A nemzetközi sajtó felületeit 2018 első heteiben főként a dél-koreai Pjongcsangban megrendezett téli olimpiai játékok uralták. A népesebb és gazdagabb Koreai Köztársaság addig (és valljuk be őszintén: azóta) sem síparadicsomként élt a köztudatban; ez a megállapítás fokozottan igazi az északi testvérnemzetre, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra, azaz Észak-Koreára.
A felvétel nem valamelyik európai sípályán készült, hanem Kelet-Ázsiában, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területén. A háttérben az 1360 méteres Tehva-csúcs látható. (forrás: Wikipedia)
De mint látni fogjuk, nagyobbat nem is tévedhetnénk. Nézzünk szét a Masinjong-síközpontban!
Amikor apja halála után 2011-ben Észak-Korea élére került, Kim Dzsongun (김정은) személyében egy meglehetősen világlátott uralkodója vezetője lett az országnak - ez nem is olyan meglepő, ha tudjuk, hogy a legifjabb Kim tanulmányainak egy részét Svájcban folytatta, s valószínűleg itt szeretett bele az alpesi hangulatba, amelynek történetünkben még jelentősége lesz.
S svájci (berni) tanulmányai alatt jött rá, hogy a síparadicsom nem egy téli zöldség (gyümölcs), hanem egy sokkal izgalmasabb valami.
Kim Dzsongun, Észak-Korea teljhatalmú diktátora vezetője, a fegyveres erők marsallja, a Koreai Munkapárt első titkára, sokad-állásban pedig idegenforgalmi és gazdaságfejlesztési szakember. (forrás: Wikipedia)
Kim Dzsongun tehát hatalomra jutott, s azzal a lendülettel munkához is látott (és most nem arra kell gondolni, hogy nagy elánnal látott hozzá ellenlábasai láb alól eltételének): eltökélte, hogy hazája idegenforgalmát ha törik, ha szakad, néhány éven belül magas színvonalúra fejlesztik és külföldi turisták millióival fogják megismertetni a szeretett haza minden csodáját.
S amit a Bölcs Vezető kigondol, az nem kérés, hanem parancs. Jól tudta ezt I Szongcsol, a Párt korábbi vonszani első titkára is, amikor szembenézett a csak az ő tiszteletére verbuvált kivégzőosztag katonáival. Utolsó gondolata az volt, hogy nem kellett volna a Bölcs Vezető idegenforgalmi fejlesztési tervére válaszul azt mondania: - Ebben a kérdésben ellent kell, hogy mondjak Kim elvtársnak. - de hát a baj már megtörtént, a sortűz eldördült, I Szongcsol pedig nem lamentált tovább élete legnagyobb (egyben utolsó) tévedésén.
Az Észak-Korea egyik legfontosabb kikötővárosa, Vonszan közelében található sícentrum fontosabb létesítményei egy szépen keretezett 3D-s térképen. (forrás: Wikipedia)
A tavaszi-nyári-őszi időszakokban már addig is szép számmal érkeztek külföldi turisták Észak-Koreába (elsősorban Kínából, valamint olyan nyugati országok állampolgárai, akik kíváncsiak voltak a remetekirályságként is hivatkozott utolsó sztálinista diktatúrára). Márpedig ahol turista van, ott valuta is van - nem csak jüan, hanem euró és dollár is, frissen-ropogósan; ez pedig a nemzetközi szankciók által sújtott ország gazdasága számára létfontosságú. De mit tegyenek a lagymatag téli hónapokkal, amikor a kutya sem néz feléjük? A válasz egyszerű: építeni kell egy 21. századi igényeknek megfelelő, hipermodern síközpontot!
A létesítmény számos sípályáján a kezdők és a profik is igazán otthon érezhetik magukat. (forrás: Wikipedia)
A tervek szerint 2016-ra az addigi kétszázezer helyett már évi egymillió turistát fogadott volna az ország - nem szívesen, de lelőjük a poént: ez az elképzelés nem teljesen valósult meg...
Az elgondolást - parancsot - tett követte: Kim Dzsongun utasítására az ország keleti részén (nem messze Vonszan [원산시] kikötővárosától), az egész félsziget keleti partvidéke mentén húzódó hegységben a Koreai Néphadsereg műszaki alakulatai az önkéntes (ha-ha-ha) sorkatonák támogatásával hozzáláttak a később Masinjong Síközpont (Masikryong Ski Resort - 마식령 스키장) építéséhez.
Magyarországon - illetve a keleti blokkban - 1990 előtt szintén szokás volt, hogy az egyébként ereje teljében lévő sorállományt nem csak a haza védelmére, hanem építésére is felhasználták (sokszor az állami vezetők hétvégi vityillóinak felhúzása formájában).
A Hotel Masinjong főépülete - a sícentrum szíve és lelke, amelyet néhány hónap alatt húztak fel a Koreai Néphadsereg műszaki alakulatai "önkéntes" katonák segítségével. (forrás: Wikipedia)
Modern recepció dukál a modern szállodához. (forrás: Wikipedia)
A 2013-2014-ben, röpke tíz hónap alatt felhúzott síközpont összesen kilenc kisebb-nagyobb sípályát, valamint nem egy (és nem két) kiszolgáló létesítményt foglal magába: egy uszodával és konditeremmel felszerelt luxusszállodát (Hotel Masinjong), jégkorcsolya-pályát, valamint számos éttermet. A síközpont hivatalosan a dolgos hétköznapokban megfáradt észak-koreai munkások téli kikapcsolódásának biztosítása céljából jött létre, de el bírjuk képzelni, hogy egy átlag vonszani munkásember mikor juthat be oda.
Megint lelőjük a poént: kevesebb, mint egy fő...
A látogatókat két szánkó (?) fogadja a síközpont kapujában. (forrás: Wikipedia)
Nem csak sípályák és szállodák, hanem korcsolyapálya is található Masinjongban. (forrás: Wikipedia)
A gyakorlatban természetesen a jól fizető külföldi (nyugati) turisták és az észak-koreai pártelit pihentetését és sportoltatását szolgálja az 1360 méteres Tehva-csúcs (대황산) közelében (a már említett Vonszantól 20 kilométerre) fekvő síparadicsom, amelynek környékét általában november közepétől április elejéig borítja hó. Az első észak-koreai síközpont egyébként Ausztriában már kiszuperált, harminc éves sífelvonókkal és hóágyúkkal is fel van szerelve.
Pályafutásukat Ausztriában kezdték, majd Észak-Koreában folytatták a síközpont sífelvonói. (forrás: Wikipedia)
A sípályák felszereléséhez szükséges eszközöket az Egyesült Államok embargós listára tette, mondván, azok luxuseszközöknek számítanak, s így tiltott a KNDK-ba történő exportjuk. A leleményes észak-koreaiak végül kínai közvetítéssel játszották ki az embargót, s szereztek be mindenféle segédeszközöket elsősorban Ausztriából és Svájcból (habár a vadiúj, hét és félmilliós dolláros svájci liftek helyett végül a már említett használt osztrák példányokkal voltak kénytelenek beérni).
Hóágyú Észak-Koreában. az országgal szemben érvényben lévő embargó ellenére számos, a létesítmény üzemeltetéséhez szükséges korszerű eszközt sikerült beszerezni Európából. (forrás: Wikipedia)
A mesterséges havat előállító és "kilövő" hóágyúknak egyébként a csapadékszegény időszakokban van különösen nagy jelentősége a sípályák használhatóságának fenntartása érdekében.
Két síedzés között a szálloda uszodájában lehet lazítani a fáradt észak-koreai dolgozóknak... (forrás: Wikipedia)
...akik feltámadó éhségüket csemegék sokaságával tudják csillapítani. (forrás: Wikipedia)
Észak-Korea vezetői (olvasd: Kim Dzsongun) nagy reményeket tápláltak aziránt, hogy a 2018-as dél-koreai olimpia néhány versenyszámát esetleg Masinjongban rendezhetik be, de ez a tervük az éppen akkoriban a két Korea között bekövetkező enyhülés ellenére nem valósult meg (ugyanígy történt az 1988-as szöuli nyári olimpiai játékok kapcsán is, amikor néhány versenyszámot Phenjanban rendeztek volna. Volna).
A síközpontot megnyitása óta évente több ezer külföldi turista keresi fel (köztük oroszok, európaiak is). (forrás: Wikipedia)
Ugyan az év elején kirobbant koronavírus-járvány az észak-koreai turizmusnak is alaposan betett (noha az országban hivatalosan a mai napig nem regisztráltak fertőzöttet), s a klímaváltozás sem ígér sok jót a meglehetősen sok szilárd halmazállapotú csapadékot igénylő téli sportok KNDK-beli szerelmeseinek, azért várható, hogy a jövőben odalátogatók számára még sokáig fogja biztosítani az Ausztria- és Svájc-életérzést Kelet-Ázsiában Észak-Korea jelenleg egyetlen síparadicsoma.
Nyáron nem csábít síelésre, de egyéb szolgáltatásai miatt ilyenkor is alkalmas a látogatók fogadására a síközpont. (forrás: Wikipedia)
Mert folyamatban van egy másik síközpont kialakítása is a kínai határ közelében, hogy Észak-Koreából a téli sportok igazi nagyhatalma lehessen, s a Nagy Testvér polgárai számára olcsó, de minőségi téli sportolási lehetőséget biztosíthassanak.
Zárásként itt egy nem annyira rövid, de cserébe legalább annyira propagandaillatú kisfilm Észak-Korea legfontosabb téli idegenforgalmi létesítményéből:
