Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Barangolás a világban

A transzszibériai vasút

Utazás a tajgán keresztül

2018. március 12. - FuraTermék

Mai posztunkban először látogatunk el a Föld legnagyobb területű államába, Oroszországba, hogy megismerkedjünk egy mérnöki csúcsteljesítménnyel, amely bekapcsolta a meglehetősen ritkán lakott orosz távol-keleti területeket az ország (és így a széles nagyvilág) gazdasági-kereskedelmi vérkeringésébe.

vl80t-922.jpg

VL80-típusú, elsősorban tehervontatásra használt villanymozdony az orosz államvasutak színeiben. (forrás: Wikipedia)

 

A "Tovább" gombra kattintás után pillantsunk be a transzszibériai vasútvonal múltjába és jelenébe!

Hatalmas birodalom

Az Orosz Birodalom mindenkori cárja már a keleti irányú terjeszkedés kezdeti időszakában (amikor még nem Orosz Birodalomként, hanem egyszerűen Oroszországként hivatkoztak az országra), azaz a 16. században is szembesülni kényszerült azzal, hogy ugyan az ország területe egyre gyarapszik, azonban ezzel párhuzamosan a távolságok (mint leküzdendő akadályok) is növekednek. 

800px-siberian_autumn_in_taiga.JPG

Szibéria, a végtelen tajga földje - a sűrű erdőségek megnehezítik a közlekedési útvonalak kiépítését. (forrás: Wikipedia)

 

Később, amikor a birodalom legkeletibb pontja már a Csukcs-félszigeten, majd még később, a 18. század végétől már Észak-Amerikában volt (Alaszka egészen 1867-ig orosz fennhatóság alatt állt), a gond csak még nagyobb lett: szárazföldön (és tengeren is) hónapokig tartott az út az ország nyugati végeiből a keletibe és vissza. Ez nem csak a hétköznapi utazó dolgát nehezítette meg, hanem a kormányzásét is, hiszen a hírek, információk, utasítások is heteket, hónapokat utaztak.

Persze ez addig nem okozott problémát, amíg csak néhány ezer prémvadász, valamint az őslakos törzsi közösségek tagjai éltek ezeken a vidékeken, de a 19. század második felétől egyre inkább beindult a távol-keleti kereskedelem, s az orosz vezetés is igyekezett növelni befolyását a hanyatló Kína és az ébredő Japán által uralt vagy fenyegetett területeken.

Épülő vasút

Szerencsére ekkorra, vagyis a 19. század végére már rendelkezésre állt a megfelelő eszköz, amely lehetővé tette a hatalmas távolságok - relatíve - gyors leküzdését: a vasút.

clearing_on_the_right-of-way_of_the_eastern_siberian_railway_a_lccn2004708023.jpg

A transzszibériai vasútvonal építése a terület megtisztításával kezdődött - ez sokszor intenzív favágást jelentett. (forrás: Wikipedia)

 

Az orosz vezetés - élén a cárral, akit akkor éppen III. Sándornak hívtak - végül áldását adta az igazi giga-beruházásra, így 1891. május 31-én Vlagyivosztokban a trónörökös, Nyikolaj (később II. Miklós néven minden oroszok utolsó császára cárja) jelenlétében elkezdődtek az építési munkálatok. Ezzel majdnem egy időben Nyugat-Oroszországban is hozzáláttak a vaspálya lefektetéséhez, így a munkások két irányból haladtak előre a közös cél megvalósítása érdekében.

construction_work_on_the_eastern_siberian_railway_near_khabarovsk_lccn2004708079.jpg

Az építkezésen több ezer ember vett részt. Két irányból, keletről és nyugatról haladtak a sínpálya építésével, s a két csoport 1901-ben találkozott Szibériában. (forrás: Wikipedia)

 

A gyakorlatilag lakatlan, sok helyen szinte járhatatlan, tajgával borított, folyók által szabdalt szibériai tájon a nehézségek ellenére viszonylag gyorsan haladt az építkezés: 1901 novemberére elkészült a pálya, az első menetrend szerinti szerelvények pedig 1903-ban indultak Szentpétervárról Vlagyivosztokba (és vissza). 

800px-ss_baikal.jpg

Vasúti komphajó a Föld legmélyebb állóvizén, a Bajkál-tavon az 1900-as évek elején. (forrás: Wikipedia)

 

Az első években még nem létezett a Bajkál-tavat elkerülő vasút, így a Föld legmélyebb állóvizén kompok szállították át a vasúti szerelvényeket (amikor az éppen nem volt befagyva).

Cseppet sem szürke hétköznapok

Sokáig nem tartottak a boldog békeidők, 1904 elején ugyanis kitört az orosz-japán háború, amely a transzszibériai vasútvonal első nagy próbatétele volt: hamarosan katonák százezreit és a felszerelésüket, valamint utánpótlást szállító szerelvények indultak meg nyugatról a mandzsúriai front irányába. A szállítás olyan sürgős volt, hogy télen a Bajkál-tó befagyott felszínére ideiglenes sínpárt fektettek le - a végleges, tavat elkerülő szakasz végül a hatalmas orosz vereséggel záruló háború után, 1905 végére készült el. 

800px-assaut-kin-tcheou.jpg

Az 1904-1905-ös orosz-japán háború a transzszibériai vasútvonal első igazi próbatétele volt - nem a tervezőkön és az üzemeltetőkön múlott, hogy az oroszok végül hatalmas vereséget szenvedtek a Távol-Kelet feltörekvő nagyhatalmától. (forrás:  Wikipedia)

 

A vasútvonal az orosz polgárháborúban is fontos szerepet játszott: az antanthatalmakkal szövetséges, a Vörös Hadsereg ellen harcoló Csehszlovák Légió egységei például számos páncélozott vasúti szerelvényt használtak az összecsapások során (amelyekből végső soron nem ők jöttek ki győztesen, bár ez nem csak rajtuk múlt).

800px-prokudin-gorskii-25.jpg

A vasút építésekor nem csak fákat kellett kivágni, hanem a számos nagy folyam (mint amilyen az Ob, vagy az Amur) felett hidakat is fel kellett építeni. Amint ez a 20. század elején készült, színes felvételen is látható: elég jól sikerült a dolog. A fotón a Káma folyó hídja látható Perm városa közelében. (forrás: Wikipedia)

 

A második világháborúban újra felértékelődött az ekkor már Szovjetuniónak hívott országban a kelet-nyugati irányú vasúti szállítás: 1941 őszén-telén a németek által szorongatott szovjet fővárost, Moszkvát a távol-keleti helyőrségekből a transzszibériai vasútvonalon átszállított több százezer katona mentette meg a teljes összeomlástól.

simskaia_train_station.jpg

A számtalan új vasútállomás (Szimszkaja) egyike 1910 körül. (forrás: Wikipedia)

 

A szovjet Távol-Keletet a japánoktól védő haderő egy részének átdobását az tette lehetővé, hogy a szovjet hírszerzés kiderítette: a japánok 1941 végén támadást készülnek indítani a szövetségesek ellen Délkelet-Ázsiában és az Egyesült Államok ellen Hawaii-on, így Sztálinnak nem kellett tartania egy Szibéria elleni japán támadástól. De ez már egy másik történet...

Napjainkban

800px-trans-siberian_tunnel.jpg

Nem csak fákat vágtak ki, hidakat építettek, hanem alagutakat is fúrtak a dél-szibériai hegységekben, hogy a vasúti közlekedés zökkenőmentes legyen... (forrás: Wikipedia)

 

A repülőgépek korában még mindig hatalmas szerepet játszik Oroszország életében a transzszibériai vasútvonal - persze nem csak az emberek szállításában, hanem a kereskedelemben is: hatalmas mennyiségű nyersanyag és késztermék kerül szállításra a végtelen erdőségeken és az elmúlt évszázadokban itt-ott felépülő nagyvárosokon (Omszk, Novoszibirszk, Jakutszk, Habarovszk, satöbbi) keresztül.

800px-rail_terminal_and_station_tynda.JPG

A Bajkál-Amur vasútvonal irányítóközpontja Tinda városában. A vasúti közlekedés megszervezése és irányítása komoly munkát és erőfeszítéseket igényel. (forrás: Wikipedia)

 

Földünk leghosszabb vasútvonala - Moszkvától Vlagyivosztokig mérve - több, mint 9200 kilométer hosszúságú, a vonal teljes egészében villamosított. A két nagyvárost összekötő Oroszország expressz nevű szerelvény nagyjából hat hét nap alatt teszi meg a hatalmas távolságot (étkező és hálókocsikkal felszerelve, úgy, hogy a mozdonyokat négy-hat óránként cserélik) - a szovjet rendszer összeomlása óta a nyugati turisták előtt is nyitva áll a lehetőség a szibériai táj vasút általi felfedezésére (Magyarországról is szerveznek ilyen utazásokat, jó pár százezer rubelért forintért).

1280px-yaroslavsky_rail_terminal_front_side.jpg

Moszkvában innen (Jaroszlavi pályaudvar) indul a transzszibériai expressz...

 

Egy Mongóliát átszelő - a fővárost, Ulánbátort is érintő - mellékvonalon keresztül a transzszibériai vasúton el lehet jutni a Középső Birodalom, Kína fővárosába, Pekingbe is.

800px-vladstation.jpg

...és Vlagyivosztokban ide érkezik meg. (forrás: Wikipedia)

 

Mindent összevetve hatalmas élmény lehet végigutazni (mit utazni: zakatolni!) a még napjainkban is gyéren lakott Szibérián (akár kelet-nyugati, akár nyugat-keleti irányban haladunk); akinek nem a gyorsaság a fontos, hanem az utazás élménye maga az ismeretlen vidékek felfedezése, annak érdemes kipróbálni.

800px-vladivostok_distencemonument.JPG

A transzszibériai vasútvonal végét jelző oszlop a Távol-Kelet legnagyobb orosz kikötővárosában Vlagyivosztokban, rajta a Moszkva-Vlagyivosztok vonal hosszával (9288 km). (forrás: Wikipedia)

map_trans-siberian_railway.png

A transzszibériai vasútvonal főbb szakaszai. A pirossal jelölt déli szakasz egy része a napjainkban már független Kazahsztán területén halad keresztül. (forrás: Wikipedia)

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr3813724302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kmera 2018.03.15. 10:53:01

Épp tegnap néztem meg ezt a filmet: port.hu/adatlap/film/tv/transz-sziberia-transsiberian/movie-98801, nagyon érdekes a vonat belülről is, és van jó pár klassz felvétel a tájról..

Katalin Édua Jakab 2018.03.15. 13:34:16

Régi vágyam ez az utazás, de sajnos már csak vágy marad..Majd egy másik életben megvalósul..talán.

Balogh Zsolt · http://vonattal-termeszetesen.blog.hu/ 2018.10.13. 20:03:00

@kmera: A film 99%, hogy nem azon a vasútvonalon készült. A Transzib kétvágányú és villamosított, nem egy ilyen mellékvonal, mint a filmben látható.
süti beállítások módosítása