Nagyjából egy évvel ezelőtt bemutattuk nektek, milyen az, amikor egy buszt sínre tesznek. Mai írásunkban egy kategóriával (és néhány tonnával) könnyebb közlekedési eszköz vaspályán történő hasznosítását nézzük meg.
Sínen a végtelenbe... (forrás: infotel.ca)
Következzen a sínre tett kerékpárok rövid története!
Kétszemélyes hajtány, amely bicikli módjára hajtható - a sima kerékpárnál ez már eggyel nehezebb kategória. (forrás: Wikipedia)
Első látásra azt gondolnánk, hogy ki az a hülye, aki a sínen akar kerékpározni, hiszen a sín felülete nem alkalmas arra, hogy hosszútávon megtartsuk az egyensúlyunkat kétkerekű közlekedési eszközünkkel. Szerencsére azonban nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt, ugyanis már a 19. században rájöttek arra, hogy néhány praktikus kiegészítő segítségével egész könnyen közlekedhetünk biciklivel a síneken.
Ezen kiegészítőkkel természetesen technikai értelemben a kerékpár megszűnik kerékpárnak lenni, de mi az egyszerűség kedvéért maradnánk az eredeti kifejezésnél - megértéseteket köszönjük!
Az első sínkerékpárok a 19. század végén jelentek meg - ekkor még elsősorban a vasúttársaságok alkalmazottai használták a sínpálya állapotának ellenőrzése céljából. (forrás: pinterest.com)
A sín-kerékpárokat eredetileg a sokkal nagyobb méretű és emiatt komolyabb izomerőt igénylő kézi hajtányok kiváltására alkották meg azzal a céllal, hogy könnyen ellenőrizhető legyen a sínpálya, és az esetleges vasúti forgalmat se zavarja.
Sínbiciklizve vidám az élet! (forrás: ngdiscussion.net)
Egy nagy méretű hajtánynál ugyanis sokkal könnyebb leszedni a pályáról egy biciklit, ha jön a fél tizenkettes gyorsvonat, vagy meghalljuk a közeledő tehervonat hangját.
Eggyel több kerék sosem árthat - tartja az ősi amerikai közmondás. (forrás: Wikipedia)
A sínkerékpár titkának nyitja a kerékpárhoz szerelhető fémváz és az ahhoz rögzíthető harmadik kerék, amely a sín egyik szálán lévő kerékpárral átellenes sínen biztosítja a stabilitást. Emellett a kerékpár első és hátsó kerekéhez vezetőkerekek (görgők) rögzíthetők, hogy azért nagyon ne szaladjon le a sínről a bicikli.
A kenyai vasúttársaságnál egykor rendszeresített sínkerékpár, amelyet egykor Nairobi térségében használt a pályafelügyelő. (forrás: Wikipedia)
Mit lesz, ha egy velocipédot keresztezünk a vasúttal? Tricelopéd! A hölgy az orosz távol-keleti Habarovszkban kiállított példányt teszteli éppen. (forrás: Wikipedia)
Ami régen a pályaellenőrzés megkönnyítését szolgálta, az ma már sok esetben szabadidős tevékenység hasznos kelléke: manapság leginkább turisták használják a sínkerékpárt a világ nehezen megközelíthető részein, ahol nincsenek kerékpárutak (és hagyományos utak se) - ezek lehetnek trópusi őserdőket átszelő vasútvonalak, vagy nehezen megközelíthető szurdokokban vezető sínpályák is.
A sínkerékpár kedvelt eszköze az elhagyatott vasúti pályákat felfedezni kívánó turistáknak - még a messzi Új-Zélandon is. (forrás: railbike.nz)
A sínkerékpár használatának fontos kelléke a sínpálya megléte mellett az, hogy azért túlzott vasúti forgalom ne legyen a környéken - így a sínre tett bicikli használata erősen ellenjavallott a sinkanszen vagy a TGV pályáján.
A biztonságos sínkerékpározáshoz azért elengedhetetlen, hogy vagy teljesen használaton kívüli, vagy alacsony forgalmú (és sebességű) pályát használjunk. És ha jár a vonat, az sem árt, ha tudjuk, mikor várható. (forrás: pinterest.com)
Minimalista kivitel - gyorsan és olcsón átalakítható kerékpár a megfelelő kiegészítőkkel. (forrás: pinterest.com)
A sínbicikli használatával egyébként olyan mutatványt is bemutathatunk, amit egy hagyományos közúton a felbukkanó rendőr nem nézne jó szemmel (többek között azért is, mert a ritkán használt sínpályákon ritka jelenség a hatósági közeg): simán elengedhetjük a kormányt tekerés közben, hogy csodálhassuk a tájat, vagy éppen csetelhessünk a világ másik végén maradt barátainkkal, mint ahogy az a záró videóban is látható.