorok irányították) gazdaságilag felvirágoztatta hazáját (hathatós európai támogatással) azzal a céllal, hogy teljesen önellátóvá tegye azt. Ennek köszönhetően Paraguay (a név a Paraguay folyótól ered egyébként, amelynek jelentése: papagájok vize) hamarosan Dél-Amerika egyik legfejlettebb állama lett.
...és fia, Francisco Solano López, aki apja halálakor, 1862-ben elfoglalta az elnöki széket. (forrás: Wikipedia)
Mintegy mellékesen pedig létrehozott egy jól felszerelt, majd százezer fős állandó létszámú hadsereget is a fél-egymillió ember által lakott országban. Ennek majd később lesz jelentősége.
Az idősebb López halálát követően, 1862-ben fia, Francisco Solano López vette át a stafétabotot (addig az alelnöki tisztet látta el); nem is lett volna semmi baj, ha az ifjabbik López nem szenved megalomániában, s nem gondolja úgy, hogy ő lesz Latin-Amerika Napóleonja, megszerezve a hatalmat a kontinensen - bármi áron.
Küszöbön a háború
Vitatott hovatartozású területek a háború előestéjén, 1864-ben. (forrás: Wikipedia)
López tehát úgy gondolta, hogy ő lesz a térség politikájának formálója, erről azonban az igazi nagyhatalmakat, Brazíliát és Argentínát elfelejtette megkérdezni - bár az apja által létrehozott erős hadsereggel a hátában ezért igazán nem okolhatjuk őt.
II. Péter (Pedro II), Brazília második - és egyben utolsó - császára, aki országát igazi nagyhatalommá kívánta tenni. Részben elérte célját. (forrás: Wikipedia)
A konfliktushelyzet akkor alakult ki, amikor Brazília katonai erővel beavatkozott a szomszédos Uruguay belpolitikájába: konkrétan a császári hadsereg (Exército Imperial Brasileiro) egységei bevonultak Montevideóba, és hatalomra segítették a brazilpárti politikai erőket (Argentína hallgatólagos támogatásával).
Brazil önkéntes katona. Felvétel 1865-ből. (forrás: Wikipedia)
Ez nem tetszett a Paraguayt ekkor már meglehetősen diktatórikus eszközökkel irányító López elnök úrnak, akinek utasítására a paraguayi hadsereg egységei átlépték a brazil határt: 1864. október 12-én megkezdődött a kontinens legvéresebb háborúja.
Mint a dátumból látható, egy ideig párhuzamosan zajlott a dél-amerikai nagy háború az észak-amerikaival: 1864-ben még javában dúlt az amerikai polgárháború, amely a nemzetközi közvélemény figyelmét lekötötte. Részben ennek köszönhető, hogy itt, a vén kontinensen kevésbé ismert a dél-amerikai konfliktus.
Létrejön a Hármas Szövetség
A paraguayi hadigépezet tehát beindult: a hadsereg egységei benyomultak a brazíliai Mato Grossoba, később pedig Uruguay északi részein is felbukkantak López harcosai, hogy elnök-parancsnokuk érdekeit a megfelelő módon érvényesítsék.
A háború kezdetének paraguayi hadmozdulatai és a nem sokkal később meginduló szövetséges ellentámadás térképvázlata. (forrás: Wikipedia)
Paraguay szerette volna elérni, hogy argentin területen is hajthassanak végre csapatmozgásokat, ehhez azonban Buenos Aires (érthető módon) nem járult hozzá, így López nekik is hadat üzent. 1865 májusában a brazil, argentin és uruguayi vezetők politikai megállapodást követtek: Paraguay legyőzése érdekében létrejött a Hármas Szövetség (vagy Háromhatalmi Szövetség).
Brazil tisztek a háború idejéből. Mi először konföderációs katonáknak néztük őket... (forrás: Wikipedia)
López (és Paraguay) bukása
A következő években változó intenzitással zajlottak a harcok: a brazilok (uruguayi és argentin támogatással) végül nagyszabású ellentámadást indítottak - a Paraguay és Paraná folyókon például számos ütközetet vívtak a brazil és paraguayi hadihajók, amelyekből jobbára az előbbiek kerültek ki győztesen.
Paraguay - annak ellenére, hogy tengerpartja soha nem volt - mind a mai napig rendelkezik egy haditengerészettel, amely kifejezés alatt az ország folyami flottillája értendő. Ennek egyébként van saját tengerészgyalogsága és haditengerészeti légiereje is.
A Paraná folyón megvívott számtalan ütközet egyike, festményen megörökítve. A riachuleói folyami csatában a brazil hadiflotta megsemmisítő vereséget mért a paraguayi erőkre 1865-ben. (forrás: Wikipedia)
Mivel fordult a kocka, López kétségbeesett lépésre szánta el magát: az összes katonakorú férfit behívták a hadseregbe, s kiküldték őket a frontra. Emiatt viszont a hátországban nem maradt elegendő munkás kéz a földeken - nem volt, aki vessen, nem volt, aki arasson, s hamarosan súlyos éhínség ütötte fel a fejét, amely több tízezernyi civilt ragadott magával a halálba.
Szövetséges csapatok a tuyutí-i csata idején, 1866-ban. (forrás: Wikipedia)
A paranoia is rettenetesen elhatalmasodott az elnökön: árulástól való félelmében rengeteg követőjét egyszerűen kivégeztette (köztük a saját anyját is). Az áldozatok között volt a kevés, még Paraguayban tartózkodó külföldi, de a polgárság vezető rétegei - de a püspöki kar sem úszta meg a nagy tisztogatást.
Uruguayi tüzérség készenlétben. (forrás: Wikipedia)
Amikor már nem volt elegendő hadra fogható férfi, López a fiatalabb korosztályhoz nyúlt: az Acosta Ñu mellett vívott csatában több ezer gyermeket vetettek be a paraguayiak, akik közül legalább kétezren meghaltak.
Az 1869. augusztus 16-án vívott ütközetben meghalt gyermekek emlékére Paraguayban a mai napig augusztus 16-án tartják a gyermeknapot.
A brazil Császári Hadsereg egységei. (forrás: Wikipedia)
A túlerő végül felülkerekedett Lópezen, akit a Cerro Corá-i csatában, 1870. március 1-jén megöltek a brazil katonák, véget vetve ezzel a pusztító háborúnak: a túlélő paraguayiak letették a fegyvert.
A majdnem elpusztult ország
Nem véletlenül használtuk a "pusztító" kifejezést: a közel hat évig dúló harcokban becslések szerint a teljes paraguayi népesség harmada-fele, azaz mintegy háromszázezer ember meghalt (a férfi lakosság jelentős része is az áldozatok között volt). Paraguay, mint működő államszervezet, jó időre megszűnt létezni, miközben az ország területének közel felét felosztották Brazília és Argentína között (a legkisebb háborús résztvevő, Uruguay kénytelen volt megelégedni azzal, hogy a szomszédos Argentína és Brazília sem kebelezte be, így megőrizhette függetlenségét).
Valószínű az egyik utolsó kép a Paraguayt romba döntő, ugyanakkor a végsőkig harcoló diktátorról, Francisco Solano Lópezről. (forrás: Wikipedia)
Még 1869-ben az elfoglalt fővárosban, Asunciónban létrehoztak a brazilok egy bábkormányt. A Paraguayt megszálló brazil csapatokat végül csak 1876-ban vonták ki teljesen a területének mintegy felét elveszített országból.
A hatalmas emberveszteséget csak évtizedekkel később, jelentős részben az európai (elsősorban német) bevándorlók érkezésének köszönhetően sikerült úgy-ahogy kiheverni, miközben a véres összecsapások emléke kollektíve beégett a paraguayi emlékezetbe (mint a tatárjárás vagy a török hódoltság a magyarokéba).
A háború hatalmas emberi és területi veszteségeket követelt Paraguaytól. Sárga: Paraguay területe a harcokat követően; piros vonal: Paraguayi mai határai; fehér: vitatott hovatartozású területek, amelyek sorsa csak a későbbi évtizedekben rendeződtek. (forrás: Wikipedia)
Soha többé háborút!
Mondhatta volna akármelyik túlélő paraguayi 1870-ben, ha megkérdezték volna őket...
Érdekes módon López megítélése napjaink Paraguayában nem egyértelmű. Vannak, akik egyszerű tömeggyilkosnak, őrült mészárosnak tekintik, de sokan akadnak olyanok, akik a szabadságharcost, a hős hazafit, a bátor katonatisztet látják benne. A paraguayi elnöki hivatalnak otthont adó palotát például a mai napig López-palotának hívják.
