Magyarországon már megszoktuk, hogy a közúti közlekedésben a "jobbra tarts!" elve érvényesül: ennek megfelelően a járművek kormánya a bal oldalon van (kivéve ha most vettük a járgányt Angliában) - de nem volt ez mindig így: Közép-Európában utolsóként lángoktól ölelt kis hazánk váltott a bal oldali közlekedésről a jobb oldalira a második világháború előestéjén, 1941-ben.
A Föld felosztása a közúti közlekedés iránya alapján: pirossal a "jobbra tarts!", míg kékkel a "balra tarts!" elvét követő országok. (forrás: Wikipedia)
Az utóbbi évtizedekben kevés példa van az ilyen menetirány-váltásokra a közúti közlekedésben - ezen kevesek közül nézünk meg mai posztunkban hármat.
Utánanézhettünk volna a szudáni (1973), a ghánai (1974) vagy éppen a kelet-timori menetirány-váltásnak (1976), de nem, mi az alábbi három példát választottuk. Elnézést kérünk a ghánaiaktól és a többiektől is.
Svédország
A H-nap
A svéd menetirány-váltás emblémája. (forrás: Wikipedia)
Ha Magyarországról azt állítjuk, hogy jó későn váltott a kontinentális szokásokra (azaz hagyta el a baloldali közlekedést), akkor ez fokozottan igaz Svédországra, ahol egyáltalán nem érezték szükségesnek a váltást.
Pedig időközben az összes szomszédos ország jobbra váltott.
Olyannyira nem, hogy komolyan először csak az 1950-es években merült fel ennek lehetősége - akkor viszont még a svédek merev elutasításába ütközött a terv. A kormányzat azonban kitartott amellett, hogy gazdaságilag jobban megéri a jobboldali közlekedésre váltani, mint britek módjára különcködni a lassan egységesülő Európában.
Régi szép idők Stockholmban: a felvétel készültekor még a jobb kormányos autók jellemezték Svédországot. (forrás: Wiklipedia)
Hosszú évekig tartó masszív kampány és igazi svéd precizitással megszervezett felkészülést (jelzőlámpák cseréje, új autóbuszok rendszerbe állítása, satöbbi) követően végül a vietnami háború (és a Holdra szállásra való felkészülés) kellős közepén, 1967. szeptember 3-án jött el a "Dagen H", azaz a "H-nap".
A jobboldali közlekedés mellett kampányoló svéd politikusok csoportképe. (forrás: Wikipedia)
Kiegészítés: mint arra Olvasónk felhívta a figyelmet, a fotó már a jobboldali közlekedésre való átállás után készülhetett.
A "H" a Högertrafik, azaz "jobb oldali közlekedés" kifejezés rövidítése.
A váltás úgy nézett ki, hogy a nagy napon reggel 04:50-kor minden úton lévő autónak meg kellett állnia, öt perc várakozást követően óvatosan át kellett sorolni a másik oldalra, majd pontban 05:00-kor indulhatott meg újra a forgalom, immáron a jobbra tartás szabályai szerint, minden svéd legnagyobb örömére.
A felkészülés során a fényszórók beállítására is figyelmet fordítottak. (forrás: Wikipedia)
Csak látszólag volt nagy a káosz: az átállás Svédországban különösebb incidensek és jelentősebb balesetek nélkül zajlott le. (forrás: Wikipedia)
Az átállás napján drasztikusan lecsökkent a balesetek száma - sokan nem mertek autóba ülni akkor...
Kiegészítés: az átállás után feleslegessé váló buszokat, amelyek átépítése nem érte volna meg, eladták a harmadik világba (elsősorban Pakisztánba).
Japán
Pontosabban Okinava
Okinavai utcakép az 1950-es években, amikor a szigetcsoport amerikai közigazgatás alatt állt. (forrás: Wikipedia)
A második világháború végén Japán amerikai megszállás alá került. Okinava szigetcsoportja azonban azt követően is amerikai igazgatás alatt maradt, hogy az ország többi része visszanyerte függetlenségét. Mivel amerikai irányítás alatt állt (de facto jenki katonai támaszpontként), Okinaván a háború után bevezették a jobboldali közlekedést.
A "balra tarts!" elvének megfelelően szükség volt jobb kormányos autóbuszokra is tömegközlekedésben. (forrás: Wikipedia)
1973-ban végül helyreállították a japán polgári közigazgatást (az amerikai katonák azért maradtak), a közúti közlekedésben azonban csak évekkel később tértek vissza a hagyományos baloldalira: a 730-as (Nana-szan-maru) számmal jelzett aktusra 1978. július 30-án került sor: 29-én este tíz órakor az összes civil forgalmat leállították, majd 30-án reggel hatkor az autósok már a bal oldalon folytathatták útjukat. Közben a táblákat és lámpákat lecserélték. A bal kormányos tömegközlekedési eszközök többségét ezt követően eladták Kínába.
A nagy napra - többek között - a fenti emlékmű emlékeztet Okinaván. (forrás: Wikipedia)
Ezt követően a nyolcvanas évekig Okinaván 729-es autókként hivatkoztak a bal kormányos és 730-asként a jobb kormányosokra.
Szamoa
Mostanáig utolsóként az apró csendes-óceáni szigetország, Szamoa döntött a közúti menetirány megváltoztatása mellett: a bal oldali közlekedést alkalmazó Ausztráliával és Új-Zélanddal fennálló jó gazdasági kapcsolatok miatt 2009. szeptember 7-ről nyolcadikára virradó reggelen a szamoai autók már a bal oldalon közlekedtek az utakon.
Szamoán nem volt elég erőforrás a bal kormányos járművek cseréjére - ezek a mai napig futnak az utakon, természetesen már az út bal oldalán. (forrás: Wikipedia)
Persze nem csak gazdasági okok miatt döntöttek így: az ezredfordulótól nagy számban szereztek be használt japán (bal kormányos) autókat, amelyek használata súlyos baleseteket idézett elő - egyszerűbb volt menetirányt váltani, mint új autókat beszerezni...