Folytatjuk a Barangolás Blog leghosszabb ideje futó sorozatát, az egzotikus országokat, helyeket, területeket bemutató válogatásunkat, méghozzá egy nem is akármilyen országgal, hanem a világ harmadik (vagy második, listától függően) legkisebb népességű független államával.
Hatalmas hegységeket, csodaszép völgyeket hiába keresnénk a Csendes-óceán közepén. (forrás: Wikipedia)
Szóval nem ragozzuk tovább a gondolatokat, a "Tovább" gombra kattintással nézzünk szét Tuvalun!
Polinézia szívében
Tuvalu a világ végének a legszélén, egészen pontosan a Csendes-óceán egyenlítői részén helyezkedik el. (forrás: Wikipedia)
Az alig huszonhat négyzetkilométer területű, mindössze tíz-tizenegyezer ember lakta szigetállam a Csendes-óceán egyenlítői részén helyezkedik el, Ausztrália és Hawaii között nagyjából félúton. Maga a "Tuvalu" kifejezés "nyolc sziget"-et jelent, ennek ellenére a több száz kilométernyi nyílt tuvalui vízfelület hat korallszigetnek és kilenc sziklazátonynak ad otthont.
Tuvalui (pontosabban ellice-szigeteki) lakos a 19-20. század fordulóján. (forrás: Wikipedia)
A mai polinéz népesség ősei akár már háromezer évvel megjelenhettek az atollokon, de mivel akkoriban kevés újságíró és történész tartott a Csendes-óceánt benépesítő felfedezőkkel, ezen időkről meglehetősen homályos ismereteink vannak.
Az ország kormányzati intézményeinek és a népesség zömének otthont adó Funafuti-atoll a világűrből. (forrás: Wikipedia)
A tuvalui teremtésmítosz szerint a szigeteket egy angolna és egy lepényhal hozta létre.
Az európaiak közül elsőként 1568-ban Álvaro de Mendaña spanyol hajóskapitány (és legénysége) tévedt erre, s a szigetek egyikét Jézus-szigetnek nevezte el minden bizonnyal az Úr nagyobb dicsőségére. A következő századokban számos kereskedőhajó haladt el a térségben, de különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak a teljesen lapos földdaraboknak. A következő jelentős látogató egy amerikai kapitány által parancsnokolt brit kereskedőhajó volt 1819 májusában; a Rebecca hajó kapitánya, bizonyos Arent de Peyster nevezte el a szigetcsoportot Ellice-szigeteknek a hajó tulajdonosa után.
Tuvalu zászlaja, rajta az országot alkotó kilenc szigetet jelképező csillaggal. (forrás: Wikipedia)
Tuvalu címere, melynek szélén nyolc banánlevél és nyolc kagyló jelképezi, hogy mi ad megélhetést a helyieknek. A szöveg jelentése: "Tuvalu a Mindenhatóért". (forrás: Wikipedia)
A név végül a szigeteken is ragadt több, mint százötven évig.
A 19. század második felében a különféle kereskedők, misszionáriusok és khm, züllött elemek egymásnak adták a kilincset az Ellice-szigeteken (a helyiek legnagyobb örömére), míg végül Őfelsége kormánya 1892-ben hivatalosan is szárnyai alá vette azt mielőtt a gaz németek rátették volna mocskos kezüket.
Új század, új események
Kikötői látkép. (forrás: Wikipedia)
1916-ig a Brit Nyugat-csendes-óceáni Terület részeként igazgatták az Ellice-szigetek néhány ezer lakóját, 1916-ban pedig a szomszédos Kiribatival egyesítették a roppant fantáziadús Gilbert- és Ellice-szigetek néven. A második világháborúban a közös gyarmat gilberti részét japánok foglalták el, az Ellice-szigeteken pedig a jenki tengerészgyalogság jelent meg, akik végül számos légi és tengerészeti támaszpontot építettek az atollokon. A háború után távoztak az amerikaiak és visszatértek a britek, akik a dekolonizáció nemes eszményének jegyében az 1970-es években felajánlották a szigeteknek az önrendelkezést.
Funafuti utcakép. (forrás: Wikipedia)
1974-ben egy népszavazást követően az Ellice-szigeteket (ekkor már Tuvalu néven) leválasztották a Gilbert-szigetekről, 1978. október 1-jén pedig a brit Nemzetközösség teljes jogú tagjaként elnyerte függetlenségét.
A független Tuvalu államfője továbbra is a mindenkori brit uralkodó, akit egy helyi illetőségű főkormányzó képvisel de facto államfőként.
Szabad hétköznapok
Ez a tuvalui léptékkel nézve nagy épület ad otthont a helyi kormányzatnak... (forrás: Wikipedia)
...míg ezen a képen a Tuvalui Nemzeti Bank épülete látható. (forrás: Wikipedia)
A függetlenség nem bolygatta fel különösebben a csendességhez szokott szigetek hétköznapjait: a polinéz tuvaluiak továbbra is élik mindennapjaikat. A lakók többsége halászatból, a szerény mezőgazdaságból valamint kézműves termékek készítéséből és árusításából szerzi meg dollár-bevételét.
Nem egy Heathrow...a tuvalui nemzetközi repülőtér terminálépülete. (forrás: Wikipedia)
Az ország hivatalos fizetőeszköze a tuvalui dollár, amely nem más, mint az ausztrál dollár, helyileg nyomott érmékkel.
Habár időről időre turistahajók keresik fel Tuvalut és a jenkik által felépített funafuti repülőtérnek köszönhetően a levegőből is érkeznek turisták az országba, a turizmus azért nem ér el eget rengető szinteket - bár aki felkeresi Tuvalut, egy generáció múlva akár azt is elmondhatja magáról, hogy az ő korában még létezett az ország, ugyanis a globális felmelegedés és az emelkedő tengerszint már létében fenyegeti az óceán víztükre fölé a legmagasabb részein is csak néhány méterrel emelkedő szigetországot.
Tengerparti panoráma. (forrás: Wikipedia)
A kevés aszfaltozott tuvalui út egyike Funafutin. (forrás: Wikipedia)
Aki mégis itt turistáskodik, annak a helyiek ízelítőt adnak a polinéz életérzésből (dalok, táncok, kézműves termékek - jó áron).
A tuvalui gazdasági, kulturális és politikai élet központja egyébként az ország legnépesebb atollja, a hatezer embernek otthont adó (bár alig két négyzetkilométeres) Funafuti, amely Tuvalu de facto fővárosa, és a szigetországban fellelhető kevés aszfaltozott út hazája is.
A helyiek egyik fontos bevételi forrása a hagyományos kézműves termékek készítése. (forrás: Wikipedia)
Hotel Tuvalun. (forrás: Wikipedia)
A modern kor (és a jó névválasztás) egy remek bevételi forrást is biztosított Tuvalunak: ez pedig nem más, mint az internet - pontosabban az internetes legfelső szintű tartománykódok megjelenése. Tuvalu ugyanis az országkódok kiosztásakor a megkapta a ".tv"-t, amely nem egy (és nem kettő) televíziótársaság figyelmét keltette fel A használatból származó bevételek lehetővé tették az ország számára, hogy előteremtse a szükséges forrásokat az ENSZ-hez történő csatlakozásra, amelyre 2000-ben került sor mindenki legnagyobb örömére.
A tuvalui közösség meglehetősen összetartó - a közös rendezvények színtere a "maneapa", amely egyfajta közösségi ház, de istentiszteleteket is tartanak bennük. (forrás: Wikipedia)
A sport még gyerekcipőben jár Tuvalun - a fenti képen a tuvalui labdarúgó-válogatott tagjai láthatóak. (forrás: Wikipedia)
Nem, mi sem gondoltuk, hogy először le kell perkálni a tagdíjat az ENSZ-ben. Jó tudni.
Zárásként itt egy videó Tuvaluról:
