Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Barangolás a világban

Szamurájok a medve ellen

Az orosz-japán háború

2020. április 06. - FuraTermék

Tavaly nyáron egy poszt erejéig foglalkoztunk már az Oroszország és Japán között máig feszültségforrást eredményező néhány apró sziget történetével - akkor felvillantottuk a második világháborús összecsapásuk egy-két részletét is.

800px-assaut-kin-tcheou_1.jpg

Japán roham az orosz csapatok ellen. (forrás: Wikipedia)

 

Viszont korántsem az 1945-ös összecsapások voltak a legsúlyosabbak a két ország történetében: következzen az 1904-1905-ös orosz-japán háború rövid története!

- Felség, biztosíthatom, hogy ezek a makakómajmok soha nem fognak bennünket megtámadni! De ha mégis, garantálom önnek, hogy néhány napon belül elsöpörjük a próbálkozásukat és visszaűzzük őket a szigeteikre! - tette hozzá szinte bocsánatkérőn Jevgenyij Alekszejev tengernagy, az orosz Távol-Kelet teljhatalmú kormányzója, a csendes-óceáni flotta főparancsnoka azon a fagyos, 1904 januári délutánon, amikor II. Miklós cár fogadta őt rezidenciáján, hogy az ázsiai katonai helyzetről érdeklődjön, miután a japánok egy kecsegtető diplomáciai ajánlattal álltak elő a feszültség rendezése érdekében.

Néhány hónappal később Alekszejev már azt kívánta, bárcsak majmokkal kellene hadakoznia, nem pedig a japán császári haderők jól kiképzett és felszerelt harcosaival.

Expanzió a Távol-Keleten

A 16. századtól kezdve Oroszország (1721-től Orosz Birodalom, azaz Россійская Имперія) fokozatosan terjesztette ki fennhatóságát kelet felé; eleinte még csak a Volga környékén élő tatárok jelentettek akadályt (aztán ők sem), majd az Urál, végül pedig a hatalmas, kontinensnyi méretű Szibéria ritkán lakott vidékei is a Föld legnagyobb szárazföldi birodalmának részévé váltak. A 18. századra már Ázsia északkeleti része is orosz uralom alatt állt (állítólag maga Benyovszky Móric is tiszteletét tette a Kamcsatka-félszigeten) Alaszkával egyetemben; a század végén pedig megkezdődött a térnyerés az addig Kína részét képező Mandzsúriában is, ahol alig egy évszázaddal később komoly érdekellentétre derült fény...

1280px-generals_pyongyang_migitatoshihide_october1894.jpg

A japán tábornokok fogadják a kínaiak megadását az 1894-1895-ös háború végén. Korabeli japán illusztráció. (forrás: Wikipedia)

 

...mivel az 1860-as évektől a világ felé (kényszeredetten, többek között orosz nyomásra) nyitó Japán is ezt a régiót tekintette ugródeszkának a nagyhatalmiság felé vezető úton (és a Mandzsúriától délre fekvő Koreai-félszigetet). Az alig egy évtized alatt a középkori viszonyokból modern ipart kiépítő, jól felszerelt hadsereget és hadiflottát létrehozó Japán 1894-1895-ben egy rövid háborúban tönkreverte a Koreát elengedni nem akaró Kínát, s megszerezte a félsziget feletti befolyást (amely ekkor névleg önálló császársággá vált), habár jelentős katonai erőt - ekkor még - nem telepítettek ide.

A japán-kínai háborút kihasználva az oroszok pedig szépen-csendben bevonultak Mandzsúria addig kínai fennhatóság alatt maradt részébe, hivatalosan az ottani érdekeltségeik védelmére.

manchuria.png

Északkelet-Kína, vagy más nevén Mandzsúria, amely az utolsó kínai uralkodócsalád szülőhelye. A 19. század végén Oroszország és Japán érdeklődését egyaránt felkeltette ez a terület. (forrás: Wikipedia)

 

Tehát mind az orosz medve, mind a felkelő nap országában élő szamurájok modern kori leszármazottai szerették volna befolyásukat kiterjeszteni a meggyengülő Kína északkeleti részén, s igazából egyikük sem akart komoly engedményeket tenni a másiknak (pontosabban a japánok 1904 elején előálltak egy diplomáciai megoldással - lemondtak volna Mandzsúriáról Koreáért cserébe -, de ezt az oroszok csuklóból elutasították).

Az oroszok - valós és vélt erejük minden gőgjével - egyszerűen nem vették komolyan a japánokat. Aktuális uralkodójuk, II. Miklós cár (császár) ráadásul szívből gyűlölte Japánt, mivel még trónörökös korában Tokióban tett látogatása alkalmával egy elmeháborodott rendőr megpróbálta eltenni láb alól.

800px-_ii.jpg

II. Miklós, Oroszország utolsó cárja (császára). Még trónörökös korában egy elmeháborodott japán rendőr megpróbálta megölni, emiatt élete végéig ellenszenvvel viseltetett a felkelő nap országának polgárai iránt. (forrás: Wikipedia)

 

Kitör a háború

Az oroszok időközben, a 19-20. század fordulóján a kínai Liaodong-félszigeten hatalmas haditengerészeti támaszpontot építettek ki Port Artur (Порт-Артур) néven, amely csendes-óceáni flottájuk fő bázisa lett (1904 elején már tizenkét nagy hadihajó horgonyzott az itteni vizeken). Mintegy mellékesen pedig Mandzsúria-szerte több tízezer katonát állomásoztattak az utánpótlás-szállító vonalaik védelme címén.

800px-battle_of_port_arthur_crop2.jpg

Színes japán illusztráció a Port Arturban állomásozó orosz hadihajók elleni támadásról. (forrás: Wikipedia)

 

A háború végül a Port Artur elleni japán tenger felőli rajtaütéssel vette kezdetét 1904. február 8-án (a támadás kezdete után a szentpétervári japán nagykövet átnyújtotta hazája hadüzenetét a kissé meglepett orosz külügyminiszternek), majd a következő hetekben a Koreai-félsziget nyugati részén végrehajtott japán partraszállással folytatódott. Az orosz politikai és katonai elit (élükön a cárral) úgy gondolta, hogy eljött az idő a japánokkal való leszámolásra - még mindig úgy gondolták, hogy a háborúval rövid idő alatt móresre tanítják majd őket, egyszersmind bebiztosítják vezető szerepüket a Távol-Keleten.

Pontosabban csak azután gondolták így, hogy rájöttek, a japánok nem csak előrehozott áprilisi tréfának szánták az általuk aljasnak tekintett támadást - az uralkodó egyszerűen nem akarta elhinni, hogy a japánok képesek ilyen galád tettre; ennek tudható be, hogy Oroszország csak nyolc nappal később üzent hadar Japánnak.

800px-fire_of_the_oil_depot_caused_by_our_gunfire.jpg

Port Artur és az ott állomásozó orosz hadihajók japán tüzérségi tűz alatt a város ostroma idején. (forrás: Wikipedia)

 

Habár az oroszok jelentős számbeli fölényben voltak a japánokkal szemben szárazföldön, érdemben nem tudták megakadályozni az ellenség hadmozdulatait: miközben a japán flotta beszorította az oroszt Port Arturba, a Koreából kitörő csapatok elvágták a flottatámaszpontot Mandzsúriától: 1904. augusztus 1-jén megkezdődött az öt hónapig tartó ostrom, amelynek végén nem csak Mandzsúria déli része veszett el az oroszok számára, hanem a csendes-óceáni flotta is.

1024px-retreat_of_the_russian_army_after_the_battle_of_mukden.jpg

Orosz csapatok visszavonulása a Mukdennél elszenvedett vereséget követően. (forrás: Wikipedia)

 

Az orosz szemszögből tragikus események sora ugyanakkor még nem ért véget: a japánok, miután biztosították Mandzsúria tengerpartját, észak felé fordultak, hogy az egész tartomány felett megszerezzék az ellenőrzést. Az oroszok 1905 februárjában tettek még egy utolsó kísérletet megállításukra, amelynek keretében sikerült megvívniuk az addigi történelem egyik legnagyobb szárazföldi csatáját Mukden (ma Senjang, vagyis 沈阳) városa mellett: a számszerűleg túlerőben lévő oroszok (háromszáznegyvenezer katonájuk állt szemben a japánok kétszázhetvenezer harcosával) végül vereséget szenvedtek a közel három hétig tartó csatában, amely végén alakulataik nagy része fejvesztett menekülésbe kezdett. 

Mukden után a megmaradt orosz egységeket a határ védelmére vonták vissza az Amur folyón túlra - annak átlépése ugyanakkor nem állt szándékában a japánoknak.

1024px-russian_field_gun_during_the_battle_of_mukden.jpg

Orosz tábori tüzérség a mukdeni csata idején. A ma Senjangként ismert város környékén vívott ütközet az addigi történelem egyik legnagyobb szárazföldi összecsapása volt. (forrás: Wikipedia)

 

Világkörüli út

Még tartott Port Artur ostroma, amikor az orosz stratégák elhatározták: mindenképpen fel kell menteni, ki kell szabadítani a csendes-óceáni flottát a japán Császári Haditengerészet (大日本帝國海軍) gyilkos szorításából. Éppen ezért összeszedték az orosz Cári (Császári) Haditengerészet (Российский императорский флот) legütőképesebb alakulata, a Balti Flotta színét-javát (összesen negyvenkét hajót, köztük tizenegy csatahajót és nyolc cirkálót), átnevezték Második Csendes-óceáni Hajórajjá, majd október 15-én Zinovij Rozsesztvenszkij tengernagy parancsnoksága alatt útnak indították a világ végére.

zinovi_petrovich_rozhestvenski.jpg

Zinovij Rozsesztvenszkij tengernagy, aki a fél világot megkerülve vezette flottáját - a pusztulásba. (forrás: Wikipedia)

 

Az oroszokra hosszú út várt, amit nem könnyített meg az sem, hogy a háborúban semleges, de a japánokkal szövetségben álló angolok a flotta nagy részének nem engedélyezték az utat jelentősen megrövidítő Szuezi-csatorna használatát - a két részre szakadt kötelék egy része így kénytelen volt Afrikát megkerülni.

battle_of_japan_sea_route_of_baltic_fleet_nt.png

Az időközben második csendes-óceáni hajórajjá átkeresztelt balti flotta útja a Távol-Keletre. A britek megatagadták a hadihajók nagy részének átkelését a Szuezi-csatornát, emiatt azoknak meg kellett kerülni egész Afrikát. A viszontagságokkal teli út végén a japánok már várták az oroszokat. (forrás: Wikipedia)

Később legendássá vált az is, hogy az oroszok a Brit-szigetek mellett elhaladva angol halászhajókat japán hadihajóknak (!) nézve tüzet nyitottak rájuk, kiváltva ezzel londoni Őfelsége haragját.

A hosszabb-rövidebb megállókat (többek között egy madagaszkárit is) beiktatni kényszerülő orosz flotta végül 1905 áprilisában Ceylontól (a mai Srí Lanka) délre újra egyesült, s mivel időközben Port Artur és Mandzsúria is elesett, az oroszok célja az egyetlen megmaradt jelentősebb távol-keleti kikötőjük, Vlagyivosztok elérése lett, hogy később majd onnan törjenek borsot a japánok orra alá.

vladivostok_1898.jpg

Vlagyivosztok - a ma több mint hatszázezres nagyváros a háború idején álmos kis kikötő volt a Japán-tenger partján. (forrás: Wikipedia)

 

A japánok azonban számítottak az oroszok érkezésére (magas színvonalú hírszerzéssel rendelkeztek ugyanis, amelynek tagjai gyakran olvastak európai újságokat...), így amikor május 28-án a meglehetősen leharcolt állapotban lévő orosz hajóhad befutott a Sárga-tengert a Japán-tengertől (illetve a Koreai-félszigetet a japán szigetvilágtól) elválasztó Cusimai-szorosba (régen helytelenül Csuzimai-szorosként hivatkozták), a később legendássá váló Tógó Heihacsiró tengernagy parancsnoksága alatt álló japán flotta már várta őket.

800px-knyaz_suvorov1904reval.jpg

Rozsesztvenszkij tengernagy zászlóshajója, a Knyaz Szuvorov (Князь Суворов) csatahajó. A hajót az ütközet során elsüllyesztették a japánok. (forrás: Wikipedia)

 

A jelentős túlerőben lévő japánok az addigi történelem legnagyobb tengeri ütközetében (ez a háború már csak ilyen rekorddöntögető volt, úgy látszik) tönkreverték az oroszokat: Rozsesztvenszkij tengernagy fogságba esett, az orosz hajók többségét pedig vagy elfoglalták, vagy a tenger fenekére küldték - csak néhány kisebb hadihajó jutott el Vlagyivosztokba, a később híressé (hírhedtté) váló Auróra cirkáló pedig a jenki ellenőrzés alatt álló Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában kötött ki, ahol a háború idejére internálták legénységével együtt.

mikasapainting.jpg

Tógó tengernagy a Mikasza (三笠) csatahajó fedélzetén, tisztjei társaságában. Tógó az egész háborúban meghatározó alakja volt a japán Császári Haditengerészetnek. (forrás: Wikipedia)

 

A "tönkreverték" kifejezéssel nem túlzunk, a tizenegy orosz csatahajóból ugyanis hetet süllyesztettek el a japánok, miközben saját veszteségük csak három kicsiny torpedónaszád volt.

Tógó tengernagyot később úgy is emlegették, mint a "Kelet Nelsonja".

Nem mellesleg az oroszoknak (szovjeteknek) három évtizedükbe telt, mire sikerült újjászervezniük csendes-óceáni hadihajózásukat - itteni erejük azonban egészen a második világháború végéig csupán jelképesnek volt mondható.

Békekötés

Az kérdés sem volt, hogy Oroszország vereséget szenvedett a japánok ellen, ráadásul az egyre romló hátországi körülmények miatt még egy echte forradalommal is meg kellett birkóznia az orosz vezetésnek. Éppen ezért nem utasították el, amikor az Egyesült Államok elnöke, Theodore Roosevelt felajánlotta a közvetítést a felek között.

1024px-general_kuroki_and_his_staffs_foreign_officiers_and_correspondents.jpg

Kuroki japán tábornok, a stábja, valamint külföldi megfigyelők és tudósítók egy Mandzsúriában készült 1904-es csoportképen. (forrás: Wikipedia)

 

Az 1905 augusztusában a Maine állambeli Portsmouth Hajógyár területén folytatott tárgyalások eredményeként szeptember 5-én ugyanott megkötötték a békeszerződést - ebben az oroszok lemondtak Mandzsúriáról (amit egyébként a japánok sem foglaltak el, de befolyásuk ezentúl megkérdőjelezhetetlenné vált), elismerték Japán Korea feletti fennhatóságát, továbbá elbúcsúztak Szahalin szigetének déli részétől (egy időre legalábbis). 

1024px-treaty_of_portsmouth.jpg

Az orosz és a japán delegáció az egyesült államokbeli béketárgyalások idején 1905 augusztusában. Ahogy mondani szokás: nem őszinte a résztvevők mosolya... (forrás: Wikipedia)

 

Ahhoz képest, hogy az oroszoknak gyakorlatilag nem maradt bevethető ereje, amellyel megakadályozhatták volna a teljes vereséget a Távol-Keleten, olcsón megúszták a háborút - az akkori nagyhatalmaknak sem állt ugyanis érdekében az, hogy a japánok túlnyerjék magukat. Az itteni események ugyanakkor évtizedekre meghatározták a két ország viszonyát, s még a második világháborúra is hatással voltak.

Kiegészítés: mint arra fel lett hívva a figyelmünk, lemaradtak a háború veszteségei; ezen a téren nagyjából döntetlen alakult ki - japán oldalon 58-86 ezer, míg orosz oldalon 43-120 ezer áldozatot követelt a háború (forrástól függően, de ebbe már beleszámolták a betegségben elhunytakat is).

800px-rian_archive_834147_hoisting_the_banner_in_port-artur_wwii_1941-1945.jpg

Szovjet matrózok Port Arturban 1945-ben, miután visszafoglalták a várost a japánoktól. Az Orosz Birodalom örökébe lépő Szovjetuniónak nem kis elégtételt jelentett a japán impérium pusztulása. (forrás: Wikipedia)

 

Érdekesség, hogy ugyan a két harcoló fél már 1905-ben lezárta a háborút, az csak egy évszázaddal később ért véget hivatalosan. 1904-ben ugyanis az orosz támogatással függetlenségét elnyerő Montenegró is hadat üzent Japánnak (aktívan viszont nem vett részt a harcokban), őket azonban nem hívták meg a békekonferenciára. A kicsiny balkáni ország 2006-os függetlenné válásakor végül rendezték ezt a "nézeteltérést" Japánnal.

japan_russia_treaty_of_peace_5_september_1905.jpg

Az 1905. szeptember 5-én aláírt békeszerződés egy példánya. A dokumentum Nobel-békedíjat hozott az Egyesült Államok akkori elnökének, Theodore Rooseveltnek, aki közvetített a hadakozó felek között. (forrás: Wikipedia)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr6615550914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szalay Miklós 2020.04.07. 11:15:06

Egy alapos kis összefoglaló a háborúról, arról, hogy a politikai konfliktusok kapcsán hogyan manipulálják a népet, és hogy mit lehet tenni egy békésebb világért:

egyvilag.hu/temakep/077.shtml

Hauptrichter2 2020.04.07. 12:18:30

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Azért ha beleolvasol, nem olyan rossz anyagok ezek, sőt. Megkockáztatom, ha sokan ismernék és értenék az itt leírtakat, szebb lenne a világ...

Hauptrichter2 2020.04.07. 12:19:56

@Szalay Miklós: ne ess kétségbe a rosszindulatú megjegyzésektól (tudom, kapsz belőlük eleget...), ld. az előző hozzászólásom.

David Bowman 2020.04.07. 12:36:17

Akkor már nem voltak szamurájok. Sorozott hadsereg volt.

chrisred 2020.04.07. 12:47:37

@David Bowman: Ahogy az orosz hadseregben sem harcoltak medvék.

Buchhalter 2020.04.07. 12:49:07

Én csak az élő veszteség adatokat hiányolom.Abból azért látszana,hogy a japánok drága árat adtak a győzelemért.Itt a szárazföldi csatákra gondolok
hu.wikipedia.org/wiki/Orosz%E2%80%93jap%C3%A1n_h%C3%A1bor%C3%BA
hu.wikipedia.org/wiki/Mukdeni_csata
midkét linknél látszik,hogy a japán veszteségek a duplája volt.Port Artur és Mukden ostrománál is az értelmetlen frontális szurony rohamokat erőltették.Sajna a II Világháborúban ugyan ezt alkalmazták az amerikaiak ellen. Iwo Jimánál az egyik ilyen akcióban majd 1000 japán katona esett el míg az amerikaiak 16 főt. Golyószóró és gránátvető elleni szuronyroham....gratula.Az ilyen parancsnokokat élve főzném szép lassan olajban.

Buchhalter 2020.04.07. 12:50:40

@David Bowman: a japán tisztek egy része az volt és karddal mászkáltak.Még a II Világháborúban is.A neten számtalan archív képet és beszámolót találhatsz erről.

David Bowman 2020.04.07. 12:53:16

@Buchhalter: Bár úgy viselkedtek, ők sem voltak szamurájok.

Buchhalter 2020.04.07. 12:54:16

@David Bowman: aha és erre van valami linked?

David Bowman 2020.04.07. 13:00:53

Kár, hogy érthető film nem készült a témában. van ugyan egy japán film róla, de csak nagyon rossz minőségben érhető el, és felirat sincs hozzá. Sebaj. Most tanulok japánul. Még száz év, és meg tudom nézni.
A Port Arthur c. könyv meg szovjet termék. Unalmas.
youtu.be/oUroAnCHJa0

David Bowman 2020.04.07. 13:03:36

@Buchhalter: Miért kéne link? A szamurájok mindenféle hadurak magánhadseregének a katonái.
A szamuráj egy kaszt, ahova születni kellett. a japán hadsereg tisztjei meg az állam katonái voltak, és tiszti iskolákból kerültek ki.

kugi · http://kugi.blog.hu 2020.04.07. 13:12:34

Korrekt összefoglaló volt!

szobatars 2020.04.07. 13:28:27

Uraim! A szó amit a szamuráj kontra medve "vitában" keresnek:

METAFÓRA

David Bowman 2020.04.07. 13:34:20

@Buchhalter: A japán hadvezetés, amely ugyan tart az orosz hadseregtől, de még jobban a cári birodalom terjeszkedésétől, úgy dönt, megelőző jelleggel háborúba viszi az országot. Diplomáciai és katonai síkon egyaránt támadásba mennek. Kihasználva az ellenség rendkívül hosszúra nyúló utánpótlási vonalát, időleges fölényükkel élve ostrom alá veszik a kulcsfontosságú Port Arthurt. Tudják jól, észak felől Kuropatkin tábornok hadseregének érkezése várható, miként a Balti-tengeri cári flotta is útra kelt segíteni. Ezek miatt Nogi tábornok hadseregének mihamarább át kell törnie az erődök láncolatát, nem törődve a veszteség nagyságával. Ami pedig óriási. A közkatonáktól a tábornoki karig érnek fel a személyes tragédiák, de az ostrom semmiképp nem állhat le. Ám az idő szűke felülírja az ésszerű döntéseket. A japán hadsereg frontális rohamokat vezet az ágyúk és géppuskák védte betonfalak ellen. A rendkívüli veszteségek ellenére kitartanak.
www.azsiafilm.hu/ismertetok/japan/3833-port-arthur-203-kochi

Chiro71 2020.04.07. 15:13:43

@Buchhalter: Az biztos valami kretén őrmester magánakciója lehetett, mert emlékeim szerint pont Ivo Dzsima japán parancsnoka volt az, aki elvetette az általad írt hagyományos idióta japán felfogást, és sündisznóállásban, illetve ügyes lassú visszavonulásokkal tört borsot az amcsik orra alá. Az amcsi partraszállást sem akadályozta, hanem szépen megvárta, amíg az amcsik a bunkereik közvetlen közelébe érnek.

Buchhalter 2020.04.07. 15:53:45

@Chiro71: egy ezredes volt,ráadásul túl is élte a rohamot. A felettese engedélye nélkül adta ki az értelmetlen rohamot. A levelek Iwo Jimáról filmben látható az egész jelenet. én sajnáltam az egyszerű japo katonákat. Tök feleslegesen haltak meg. Az ami veszteségek is magasak voltak Kuribajasi Tadamicsi tábornok rejtett nehezen támadható állások sokaságát építette ki és valóban megtiltotta az öngyilkos rohamokat.Célja az ameriaki élőerőknek minél nagyobb veszteség okozás volt. Ez részben sikerült 6800 elesett és 20 000 sebesült.Későbbi források szerint közel 900-an még belehaltak a sebeikbe. A japán veszteség is súlyos volt 21 000 halott .Csak 1000 túlélő volt ,akik többsége szintén megsebesült.

Piri és Barkas 2020.04.07. 16:28:00

Olvastam anno a könyvet. Unalmas szovjet termék. Alig bírtam a végére érni.

FuraTermék · www.furatermek.blog.hu 2020.04.07. 16:35:54

@Buchhalter: Köszönöm az észrevételt! Utólag beemeltem a posztba.

Pierr Kardán 2020.04.07. 17:15:19

Még gyerekkoromban olvastam a Novikov és Priboj szezőpáros által írt Csuzima című könyvet. Lehet, hogy a szovjet történelemértelmezés szerint írták meg a könyvet, de akkor is érdekes olvasmány volt.

Jól bemutatja a könyv azt a logisztikai bravúrt, amit a jelentős méretű flotta többtízezer kilométeres útján meg kellett lépni azért, hogy egyáltalán odaérjenek.

Sajnálom, hogy ez a nagy erőfeszítés teljesen hiábavaló volt és a fél éves hajózás után egy nap alatt tönkreverték az orosz flottát a japánok.

Emmett Brown 2020.04.07. 19:33:53

@Pierr Kardán: az a flotta eléggé szedett-vetett volt. Már induláskor is, de egy ekkora út után érdemi karbantartás nélkül, pocsék morállal (1 hónappal vagyunk a Patyomkin előtt) kb nulla esélyük volt.

David Bowman 2020.04.07. 22:17:06

@Pierr Kardán: Ők nem sajnálták a pénzt a drágább skulókra.

Hauptrichter2 2020.04.08. 08:50:58

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: pedig én nem Szalay Miklós vagyok, és ez egészen biztos :-) Néha van, hogy tévedsz, nincs ezzel semmi gond :-)

Savior 2020.04.08. 10:02:25

A cusimai csata mégis milyen szempontból volt a legnagyobb tengeri ütközet? Azért ne felejtsünk el olyanokat, mint az Ecnomus-foki (kb. 700 hajó, 300.000 ember), vagy a Pojang-tavi csata (állítólag 850.000 körüli ember)...

Emmett Brown 2020.04.08. 10:43:07

@Savior: vízkiszorítás és tűzerő?

Savior 2020.04.08. 11:29:45

@Emmett Brown: persze, lehet kitalálni ilyeneket, de akkor nem ártana odaírni, mert általában az ember pl. a hajók/emberek/áldozatok számára asszociálna elsőre. Vízkiszorítás jogos, a tűzerő szerintem nem annyira ha "az addigi történelem" legnagyobbja a kérdés, mivel főleg modern kontextusban értelmezhető. Ennyi erővel a "legtöbb döfőorr" is lehetne szempont.

Emmett Brown 2020.04.08. 11:57:48

@Savior: ennyi erővel Skagerrak is lópikula volt az ókorhoz képest.

ami még lehetséges szempont, az összes veszteség pénzben kifejezve.

2020.04.08. 12:45:07

@David Bowman: mint ahogy medvék sem a hadszeregben :)

Buchhalter 2020.04.10. 17:24:10

@Quercus Maximus: csak nem ki vagy tiltva fidiótácska a Határátkelő oldalról? Vajh mit tettél? Ha majd gondolkodsz ,rájössz magadtól . Hadd ne soroljam. Ebből a korona hisztiből csak a nagyon erős gazdasággal és fegyelemmel rendelkező több tíz vagy 100 milliós országok állnak fel hamar.Magyarország legjobb esetben is vegetáló szintre fog süllyedni.

Buchhalter 2020.04.11. 08:06:07

@FuraTermék: helló ezt a Qercus Maximust nem tudnád kitiltani innen? Mocskos stílusa van . És semmi köze az itteni témához.Már több blogból ki lett tiltva. Szép napot

Audianer 2020.06.09. 12:05:19

"Orosz Birodalom, azaz Россійская Имперія"

Ha valaki nem ismeri a cirill betűket akkor kár a színvonalat rontani az idézett példával.
Különben meg barátod a Google fordító, semmi perc alatt kiadta volna helyes betűkkel a szöveget.
süti beállítások módosítása