Amikor 1918 tavaszának végén az akkor még tomboló első világháborúban semleges Spanyolországból megjöttek az első hírek egy pusztító, fertőző megbetegedésről, kevesen gondolták, hogy a 20. század történelem első világméretű járványa van kialakulóban.
A járványt okozó influenzavírus elektronmikroszkóppal készített felvétele. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után ismerkedjünk meg a spanyolnáthaként is hivatkozott 1918-1919-es influenzajárvánnyal!
Eredet
A későbbi kutatások alapján az A típusú influenza H1N1 altípusának egyik különösen fertőző fajtájaként azonosított vírus okozta járvány eredete ismeretlen - sokak szerint az Egyesült Államok középnyugati vidékén, Kansas államban pattant ki először, majd onnan az első világháború miatt mozgósított amerikai katonák szállították át Európába.
Az amerikai hadsereg Fort Riley-i támaszpontjának (Kansas állam) kórháza influenzás betegekkel tele. (forrás: Wikipedia)
1918 májusában, amikor a háborúban nem résztvevő Spanyolország kevésbé cenzúrázott sajtója beszámolt a több tízezer megbetegedésről (amely az ország akkori királyát, XIII. Alfonzot is ágynak döntötte), már nem lehetett visszaparancsolni a világjárvány pusztító szellemét a közegészségügy palackjába.
Az epidemológiában járványnak nevezik azt az eseményt, amikor egy ismert betegség egy adott területen egy adott idő alatt a vártnál jóval nagyobb mértékben okoz megbetegedést.
XIII. Alfonz, Spanyolország királya 1886 és 1931 között. Ő is elkapta a hazájáról spanyolnáthának keresztelt influenzát, de túlélte. (forrás: Wikipedia)
A pusztító influenza (amelyet ekkor már több helyen is spanyolnáthának neveztek, mivel a háborúzó országokban az első - erősen kozmetikázott - tudósítások csak 1918 nyarán jelentek meg a betegségről, s azt a képet sugallták, hogy annak forrása az Ibériai-félsziget) azonban nem állt meg az öreg kontinensen és Észak-Amerikában: hamarosan Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában, de még Óceánia eldugott szigetein is felütötte fejét.
A járvány gyors terjedésében komoly szerepe volt a korábbinál sokkal fejlettebb közlekedésnek, valamint a már említett háborús mozgósításoknak és csapatmozgásoknak.
Harc a járvány ellen
Az Európába vezényelt amerikai csapatok 45. számú tábori kórháza 1918-ban, tele influenzás betegekkel. A járvány kihatással volt a harcok alakulására is, ugyanis jelentősen csökkentette a csapatok harcképességét. (forrás: Wikipedia)
A korabeli hatóságok, egészségügyi szervezetek a tőlük telhető legtöbbet megtették, de ez az 1918-as viszonyok között nem volt elegendő a járvány megfékezésére - ahol voltak, ott gyorsan megteltek a kórházak, és az európai frontokon is tízezerszám szedte áldozatait a katonák között a betegség.
Igen, a száz évvel későbbi események sokban hasonlítanak az itt leírtakra...
Ahol erre lehetőség volt (például elég karhatalom állt rendelkezésre), ott megpróbálkoztak a karanténnal - kikötőket, gyakran egész városokat zártak el a külvilágtól, hogy megfékezzék a kór terjedését, mindhiába. Számos városban (például New Yorkban) kötelezték az utcán tartózkodó polgárokat szájmaszk viselésére, akik pedig ennek nem tettek eleget, pénzbüntetést kaptak.
Maszk nélkül tilos a felszállás! Életkép Seattle városából, 1918-ból. (forrás: Wikipedia)
Pennsylvania legnagyobb városában, Philadelphiában 1918 októberében egyetlen nap alatt több, mint négyezer ember halt meg a járványban - a városi hatóságok nem tudtak megbirkózni a rengeteg holttesttel, így azokat sokáig a szabadban "tárolták".
Az influenzajárvány 1918 tavaszától összesen három hullámban csapott le az emberiségre: a második (és egyben legtöbb áldozatot követelő) hullám 1918 augusztusának végén szinte egy időben jelentkezett az Egyesült Államokban, Franciaországban és Nyugat-Afrikában, míg az utolsó, harmadik hullám (amelyek forrása az Európából a tengerentúlra visszatérő, leszerelt katonák voltak) 1920 decemberére csillapodott - addigra viszont becslések szerint akár 50-100 millió (!) ember is életét veszthette a spanyolnáthában.
A lefutás nagyon gyors volt hirtelen felszökő lázzal, hidegrázással, heves fejfájással és végtagi fájdalmakkal, köhögéssel, és a torok érzékenységével. Egyes esetekben orrvérzés is előfordult. Míg egyes betegeknek enyhe tüneteik voltak szövődmények nélkül, mások órákon belül vérzéses tüdőgyulladásban haltak meg. Gyakran normál erősségű tünetekkel jelent meg, amiből tüdőgyulladás alakult ki. Ebbe is sokan haltak bele. A bőr gyakran kékesfeketére színeződött, ami az oxigénhiány jele.
- Wikipedia
Az áldozatok
Mint fentebb írtuk volt, a járványban akár száz millióan is meghalhattak - ez nagyjából akkora veszteség, mint amit az első és a második világháború követelt összesen, s a Föld akkori népességének (kétmilliárd fő) nagyjából harmada betegedett meg.
Japán hölgyek maszkban a spanyolnátha-járvány idején. A szigetországban a rengeteg fertőzött arányosan kisebb része vesztette életét. (forrás: Wikipedia)
Az átlagos halálozási arány tehát 10-20% körüli volt.
A spanyolnátha-járvány három hulláma jól kivehető az Egyesült Királyság halálozási görbéjén. (forrás: Wikipedia)
Számszerűleg a legtöbb áldozatot Indiában szedte a járvány, ahol legalább tizenhét millió (!) ember vesztette életét; Japánban a 23 millió fertőzöttből viszont "csak" négyszázezer halt meg. Egyes óceániai szigeteken iszonyúan magas veszteséget produkált a spanyolnátha (Tahitin például a népesség 13%-a halt meg egyetlen hónap alatt), a legmagasabb halálozási arány azonban Iránt - akkori nevén Perzsiát - sújtotta: a koldusszegény, közegészségügyet teljesen nélkülöző ország népességének nagyjából 8-22%-a halt meg 1918-1919-ben.
Az amerikai South Beach kórházának betegkönyve 1918-ból. A járvány még az akkoriban fejlettnek számító egészségügyi ellátórendszereket is jelentősen megterhelte. (forrás: Wikipedia)
Európában szintén tízmilliók betegedtek meg a járványban - bár pontos számot a korabeli cenzúra és a frontveszteségek miatt valószínűleg soha nem fogunk kapni. A vén kontinensen végül mintegy kétmillió ember veszthette életét az influenza miatt.
Magyarországot sem kímélte a járvány: a több százezer megbetegedés közül kis hazánkban is tízezer-szám szedte áldozatait.
Az egyéb betegségekben szenvedő Ady Endre mellett Kaffka Margit, de utolsó királyunk, IV. Károly is a spanyolnátha áldozata lett (igaz, ő jóval a nagy járványt követően, 1922-ben).
Utóhatás
A spanyolnátha az első világháború pusztításaitól egyébként is sokat szenvedett országok gazdaságának és társadalmának hatalmas károkat okozott, s mint a modern kori történelem első nagyszabású világjárványa rámutatott, mennyire is védtelen az emberiség a mikroszkopikus kórokozókkal szemben.
A betegség nem csak a szegényeket sújtotta, hanem a gazdag és közismert, híres embereket is.
Kaffka Margit írónő (1880-1918), aki tizenkét éves fiával együtt esett a járvány áldozatául. (forrás: Wikipedia)
Az 1950-es évektől számos kutató foglalkozott a járványt okozó vírussal (beazonosítására is a korabeli áldozatokból vett minták vizsgálatával került sor), s a napjainkban időről időre felbukkanó influenzajárványokkal (látszólag) komolyabb gond nélkül birkóznak meg az országok - részben a kutatások nyomán kifejlesztett védőoltásoknak köszönhetően.
Az amerikai járványügyi hatóság, a CDC munkatársa a spanyolnátha járvány idejéből megmaradt vírusmintát vizsgálja. (forrás: Wikipedia)
Bár a koronavírus-járvány megmutatta, hogy van még hova fejlődni...
