Nepált leszámítva mindössze egyetlen állam van a Földön, amely elmondhatja magáról, hogy mindkét szomszédjában több, mint egymilliárd ember él. Ennek a mondatnak persze így, önmagában nincsen sok jelentősége (és értelme sem), mindenesetre megmutatja, hogy Bhután milyen különleges helyzetben van.
Bhután az utolsó himalájai királyság, amely egyben a kolostorok országa is: több, mint kétezer buddhista rendház található területén. (forrás: Wikipedia)
Az egzotikus országokat és területeket bemutató sorozatunk huszadik epizódjában látogassunk el ide, a Himalája keleti láncai között megbúvó sárkányok földjére!
Bhutánról egyszer már írtunk testvérblogunkon négy és fél évvel ezelőtt; mai posztunk ezen írás kibővített verziójaként is értelmezhető.
Sárkányok földjén
Mielőtt még röviden betekintenénk a Kína és India között, a Keleti-Himalája helyenként hétezer méteres magasság fölé nyúló vonulatainak és a hegylánc déli előterében nyújtózó, folyókkal szabdalt dzsungelek területén fekvő, durván Dunántúl-méretű ország történelmébe, kezdjük egy kis etimológiai értekezéssel.
Ha már Himalája: az ország legmagasabb csúcsa, a 7750 méteres Gangkhar Puensum (གངས་དཀར་སྤུན་གསུམ་) a Föld legmagasabb, máig meg nem mászott hegye.
Bhután északi részén a Himalája helyenként hétezer méteres magasság fölé nyúló csúcsai terpeszkednek - köztük a 7750 méteres Gangkhar Puensum, amely a legmagasabb az országban. Ez a legmagasabb hegy a Földön, amelyet még nem érintettek hegymászók lábnyomai. (forrás: Wikipedia)
Szóval Bhután úgy van a nevével, mint Magyarország: amit széles körben ismernek a nagyvilágban (Bhután), azt odahaza egyáltalán nem használják. A "Bhután" eredete nem ismert (valószínűleg tibeti kifejezésről van szó), a helyi, dzonkgha nyelvű országnévnek, a Druk-julnak (འབྲུག་ཡུལ་) viszont annál inkább: ez annyit tesz, hogy "viharsárkányok földje".
Mi azért maradunk a Bhutánnál.
1813-as festmény Csukha (ཆུ་ཁ་རྫོང་ཁག་) kolostoráról. (forrás: Wikipedia)
Ami pedig a történelmet illeti: az elválaszthatatlan a buddhizmuséval: a 7. századtól a szomszédos Tibet ugyanis meghódította a Himalájától délre fekvő vidékeket, s az itteni népességet a fegyverek segítségével felvilágosították azzal kapcsolatban, hogy melyik vallás a legjobb...a következő évszázadokból nem sok információ maradt az utókorra; mintegy ezer éven át helyi hadurak próbálták meg kisebb-nagyobb sikerrel megszerezni az ellenőrzést a buddhista kolostorokkal időközben sűrűn beépített Bhutánban.
Brit vendégek a bhutáni királyi udvarban 1905 körül. A britek hosszú időn keresztül szerették volna gyarmatuknak tudni az országot, végül azondban megelégedtek a védnökséggel. (forrás: Wikipedia)
A széttagolt terület egységét végül egy tibeti származású láma, egy bizonyos Ngavang Namgyal ( ཞབས་དྲུང་ངག་དབང་རྣམ་རྒྱལ་) hozta el, aki a 17. század elején egyesítette az országot, s létrehozta az azt több, mint háromszáz éven át meghatározó teokratikus intézményrendszert, amelynek keretében a vallási és világi vezetők közösen kormányozták Bhutánt.
A 17-18. század folyamán Bhutánnak több konfliktusa is támadt Tibettel, amely szerette volna befolyását kiterjeszteni és megszilárdítani az országban.
Jönnek a britek - és a 20. század
Brit térkép Délnyugat- és Dél-Ázsiáról. A jobb szélen zölddel jelölve Nepál és Asszám között látható Bhután. (forrás: Wikipedia)
Az Indiában már korábban felbukkanó britek a 18. század második felében tűntek fel az addig a világtól szinte teljesen elzárt Bhután (és a szomszédos Szikkim) határvidékén. Az eleinte csak kereskedni és a vidéket felfedezni akaró britek az 1800-as években már az ország gyarmatosításának szándékával helyeztek egyre nagyobb nyomást a független himalájai államokra. Ennek részeként egy 1864 és 1865 között vívott rövid háború után az úgynevezett szincsulai szerződésben félgyarmati státuszba kényszerítették az ekkoriban néhány tízezer ember által lakott Bhutánt.
Bhután első királya, Ugyen Vangcsuk, aki 1907-től 1926-os haláláig uralkodott a sárkányok földjén. (forrás: Wikipedia)
Az 1800-as évek utolsó évtizedeit számos kisebb polgárháború jellemezte Bhutánban; a hatalomért küzdő helyi vezetők, kormányzók közül végül 1907-ben Ugyen Vangcsuk ( ཨོ་རྒྱན་དབང་ཕྱུག) jött ki a legjobban, aki a kormányrudat megragadva Bhután királyává koronáztatta magát - egyszersmind véget vetett a kettős (vallási és világi) rendszernek, kialakítva a ma is létező örökletes monarchiát. Az új uralkodót a britek is elismerték, akik 1910-ben megkötötték Bhutánnal a punakai szerződést. Ebben elismerték Bhután függetlenségét, cserébe pedig Bhután felkérte a briteket az ország kül- és védelmi ügyeinek intézésére.
Bhután zászlaja, közepén az országot jelképező sárkánnyal. (forrás: Wikipedia)
Bhután mongol művészek által a 20. század elején tervezett emblémáján a sárkányok mellett megjelenik a jin és a jang is... (forrás: Wikipedia)
A második világháború után függetlenedő Indiával a pragmatikus bhutáni vezetés megújította a punakai szerződést 1949-ben - a kondíciók maradtak, csak a magas szerződő felek egyike cserélődött ki Újdelhire. Az abszolút hatalmat gyakorló mindenkori bhutáni uralkodók - akik a "Druk Gjalpo" (འབྲུག་རྒྱལ་པོ་), azaz "sárkánykirály" megtisztelő cím birtokosának mondhatják magukat - a fontolva haladás elvét követték. Ennek tudható be, hogy az első törvényhozást (még inkább tanácsadó jelleggel) csak 1953-ban alapították meg, Bhután pedig csak 1971-ben csatlakozott az ENSZ-hez.
A világ két legnépesebb állama (Kína és India) között az élet nem csak játék és mese... (forrás: Wikipedia)
Az első, formális kabinet 1968-ban állt fel, miközben az 1950-es években indiai segítséggel megalakították a bhutáni reguláris haderőt Bhutáni Királyi Hadsereg (བསྟན་སྲུང་དམག་སྡེ) néven.
Út a 21. századba
Bhután a 20. század egyik legzárkózottabb országaként vonult be a történelembe. Az északi szomszéddal, Tibettel az 1950-es években szinte minden kapcsolat megszakadt, miután a vörös Kína seregei elfoglalták a magashegyi tartományt, az indiai határon pedig igyekeztek gátat szabni a modern világ behatolásának.
Ezt a mindenkori uralkodók a nép védelmével magyarázták - nehogy túl gyorsan szakadjon rájuk a modern civilizáció...
A bhutáni királyi testőrség egy 1905 körül készült felvételen. (forrás: Wikipedia)
Bhutánban sem volt azonban minden játék és mese: az 1980-as évektől a bhutáni kormány erőszakos asszimilációs politikát kísérelt meg a déli országrészben élő, döntően nepáli származású polgáraival szemben. Ennek eredményeként több ezer ember menekült a szomszédos Indiába illetve a nem sokkal messzebb fekvő Nepálba.
2006-ban a Kelet-Nepálban kialakított menekülttáborokban még több, mint százezer (!) bhutáni menekült élt.
Nepáli származású bhutáni menekültek egy nepáli menekülttáborban. A férfi a bhutáni útlevelét mutatja a kamerának. A bhutáni vezetés az 1980-as évektől törekedett az etnikai sokszínűség csökkentésére, amely után több tízezer ember kényszerült elhagyni az országot. (forrás: Wikipedia)
Persze az új technikai vívmányok áldásainak szellemét még a sárkányos ország hatóságai sem tudták a végtelenségig távoltartani a védelmezendő lakosságtól, így 1999-ben engedélyezték a televíziós (!) és internetes szolgáltatásokat Bhutánban, 2005 elején pedig életbe lépett az új alkotmány, amely demokratikus intézményrendszerekkel váltotta fel a korábbi abszolút monarchiát.
Ennek részeként az addigi király, Dzsigme Szingje Vangcsuk (འཇིགས་མེད་སེང་གེ་དབང་ཕྱུག་) 2006-ban lemondott a trónról fia, Dzsigme Keszar Vangcsuk (འཇིགས་མེད་གེ་སར་རྣམ་རྒྱལ་དབང་ཕྱུག་) javára.
Az 1980-ban született Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuk, aki 2006 óta ül a sárkánykirályok trónján. (forrás: Wikipedia)
Új, demokratikusan választott törvényhozás alakult az ekkoriban már több, mint hétszázezer ember által lakott Bhután fővárosában, Timpuban, az újonnan felálló kabinet pedig folytatni kívánta a korábbi uralkodók fontolva haladó politikáját. 2007-ben új szerződést kötöttek Indiával, amely megerősítette Bhután függetlenségét a szubkontinensnyi országgal szemben, egyúttal az utolsó himalájai monarchia ekkortól nagyobb lendülettel lépett a nemzetközi kapcsolatok színpadára.
100 ngultrumos bhutáni bankjegy. Az 1974-ben bevezetett pénznem (amelynek árfolyama rögzítve van az indiai rúpiáéhoz) neve a dzongkha ngul ("ezüst") és a hindi trum ("pénz") kifejezésekből származik. (forrás: Wikipedia)
Napjainkban
A manapság hétszázötvenezer ember által lakott ország népességének mintegy háromnegyedét a tibeti eredetű bhotija (ngalop) népcsoport adja, míg közel egynegyedét nepáliak alkotják. A vallási megoszlás is hasonlóan alakul (már ami az arányokat illeti): háromnegyednyi buddhista (amely deklarált államvallás) mellett közel egynegyednyi hindu él Bhutánban minimális muzulmán és keresztény kisebbség mellett. A hivatalos nyelv 1971 óta az eredetileg Nyugat-Bhutánból származó, tibeti eredetű dzongkha (a kifejezés jelentése: "a palota [kolostor] nyelve").
A "dzong" kifejezés az országszerte (és Tibetben) épült, sajátos építészeti stílust követő erődítményeket takarja.
Bhutáni tájkép. A mezőgazdasági tevékenység (elsősorban rizstermesztés és állattenyésztés) a termékeny völgyekre koncentrálódik. (forrás: Wikipedia)
A buddhizmus nem csak a több száz kolostorban és több tízezer szerzetes által van jelen a hétköznapokban; az emberek többsége napi szinten gyakorolja vallását, a főbb állami ünnepek, helyi fesztiválok többsége pedig szintén ezer szállal kötődik a valláshoz. Az oktatás hosszú évszázadokon keresztül kizárólag a kolostorokban zajlott, az első állami (világi) iskolák csak az 1960-as években nyitották meg kapuikat (kezdetben ráadásul Indiából érkeztek tanárok a nép művelésére).
Rizsteraszok bhutáni módra. (forrás: Wikipedia)
Bhutánban máshogy viszonyulnak a férfi szaporítószervekhez is: mivel a jó szerencse jelképe, ezért úton-útfélen találkozhatunk falra pingált falloszokkal.
Fallikus jelkép egy ház falára pingálva. A férfi szaporítószervnek nagy szerencsét tulajdonítanak a helyiek. (forrás: Wikipedia)
Bhután gazdasági életének legmeghatározóbb eleme hosszú időn keresztül a mezőgazdaság volt; az állattartás és a növénytermesztés az északi hegyek és a déli dzsungelek között fekvő termékeny völgyekre koncentrálódik. A 20. századtól fontos exportcikké vált az erdőségek fakincse is, az utóbbi években azonban visszafogták a kitermelést. Az elmúlt évtizedekben a sebes vízű hegyi folyókon számos kisebb-nagyobb vízerőművet húztak fel - mivel a helyi energiafogyasztás meglehetősen alacsony, így bőven tudnak a szomszédos, hatalmas energiafogyasztó Indiának is exportálni.
A vízerőműveket irányító vállalat központi épülete Timpuban. (forrás: Wikipedia)
Egyébként Bhután az egyik fő cementszállítója a déli szomszédnak.
Bhután különleges abból a szempontból is, hogy a hivatalos kormányzati politika nem a bruttó hazai összterméket (GDP) használja a jól(l)ét mérésekor, hanem a bruttó nemzeti boldogságot (BNB), azaz az általános közérzetet, az egészségügyi állapotot vagy éppen a környezet védelmét (ennek részeként 2004-ben betiltották a dohányzást és a dohánytermékek forgalmazását az országban).
Bhután legfontosabb partnere India. A képen a bhutáni miniszterelnök, Lotaj Cering (བློ་གྲོས་ཚེ་རིང་) látható az indiai miniszterelnök Narendra Modival. (forrás: Wikipedia)
Az utóbbi néhány évtizedben egyre több külföldi turista keresi (keresheti) fel Bhutánt. A már említett buddhista fesztiválok mellett komoly vonzerőt jelentenek a bhutáni folyók, ahol a külföldiek előszeretettel próbálják ki a vadvízi evezést, de újabban sokan szeretnének minél több hegyet megmászni az országban - magát a hegymászást egyébként csak 1983-ban engedélyezték; mivel a hegyeket szent helyként (istenségek és szellemek lakhelyeként) tisztelik, sokáig tabunak számított a hófödte csúcsokra való feljutás.
Hosszú időn keresztül India intézte Bhután külügyeit. Manapság a himalájai királyság már számos diplomáciai képviseletet tart fenn világszerte. A képen az ország ENSZ-képviseletének New York-i irodája látható. (forrás: Wikipedia)
Habár a tervek között szerepel egy Indiával közös vasútvonal létrehozása, Bhutánban a mai napig nincsen kötöttpályás közlekedés. Ami azt illeti, közlekedési rendszerről is csak az utóbbi két évtizedben beszélhetünk, amióta kiépítették az első modern, aszfaltozott utakat (ma már a fontosabb települések mindegyike megközelíthető autóval). Az egyetlen nemzetközi repülőtér a főváros, Timpu (ཐིམ་ཕུ) melletti völgyben fekvő Paro (སྤ་རོ་) települése mellett került kialakításra - az itteni fel- és leszállások páratlan élményt nyújtanak az utasoknak és pilótáknak egyaránt.
Az egyetlen bhutáni nemzetközi repülőtér Paro városa mellett fekszik egy völgyben, a fővárostól nem messze. (forrás: Wikipedia)
Timpu egyébként nem olyan régóta tölti be az ország fővárosának szerepét (amely előtte Punaka volt): a kormányzat az 1960-as évektől települt a 2300 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő településen, amely az elmúlt évtizedekben Bhután gazdasági, politikai, kulturális központjává vált, s a maga 115 ezer fős népességével a messze legnagyobb városa is az országnak.
A helyközi közlekedésben a személyautók mellett a buszok kapnak szerepet. Bhutánban baloldali közlekedés van érvényben. (forrás: Wikipedia)
Utolsó, a himalájai királysággal kapcsolatos bekezdésünkben emlékezzünk meg Bhután nemzeti sportjáról, amely nem más, mint az íjászat. Nem csak egyénileg, hanem csapatszinten is űzik ezt a játékot - az olimpiákon is rendszeresen íjászok és sportlövészek képviselik a sárkányok földjét.
Íjászverseny. (forrás: Wikipedia)
Zárásként itt egy kis képgaléria Bhutánról.