Az 1964-es év nagy jelentőséggel bír Japán történetében: a második világháború borzalmas pusztítását követően az ország nagy részét ekkorra már újjáépítették, a gazdaság szárnyalt, nem mellesleg pedig ebben az évben az ország fővárosa, Tokió adott otthont a soron következő, XVIII. nyári olimpiai játékoknak.
Áramvonalas forma. (forrás: Wikipedia)
És mai posztunk témája is ekkor született meg: az olimpiához kapcsolódóan, de még annak megnyitója előtt adták át az utasforgalomnak a Tokió-Ószaka szakaszon a világ első nagysebességű vasútvonalát, az "Új fővonalat" - vagy ahogy talán többen ismerik: Sinkanszen (新幹線).
Mint írtuk volt, az 1960-as évek elejére Japánban szabályos gazdasági robbanás következett be: a délkeleti partvidék mentén létesült gyárak, üzemek komoly munkaerőt igényeltek, akiknek egy része a környező vidékekről, ingázással (tömegközlekedéssel - elsősorban vasúton) járt be dolgozni. A növekvő igények miatt a kormány elhatározta, hogy fejleszteni kell a vasúti közlekedést.
Az 1964-ben elsőként átadott, Tokiót és Ószakát összekötő nagysebességű vasútvonal térképen. (forrás: Wikipedia)
Ennek keretében az 1960-as évek elején hozzáláttak egy vadonatúj, normál nyomtávú (1435 mm-es), nagysebességű vasút létrehozásához.
Az első időben még az úgynevezett 0-ás sorozat motorvonatjai közlekedtek a vonalon. (forrás: Wikipedia)
Japánban a vasúthálózat nagy része keskeny, 1067 mm-es nyomtávolságú volt akkoriban - és az ma is. A nagysebességű vasútnál azonban célszerű volt normál (nagyobb terhelhetőségű) nyomtávú vonalat kiépíteni, a már meglévő hálózattól szeparáltan (ami a biztonság miatt nem volt utolsó szempont).
A Japánban megszokottal ellentétben a Sinkanszen-hálózatot nem 1067 mm, hanem 1435 mm nyomtávolságúra építették. (forrás: Wikipedia)
De a japán vasút nem csak a nyomtávolságban különbözik európai testvéreitől: itt egyáltalán nincsen kizárva, hogy ha valamilyen okból szeretnél beszélni az állomásfőnökkel, egy echte macskával kell tárgyalnod.
Még az 1964-es átadás előtt a Sinkanszennel számos sebességi világrekordot döntöttek meg (ekkor lépték át a 200, majd a 250 kilométer per órás sebességet), a normál üzemben pedig a korábbinál sokkal gyorsabb és kényelmesebb utazási lehetőséget biztosítottak japánok (és az országba látogató külföldi turisták) százezrei számára.
A Sinkanszen jelentősen lerövidítette az utazás idejét és kényelmesebb is volt, mint a hagyományos vasút szerelvényei. (forrás: Wikipedia)
A következő évtizedekben tovább bővítették a Sinkanszen-hálózatot (maga a Sinkanszen kifejezés eredetileg egyébként csak a vasútvonalat jelölte, a rajta közlekedő szerelvényeknek külön nevük volt - mára viszont már a japán nagysebességű vasút szinonimájává vált világszerte).
Ikonikus fotó, rajta Japán két (modern és hagyományos) jelképével. (forrás: jrailpass.com)
Napjainkban hét főbb vonalon, több mint 2700 kilométeren közlekednek a felkelő nap országában Sinkanszenek; további szakaszok is ebbe a hálózatba tartoznak: ezeket az úgynevezett mini-Sinkanszen-vonalakat a helytakarékosság és az idő megspórolása jegyében a korábban 1067 mm-es nyomtávolságú szakaszok 1435 mm-re történő átépítésével alkották meg.
A japán nagysebességű vasúthálózat napjainkban. (forrás: Wikipedia)
Habár a szomszédos Középső Birodalomban, Kínában a nagysebességű vasúthálózat hossza már jócskán meghaladja a Sinkanszenét (igazából Spanyolországban, Németországban és Franciaországban is), a francia TGV-k pedig galád módon elorozták a sebességi világrekordot is (amely ma már jócskán 500 kilométer per óra felett van!), a Sinkanszen még mindig a fejlett és modern Japán egyik jelképének számít (igen, a másik ilyen jelkép a kapszulahotel beszélő, ember formájú robot).
A minél jobb helykihasználás (pontosabban hogy minél kisebb befektetéssel minél több utast tudjanak szállítani) jegyében némely vonalon emeletes szerelvények is közlekednek. (forrás: Wikipedia)
Az új vonalak építése számos műtárgy (alagutak, hidak) megalkotását is szükségessé tették - ezek nem olcsók, de eddig a befektetések megtérültek. (forrás: Wikipedia)
Jelen poszt írója például egyszerűen nem tudja megunni a Sinkanszenről és a Fudzsi-hegyről készült fényképek nézegetését.
Jó utat!