Amikor cárnője, II. Katalin lenyűgözése érdekében Grigorij Alekszandrovics Patyomkin politikus és hadvezér a törököktől frissen elhódított Dnyeper folyó partján lakatlan ál-falvakat állíttatott fel 1787-ben, valószínűleg nem gondolta, hogy tettével olyan hagyományt teremt, amelyet két évszázaddal később és egy kontinenssel arrébb is szívesen alkalmaznak majd.
A két Koreát az egymás közötti háborút lezáró (pontosabban felfüggesztő) 1953-as fegyverszüneti egyezmény megkötése óta egy demilitarizált övezet választja ketté, amelynek két oldalán több százezer fős haderők állnak készenlétben a végső leszámolásra. (forrás: Wikipedia)
Pedig így lett, s ennek köszönhető, hogy manapság is létezik egy Patyomkin-falu a két Korea de facto határán, amelyet a Barangolás Blog első 2020-as posztjában mutatunk be nektek.
Azt a koreai demilitarizált övezetet bemutató, testvérblogunkon megjelent posztunkban már kitárgyaltuk, hogy hogyan is miért jutott az 1948-ban létrejövő két koreai állam oda, hogy csak egy lakatlan senkiföldje képes fenntartani közöttük a látszólagos békét - akkori írásunkban röviden említést tettünk mai posztunk főhőséről, a közvetlenül az övezet határán emelt kirakatfaluról is.
Patyomkin által kirendelt görög katonanők üdvözlik Oroszország cárnőjét, a német származású II. Katalint annak krím-félszigeti látogatásakor, 1787-ben. (forrás: Wikipedia)
A "Patyomkin-falu" kifejezés a 18. századból ered, s a már említett generális ellenfelei terjesztették el róla, hogy álfalukat építtetett cárnője lenyűgözésére - a valóságban valószínűleg nem épültek Patyomkin utasítására ilyen kirakattelepülések. Ennek ellenére a mai napig ez a két szó a szinonimája a kellemetlen tények hamis eredményekkel való eltakarásának.
Valamikor az 1950-es években az észak-koreai vezetés elhatározta, hogy a demilitarizált övezet déli oldalán szolgálatot teljesítő koreai katonák dezertálásának elősegítése érdekében egy kirakattelepülést hoz létre - ez a település lett végül Kidzsong-tong (기정동), amit azóta úgy is ismernek, mint Békefalu (Phjongva-ri, azaz 평화리).
Békefalu látképe a gigantikus fallosszal zászlórúddal. (forrás: Wikipedia)
Mielőtt még nevetnénk azon, hogy a déli katonáknak hogyan is juthatna eszébe a dezertálás Északra, nem árt felidézni, hogy az 1980-as évekig a két ország fejlettségi szinten nagyjából paritásban állt - az azt megelőző évtizedekben pedig a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) gazdagabbnak számított, mint déli testvérnemzete, ahol ráadásul kőkemény katonai diktatúra irányította a mindennapokat.
A több betonépületből (apartmanból) álló falu az északi hivatalos álláspont szerint mintegy kétszáz ember által lakott termelőszövetkezet, ahova az 1950-es években a környéken még meglehetősen luxusnak számító elektromos áramot is bevezették. A jogilag a közeli nagyváros, Keszong közigazgatása alá tartozó falu büszkesége a világ harmadik legmagasabb, 160 méteres zászlórúdja, amelyet a déli oldalon korábban emelt, 98 méteres rúd lekörözésére építettek.
Aki a "Kinek nagyobb a szerszáma" játékot véli felfedezni, nem téved sokat...
A zászlórúd hivatott jelképezni Észak-Korea nagyságát - vagy valami hasonló. (forrás: Wikipedia)
A 2000-es évek közepéig Békefaluból (pontosabban az épületek tetejére szerelt hangszórókból) rendszeresen szóltak propaganda-rádióadások a déli fél irányába (az ott állomásozó dél-koreai és amerikai katonák legnagyobb örömére), amelyekben megpróbálták a derék polgárokat és katonákat felszólítani az Észak-Koreába való távozásra, meglehetősen mérsékelt sikerrel (hiszen ekkor már bekövetkezett Dél-Korea gazdasági robbanása).
Íme, a déli zászlórúd, amely ihletként szolgált az északiak számára. A fenti 160 méteressel szemben a déli oldalon álló szerkezet mindössze 98 méter magas. (forrás: Wikipedia)
A déli oldalon, Békefalutól alig két kilométernyire szintén van egy propagandafalu (Teszong-tong, azaz 대성동), amely északi "testvértelepülésével" ellentétben nem teljesen Patyomkin-falu: mintegy kétszáz lakója jobbára mezőgazdasági tevékenységből (rizstermesztésből) és déli kormány támogatásából tartja fenn magát.
A déli kirakattelepülés turisták számára is látogatható, és az északival ellentétben itt igazi mezőgazdasági munka is folyik. (forrás: Wikipedia)
Aki Békefaluban szeretne lakni, azt sajnos ki kell ábrándítanunk: a délről végzett (távcsöves) megfigyelések során megállapítást nyert, hogy a "falu" egyébként rikító kék tetejű épületei jobbára betonvázak (ablaküvegek nélkül), az átlagos életet imitáló lámpakapcsolgatást, mozgást pedig az odarendelt minimális létszámú "lakosság", valamint az épületekben elszállásolt katonák végzik, egyszerű földi halandók (mondjuk az Észak-Koreában tartózkodó külföldi turisták) nem közelíthetik meg a települést.
Békefalu épületeinek többsége csupán tetővel ellátott váz - a házak többségének még ablaka sincs. (forrás: Wikipedia)
Azt már mi tesszük hozzá bizonyságul a Patyomkin-falu létre, hogyha ez egy igazi, csilivili település lenne minden földi jóval, az Észak-Koreába (és a demilitarizált övezet északi oldalára) látogató turistákat ezerszámra vinnék oda. De hát ki tudja...
