Napjainkban a híradások egyik fele szinte csak azzal van tele, hogy Szíriában - vagy éppen Jemenben, vagy valamelyik afrikai országban - hogyan áll a háború; vagy éppen hogy hol tart a fegyverkezési verseny az Egyesült Államok és Oroszország (továbbá Kína) között. Nincs is ezzel semmi probléma (?), hiszen amióta az ember öntudatra ébredt (Copyright by Terminátor), mindig vannak olyan csoportok, amelyek a mások által birtokolt erőforrások erőszakos megszerzésére törekednek.

A világ országainak többsége rendelkezik saját haderővel. Kanadai katonák Afganisztánban. (forrás: Wikipedia)

Miközben a világon folyamatosan növekedik a katonai kiadások aránya (és összege), van néhány ország, amely továbbra is ragaszkodik azon korábban megfogalmazott álláspontjához, hogy nincsen szüksége reguláris haderőre a béke és jólét fenntartásához. Nézzünk szét közöttük!

A válogatásunk most is szubjektív: bár nincsen olyan túlzottan sok ország, amely nem rendelkezik saját hadsereggel, a miniállamokat (mint mondjuk Monaco vagy éppen a Marshall-szigetek) most kihagyjuk. Ezúton is elnézést kérünk monacói és marshall-szigeteki olvasóinktól.

Costa Rica

A közép-amerikai ország függetlenné válását követően hosszú ideig a béke és a stabilitás fizikai megtestesülése volt szűkebb pátriájában, a sors azonban utolérte Costa Ricát (is): egy feltehetően elcsalt választást követően a vesztesnek nyilvánított fél fegyvert ragadott - 1948 márciusában kitört az alig 44 napig tartó Costa Rica-i polgárháború, amelyből a Nemzeti Felszabadító Hadsereg nevű formáció jött ki győztesen: az addig regnáló elnököt eltávolították a hatalmából, a helyébe pedig beült a felkelőket vezető José Figueres Ferrer.

José Figueres Ferrer, Costa Rica elnöke, aki döntött a hadsereg megszüntetéséről. (forrás: Wikipedia)

Az események azonban ezt követően nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlottak (tudniillik az új elnök nem ragaszkodott életfogytiglan a hatalmához: a kétezer halálos áldozatot követelő polgárháború után új, demokratikus választásokat tartottak, ő pedig átadta az elnöki széket).

A Costa Rica-i polgárháború emlékműve. (forrás: WIkipedia)

Ami ennél is fontosabb: Ferrer 1948. december 1-jén döntött a polgárháborúban a rossz oldalon álló Costa Rica-i hadsereg feloszlatásáról (amelyet a következő évben az alkotmányban is rögzítettek), a honvédelemre szánt pénzt pedig azóta is a rendőrségre, az oktatásra és a kultúrára fordítják.

Izland

A hákarl otthona a harcos viking múlt ellenére sem tekinthető egy militarizált társadalomnak. Ennek tudható be, hogy Izland soha nem hozott létre reguláris haderőt - napjainkban is csupán egy korlátozott képességekkel bíró parti őrséggel rendelkezik (valamint egy gyorsreagálású, különlegesen képzett rendőrökkel bíró békefenntartó erővel).

Izland nem rendelkezik saját haderővel - parti őrsége azonban korszerű hajókkal van felszerelve, amelyek szükség esetén a felségvizeik védelmére is bevethetőek. (forrás: Wikipedia)

Persze ez nem akadályozta meg az izlandi kormányt abban, hogy 1949-ben alapító tagja legyen a világ legerősebb katonai szövetségének, a NATO-nak, vagy hogy 1958 és 1976 között három alkalommal is bajuszt rángasson a britekkel bizonyos halászati jogok kapcsán támadt nézeteltérések miatt.

Panama

Costa Ricához hasonlóan annak déli szomszédja is egy háborút követően döntött a hadserege megszüntetéséről. Jelen esetben azonban ez nem polgárháború volt, hanem az Egyesült Államok által 1989 decemberében a regnáló panamai diktátor, Manuel Noriega megbuktatására indított invázió - Noriega formálisan még hadat is üzent az egyébként a hatalomra juttatásában nagy szerepet játszó jenkiknek.

Az amerikaiak 1989 decemberében az "Igaz ügy" (Just Cause) hadművelet keretein belül néhány nap alatt megszállták Panamát. (forrás: Wikipedia)

Szóval miután néhány nap alatt felszámolták az ellenállást, az amerikaiak egy ideiglenes kormányt juttattak hatalomra, amely gyorsan döntést hozott a nagy harcértéket egyébként sem képviselő Panamai Védelmi Erők felszámolásáról. Panama azóta sem érezte szükségét saját haderő kialakításának - ha a szükség úgy hozza, az amerikai barátaik néhány nap alatt ott tudnak teremni pár tízezer katonával meg egy-két flottával (ha más miatt nem is, hát a Panama-csatorna védelmében biztosan).

A hadművelet végén elfogták a regnáló panamai diktátort, Manuel Noriegát - nem, nem a magyar köztársasági elnök látható a képen amerikai ügynökként. (forrás: Wikipedia)

És akik meggondolták magukat

A haiti kormány 1995-ben döntött arról, hogy nekik sem kell többé hadsereg - éppen elég gondot jelentett, hogy a katonák tevékenyen részt vettek a rettegett Duvalier-diktatúra fenntartásában, és az egész bagázs amúgy is csak vitte a kevés pénzt...

A 2010-es pusztító földrengést követően Haitinak nagy szüksége lett volna a károk enyhítésében és a rend fenntartásában egy jól felszerelt és kiképzett hadseregre. A képen Haitire küldött izraeli katonaorvosok láthatóak. (forrás: Wikipedia)

Az országot ért hatalmas természeti katasztrófa, a szerényebb becslések szerint is több, mint százezer halálos áldozatot (!) követelő 2010-es földrengés után azonban jól jött volna a károk elhárítására gyorsan mozgósítható fegyveres erő - helyettük csak az országban állomásozó ENSZ-erők és a gyorsan odasiető külföldi (amerikai, francia, satöbbi) csapatok tudtak segíteni, ezért a haiti kormány 2011-ben döntést hozott egy új hadsereg felállításáról.

A fegyverek soha nem semmisülnek meg, csak pihennek.

Maurice Druon