Folytatjuk az egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunkat. A tizenhetedik epizódban megismerkedünk azzal a svédek által lakott szigetcsoporttal, amelyet az oroszok hódítottak meg, majd csatoltak Finnországhoz, amelynek azóta is részét képezi.
Az Åland-szigetek vörös-sárga-kék lobogója tipikus skandináv zászló. A vörös kereszttel "díszített" svéd zászló utal a szigetcsoport svéd többségű közösségére. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után következzen az Åland-szigetcsoport (ejtsd: "ólánd") rövid története!
Stratégiai fekvésű szigetcsoport
Az Åland-szigetcsoport Finnország legkisebb területű közigazgatási egysége, egyben egyetlen autonóm tartománya és az egyetlen, ahol nem hivatalos nyelv a finn. (forrás: Wikipedia)
A mintegy 16 ezer négyzetkilométer vízfelületen - a Balti-tenger és a Botteni-öböl találkozásánál, Svédország és Finnország partjai között - elhelyezkedő, összesen 1580 négyzetkilométer szárazulatot elfoglaló, szinte teljesen sík felszínű (legmagasabb részén is alig 130 méterrel a víz szintje fölé emelkedő) Åland-szigetcsoport (finn nyelven Ahvenanmaa) első lakói a régészek becslése szerint több, mint hétezer évvel ezelőtt érkeztek ide a szárazföldről az akkoriban jóval alacsonyabb vízállást kihasználva. Az időszámításunkat követő első ezredforduló táján svéd viking hajósok létesítettek telepeket itt, amelyeket a kelet felé tartó tengeri kereskedelmi útvonal ellátóbázisaként használtak.
Bár ők biztos nem az "ellátóbázis" kifejezést használták erre.
Rituális célokat szolgáló, kőkorszaki medvemancs-leletek bizonyítják, hogy a szigetek történelme több ezer évvel ezelőtt kezdődött. (forrás: Wikipedia)
Mivel innen kiindulva kiválóan lehetett ellenőrizni a Balti-tenger északi részének hajóforgalmát, birtoklása stratégiai fontosságúvá vált a 17. századtól észak-európai szuperhatalommá váló Svéd Királyság és a feltörekvő nagyhatalom, az Orosz Birodalom számára egyaránt. Végül a napóleoni háborúk idején, 1809-ben megkötött békeszerződésben a svédek kénytelenek voltak lemondani az Åland-szigetcsoportról az oroszok javára - Finnországgal és egész kelet-balti-tengeri befolyásukkal együtt.
1667-es svéd térkép a szigetcsoportról, amelyen a fontosabb települések és hajózási útvonalak is feltüntetésre kerültek. (forrás: Wikipedia)
Ugyan a svédek és a térségbeli pozícióikat féltő britek is tiltakoztak, az oroszok az 1830-as években számos erődítményt emeltek a szigeteken - ezek közül kiemelkedett a hatalmas Bomarsund-erődítmény (Бомарсунд), amely a brit-francia expedíciós haderő fő célpontja volt a krími háború során.
1854 augusztusában - a krími háború egyik epizódjaként - az oroszok heves összecsapásokat vívtak a brit-francia tengeri és szárazföldi erőkkel a szigetcsoport birtoklásáért. A csatából végül a sokszoros túlerőben lévő szövetségesek kerültek ki győztesen...(forrás: Wikipedia)
Az 1854-ben partraszálló szövetségesek sikerrel foglalták el az erődítményt, amelyet aztán elpusztítottak. A háborút lezáró 1856-os párizsi békeszerződésben a szigetcsoportot demilitarizált övezetnek nyilvánították.
...akik ezt követően használhatatlanná tették az oroszok által két évtizeddel korábban emelt Bomarsund-erődöt. Az építmény manapság fontos turistalátványosság. (forrás: Wikipedia)
A következő évtizedek viszonylagos prosperitásban teltek Åland lakosai számára: az oroszok szinte teljes belső autonómiát biztosítottak a Finn Nagyhercegségnek, a finnek pedig nem nagyon zaklatták a szigetcsoporton élő svéd közösséget - legfőbb bevételi forrásukat ebben az időszakban a halászat és a tengeri kereskedelem jelentette.
A 19. század végén nemcsak távírókábelt fektettek le Finnországból a szigetcsoport fővárosába, az oroszok által 1861-ben alapított és Marija Alekszandrovna cárnéről elnevezett Mariehamnba (finnül Maarianhamina), sőt, 1892-től már telefonhívást is lehetett indítani Ålandra.
Független Finnország
A német Császári Haditengerészet Albatross cirkálója az Åland-szigeteknél az oroszok ellen 1915. július 2-án vívott tengeri csata után megfeneklett állapotban. (forrás: Wikipedia)
Az első világháború kirobbanását követően nem sokkal Oroszország újramilitarizálta a szigetcsoportot - 1916-tól a Balti-tengeren operáló orosz tengeralattjárók ellátópontjaként funkcionált. Amikor Finnország 1917 végén beintett az éppen szétesőben lévő orosz medvének és kikiáltotta függetlenségét, a szigetcsoport svéd lakói elérkezettnek látták az időt, hogy kinyilvánítsák Svédországgal való egyesülésük igényét.
1918 elején békefenntartó céllal mintegy 800 svéd katona szállt partra az Åland-szigeteken. A kontingens a bevetés alatt mindössze egyetlen főt vesztett, öngyilkosság miatt. (forrás: Wikipedia)
1918 elején orosz és finn bolsevik csapatok szálltak partra a szigetcsoporton, hogy a formálódó Szovjet-Oroszország számára bebiztosítsák azt - a kiiktatásukra a fehér finnek szintén jelentős erőket dobtak át a szárazföldről. Åland képviselőit közben fogadták Stockholmban, ahol átnyújtották a helyi referendum eredményét. Ennek értelmében a szigetcsoport lakóinak 95%-a szeretett volna a svéd anyaországhoz csatlakozni. Ezen igényükben az is közrejátszott, hogy Finnországban a 19-20. század fordulóján felerősödtek a nacionalista hangok, amelyek a helyi svéd közösség asszimilációját szorgalmazták.
Mind Finnországban, mind Oroszországban ekkor lángolt fel a vörösök és fehérek közötti polgárháború, amelyek végül ellentétes eredménnyel zárultak (a finneknél a fehérek nyertek, az oroszoknál a vörösök, mint azt tapasztaltuk itt Közép-Európában néhány évtizeddel később). Ålandon szintén összecsaptak a két tábor képviselői.
Svéd, német és orosz (bolsevik) katonák Ålandon 1918 tavaszán. (forrás: Wikipedia)
Ugyan a szigetcsoport annektálásának gondolata nem merült fel komolyan Svédországban, a svéd kormány intézkedett: 1918. február 13-ától a flotta támogatásával 800 svéd katona szállt partra Ålandon, ahol a hónap végéig lefegyverezték a bolsevikokat. A svédeket a németek követték, akik február-március folyamán futottak be, határozottan lobogtatva a német-orosz fegyverszüneti egyezményt, amelyben a szigetcsoport oroszok általi kiürítését rendelték el.
A németek azonban rövidesen távoztak, az utolsó svéd katonákat pedig május végén vonták ki a szigetekről.
Åland címere, közepén egy arany gímszarvassal. A jelképet I. Gusztáv svéd király adományozta a szigetcsoportnak 1560-ban. (forrás: Wikipedia)
Miután Európa nagy részén és Finnországban is elhallgattak a fegyverek, újra napirendre került az Åland feletti fennhatóság kérdése. A frissiben megalakult Népszövetség 1921-es döntése értelmében az Åland-szigetek végül maradtak Finnország fennhatósága alatt annak demilitarizált autonóm tartományaként.
A szigetcsoport demilitarizált státuszának is köszönhető, hogy sikerrel úszta meg a második világháború pusztításait.
Napjainkban
Az Åland-szigetcsoport összesen tizenhat közösségből áll. (forrás: Wikipedia)
A manapság kevesebb mint harmincezer ember (köztük ezernégyszáz finn, a harmadik legnépesebb csoportot pedig a félezer román [!] vendégmunkás alkotja) által lakott szigetcsoport Finnország legkisebb régiója, egyben az egyetlen, amely teljes belső autonómiát élvez: Feröerhez vagy Grönlandhoz hasonlóan gyakorlatilag a kül- és védelmi ügyeket leszámítva teljesen önállóan dönthet a helyi kérdésekben. Åland népességének közel kilencven százaléka svéd anyanyelvű, amely egyébként az egyetlen hivatalos nyelv a szigeteken. Ami pedig a vallást illeti: Finnország többi részéhez és Svédországhoz hasonlóan a 16. század óta itt is az evangélikus egyház a domináns.
Mariehamni utcakép. (forrás: Wikipedia)
Az Ålandon beszélt svéd nyelv egyébként egy külön dialektus, amely a Finnországban beszélt svéd nyelvvel áll a legszorosabb kapcsolatban.
A főváros, Mariehamn sétálóutcája a szigetcsoportra látogató turisták kedvelt célpontja. (forrás: Wikipedia)
A szigetország modern, demokratikus jogállam, ahol rendszeresen tartanak választásokat (a helyi törvényhozás, a Lagting harminc képviselőt számlál), az állami intézmények pedig az autonómiának köszönhetően a finntől teljesen függetlenül működnek (ennek ellenére Åland egy képviselőt delegálhat a finn parlamentbe, valamint önálló tagja az észak-európai államokat tömörítő Északi Tanácsnak is). A szigetcsoport saját rendőrséggel és igazságszolgáltatással is rendelkezik, lakóira pedig nem vonatkoznak a finn sorkötelezettség szabályai. Finnországban minden arra alkalmas 18. életévét betöltött férfi köteles sorkatonai szolgálatot teljesíteni. Åland lakói azonban a terület demilitarizált státusza miatt önkéntesként csatlakozhatnak a Finn Honvédséghez, ha van kedvük.
A harminc képviselői hellyel rendelkező helyi törvényhozás, a Lagting épülete Mariehamnban. (forrás: Wikipedia)
A szigetcsoporton külön népszavazást tartottak az Európai Unióhoz történő csatlakozásról, amelyen a többség támogatta a belépést, így Finnország többi részével egyetemben 1995-ben Åland is az EU tagja lett.
A korábban a kizárólag a halászatra és tengeri kereskedelemre épülő ålandi gazdaságnak manapság fontos része a szolgáltató szektor - így nem véletlen, hogy számos bank és biztosító működik a szigeteken. (forrás: Wikipedia)
A korábban a halászat és az ehhez kapcsolódó iparágak (hajógyártás) által uralt gazdaság fő hajtóereje manapság már a szolgáltatói szektor: számos bank és biztosító székhelye található Marienhamnban (ahol a terület népességének közel fele él), miközben a fafeldolgozás valamint a mikroelektronikai ipar, továbbá az orvosi műszerek gyártása is fontos bevételi forrást jelent a helyieknek.
A lakosság egy jelentős részére ma is a mezőgazdaság jelenti a bevételi forrást. (forrás: Wikipedia)
Åland gazdaságának a fentiek mellett évről évre euró-milliókat termel az idegenforgalom is: finn és svéd (valamint sok más nációhoz tartozó) turista keresi fel a szigetcsoportot, hogy kikapcsolódjon, vagy meglátogassa az egyébként nem nagy számú helyi látványosság valamelyikét (köztük elsősorban a Bomarsund-erődöt). Sokakat csábítanak a repülőtereken és a hajókon üzemelő vámmentes boltok, vámtarifa szempontjából ugyanis Åland az Európai Unión kívüli területnek számít.
Mariehamn könyvtárának épülete. (forrás: Wikipedia)
Åland volt az otthona az utolsó nagyobb vitorlás kereskedelmi flottának is. A Gustaf Erikson helyi hajótulajdonos által birtokolt vitorlások egészen 1947-ig szelték a világtengereket (a leghosszabb utat Ausztrália és Európa között tudták le a hajók), ami nem rossz teljesítmény.
A Pommern (korábban Mneme) vitorláshajó Mariehamn kikötőjében. Az ålandi tengerjáró vitorlások egészen az 1940-es évek végéig szelték az óceánokat. (forrás: Wikipedia)
Az Åland-szigetcsoport a szárazföldről kétféleképpen közelíthető meg: repülőgéppel vagy a finn és svéd partok felé is rendszeresen közlekedő komphajók valamelyikével. Az országot fejlett közúti infrastruktúra jellemzi, különösen a 6500 kisebb-nagyobb sziget és sziklaszirt alkotta csoport legnagyobb tagját, a közel hétszáz négyzetkilométeres Fasta Ålandot.
Kompkikötő Ålandon. A kompok jelentik a legfontosabb kapcsolatot a szigetcsoport és a szárazföld (Finnország, Svédország) között. (forrás: Wikipedia)
A szigetcsoport legfontosabb közlekedési vállalata a kompjáratokat üzemeltető, hét hajóból álló flottával büszkélkedő Eckerö Linjen, amely Åland (és egész Finnország) legnyugatibb településéről kapta a nevét.
Az MS Eckerö komphajó. (forrás: Wikipedia)
Az Åland-szigetcsoport saját közúti felségjelzéssel (ÅL) és így egyedi rendszámtáblákkal rendelkezik. (forrás: Wikipedia)
A 20. század második felétől felélénkült a légi közlekedés is a szigeteken. 1963-ban az Aero (ma Finnair) légitársaság 217-es járatának balesete következtében 22 utas vesztette életét Mariehamn közelében - ez Finnország történetének második legsúlyosabb légi szerencsétlensége volt. (forrás: Wikipedia)
Mivel echte svédekről beszélünk, a helyi kultúrára nem a mediterrán pörgés a jellemző. A nálunk is ismert nemzetközi és vallási ünnepek Ålandon is ünnepnek számítanak, emellett fejlett még a szigetcsoport oktatási rendszere is (miután Svédországban megszüntették az otthontanulás intézményét, számos svéd család költözött ide, hogy továbbra se kelljen iskolába járatni gyermekét).
Június 9-e az autonómia napja Ålandon, míg december 6-án megtartják a finn függetlenség napját is.
A Szent Olaf-templom Jomala településen a szigetcsoport legrégibb temploma. (forrás: Wikipedia)
Ami a sportot illeti: Åland a hagyományos vizes sportok (evezés, úszás, satöbbi) mellett rendelkezik egy rögbicsapattal is, de a legnépszerűbb sportág kétségkívül a labdarúgás; a szigetcsoport elitcsapata, az IFK Mariehamn napjainkban is a finn első osztályban rúgja a bőrt.
A női labdarúgás is egyre nagyobb népszerűségnek örvend Ålandon. (forrás: Wikipedia)
Zárásként nézzetek meg egy 2019-es drónfelvételt a szigetcsoportról:
