Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Barangolás a világban

Háború a semmiért - 2.0

A futball-háború

2021. május 17. - FuraTermék

Közel három évvel ezelőtt a Barangolás Blogon bemutatásra került a felek számára gyakorlatilag semmilyen hasznot nem hozó 1812-es angol-amerikai háború rövid története.

500px-honduras-cia_wfb_map.png

Honduras térképe. Az ország több, mint ötször akkora területű, mint a szomszédos Salvador, utóbbi népessége azonban hosszú időn keresztül két-háromszorosan haladta meg a nagy testvérét. (forrás: Wikipedia)

 

Mai írásunkban egy másik, az amerikai kontinensen zajló konfliktust mutatunk be, amelyet úgy is ismernek, mint a futball háborúja (vagy futball-háború). A "Tovább" gomb után ismerkedjünk meg az 1969-es salvadori-hondurasi háborúval, amelyet - időtartama után - százórás háborúként is ismernek!

Szegénység és feszültség

Salvador és Honduras napjainkban sem tartozik a kifejezett turista-célpontok közé; előbbinél komoly hátrányt jelent a közbiztonság (pontosabban annak hiánya), míg utóbbi a szerény gazdasági teljesítőképesség meg a szomszédos karibi konkurencia miatt nem vonz annyi látogatót, mint amennyit megérdemelne.

800px-proclama_de_libertad_indep_centroamerica.jpg

Közép-Amerika kinyilvánítja függetlenségét a spanyol koronától. Guatemala, Salvador, Honduras, Nicaragua és Costa Rica független történelme közösen kezdődött, miután államszövetségben egyesültek, az ellentétek azonban hamarosan szétszakították az államokat. (forrás: Wikipedia)

 

A közép-amerikai államokhoz hasonlóan Salvador és Honduras történelme is a Spanyolország elleni függetlenség 1821-es elnyerésével, a Mexikói Császársághoz való kérész életű tartozással, majd az 1838-ig tartó konföderációval vette kezdetét. A térségbeli államok szövetsége végül széthullott, s Guatemalától Nicaraguáig katonai diktatúrák, a hatalomért versenyző befolyásos családok konfliktusai jellemezték a 19. századot errefelé.

800px-la_ceiba.jpg

Helyiek a hondurasi La Ceiba vasútállomásán 1920-ban. Honduras történelmét hosszú időn keresztül meghatározta az amerikai United Fruit Company, amely elsősorban banántermesztéssel foglalkozott az ország területének mintegy 10%-át kitevő ültetvényein... (forrás: Wikipedia)

 

A szebbnek ígérkező huszadik században csak annyi változott, hogy Hondurasban komoly befolyásra tett szert az amerikai United Fruit Company (lásd még banánköztársaság), Salvador pedig időközben rálépett a túlnépesedés útjára: az alig 21 ezer négyzetkilométer területű Salvador népessége az 1960-as évek végére megközelítette a négymilliót, miközben a nála több, mint ötször nagyobb Hondurasban alig két és félmillió ember élt.

colbanana04.jpg

...ahol a 20. század közepétől már elsősorban a salvadori bevándorlók szolgáltatták az olcsó munkaerőt. Látszólag mindenki jól járt az üzlettel, az elszegényedő hondurasi gazdák azonban nem nézték jó szemmel, hogy az idegenek elveszik a munkájukat. (forrás: Wikipedia)

 

A salvadori túlnépesedés hatására több százezer salvadori költözött át a hondurasi határ túloldalára, ahol az évek folyamán jelentős (és termékeny) földterületeken szereztek tulajdonjogot (miközben az ország teljes területének közel 10%-a a már említett United Fruit tulajdonában állt; a banán-ültetvényeken szintén többségében salvadori vendégmunkások dolgoztak). 

Az 1960-as évek elején a hondurasi népesség közel húsz százalékát már salvadori bevándorlók alkották.

Út a háborúba

A stadionokon át

oswaldo_lopez_arellano.gif

Oswaldo Enrique López Arellano tábornok, szabadidejében Honduras diktátor-elnöke 1963 és 1971 között... (forrás: Wikipedia)

 

fidel_sanchez_hernandez.jpg

...és salvadori kollégája, Fidel Sánchez Hernández, szintén tábornok és szintén diktátor-elnök Salvadorban 1967 és 1972 között. (forrás: Wikipedia)

 

A salvadori "emberáradat" és különösen a "földbitorlásuk" természetesen nem tetszett a hondurasi nincstelen paraszti tömegeknek, az egyébként katonák által irányított hondurasi kormány (élén Oswaldo López Arellano tábornok-elnökkel) pedig érzékelve a feszültséget a helyzet békés rendezésére tett kísérletet felült a konfliktus-kirobbantó vasútra: 1962-ben új földreform-törvényt fogadtak el, amelynek 1967-től erőszakkal szereztek érvényt; a salvadori gazdákat megfosztották birtokaiktól, amelyeket aztán a már említett nincstelen hondurasiaknak utaltak ki. Később a salvadoriak már tízezrével voltak kénytelenek elhagyni Hondurast, s visszatérni hazájukba, ami viszont a szintén katonák által irányított (élén Fidel Sánchez Hernández tábornok-elnök) salvadori kormány szemét kezdte el csípni...

campa_a_de_honduras_contra_los_salvadore_os_circa_1969.jpg

Hondurasi Salvador-ellenes falragasz a feszültség időszakából, az 1960-as évek végéről. (forrás: Wikipedia)

 

Ugyan nem említettük, de Salvador és Honduras között a történelmen kívül a kultúrában, nyelvben (spanyol), vallásban (római katolikus) és etnikai összetételben (a többség mesztic és indián őslakos) sincsen számottevő különbség. És mindkét ország imádja a focit...

Csak abban, hogy pontosan hol húzódik a határ. Azt viszont a 19. században elfelejtették pontosan meghúzni, így még egy ok volt a vitatkozásra.

1969-re tehát a két - nem győzzük hangsúlyozni: koldusszegény - ország közötti feszültség a tetőfokára hágott. A jó hangulaton dobott egyet, hogy a két nemzeti labdarúgó-válogatottat egy selejtezőcsoportba sorsolták az 1970-es világbajnokság helyi válogatóján. 1969. június 8-án a hondurasi fővárosban, Tegucigalpában megrendezésre került az első mérkőzés, amelyet a hazaiak nyertek 1:0 arányban. A történethez hozzátartozik, hogy a salvadori válogatott a meccs előtti éjszaka nem nagyon pihent, ugyanis a szállodájuk előtt hondurasi "hazafiak" tömegei rendeztek nem szokványos utcabált (folyamatos, hangos anyázás, kődobálás, miegymás). Az egy héttel később San Salvadorban rendezett visszavágón a salvadoriak nyertek 3:0-ra - a hondurasi válogatottat a salvadori hadsereg egységei védték (ímmel-ámmal) a feldühödött, lincshangulattól fűtött hazai drukkerektől, akik szintén "népünnepélyt" tartottak a vendégek szállója előtt a meccs előtti éjszakán...

A salvadoriak hangulatának az sem tett jót, hogy a Hondurasban elszenvedett vereséget követően egy 17 éves salvadori lány szíven lőtte magát. A hondurasiak által halálba kergetett leányzó nemzeti hős lett, állami temetését a helyi televízió élőben közvetítette.

pelea_entre_salvadore_os_y_hondure_os_al_finalizar_el_partido_en_el_estadio_flor_blanca_1969.png

Összecsapások a salvadori "futballmérkőzést" követően. (forrás: Wikipedia)

 

Június 27-én Mexikóvárosban tartottak egy harmadik mérkőzést, amelyet végül Salvador válogatottja nyert meg 3:2-re, így Honduras lemaradt a jövő évi vébéről. Ez azonban a fokozódó nemzetközi helyzeten már nem sokat segített: a salvadori fiaskó után több, mint tízezer salvadorit üldöztek el Hondurasból, amelyre válaszul Salvador megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a szomszéddal.

A háború

Alig néhány héttel később mindkét oldal úgy döntött, hogy a fegyverekre bízza a döntőbíráskodást a nézeteltéréseik rendezése során. De milyen fegyverek! Az egyaránt néhány ezer fős salvadori és hondurasi hivatásos hadsereg (sorkatonaság elviekben nem létezett egyik oldalon sem, bár a hiányzó létszámot gyakran töltötték fel az utcáról összeszedett "önkéntesekkel") elsődleges funkciója a rendfenntartás és a katonai díszszemléken történő helytállás volt. Ennek tudható be, hogy a korszerű háború megvívására nemhogy felszerelve, de kiképezve sem voltak.

soldados_salvadore_os_patrullando_el_area_fronteriza_con_honduras_durante_la_guerra_de_las_100_horas_1969.jpg

Irány a háború! - salvadori "gépesített" alakulat egy hondurasi falu temploma előtt. (forrás: Wikipedia)

 

A felszerelés zömét mindkét oldalon második világháborús (vagy még azelőtti...) eszközök alkották; a két ország légiereje (amelyek végül főszerepet kaptak az akciókban) tucatnyi ősöreg szállítógépből és második világháborús vadászgépből állt. A Salvadori Légierő (Fuerza Aérea Salvadoreña) átalakított utasszállító repülőgépekkel mért bombatámadást a július 14-én kirobbanó háború első óráiban a hondurasi főváros repülőterére (kidobtak néhány bombát az ajtón...), amelyre két nappal később érkezett meg a hondurasi válasz Ilopango repterére, szintén utasszállító-bombázók formájában.

A hondurasi "szőnyegbombázások" később kiterjedtek olajfinomítókra és Acajutla kikötőjére is.

1024px-chance_vought_corsair_f4u-5n_fah-609.jpg

Hondurasi F4U Corsair vadászbombázó repülőgép - míg Salvador a földön, addig Honduras a levegőben jeleskedett, ahol az egyik hondurasi pilóta három légi győzelmet is elért. (forrás: Wikipedia)

 

800px-tegucigalpa-ine_building.jpg

Tegucigalpa látképe - a háború első óráiban a Salvadori Légierő csapást mért a hondurasi főváros repülőterére. (forrás: Wikipedia)

 

A salvadori hadsereg közben megsemmisítő erejű offenzívát indított a két ország dzsungelekkel borított hegyvidéki határszakaszán: a lóháton és gyalogosan közeledő salvadori armada sikeresen el is foglalt néhány hondurasi falut, miközben elég véres összecsapásokat vívott a határra kirendelt hondurasi egységekkel; a brutalitással nem spóroltak felek, hiszen volt bőven leszámolnivaló egymással. A levegőben dúló könyörtelen harc közben a Hondurasi Légierő (Fuerza Aérea Hondureña) őrnagya, Fernando Soto Henríquez F4U Corsair típusú vadászgépével három légi győzelmet is elért, amellyel egyből hazája nemzeti hősévé avanzsált. 

1024px-perkin_4036.gif

Honduras és Salvador határvidékén ilyen, sűrű bozótossal benőtt erdők által fedett hegyek húzódnak, amely nagyon megnehezítette a harcoló felek dolgát. (forrás: Wikipedia)

 

De ne legyünk teljesen lenézőek és igazságtalanok: a brutális közelharc mellett a keleti határszakaszon második világháborús M3 Stuart könnyűharckocsik és 105 mm-es tarackok is bevetésre kerültek, minimálisan korszerű jelleget kölcsönözve az összecsapásoknak.

A fegyverszünet - és a béke

el_boulevard_de_los_heroes_es_una_arteria_vial_muy_importante_en_la_ciudad_de_san_salvador.jpg

A győzedelmes salvadori csapatok felvonulása a fővárosban, San Salvadorban. (forrás: Wikipedia)

 

Az Egyesült Államok által irányított és felügyelt Amerikai Államok Szervezete (Organization of American States - OAS) a harcok kezdetétől azok befejezésére törekedett - a kommunista fenyegetés árnyékában nem hiányzott Washingtonnak egy tartós konfliktus a hátsó kertekben, ráadásul néhány nap múlva volt esedékes az első emberek landolása a Holdon... Végül július 18-án erőteljes amerikai nyomásra Salvador és Honduras tűzszünetet kötött, másfél hónappal később a salvadori csapatokat pedig visszavonták a háború előtti határok mögé. Helyreállt a status quo ante bellum.

pan_american_building_washington.jpg

Az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) washingtoni főhadiszállása. Az Egyesült Államok által irányított szervezet a harcok kezdetétől azok beszüntetéséért gyakorolt nyomást Salvadorra és Hondurasra. (forrás: Wikipedia)

 

Noha alig néhány napig tartott, a helyzet komolyságát jól mutatja, hogy a futball háborújában közel kétezer ember (köztük számos civil) vesztette életét. A salvadori csapatok visszavonását követően a hondurasi kormány garanciát vállalt az ország területén élő salvadoriak biztonságára nézve - s ezt be is tartották, mert komolyabb incidensek ezt követően nem érték a bevándorlókat. 

honor.jpg

A harcokban résztvevő hondurasi katonák kitüntetési ünnepsége a háború után. (forrás: Wikipedia)

 

Salvadorban ugyanakkor komoly szociális és gazdasági válságot okozott a Hondurasból hazatérő menekültek tömege - ez jelentősen hozzájárult a radikalizálódáshoz (és a kommunisták térnyeréséhez), valamint a tíz évvel később kirobbanó, alsó hangon is legalább 80 ezer (!) áldozatot követelő polgárháborúhoz

mesa_grande_refugee_camp_1987_238.jpg

A polgárháború elől menekülő salvadoriak menekülttábora Hondurasban - a futball-háború nem kis részben járult hozzá a salvadori belpolitikai válság elmélyüléséhez, majd a véres polgárháború 1979-es kirobbanásához. (forrás: Wikipedia)

 

A háború papíron tizenegy évvel később ért véget, amikor a perui Limában a két ország 1980. október 30-án békeszerződést kötött egymással. Ebben részben rendezték a vitás határokat, ahol pedig nem egyeztek meg, ott felkértek egy nemzetközi bíróságot, amely az 1990-es években további szakaszokon véglegesítette a képzeletbeli vonalat.

800px-5-206th_fa_howitzer_section_trains_with_honduran_army.jpg

Hondurasi tüzérek - a háború után mindkét fél hozzálátott fegyveres erőinek korszerűsítéséhez, amelyhez (minő meglepetés!) az Egyesült Államoktól kaptak komoly támogatást... (forrás: Wikipedia)

 

800px-honduran_and_usaf_f-5es_in_1989.gif

...Honduras például így rendszeresíthette az 1970-es években az akkor korszerűnek számító F-5-ös vadászrepülőket. (forrás: Wikipedia)

 

Salvador és Honduras kapcsolata ma sem teljesen felhőtlen, de napjainkban elég kicsi az esélye annak, hogy újra egymásnak essenek - pláne nem néhány futballmérkőzés okán. Apropó: Salvador válogatottja az 1970-es mexikói világbajnokságról három vereséggel (a mexikóiakkal, szovjetekkel és belgákkal mérkőztek meg), csoportja utolsójaként távozott.

Megérte Salvadornak és Hondurasnak ezért háborúzni?

5b41865c4428103a6b3a5a85df6c11fa.jpg

Az 1970-es világbajnokságon résztvevő salvadori futballválogatott. Mexikót végül három vereséggel hagyták el. (forrás: Wikipedia)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr1316559448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2021.05.22. 07:43:58

Grat, végre egy írás, ami nem a focivereséget hozza fel a háború okának ! Ehhez had tegyek hozzá annyit, hogy az én tudomásom szerint a futball-háború elnevezést is, a harcokról elsőként tudósító mexikói hírügynökség emberei találták ki.

FuraTermék · www.furatermek.blog.hu 2021.05.22. 09:53:45

@Sigismundus: Köszönöm. A mexikói szál eddig ismeretlen volt előttem.
süti beállítások módosítása