Manapság a Föld civilizált(abbnak gondolt) részein a gyerekek - tizenhét-tizennyolc évnél fiatalabb fiúk és lányok - katonaként való alkalmazása törvénybe ütköző és üldözendő cselekedet; de még most sem példa nélküli, hogy akár óvodás korú lurkók kezébe nyomnak karabélyt, hogy aztán azzal oltsák ki az ellenség életét.
Gyermekkatona - rajz Elefántcsontpartól. (forrás: Wikipedia)
Mai írásunkban a gyerekek katonáskodásának történetét mutatjuk be röviden.
Mai posztunk témája egyesek számára felkavaró lehet.
Kérjük, ennek figyelembevételével kattints a "Tovább" gombra!
Gyermekkatonák régen...
Ha arra a kérdésre kellene választ adnunk, hogy ki volt az első gyerekkatona, nehéz dolgunk lenne - a gyerekek valószínűleg már az emberiség hajnalán is elkísérték vadászni-gyűjtögetni a felnőtteket, megismerkedtek a fegyverekkel és használatukkal; nem lehetett ez másként akkor sem, amikor a szomszédos, ellenséges törzs tagjaival kellett leszámolni, hogy megszerezhessék a vadban gazdagabb területek feletti uralmat.
Gyermekek hadjárata: 19. századi rajz az 1212-es keresztes hadjáratról. (forrás: Wikipedia)
A "gyerekkatona" fogalma is nehezen értelmezhető, hiszen koronként és területenként eltérő volt, hogy kit tartottak már felnőtt férfinek.
Találhatunk példát a fiatalok katonáskodására a Bibliában (Dávid harca Góliát ellen...), de már az ókori görögök és rómaiak seregeiben is szolgáltak gyerekek. Spártában az egész társadalom a fiatalok katonai kiképzésére épült fel, Rómában pedig a légiók harcosai között nem volt ritka a tizenhárom-tizennégy éves ifjú sem. Később, a keresztes háborúk idején, 1212-ben egy főként fiatalokból és részben gyerekekből álló sereget toboroztak a mai Franciaország és Németország területén az aktuális szentföldi hadjáratra - a több tízezer fős sereg végül nem érte el célját, tagjai többsége pedig haza sem térhetett.
A történettudomány mai állása szerint a "gyermeksereg" nagy része nem gyermekekből, hanem fiatal felnőttekből állt - a gyermekek hadjáratának legendáriuma egy néhány évtizeddel későbbi feljegyzésből fakad.
Az 1851-ben született John Clem dobosként vett részt az amerikai polgárháborúban. (forrás: Wikipedia)
Azt gondolhatnánk, hogy a társadalmak fejlődésével és a modern, reguláris hadseregek megjelenésével a gyermekek katonaként történő alkalmazása kikopott, de egészen a közelmúltig találunk példát Európából és Amerikából is a gyerekek katonáskodására. Napóleon az ellene szervezett 1814-es hadjárat idején sorozott be több ezer gyereket és fiatalt a hadseregébe, az amerikai függetlenségi háborúban pedig százával vettek részt tíz-tizenöt éves fiúk a harcokban.
A haditengerészeteknél pedig egészen megszokott volt a gyerekek alkalmazása a hadihajókon a 18-19. században, elsősorban kisegítő feladatokra.
A USS New Jersey hadihajó matróza 1864-ben. (forrás: Wikipedia)
Az amerikai történelemben a polgárháború volt az utolsó fegyveres konfliktus, amikor szervezetten soroztak be gyerekeket és fiatal fiúkat a haderőbe, de még a második világháború idején is volt példa rá, hogy a hadköteles kort el nem ért srácok magukat idősebbnek hazudva csatlakoztak a fegyveres erőkhöz, hogy a hazájukért harcolhassanak.
Az első világháború dokumentáltan legfiatalabb katonája a szerb Momčilo Gavrić volt, aki 1914-ben nyolcévesen (!) csatlakozott a tüzérséghez, miután szüleivel végeztek az előrenyomuló osztrák-magyar csapatok.
Az első világháború dokumentáltan legfiatalabb katonája, a nyolcéves Momčilo Gavrić volt. Az ifjú harcos 1993-ban hunyt el. (forrás: Wikipedia)
A kínai köztársasági (nacionalista) haderő tízéves katonája Indiában, 1944-ben. (forrás: Wikipedia)
Németországban a második világháború végnapjaiban, nem sokkal a birodalom bukása előtt az úgynevezett Volksturm-alakulatokba soroztak be gyerekeket, akik nagypapa-korú bajtársaikkal próbálták hiába feltartóztatni a keletről és nyugatról előrenyomuló szövetségeseket. A túloldalon, a szovjeteknél a hatalmas emberveszteségek vitték rá a főparancsnokságot, hogy rugalmasan álljon hozzá a fiatalok katonáskodásához - így fordulhatott elő, hogy Sztálingrád legfiatalabb védője a mindössze hat éves Szergej Aleskov volt, aki apja mellett teljesített futárfeladatokat az ostrom idején, és meg is sebesült a harcokban.
A Vörös Khmer által besorozott kislány. A gyerekeknek a harcok traumája mellett sokszor fizikai, szexuális erőszakkal is szembe kell nézniük. (forrás: Wikipedia)
...és most
A második világháborút követően számos nemzetközi egyezmény született a gyermekek katonaként történő bevetésének tiltásáról, s a reguláris haderőkből többnyire kikopott a tizenhét-tizennyolc évnél fiatalabb fiúk alkalmazása. Ennek ellenére a helyi (többnyire afrikai és ázsiai) konfliktusokban a mai napig találkozhatunk fegyveres gyerekekkel a harcmezőkön. Afrikában a kétezres években tízezrével soroztak be gyerekeket a különböző hadurak fegyveres csoportjaiba, de előfordult, hogy a kormányhadseregek is gyerekekkel pótolták a veszteségeiket a véres polgárháborúkban.
Gyermekkatona a salvadori polgárháborúban. (forrás: Wikipedia)
Iráni gyermekkatona ünnepli az iraki csapatok feletti győzelmet. (forrás: Wikipedia)
A kolumbiai polgárháborúban szintén több tízezer gyerek csatlakozott önként valamint kényszer hatására a kormányellenes gerillaszervezetekhez.
Előfordul, hogy a gyerekek önként csatlakoznak egy-egy fegyveres csoporthoz, ilyenkor a fő motiváció az, hogy ez az egyetlen kitörési lehetőség a nincstelenségből; a leggyakrabban mégis a szüleiktől (vagy szüleik kihűlt testén át) elrabolt gyerekeket sokszor saját közösségük ellen vetik be ezekben a véres konfliktusokban - ha ellenállnak, végeznek velük, de szintén nem példa nélküli, hogy kábítószer hatása alatt küldik őket harcba, hogy jobban bírják a gyűrődést, és ne gondoljanak a szökésre vagy arra, hogy "parancsnokaik" ellen fordulnak...
Leszerelt egykori gyermekkatonák a Kongói Demokratikus Köztársaságban. (forrás: Wikipedia)
Egy fegyverhasználatra megtanított, bedrogozott gyerek közelében tartózkodni azért nem egy életbiztosítás.
Ha a gyerekek olyan szerencsések (vagy "szerencsések"), hogy túlélik a harcokat - vagy a kiképzéskori erőszakot, a szexuális bántalmazást -, és esetleg kiszabadítják őket a hadurak fogságából (vagy eltudnak szökni), akkor sem könnyű visszailleszkedniük a társadalomba: sokszor nincs hova visszatérniük, mert mondjuk a falujukat éppen az elrablásuk idején pusztították el családjukkal egyetemben; az sem sokat segít, hogy az egyetlen érdekérvényesítő eszköz, amit ismernek, az az erőszak, és ha fizikailag nem is feltétlenül, de lelkileg egész életükre megnyomoríthatják őket a háborúban átélt borzalmak.
Az etiópiai Omo-völgy gyermekharcosai. (forrás: Wikipedia)
Manapság már számos program létezik és működik szerte a nagyvilágban az egykori gyerekkatonák támogatására (legtöbbjük az ENSZ gyermekügyi szervezetének, az UNICEF-nek a támogatásával), de a civil szervezeteknek nincsen könnyű dolguk, hiszen gyakran még napjainkban is harcok tépázzák azokat az országokat (például a Közép-afrikai Köztársaságot és a Kongói Demokratikus Köztársaságot), ahol a legnagyobb szükség lenne a segítségükre.
Egykori gyermekkatonák rehabilitációs központja Srí Lankán. (forrás: Wikipedia)
