Az orosz főváros, Moszkva a Föld egyik legnagyobb metróhálózatának büszke tulajdonosa. A rendszer állomásai és alagútjai nem titkoltan egy nukleáris háború esetén a civil lakosság óvóhelyeként funkcionálnának, hogy biztosítsák több százezer ember túlélését a nagy piros gombok megnyomása után.
Moszkvai metrószerelvény. A moszkvai a világ egyik legkiterjedtebb földalatti metróhálózata a maga 412 kilométeres hosszával. (forrás: Wikipedia)
Sokak szerint a publikus metróval párhuzamosan azonban létezik egy szupertitkos hálózat is, amelyet már kifejezetten az utolsó háborúra alkottak meg, s amelynek beceneve: Metro-2 (Метро-2).
Metró épül Moszkva alatt
Ugyan már a 19-20. század fordulóján is léteztek tervek egy Moszkva alatti vasúti közlekedési rendszer kiépítésére, az elképzelést sokáig nem követte a megvalósítás. Végül a Szovjetunió idején, az 1930-as években hozzáláttak az első földalatti vonal megépítéséhez; ekkoriban még javarészt kézi erővel folyt a munka (a munkaerő-utánpótlással nem akadtak problémák). 1935-ben az első vonal, a Szokolnyicseszkaja (Сокольническая линия) megkezdte működését Sztálin, a Párt és a Szovjetunió nagyobb dicsőségére.
A moszkvai metró emblémája. (forrás: Wikipedia)
A hálózat a második világháború kitöréséig lassan, de biztosan bővült. Miután 1941 nyarán a németek megtámadták a Szovjetuniót, és a főváros közelébe értek, a metró alagútjai és állomásai óvóhelyként funkcionáltak a fokozódó légitámadások elől menedéket kereső tízezrek számára.
A háború alatt Sztálin sok időt töltött a Majakovszkaja (Маяковская) állomáson, mint ideiglenes óvóhelyen.
Naponta közel hétmillió ember használja a metrót Moszkvában. A nagy többségük valószínűleg el sem gondolkodik azon, vajon milyen alagúthálózatot rejt a föld mélye. (forrás: Wikipedia)
A háború után az újjáépítés a Szovjetunió szinte minden erőforrását lekötötte, ezért csak az 1950-es évektől indult újra a metróépítés a fővárosban. Napjainkban a metróhálózat tizennégy vonalból és 206 állomásból áll - utóbbiak többsége mélyen a föld alatt, a külvilágtól való hermetikus elzárást biztosító, élesben remélhetőleg soha nem használandó berendezésekkel (nyomásbiztos kapuk, levegőztető rendszerek, satöbbi) van felszerelve.
Plusz még egy metró
A Kreml közelében három vonal is rendelkezik metróállomással. A feltételezések szerint az egymással átjárókon keresztül összekötött vonalak mellett (vagy alatt) húzódik meg egy szupertitkos metróvonal állomása... (forrás: Wikipedia)
Napjainkban (pontosabban addig, amíg valaki valamikor hivatalosan meg nem erősíti a létezését) csak egyfajta városi legendaként kezelendő egy Moszkva alatti második metróhálózat létezésének kérdése. A Metro-2 névvel illetett hálózat elsődleges feladata - így szól a fáma -, hogy közvetlen menekülési útvonalat biztosítson az orosz politika szívének tekintett Kremltől egy nukleáris háború (vagy más vészhelyzet) esetén a felsővezetés számára.
A feltételezések szerint a Metro-2 részét képező D-6-os vonalon készült a fenti felvétel néhány metrószerelvényről. (forrás: Wikipedia)
Egy tizenkét milliós városban - főleg napjainkban, amikor több millió autó van Moszkvában - nem is kérdéses, hogy egy mélyen a föld alatt húzódó alagút sokkal gyorsabb és biztonságosabb menekülési lehetőséget jelent, mint akár autóval (gyorsabb), akár helikopterrel (biztonságosabb) távozni.
A moszkvai metró nem csak közlekedési eszköz, hanem jól felkészített polgári védelmi objektum is: nukleáris háború esetén több százezer moszkvai lelne biztonságra a hermetikusan zárható alagutakban, valamint a metróhoz kapcsolódó vezetési pontokon. A fenti képen a manapság hidegháborús múzeumként szolgáló, a metró közelében kiépített Taganszkij Vezetési Pont (42-es számú bunker) makettje látható. (forrás: Wikipedia)
A legendárium szerint már Sztálin is utasításba adta az 1930-as években egy titkos földalatti alagút megépítését - ez akkoriban még "csak" autóval volt járható, az 1960-as években azonban metrószerelvények számára is használható alagutat fúrtak a nagyváros alatt, amely a Moszkvától távolabb fekvő vnukovói (Вну́ково) repülőtérrel biztosított összeköttetést.
A vnukovói nemzetközi repülőtér terminálja. A feltételezések szerint a Metro-2 egyik végállomása a repülőtér alatt került kialakításra. (forrás: Wikipedia)
1992 nyarán (a nagy szabadság idején) a Junoszty (Юность) magazin megjelentetett egy novellát, amely a titkos moszkvai metróhálózattal foglakozott - itt említették először az egészet Metro-2 néven. Jól értesültek tudni vélik, hogy a négy vonalból álló hálózat állomásai 50-200 méterrel húzódnak a föld alatt, s tökéletesen alkalmasak arra, hogy egy nukleáris telitalálatot is átvészeljenek.
A képen a feltételezések szerint a Metro-2 egyik bejárata látható a hagyományos metróról egy leágazás formájában. (forrás: Wikipedia)
Egy újabb fotó a feltételezett Metro-2-ről, ezúttal egy kiszolgáló peron formájában. (forrás: Wikipedia)
Egy évvel korábban egy amerikai védelmi minisztériumi tanulmány is foglakozott a Moszkva alatti titkos alagutakkal, amelyek hossza állítólag meghaladja a közforgalmú metróhálózat 412 kilométeres hosszát.
Vajon létezik?
Sokan kizárólag azért merészkednek le a moszkvai metróba, hogy megkeressék a Metro-2 lehetséges nyomait, ugyanis az - szintén a jól értesültek szerint - több ponton is kapcsolódik a "nyilvános" hálózathoz. Persze az önmagában sem túl egészséges dolog, ha egy aktív polgári védelmi létesítményben kutakodunk olyan helyen, ahol nem szabadna...
Egy amerikai hírszerzési jelentésben szereplő térkép a Metro-2 feltételezett nyomvonaláról (szaggatott vonallal). (forrás: Wikipedia)
Az nem túl valószínű, hogy az orosz kormány valamikor is elismeri a Metro-2 létezését (vagy az annak fenntartásában részt vevő emberek hirtelen őszinteségi rohamot kapnának), abban pedig csak bízhatunk, hogyha létezik is, soha nem kell majd élesben kipróbálni, mennyire hatékony menekülési útvonal...
A metró alagútjainak nem csak nukleáris háború idején, hanem békeidőben is szüksége van a friss levegőre, amelyet a felszínen telepített szellőztető berendezések biztosítanak. A képen az egyik ilyen levegőztető komplexum látható a Moszkvai Állami Egyetem közelében. (forrás: Wikipedia)
