Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Barangolás a világban

Diktátorok - 7. rész

Alfredo Stroessner

2022. január 24. - FuraTermék

A diktátorokat bemutató sorozatunkat (is) folytatjuk az új esztendőben. A hetedik részben ellátogatunk Dél-Amerikába, amely Afrikához, Ázsiához vagy éppen az öreg kontinenshez hasonlóan szintén bővelkedik olyan államfőkben, akik nem éppen demokratikus úton ragadták magukhoz a hatalmat, vagy tartották meg azt (és akkor még finoman fogalmaztunk).

alfredo_stroessner_at_desk_cropped.jpg

Elnöki portré: Alfredo Stroessner Matiauda, a paraguayi hadsereg tábornoka, később az ország elnöke. (forrás: Wikipedia)

 

Következzen a paraguayi Alfredo Stroessner története!

Út a hatalomba

A 19-20. század fordulóján számos német család döntött az emigráció mellett - sokuk az Egyesült Államokban kötött ki, de szép számmal voltak azok is, akik a déli kontinensrész mellett tették le voksukat. Köztük volt a bajorországi Hugo Strößner is, aki Paraguay déli részén, az argentin határ mentén telepedett le (könyvelőként dolgozott egy sörfőzdében), majd feleségül vette egy helyi tehetősebb család leányát, Heriberta Matiauda kisasszonyt. 

german_py1.jpg

Paraguayban letelepedett németek egy csoportja a 19. század végén - az Újvilágba távozó németek közül sokan nem az Egyesült Államokat, hanem Dél-Amerikát választották életük újrakezdésének helyszínéül. Sokuk leszármazottai később a helyi államok vezető rétegének, kvázi arisztokráciájának tagjai lettek. (forrás: Wikipedia)

 

A frigyből született meg 1912. november 3-án Encarnancia városában fiúgyermekük, Alfredo Stroessner Matiauda. Germán és latin vérének köszönhetően az ifjú Alfredo nem gondolkodott túl sokat, amikor a pályaválasztásról volt szó: 1929-ben megkezdte tanulmányait hazája katonai akadémiáján, amelynek elvégzését követően, 1931-ben hadnagyként csatlakozott a paraguayi hadsereghez. 

cadets_at_the_francisco_lopez_military_academy_pictured_in_2015.png

A Francisco López Katonai Akadémia kadétjai napjainkban. Stroessner is ezen akadémián kezdte katonai pályafutását 1929-ben. (forrás: Wikipedia)

 

Az 1930-as évek nem éppen a legbékésebb időszaka volt Paraguay történetének: egy echte polgárháborút követően Bolívia ellen is hadakozni kényszerült az ország. A chacói háborúban a fiatal tiszt Stroessner több ütközetben is kitüntette magát, amelynek köszönhetően gyorsan lépkedett a katonai ranglétrán: 1940-ben már őrnagy, néhány évvel később pedig vezérkari tisztté nevezték ki.

trem_transportando_paraguaios_para_a_guerra_1.jpg

Életkép a Bolívia ellen vívott chacói háborúból. Stroessner több ütközetben is kitüntette magát helytállásával, így járulva hozzá hazája győzelméhez a háborúban. (forrás: Wikipedia)

 

1947-ben egy újabb - rövid, néhány hónapos - polgárháború rázta meg az országot, amelyben Stroessner (tüzérségi parancsnokként) a később győztes Higinio Morínigo elnök oldalán harcolt. 1948-ban érdemei elismeréseként dandártábornokká léptették elő (alig harminchat évesen Dél-Amerika egyik legfiatalabb tábornoka lett ezzel), de a glória nem sokáig ragyogott felette, ugyanis még ebben az évben a brazil nagykövetségre volt kénytelen menekülni egy sikertelen puccsot követően.

morinigo_py.jpg

Higinio Morínigo, Paraguay elnöke 1940 és 1948 között. Stroessner az ő oldalára állt a rövid második paraguayi polgárháborúban. (forrás: Wikipedia)

 

Ezt követően Stroessner politikai érzéke ismét helyreállt, mert 1951-ben az aktuális elnök kinevezte a paraguayi fegyveres erők főparancsnokává. A következő években az argentin gazdaság válsága begyűrűzött Paraguayba, amely aláásta az ország politikai vezetésének megmaradt kevés tekintélyét. Stroessner döntő lépésre szánta el magát...

Paraguay élén

ex-presidente_de_paraguay_federico_chavez.jpg

Federico Chávez elnök, akinek a hatalmát Stroessner megdöntötte 1954-ben. (forrás: Wikipedia)

 

...és 1954. május 4-én az országot egypártrendszerű diktatúrában irányító Colorado Párt (Partido Colorado) vezetésének támogatásával megpuccsolta a kormányt. A huszonöt áldozatot követelő államcsínyt követően két hónappal tartottak egy elnökválasztást, amelyen Stroessner tábornok is indult - pontosabban csak ő indult, így a szavazatok 100%-ával országa elnökévé választották.

bandera_partido_colorado_de_paraguay_svg.png

A Paraguayt hosszú időn keresztül egypártrendszerű diktatúrában irányító Colorado Párt zászlaja. A párt a mai napig létezik és a helyi politikai élet meghatározó szereplője. (forrás: Wikipedia)

 

Stroessnernek számos problémával kellett szembenéznie újdonsült elnök-diktátori pozíciójában. Ezek közül az egyik az ingatag belpolitikai helyzet volt, amelyen úgy lett úrrá, hogy szabad kezet adott a hadseregnek a rend fenntartásában - pontosabban a politikai ellenfelek és családtagjaik megfélemlítésében, szükség esetén likvidálásában. 

Hatalomra kerülése után nem sokkal szükségállapotot hirdetett, így formálisan is felfüggeszthette az alkotmányt.

1958-ban - a rend kedvéért - újabb elnökválasztást tartottak Paraguayban, amelyet (minő meglepetés!) a regnáló elnök nyert meg. Ezt követően a még életben lévő ellenzék gerillaháborút hirdetett Stroessner ellen, amely mozgalom később Venezuelából és Kubából is támogatást kapott. Az Egyesült Államok támogatását élvező paraguayi rezsim azonban kőkeményen lecsapott az ellenségeire: a hadsereg, a rendőrség és a Colorado Part milíciái sikerrel akadályozták meg egy széleskörű felkelés kialakulását - a bevetett eszközöket az olvasók fantáziáira bízzuk, csak annyit jegyzünk meg, hogy sokan nem tértek haza a vidéken kialakított internálótáborokból...

Az egyik leghíresebb kínzóközpont, az úgynevezett "La Técnica" létrehozásában és működtetésében a paraguayiak komoly segítséget kaptak amerikai, khm, szakemberektől. 

lossy-page1-800px-inaugura_o_da_ponte_da_amizade_entre_brasil_e_paraguai_com_os_presidentes_castelo_branco_e_alfredo_stroessner_tif.jpg

Stroessner (jobbra) Humberto Branco brazil elnökkel a két országot összekötő Barátság-híd (spanyolul Puente de la Amistad, portugálul Ponte de Amizade) átadásán 1965-ben. A '60-as években Stroessner Brazíliával igyekezett minél szorosabb gazdasági kapcsolatokat kiépíteni, hogy kijuttassa hazáját a mélyszegénységből. (forrás: Wikipedia)

 

Az 1960-as évektől Stroessner igyekezett konszolidálni hatalmát, így engedélyezték más pártok létrejöttét és működését is, amelyek aztán részt vehettek a továbbra is rendszeresen megtartott választásokon. Ennek ellenére az 1970-es években úgy érezte, hogy hatalma veszélyben van, ezért komoly tisztogatást rendezett szűkebb pátriájában, a Colorado Pártban - többek között számos, Brazíliában és Argentínában élő egykori párttagot raboltatott el ügynökeivel, akik aztán szó szerint eltűntek Paraguay mélyén.

ponte_da_amizade_friendship_bridge-_paraguay_9623754507.jpg

A Paraguayt (Ciudad del Estét - Stroessner elnöksége alatt Puerto Presidente Stroessnert -) és Brazíliát (Foz do Iguaçu) összekötő Barátság-híd napjainkban. (forrás: Wikipedia)

 

Stroessner elnök tiszteletére az ország második legnagyobb városát, Punta del Estét átnevezték Puerto Presidente Stroessnerré.

Út a jólét felé - vagy mégsem?

Persze egy diktátor a hatalmát kizárólag furkósbottal sokáig nem tudja fenntartani, s ezzel tisztában volt Stroessner is. Éppen ezért igyekezett hazája gazdaságát élénkíteni, amelyben az amerikaiak mellett a szomszédos Brazília is komoly támogatást nyújtott számára: részben paraguayi területen építették fel a világ akkori legnagyobb vízerőművét, az ott előállított áramért pedig a brazilok komoly összeget fizettek (és fizetnek a mai napig) Paraguaynak. 

1024px-itaipu_geral.jpg

Az 1984-es átadásakor a világ legnagyobb vízerőművét rejtő Itaipu-gát, amely Paraguay és Brazília határán épült fel elsősorban brazil tőkéből - az itt termelt áramért Brazília komoly összegeket fizet Paraguaynak. (forrás: Wikipedia)

 

Emellett Brazília vámmentes kikötőhasználatot engedélyezett a tengeri kijárat nélküli Paraguaynak, amely így olcsón tudta exportálni kevés előállított termékét.

Az 1970-es évektől a nemzetközi közösségben egyre több támadás érte Paraguayt és személyesen Stroessner elnököt az emberi jogok megsértése és úgy egyébként a brutális diktatúra miatt. A rövid ideig tartó gazdasági fellendülés is megtorpant az 1980-as évek elejére - az egyébként is a kevésbé jövedelmező mezőgazdaságból élő népesség nagy része már a puszta megélhetésért küzdött napról napra. Ilyen körülmények között Stroessner újabb választásokat nyert meg 1983-ban és 1988-ban (az elcsalt voksolásokon az elnök már "csak" 90%-os eredményt tudott felmutatni). 

800px-thumbnail_1.jpg

Stroessner elnöki látogatásra érkezik Brazíliába az 1960-as évek elején. (forrás: Wikipedia)

 

A bukás

centro_ciudad_del_este.jpg

Ciudad del Este panorámája - a város hosszú időn keresztül viselte Stroessner elnök nevét. (forrás: Wikipedia)

 

A Stroessner elnök nevével fémjelzett harmincöt éves időszakot (amelyet a helyiek "Stronato", "El Stronismo", vagy nemes egyszerűséggel csak "a diktatúra" néven emlegetnek) végül az Andrés Rodríguez tábornok vezette puccs zárta le 1989. február 2-án. A tábornoki kar támogatását élvező akcióra elsősorban azért került sor, mert a katonatisztek attól tartottak, hogy Stroessner halála esetén valamelyik gyereke követi az elnöki székben (márpedig egy kokainfüggő vagy egy meleg elnök nem mutatott volna túl jól egy mélyen katolikus ország élén). A paraguayi hadsereg legjobban felszerelt alakulatának, az 1. hadtestnek (Primer Cuerpo de Ejército) a katonái - az ország páncéloserejét jelentő több tucat könnyű harckocsi támogatásával - átvették az irányítást a főváros, Asunción felett, miközben megpróbálták letartóztatni az éppen a szeretőjénél vacsorázó elnököt.

A rossz nyelvek szerint Stroessner nem vetette meg a tizennyolcadik életévüket be nem töltött lányokkal való szexuális kapcsolatot, s szintén rossz nyelvek szerint több, mint harminc törvényen kívüli gyermeke született az évek során.

manifestacion_en_asuncion_1989.png

Az 1989. febuári puccs alatt tartott tünetésen készült felvétel az ellenzék egyik vezérével, Domingo Laínóval (bal szélen). Stroessner bukását végül nem a népharag, hanem a korábban hozzá hű tábornoki kar összeesküvése hozta el. (forrás: Wikipedia)

 

Stroessnert végül a hétszáz fős elnöki testőrség (Batallón Escolta Presidencial) kitartása ellenére is fogságba ejtették - az összecsapásokban a becslések szerint mintegy kétszáz ember vesztette életét (többségük Stroessner testőre volt). Az ex-államfőnek Brazília ajánlott fel menedéket, amelyet az új paraguayi kormány elfogadott, így Stroessner a fiával, Gustavóval és menyével együtt felült egy repülőre, amely a szomszédba szállította őket. Az elnök az életének hátralevő részét Brazíliában töltötte száműzetésben, miközben hazája visszatért (vagy rátalált) a demokrácia útjára. Ugyan a gazdasági nehézségek azóta is komoly kihívás elé állítják Paraguayt, 1989 óta nem került sor katonai hatalomátvételre - s reméljük nem is fog többet.

1989 után átírták a paraguayi alkotmányt, amely csak egyetlen, ötéves mandátumot engedélyez az elnök számára.

Újraválasztásra nincsen lehetőség (köszönet érte Stroessner elnöknek).

800px-museo_de_la_justicia_asuncion_de_paraguay.jpg

Az Igazság Múzeuma (Museo de la Justicia) Asunciónban, ahol bemutatásra kerülnek a Stroessner elnöksége idején elkövetett bűncselekmények. (forrás: Wikipedia)

 

Alfredo Stroessner végül kilencvenöt éves korában, 2006 augusztusában hunyt el Brazíliában. Közvetlenül halála előtt megpróbált hazatérni, de a regnáló kormány erről hallani sem akart, s letartóztatással fenyegették meg arra az esetre, ha mégis kísérletet tenne rá.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr6416800294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása