A Barangolás blog képzeletbeli hasábjain már nem egy alkalommal foglalkoztunk a vasúti közlekedéssel, illetve annak történetével (vagy adott esetben hiányával).
Modern bolíviai sínbusz, amely már inkább tekinthető motorvonatnak, mint hagyományos busznak. (forrás: Wikipedia)
Mai posztunkban egy érdekes vasúti megoldást nézünk meg közelebbről, ez pedig nem más, mint a ma már kihalófélben lévő sínbuszok világa.
A kezdetek
Hilding Carlsson-sínbusz Svédországból. (forrás: Wikipedia)
Valamikor az 1920-as években merült fel először, hogy a nagy kapacitású személyszállító vonatok és a szintén akkoriban elterjedőben lévő motorvonatok mellé rendszeresíteni kellene a vasúti forgalomban egy kisebb, busz méretű személyszállító eszközt, amellyel a kisebb forgalmú vonalakat lehetne kiszolgálni. A gondolatot természetesen sok helyen tett követte, így az 1930-as évekre Európa számos országában jelentek meg a kifejezetten vasúti szolgálatra tervezett sínautóbuszok, illetve az eredetileg közúti forgalomra szánt autóbuszok vasúti forgóvázzal felszerelt változatai.
[...] az autóbusz, vagy autóbusz-koncepció, vagy autóbusz-részegységek vasúti járműként való felhasználást jelenti. A sínautóbusz technikailag motorkocsinak minősül, hiszen a vontatáshoz szükséges erőgép és a szállított személyek vagy áruk azonos járműegységen helyezkednek el. (Wikipedia)
Az 1930-as évek közepén a MÁV is rendszerbe állított egy sínautóbusz-típust (Aamot "Árpád"), amely rövid idő, alig három óra alatt tette meg a Budapest-Bécs távolságot (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez inkább volt motorvonat, mintsem sínbusz).
MÁV Ikarus 260 sínbusz prototípusa Pusztaszabolcson, próbaúton. (forrás: Wikipedia)
1986-ban a MÁV megbízásából készítettek egy Ikarus-sínbusz-prototípust (MÁV Ikarus 260), azonban végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így az egy szem elkészült sínbuszt hagyományos autóbusszá alakították át (vissza).
Emmima M1c.82 sínbusz Olaszországból. (forrás: Wikipedia)
Az 1950-es években Nyugat-Németországban rendszerbe állítottak igazi kétéltű (közúti és vasúti forgalomban egyaránt használható) sínbuszokat is, azonban a futóművek bonyolult és időigényes cseréje miatt ezek hamar kikoptak a forgalomból.
Napjainkban
Indiai sínbusz pihenőn. (forrás: Wikipedia)
Ugyan a második világháború előtt és után számos helyen alkalmaztak sínbuszokat (kisebbeket és nagyobbakat egyaránt), idővel a fejlett országok vasúti infrastruktúráiból kikoptak. Manapság (ha a nosztalgiajáratokat nem nézzük), olyan országokban használnak sínbuszokat, ahol szegényes a vasúti infrastruktúra és korlátozottak a rendelkezésre álló erőforrások.
Perui sínbusz. (forrás: Wikipedia)
Argentínában egy helyi vállalkozás 2009 óta gyárt modern sínbuszokat, amelyeket a gyenge terhelhetőségű vonalakon használnak, a szomszédos Bolíviában pedig még napjainkban is fontos szerepet töltenek be a távolsági közlekedésben (mint ahogy a poszt végén linkelt videón is látható, nem semmi körülmények között).
A Srí Lankán manapság közlekedő sínbuszokat hagyományos buszokból alakították ki. (forrás: Wikipedia)
Srí Lankán az ország keleti vidékén tölt be fontos szerepet a sínbusz, amit - kivételesen - igazi autóbuszok átalakításával hoztak létre a helyi lakosság legnagyobb megelégedésére.
És akkor zárásként itt egy bolíviai sínbusz útja:
